Korunk 1968 (27. évfolyam)
1968 / 5. szám - NEMZETKÖZI ÉLET - STEINMETZ JÓZSEF: Világraszóló harc a kábító- és izgatószerek ellen
dítsa s azokat a társadalom ellen fordítsa. A heroinisták minden holmijukat elkótyavetyélik, bandákba verődve betöréseket követnek el, gyilkosságoktól sem riadnak vissza. Hallucinogén kábítószer hatása alatt, például LSD bevétele után, önkívületi állapotban sok bűncselekményt követnek el. A marijuanát „az ifjúság gyilkosának“ is nevezik; terjesztői nemegyszer bűncselekmények véghezvitelét követelik meg a szer árául azoktól, akik rászoktak, hogy ezzel végképp a toxikománia rabjává tegyék őket. A bűncselekmények külön csoportja a kábítószer-csempészés és a törvénytelen forgalomba hozatal. Akárcsak az alkohol-prohibició esetében, a szigorú tiltó intézkedések következtében is szaporodnak a kábítószerekkel kapcsolatos bűnesetek és fokozódik a súlyosságuk. Az Interpol (Organisation Internationale de la Police Criminelle ( Nemzetközi Bűnügyi Rendőrségi Szervezet) egyik legfőbb feladata a kábítószer-csempészés megakadályozása. Rendőrhatóságok állítják, hogy a toxikomániás egyén társaságát úgy kell kerülni, mint a tifuszos betegét, mert a toxikománia éppoly ragályos. És ezzel elérkeztünk a kérdés társadalom-egészségügyi, illetve járványtani megközelítésének lehetőségéhez. Az orvosi körök általában úgy tekintik a kábítószer-dependenciában szenvedő egyént, mint beteget, kinek zavart az öntudata és személyisége, de ez a zavar nem írható csak a kábítószer számlájára. Az amerikai orvostársaság elmegyógyász bizottsága kijelentette, hogy tudományosan nem alapozható meg az a közhiedelem, mely szerint a heroin olyan különleges, baljóslatú tulajdonságokkal rendelkezik, melyek eleve bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolnák. Senki sem vonja kétségbe, hogy a heroinista a gyenge jellemű, felelőtlen egyének közül kerül ki, aki valamilyen okból szembekerült családjával vagy a társadalommal. És ha bajaitól való menekvés közben csak egyszer is a kábítószer élvezetéhez fordult, már kialakulhat a „befogás“, a pszichés dependencia, melynek következtében a kábítószer keresése s megszerzése lesz életének egyetlen célja, ami mellett minden egyéb eltörpül. A kutatások eredményei azt igazolják, hogy az ópium-származékok inkább csak elmélyítik a személyiség már meglevő rossz tulajdonságait, de alapjában nem változtatják meg a személyiséget. Manapság az Egyesült Államokban a kábítószer-élvezők többsége a nagyvárosok nyomortanyáin él, a bűnözés és promiszkuitás légkörében, ahol könnyű a kábítószerhez hozzájutni és rabjává válni. Ha sikerül is egyeseknél az elvonás, ez rendszerint csak addig tart, amíg visszakerül eredeti környezetébe, ahol először jutott kábítószerhez. Tehát bizonyos szempontból igaz az a rendőri álláspont, hogy a heroinista gyakran és könnyen visszaesik betegségébe, és azért lop, hogy napi kábítószer-adagját be tudja szerezni. De az is igaz, hogy nagyon sok kábítószerélvező (akár az Egyesült Államokban, akár Indiában) teendőit rendszeresen ellátó polgár. Általánosítani még ez esetben sem szabad: a kábítószer-dependenciában szenvedő minden egyes beteget személyiségének megfelelően kell elbírálni és kezelni. Ami a marijuanát és a többi hallucinogén szert illeti, az álláspontok szélsőségesek. Sok latin-amerikai orvos szerint a marijuana felelős az erőszakos bűncselekmények nagy részéért ezekben az országokban. Jellemzésük szerint „ez teszi semmivé azokat a szükséges gátlásokat, melyek elválaszthatatlanok a társadalomban élő emberektől; felbontja és elroncsolja a személyiséget; behálózza a börtönöket és menhelyeket, a viskókat és palotákat egyaránt; éppúgy leigázza a bennszülöttet, mint a tudóst; felszabadítja a szellemet, de az állati ösztönöket is“. Ezek szerint ez a világ legveszedelmesebb kábítószere. Mások viszont könnyű bódítószerként határozzák meg, melynek hatása — szerintük — az alkoholéhoz hasonló, de annál kevésbé erős. Sőt, többen odáig mentek, hogy ennek alapján kérik a marijuana szabad árusítását. A The Timesban felhívás jelent meg (többek közt Graham Greene is aláírta), melynek jelmondata: „Top People Smoke Pot“ (vezetőemberek marijuanát szívnak). Az EVSZ szakértői bizottságának objektív elbírálása szerint, noha a marijuana élvezete valóban nem vezet fizikai dependenciákhoz, klinikai szempontból az ítélőképesség elvesztésével jár, melyhez múló pszichózisok társulnak. S ilyen állapotban aztán könnyen elkövetnek társadalomellenes cselekményeket. A kábítószer hatása alatt maradandó művészeti alkotások is születtek, például Coleridge életműve (ópium-élvező volt). A modern beat-irodalom egyik megrázó