Korunk 1959 (18. évfolyam)
1959 / 10. szám - SZEMLE ÉS BÍRÁLAT - Irodalom—művészet - BALLA ERNŐ: A fiatal Eminescu
A fiatal Eminescu Alig több, mint két hónapja, hogy az első magyar nyelvű Eminescu-monográfia — beköszöntésképpen egyelőre csak az első kötet —, borítólapján a költő ifjúkori arcképével elhagyta a nyomdát. És talán meg sem száradt még rajta a nyomdafesték, máris szétkapkodták. Kétségtelen könyvsiker. Szemmel látható jele ez annak hogy az idő múlásával nem csökkent, hanem éppenséggel növekedett az érdeklődés a nagy román poéta különös varázsú költészete iránt. Néhány évvel a költő tragikusan szomorú halála után, 1895-ben, egy szerény középiskolai tanár, Szőcs Géza két tanulmányt is publikált Nagyszebenben, négy Eminescu versfordítás kíséretében. Tanulmánya előszavában a következőket írta: ,,A román irodalom kevéssé ismeretes a mi közönségünk előtt. Egyik legérdekesebb, legmodernebb, legjelesebb lyrikusát akarom ezúttal bemutatni. Teszem kegyeletből a szomorú véggel kimúlt költő emlékezete iránt s teszem a magyarromán testvériség, jó barátság erősítése, nevelése céljából." Az utána következő évtizedek során több mint száz magyar nyelvű értekezés és a nehezen számbavehető műfordítások regimentje tanúsította Eminescu költői géniuszának átütő sikerét. Ebben a sorozatban az első magyar nyelvű Eminescu-monográfia magasan kiemelkedő eredménye könyvkiadásunknak. Kakassy Endre munkájának legfőbb erénye az, hogy könyve sikerrel állítható a minden monográfiával szemben támasztott legfőbb követelmény mércéje alá, ugyanis a költő élete és életműve szerves egységbe forrottan illeszkedik be kora társadalmi, politikai és művelődéstörténeti összefüggéseinek rendjébe. A szerző jó munkát végzett, és meggyőződésünk szerint monográfiája nélkülözhetetlen kézikönyv lesz tanáraink és tanulóifjúságunk kezében, de odakerül a költő versei mellé mindenkinek a könyvespolcára, akit valaha is megejtett e nagy költészet különös varázsa. A szorgos adatgyűjtés, a könyvtárra menő szakirodalom java részének megválogatása, a marxista irodalomtörténeti kutatások legfrissebb eredményeinek érvényesítése szerencsésen találkozik a könyv alapjain a szerző mélységes ügyszeretetével, élvezetes, nemegyszer szépirodalmi szárnyalás stílusával. Fáradságot, erőt, de költséget sem kímélve gyűjtötte adatait Kakassy. Bejárta a költő szülőföldjét, ismeretlen Eminescunyomok és adatok után kutatott a botosani-i állami levéltárban és múzeumban, a iași-i egyetemi könyvtárban, nyomon követte a költőt eddig kevéssé ismert erdélyi útjain. Járt és kutatott Balázsfalván, Szebenben, Lugoson, Aradon, Temesvárt — és nem eredmény nélkül. Könyvében olyan adatokat is közölt, amelyek méltán tarthatnak számot a román irodalomtörténeti szakkörök érdeklődésére. Különös gondot fordított arra is, hogy az Eminescu erdélyi útjaival összefüggő adatokat szervesen építse be a XIX. század harmadik negyedében kialakult románmagyar irodalmi és művelődéstörténeti kapcsolatok hálózatába. Jelentősen kiszélesítette a monográfia tematikai horizontját az a körülmény, hogy Eminescu költészetének romantikus — és azon belül a kiábrándultság, a pesszimizmus — elemeinek értelmezésekor a marxista irodalomtudomány román képviselőinek: Mihai Beniuc, Ion Vitner, Tudor Vianu, George Calinescu akadémikusok kutatásai és eredményei mellett megemlítette a szaktudomány magyar marxista művelőinek, Révai Józsefnek, Sőtér Istvánnak, Szauder Józsefnek idevágó értékelését a romantika irányzatáról általában, különösképpen pedig a Kölcsey, Vörösmarty, Madách műveiben fellelhető pesszimizmus társadalmi indítékairól és irodalomtörténeti gyökereiről. Meglepő eredménnyel járó úttörő munkát végzett, amikor Eminescu egyes verseinek, a Memento móri. Imparat proletár, Scrisoarea II., valamint a Glosso jellegzetes részeit összehasonlította az Ember tragédiája, a Csongor és Tünde és a Vanitatum vanitas megfelelő, sőt döbbenetes módon összecsendülő soraival, amelyek az azonos társadalmi-történelmi feltételek kiváltotta költői reflexiók eredményeinek tekinthetők. Úgy véljük, hogy ezek a fejezetek (12—15.) a kötet legsikerültebb, legveretesebb részei. Minden bizonnyal román nyelvű közlésük is megfelelő visszhangra találna. A monográfia világos és következetes elvi vonalvezetése, a színvonalas okfejtés és az igényes filológiai műgond érzékeltetéseképpen ragadjunk ki egy mozzanatot Kakassy Endre könyvéből. * Kakassy Endre: A fiatal Eminescu. Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1959. Szemle és bírálat 1525