Katolikus Szemle 22. (1908)

6. szám - Könyvismertetések és birálatok - Csepela Lajos: Capital et capitalisme. L. Garriguet

a nagy tőkétől. Más nemzetgazdászok a tőke uralmát nem a gyárakban, a gépekben, szóval üzemekben látják, hanem a nagy pénzösszegekben, melyekkel e vállalatok rendelkeznek, föltétlen hatalommal bírván, a piac­nak diktátorai, százezrek olcsó vagy drága, nehéz vagy könnyű meg­élhetését tartva kezükben. A kollektivisták a kapitalizmus uralmát abban találják, hogy a termelést elválasztja a munkától, a munkás emiatt nem lehet termelő, a munkásnépet saját javára kihasználja, a munka gyümöl­cseit magának tartva fel. A katholikus reformisták aláírják, hogy a jelen gazdasági viszonyok mellett a hatalom a kapitalizmus kezében van, ban­kok, börzék döntenek a termelés fölött anélkül, hogy termelők lennének. A mű harmadik fejezete, «Origine du capital et du capitalisme» Marx Károly és a kollektivisták állításaival szemben, melyek szerint a tőke és a kapitalizmus eredete a XVI. századra vezetendő vissza, továbbá, hogy a tőke pénz alakjában jelentkezett, kimutatja, hogy tőkével, terme­lési eszközökkel az emberek mindenha birtak és épen ezért a tőke első megjelenési formája korántsem a pénz, az érc. Kapitalizmus, azaz a ter­melési eszközöknek egyesek kezében való összpontosítása mindenha megvolt kisebb-nagyobb mérvben; igazi nagyságában azonban a jelen­korban mutatkozott s arányaiban nő. E növekedése veszedelmet hord méhében, mivel nem akar ismerni határokat, korlátokat, saját szaporítá­sára törekszik, immorális. A tőkére ellenben szükség van, bármennyire is küzdenek az egyéni tőke ellen a kollektivisták, de nem vonhatja ki magát a tőke a morális törvények alól, amely miatt a katholikus írók erős harcot vívnak a morált semmibe sem vevő liberálisok ellen. Miért ellenségei a szocialisták a magántőkének, miért akarnak min­den termelési eszközt társadal­mizani ? E kérdésre a szociáldemokrácia így felel: 1. mivel minden tőke ellenkezik a közjóval, egyeseket jólétbe helyez, milliókat proletárrá tesz; 2. mivel a tőke a termelés hasznát önmagának tartja meg, a munkásnak pedig éhbért fizet (értéktöbbletelmélet). Az első állítás cáfolatát a «tulaj­don»-ról szóló művében találjuk. Nem állja meg helyét a második tétel sem. Valótlan, hogy a tőke nem más, mint a «ki nem fizetett munka­bér® és épen ezért lopás. Láttuk a munkabérről szóló füzet ismertetésé­nél, hogy a termelés összes gyümölcsei nem illethetik kizárólag a mun­kást és épen azért nem lehet minden tőke, tulajdon lopás. Igen is kell jó szociálpolitika. Ez a szerző okos fölfogása. A helyes társadalomgazdasági politikának pedig keresni kell az összeköttetést, az érdekek kiegyenlítését, összeegyeztetését a tőke és a munka között. A tőke fizesse meg a munkát, a munka pedig honorálja a tőkét termelésével. Ott, hol a két tényező harmonizál, a termelés zavar­talanul folyik, ellen esetben visszaélések támadnak, melyek veszélyesek, sőt végzetesek a társadalmi rendre. Csepela Lajos dr.

Next