Korunk 1966 (25. évfolyam)

1966 / 12. szám - TÉKA - George Călinescu: Mihai Eminescu élete - Szakonyi Károly: Pină şi in clipele cele mai frumoase

című könyvét, amelynek irodalmi fejezete a román irodalom első magyar összefoglalásai közé tartozik (1844). A román irodalomra vonatkozó általános, nemcsak egy írót érintő munkákat és tanulmányokat helye­sebb lett volna ebbe az irodalomtörténeti részbe be­osztani. Ugyanitt, együttesen szerettük volna meg­találni az összes román folyóiratszemléket. Tudomá­sunk szerint először a Genius közölt már 1924-ben rendszeresen román folyóiratszemlét, az Erdélyi He­likon 1933. 8. számától kezdve pedig Szemlér Ferenc, majd Szabó István és Szabédi László írt a román folyóiratokról elemző és szélesen kitekintő cikkeket. Természetesen ide kívánkoznának az ilyen jellegű, újabban megjelent cikkek is, mint Földes Mária A Teatrul nyári számairól című cikke (Korunk, 1960. 11.), amelyet­­hiába keresünk a bibliográfiában. * A régi vidéki lapok, folyóiratok, évkönyvek vagy esetleg naptárak hiánytalan feldolgozásában minden bibliográfusnak legyőzhetetlen akadályokkal kell szembeszállania. Sok időszaki laphoz vagy egyes év­folyamaikhoz még az egyetemi könyvtárakban sem lehet hozzájutni. Ezért, ha a Domokos Sámuel bib­liográfiájában ilyen természetű hiányokat veszünk észre, és azokat szóvá tesszük, ezzel csak ennek a fáradságos és nagy kitartást kívánó munkának a folytatását szorgalmazzuk, abban a reményben, hogy ehhez majd hazai munkatársak is csatlakoznak. Külön kell itt megemlítenünk Corneliu Codarcea számos cikkét, amelyek a román és magyar sajtóban a modern magyar irodalom népszerűsítését s ezzel­­ a kölcsönös megértést és megbecsülést szolgálták. Codarcea nagy érdeme, hogy már az 1920-as évek­ben ismertette román lapokban Adyt, 1926-ban pe­dig cikk­sorozatot indított a román sajtóban az ak­koriban megtámadott Móricz Zsigmond védelmére. Habár cikkeinek jelentős része egy külön kiadandó s a magyar irodalom román bibliográfiáját bemutató kötet anyagába tartozik, mégis jó lett volna, ha a nevénél közölt három címet legalább utalásokkal ki­egészítette volna a bibliográfia szerzője. Meglepőbb számunkra az, hogy a Korunk, az Utunk vagy a Tanügyi Újság számos cikke is kima­radt, vagy pedig hibás a címek közlése. A bibliográ­fia szerint Kakassy Endre A fiatal Eminescu című monográfiájáról csak négy ismertetés jelent meg, az ezeken kívül megjelent kritikákról nem vett tu­domást a bibliográfus (Korunk, 1959. 10. és Tanügyi Újság, 1960. 2), valószínűleg nem jutottak el hozzá ezek a folyóiratszámok. A bibliográfia kiegészítését az elmondottak tanulsága alapján a román és ma­gyar bibliográfusok együttes munkájától várhatjuk. Domokos Sámuel bibliográfiája ugyanis alapkő, amelyre tovább kell építeni; hiányait, hibáit állandó, együttes munkával lehet eltüntetni, hogy a kitűzött céloknak teljesen megfeleljen. Vita Zsigmond téka nős hőse is azért találtatik könnyűnek, mert a ,,mindent vagy semmit“ végletességéből nem tud visszatalálni önmagá­hoz, s végleg a földhöz tapad. Hogy miért? Ezt próbálja megválaszolni Papp Ferenc legújabb, ezúttal is parázs vi­tára számító regénye. (Irodal­mi Könyvkiadó, 1966.) George Galinescu Mihai Eminescu élete A versfordítások már régen közel hozták a magyar olvasó­­közönséghez az Esthajnalcsil­lag költőjét. A továbbismerke­­dés természetes igényét elé­gíti ki Kakassy Endre ran­gos könyve után G. Calinescu végre magyarul is olvasható Eminescu-életrajza. Az erede­ti élet-dokumentumok ihletett szépírói közvetítésben tárják föl e tragikus költői sors tit­kait. (Irodalmi Könyvkiadó, 1966.) Szakonyi Károly Pînă şi în clipele cele mai frumoase Az alig harmincöt éves bu­dapesti író első, még 1961-ben megjelent kötetét, tíz novellá­ját olvashatják a román ér­deklődők Constantin Olariu tolmácsolásában és hasznos is­mertető­ előszavával. Nem vé­letlenül esett Szakonyira a fordító és a kiadó választása. A csoportosan jelentkező te­hetséges fiatal magyarországi novellisták közül azokhoz tar­tozik, akiknek tematikája túl nő hazájuk határain. A ma emberének erkölcsi problémáit ábrázolja és elemzi novellái­ban, különösen a szocialista etika, a történelmi múlt és a társadalmi jelen által determi­nált problémáit. Alakjainak többsége nem heroikus figura, nem hős, hanem a háború borzalmaitól megérintett ver­gődő ember. (Editura pentru literatura universală, 1966.)

Next