Korunk 1972 (31. évfolyam)
1972 / 10. szám - LÁTÓHATÁR - Caragiale és a magyar irodalom (Manuscriptum, 1972. 3.)
alakulás, Irányzatok a Szovjetunió technikai szakembereinek szakképzésében és továbbképzésében) neves hazai (V. Liveanu és Eugen Pop) és külföldi (Vic Alien) szakemberek írták. Külön figyelmet szentel a folyóirat a nemrégen megjelent hazai filozófiatörténet első kötetének (Z. Ornea elemzése) és néhány folyóirat (Revista de istorie şi teorie literară, Ramuri, Revista de pedagogie) beható elemzésének. Utolsó rovata Carnet publicitar címen fontos adatokat közöl az utóbbi huszonegy év eredményeiről az ország villamosenergia-hálózatának fejlesztésében. Az Era socialistă tartalmának ebből a felsorolásszerű bemutatásából is kiderül, hogy a lap pártunk főtitkára, Nicolae Ceauşescu elvtárs útmutatásainak megfelelően valóban aktívabban, sokoldalúbban és mélyebben tükrözi mindazokat az elméleti és gyakorlati kérdéseket, amelyeket hazai szocialista valóságunk és a nemzetközi fejlődés ma felvet. E kérdések tárgyalásának magas elméleti színvonalát biztosítja az a tény, hogy a lap már legelső számában minden érintett problémával kapcsolatban párt- és államvezetők útmutatásait és tekintélyes szakemberek tanulmányait közli. A Korunk az Éra socialistában azt a lapot köszönti, amely magas szintű, alkotó marxista szempontú ideológiai tájékozódásával, problémáinak elmélyült elemzésével, a változó valóság felvetette kérdésekre való gyors és hatékony reagálásával iránymutató példát nyújt. Köszöntjük az Éva socialistát! KORUNK CARAGIALE ÉS A MAGYAR IRODALOM (Manuscriptum, 1972. 3.) Akaratlanul is a . Minden rosszban van valami jó“ közmondás jut a magyar olvasó eszébe a Caragiale—Caion-per anyagát olvasva. Constantin Al. Ionescu (Caion), a Revista literară főszerkesztője 1901-ben azzal vádolta meg lapjában Caragialét, hogy Năpasta (Megtorlás) című darabja nem más, mint Kemény István magyar drámaíró Alexandru Bogdan által lefordított s 1848-ban Brassóban Nenorocul címen, cirill betűkkel kiadott színművének szinte szószerinti másolata. Caiont durva hangú sajtótámadásáért Caragiale beperelte. A tárgyalásig hátra levő időt arra használta fel, hogy megszerezze Kemény István szóban forgó drámájának román fordítását. Delavrancea 1902. március 11-én elhangzott védőbeszédéből kiderül, hogy ennek érdekében kapcsolatot teremtettek D. I. Bunea brassói tanár közvetítésével Jancsó Benedekkel és Bayer Józseffel, akik Szinnyei József Magyar írók élete és munkái című művére, valamint saját kutatásaira, a dráma jellegére s a szereplők tipikusan román voltára hivatkozva igazolták, hogy nemcsak Kemény István drámaíró nem létezik a magyar irodalomban, de hasonló témájú darab sem található, s amint Jancsó Benedek írta: 1848 előtt Caragiale darabjához hasonló pszichológiai dráma sehol sem, de legkevésbé a magyar irodalomban születhetett volna meg. Az elismerő szavak, melyekkel elsősorban Jancsó Benedek nyilatkozik Caragiale drámájáról, valamint Delavrancea Szinnyei József munkájáról, a magyar olvasóban feledtetik Caion bűnösségét, s a per erre vonatkozó dokumentumai a román—magyar kultúrkapcsolatok, az irodalmi és tudományos értékek kölcsönös elismerésének bizonyítékaiként hatnak. Corin Grosu a Manuscriptum 1972. 3. számában (Procesul Caragiale—Caion. Pe marginea unui document) áttekinti az egész per lefolyását, érinti Macedonski szerepét is Caion vádaskodásaiban, ugyanakkor közli Caragiale eredeti feljegyzését, az Osztrák—Magyar Monarchia bukaresti nagykövetségének hitelesítését azon a 19 oldalas, kétnyelvű (magyar és román) füzeten, amely Szinnyei József Magyar írók élete és munkáinak harminchárom Kemény nevű szerzőjére vonatkozik. Ennek a dokumentumnak — Caragiale sajátkezű feljegyzése s a füzet — létezése ismeretlen volt. Caragiale műveinek 1962-es, kritikai kiadása közli Delavrancea védőbeszédének teljes szövegét, melyben többször szó esik Szinnyei József művéről és a megfelelő rész fordításáról, de létezéséről a periratok közt nem tesz említést. Caragiale Năpasta című darabját 1903- ban a Népszínház, majd 1904-ben a budapesti Nemzeti Színház mutatta be ma