Korunk 1964 (23. évfolyam)
1964 / 5. szám - IRODALOM - MŰVÉSZET - ENGEL KÁROLY: Eminescu első magyar nyelvű méltatói
téka Grundriss der Geschichte der deutschen Arbeiterbewegung A német Párttörténeti Intézet munkatársai a német munkásmozgalom történetének vázlatát dolgozták ki a mozgalom kezdeteitől, illetve a tudományos szocializmus megjelenésétől napjainkig. A német munkásmozgalmat természetszerűen a nemzetközi munkásmozgalommal összefüggő fejlődésében tárgyalják. (Dietz Verlag, Berlin, 1964.) Roberto Battaglia A második világháború A Vie Nuove című olaszországi hetilap egyik nagy visszhangot keltő cikksorozatának bővített és átdolgozott gyűjteménye. A Gramsci Intézet (az Olasz Kommunista Párt történettudományi intézete) támogatásával készült munka érdekes kép- és térképmellékletekkel, időrendi táblázattal, jó útmutatásul szolgáló bibliográfiával jelent meg. (Kossuth, 1963.) E. Dobrescu Productivitatea muncii sociale A társadalom gazdagsága az anyagi javak termelésének szférájában kifejtett munka eredményességétől függ. A marxista gazdaságtudomány vértezetében a szerző e probléma sokoldalú vonatkozásait taglalja, s gazdag adatokkal, tudományos apparátussal mutatja ki a munkatermelékenység növelése szocialista módjainak felsőbbrendűségét a kapitalizmusbeliekkel szemben. Külön fejezet foglalkozik a társadalmi munka termelékenységének növekedése és az életszínvonal emelkedése közötti összefüggés kérdésével. (Editura politíca, 1964.) Eminescu első erdélyi magyar nyelvű méltatói Cristea Illés (Miron), a két világháború között Románia ortodox pátriárkája, a múlt század végén magyar nyelven megjelent bölcsész-doktori értekezésében némi keserűséggel jegyzi meg, hogy a világviszonylatban is immár számottevő Mihail Eminescu a magyar irodalomban még csaknem teljesen ismeretlen, s tudomása szerint egyetlen egy költeménye sincs magyarra fordítva (Eminescu élete és művei. Tanulmány az újabb román irodalom köréből. Szamosújvár, 1895). Bár a felszabadulás utáni rendszeresebb román—magyar irodalomtörténeti kutatások már 1888—89-ből származó fordításokat, illetve méltatásokat is felszínre hoztak (Réthy Andor: Eminescu költeményei magyarul. Irodalmi évkönyv. Bukarest, 1957), a fenti panasz mégis némiképp jogos, hiszen a román irodalmat még hosszú éveken át szinte kizárólag a „költészet királya“, a „mindig boldog, mindig ifjú“ Vasile Alecsandri képviseli a magyar sajtó hasábjain. Az első említés pontos naptári időpontjánál azonban (amely Eminescu esetében remélhetőleg még előbb hozható) többet nyom a latban a „bemutatás“ szándéka. S ebben a mérvadó vonatkozásban a két költő magyar népszerűségének az útja nemcsak hogy sok hasonlóságot mutat, de szervesen ki is egészíti egymást, beszédes bizonyítékául az irodalom társadalmi szerepének. Alecsandrit tulajdonképp Ács Károly korszakos kezdeményezése után a Vasárnapi Újságban Bágyai néven írogató Scipione Ion Badescu — Eminescu barátja és A szárnyaszegett Géniusz című regényének hőse — mutatja be a magyar olvasóközönségnek az önkényuralom alkonyán, midőn a kölcsönös megismerésre alapozott román—magyar összefogás gátat vethetett volna az 1848-as forradalom demokratikus eszméit megtagadó áramlatoknak. A századvég nacionalizmustól mérgezett légkörében viszont Eminescu költészete ígérkezett a legalkalmasabb eszköznek arra, hogy áttörje az előítéletek egyre sűrűsödő ködét. Az Eminescu-életmű közvetítésére irányuló kezdeményezés oly nagy horderejű objektív tény, hogy el kell vonatkoztatni mind a kezdeti próbálkozások fogyatékosságától, mind pedig a kezdeményezők személyétől. Mert bizony igen szerény volt az a kezdet, amelyből a napjainkban oly örvendetesen magas tudományos és művészi szintet elért magyar