Korunk 1959 (18. évfolyam)

1959 / 10. szám - SZEMLE ÉS BÍRÁLAT - Irodalom—művészet - BALLA ERNŐ: A fiatal Eminescu

A fiatal Eminescu Alig több, mint két hónapja, hogy az első magyar nyelvű Eminescu-monográfia — beköszöntésképpen egyelőre csak az első kötet —, borítólapján a költő ifjúkori arcképével elhagyta a nyomdát. És talán meg sem száradt még rajta a nyomda­­festék, máris szétkapkodták. Kétségtelen könyvsiker. Szemmel látható jele ez annak hogy az idő múlásával nem csökkent, hanem ép­penséggel növekedett az érdeklődés a nagy román poéta különös varázsú költé­szete iránt. Néhány évvel a költő tragi­kusan szomorú halála után, 1895-ben, egy szerény középiskolai tanár, Szőcs Géza két tanulmányt is publikált Nagyszeben­ben, négy Eminescu versfordítás kíséreté­ben. Tanulmánya előszavában a követke­zőket írta: ,,A román irodalom kevéssé ismeretes a mi közönségünk előtt. Egyik legérdekesebb, legmodernebb, legjelesebb lyrikusát akarom ezúttal bemutatni. Te­szem kegyeletből a szomorú véggel kimúlt költő emlékezete iránt s teszem a magyar­román testvériség, jó barátság erősítése, ne­velése céljából." Az utána következő évtize­dek során több mint száz magyar nyelvű ér­tekezés és a nehezen számbavehető műfor­dítások regimentje tanúsította Eminescu költői géniuszának átütő sikerét. Ebben a sorozatban az első magyar nyelvű Emi­nescu-monográfia magasan kiemelkedő eredménye könyvkiadásunknak. Kakassy Endre munkájának legfőbb erénye az, hogy könyve sikerrel állítható a minden monográfiával szemben támasz­tott legfőbb követelmény mércéje alá, ugyanis a költő élete és életműve szerves egységbe forrottan illeszkedik be kora társadalmi, politikai és művelődéstörté­neti összefüggéseinek rendjébe. A szerző jó munkát végzett, és meggyőződésünk szerint monográfiája nélkülözhetetlen ké­zikönyv lesz tanáraink és tanulóifjúsá­gunk kezében, de odakerül a költő versei mellé mindenkinek a könyvespolcára, akit valaha is megejtett e nagy költészet kü­lönös varázsa. A szorgos adatgyűjtés, a könyvtárra menő szakirodalom java részének megvá­­logatása, a marxista irodalomtörténeti ku­tatások legfrissebb eredményeinek érvé­nyesítése szerencsésen találkozik a könyv a­lapjain a szerző mélységes ügyszereteté­vel, élvezetes, nemegyszer szépirodalmi szárnyalás­ stílusával. Fáradságot, erőt, de költséget sem kí­mélve gyűjtötte adatait Kakassy. Bejárta a költő szülőföldjét, ismeretlen Eminescu­­nyomok és adatok után kutatott a boto­­sani-i állami levéltárban és múzeumban, a iași-i egyetemi könyvtárban, nyomon követte a költőt eddig kevéssé ismert erdélyi útjain. Járt és kutatott Balázsfal­­ván, Szebenben, Lugoson, Aradon, Temes­várt — és nem eredmény nélkül. Köny­vében olyan adatokat is közölt, amelyek méltán tarthatnak számot a román iroda­lomtörténeti szakkörök érdeklődésére. Különös gondot fordított arra is, hogy az Eminescu erdélyi útjaival összefüggő ada­tokat szervesen építse be a XIX. század harmadik negyedében kialakult román­magyar irodalmi és művelődéstörténeti kapcsolatok hálózatába. Jelentősen kiszé­lesítette a monográfia tematikai horizont­ját az a körülmény, hogy Eminescu köl­tészetének romantikus — és azon belül a kiábrándultság, a pesszimizmus — ele­meinek értelmezésekor a marxista iroda­­lomtudomány román képviselőinek: Mihai Beniuc, Ion Vitner, Tudor Vianu, George Calinescu akadémikusok kutatásai és eredményei mellett megemlítette a szak­tudomány magyar marxista művelőinek, Révai Józsefnek, Sőtér Istvánnak, Szau­­der Józsefnek idevágó értékelését a ro­mantika irányzatáról általában, különös­képpen pedig a Kölcsey, Vörösmarty, Ma­dách műveiben fellelhető pesszimizmus társadalmi indítékairól és irodalomtörté­neti gyökereiről. Meglepő eredménnyel járó úttörő mun­kát végzett, amikor Eminescu egyes ver­seinek, a Memento móri. Imparat pro­letár, Scrisoarea II., valamint a Glosso jellegzetes részeit összehasonlította az Ember tragédiája, a Csongor és Tünde és a Vanitatum vanitas megfelelő, sőt döb­benetes módon összecsendülő soraival, amelyek az azonos társadalmi-történelmi feltételek kiváltotta költői reflexiók ered­ményeinek tekinthetők. Úgy véljük, hogy ezek a fejezetek (12—15.) a kötet legsike­rültebb, legveretesebb részei. Minden bi­zonnyal román nyelvű közlésük is meg­felelő visszhangra találna. A monográfia világos és következetes elvi vonalvezetése, a színvonalas okfejtés és az igényes filológiai műgond érzékelte­téseképpen ragadjunk ki egy mozzanatot Kakassy Endre könyvéből. * Kakassy Endre: A fiatal Eminescu. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bu­karest, 1959. Szemle és bírálat 1525

Next