Korunk 1964 (23. évfolyam)

1964 / 9. szám - PANORÁMA - ROMÁN DEZSŐ: A tanúvallomások lélektana

iákat. A fiola, amelyet a zsebében találtak, diverzió is lehet.“ Amikor az orvos ráparancsolt, nyissa ki a száját, Himmler pillanatnyi habozás után elharapta a fiolát és összeesett. A cián azonnal végzett vele, „így tehát — következtet Delarue — a dráma legtöbb főszereplőjének ha­lála éppoly förtelmes volt, mint egész életük.“ Aszódy János A tanúvallomások lélektana A tényállás megállapításában kétség­telenül a tanúvallomás a legrégibb, s a büntető eljárásban leggyakrabban elő­forduló bizonyíték. A büntető eljárásban — a szocialista törvényesség szüntelen fejlődése során is — nagy fontossága van a tanúvallomás objektív és szubjektív helyessége megállapításának. A törvény feljogosítja a bírákat, hogy a tanúvallo­másokat — mint az egyéb bizonyítékokat is — belső meggyőződésük szerint bí­rálják el, más szóval a­szerint, hogy az ügy összes körülményeit tekintetbe véve azokat helyesnek és a valós tényekkel megegyezőnek tartják-e vagy sem. A vallomást befolyásoló tényezők kö­zött igen nagy fontosságú a tanúk lélek­tanának, a tudomás közlése tekintetében érvényesülő lelki folyamatoknak az is­merete.­­ Egészen a legújabb időkig (kb. a szá­zad elejéig) a burzsoá jogtudomány és a bírói gyakorlat, úgyszólván korlátlan bi­zalommal volt a tanúvallomások iránt. A tapasztalat azonban arra intett, hogy az egyébként lelkiismeretes, testileg-lel­­kileg normális tanúk ugyanarról a tény­ről eltérő vallomásokat tehetnek. A század elején az alkalmazott lélektan művelői számtalan érdekes kísérletet folytattak a tanúvallomások megbízható­ságának ellenőrzésére, s e tekintetben egyes ismert pszichológusok, mint pél­dául Wiliam Stern, Eduard Claparéde, Alfred Binet és Otto Lipmann, igen gaz­dag kísérleti anyagot gyűjtöttek össze és dolgoztak fel. Ezek ma is érdekesek és fontosak maradtak. E kutatásoknak igen változatos a jellege. Megfigyelték a való élet történéseit, laboratóriumi feltételek között végeztek kísérleteket, és ebből vontak le következtetéseket a tudatos és önkéntelen megfigyelések, az azokra va­ló emlékezés és a tudomás visszaadása megbízhatóságának ellenőrzésére. Az egyik ilyen érdekes kísérletet Cla­paréde genfi professzor végezte. A Genf­ben szokásos decemberi álarcos felvonu­­­ulások idején, egy jelmezes álarcos ron­tott be a tanterembe. Néhány nappal ké­sőbb a hallgatók a professzor kérésére személyleírást adtak. Ezek kétharmada azonban többé-kevésbé téves volt. Hasonló kísérletet végzett Liszt pro­fesszor, az ismert büntető jogász, a ber­lini egyetem tanára. Szemináriumi vita közben két hallgató annyira összekülön­bözött, hogy egyikük revolvert rántott, és a további fejleményeket csak a többiek közbelépése akadályozta meg. Azzal az ürüggyel, hogy erre a vizsgálat folyamán szükség lehet, a professzor a szeminárium résztvevőivel részletes leírásokat készítte­tett. Az eredmények ez esetben sem vol­tak kielégítőek. Akadt olyan tanú is, aki tudni vélte, hogy lövés is eldördült. A szem- és fültanúk nem adták vissza a szóváltásoknak — a professzor által az utolsó szóig szcenáriumszerűleg előre megállapított — tartalmát sem. Bár adatgyűjtésük érdekes és értékes volt, az említett pszichológusok mégsem tudták a tanúvallomások lélektanát igazi tudománnyá tenni. Vizsgálati és kísérle­ti eredményeik s azok értelmezése tekin­tetében e szerzők egymással ellentétes eredményekre jutottak. Csak abban egye­zett meg a véleményük, hogy a tanúval­lomások általában megbízhatatlanok, s nem lehet bizonyossággal tudni, mikor hitelt érdemlők. Wiliam Stern például azt állította, hogy a teljesen hű tanúvallomás inkább kivétel, mint szabály. Egy másik vélemény szerint az igazság és a tévedés egyazon lelki forrásból táplálkozik. Az ilyen s ehhez hasonló vélemények kiala­kulásában természetesen igen nagy sze­repe volt a szerzők agnosztikus állás­pontjának is. E pszichológusok másik nagy tévedése az, hogy laboratóriumi és klinikai vizs­gálatokkal akarták helyettesíteni a bírák szerepét a tanúvallomások értékelésében, sőt egyesek magukat a bírákat is pszicho­lógiai vizsgálatnak akarták alávetni. Mind hangosabb volt a követelés, hogy a

Next