Korunk 1973 (32. évfolyam)
1973 / 12. szám - TÉKA - Mihai Eminescu: Kék virág
péssel közelebb visz bennünket a valóság teljesebb megismeréséhez és a kapcsolatok megértéséhez. Természetesen a művészet nem helyettesítheti a tudományt sem szociológiai, közgazdasági, sem biológiai stb. értelemben, de értékes hozzájárulás lehet a megismerés útján a valóság mélyebb megragadásához. Koczogh Ákos fő érdeme egyrészt az, hogy türelmes azok iránt a művészeti irányzatok iránt, amelyek önmagukat is komolyan véve járulnak hozzá a valóság lényegének föltárásához, ugyanakkor egyik irányzatot sem tartja egyedül üdvözítőnek, hanem dialektikusan szemlélve a stílusirányzatokat, mindegyik alkotásában észreveszi azt a mégoly csekély igazságot is, amely megérdemli a figyelmet az előbb mondottak értelmében. Koczogh számára nem az izmusok az érdekfeszítőek, hanem a művészi magatartás, az a bizonyos „alapállás“, amelyből kiindulva a művész szembesíti magát a valósággal, a világot önmagával, visszaadva alkotásban azt, amit magán áteresztett, amivel érzelmileg is azonosult, amit tehát érzékelt, fölfogott a világból, értelmesen fejezve ki magát az értelmes ember számára. Ezt az értelmes kifejezést veszi nagyon komolyan Koczogh is, amikor írásban határozza meg a modern művészet főirányainak a lényegét. íme néhány példa: Lehet-e világosabb, érthetőbb és tömörebb megfogalmazását adni a futurizmusnak a Koczoghénál: „A futurizmust a mozgás, dinamizmus jellemzi, s minden olyan stiláris eszköz, mely ezt kifejezheti. Nem érdeklik a részletek, a jelzők és melléknevek, csak az élet iramának kifejezése: főnévi igenevekkel. Miután az életben a dolgok egymás mellett vannak és történnek, az egyidejűséget, a szimultán megjelenítést hívja segítségül. Mindenben a cselekvést, tettet, mozgást, akarást juttatja kifejezésre.“ Vagy a természet és a művészet legújabb értelmezésének: „A természeti alakzatokat követő és kereső stílus nem azonos a természetességgel, hiszen lehet igen keresett, modoros is. De általános jellemzője: a természetközelség érezhető s látható jelenléte, a természet formációinak (sejtrendszer, gyökérzeti struktúrák, kavicsok, kövek, kristályok, kagylók, csigaházak stb.) művészi áttétele, újraköltése. Irodalomban: természet és ember közötti szerves kapcsolat kifejezése, zenében: a természet hangjainak magasabb rendben való újraköltése.“ Tehát ez az új „naturalizmus“ a „természeti formák és a művészet“ új értelmű kapcsolata. A természet nem egyszerre, hanem fokozatosan és minden korban más-más értelmű szereppel jelent meg a művészetekben. Ezt Koczogh szemléletesen vezeti le a primitív embertől az egészen magasrendű műalkotásokat létrehozó művész természetszemléletéig. — Újabb példa: Mi az archaizmus? Erre Koczogh így válaszol: „nem utánzás, hanem hasonló magatartás a régmúlt idők művészetével, az anyagszerűség és egyszerűség jegyében.“ És hivatkozik többek között Medgyessy Ferencre éppúgy, mint Henry Moore-ra. Kár, hogy Koczogh könyve írásakor még nem ismerte Baranyi Ká TÉKA net jelentésével, hanem az információ kifejezésének és továbbításának formáival. A könyv összefoglalja a jel és az információelmélet fő kérdéseinek a termodinamikával és a kibernetikával való kapcsolatát is. Külön érdeme a szerzőknek, hogy sehol sem feledkeznek meg fogalmaik filozófiai, pszichológiai és szociológiai vonatkozásainak elemzéséről sem. „Az információ létezik, ez tagadhatatlan“ — írják a szerzők — „egyike azoknak a formáknak, amelyekben a külső világ a tudatban megjelenik. A világ üzenetei, az információhordozók szüntelenül módosítják környezetünket. Meghatározzák benső állapotunkat és szabályozzák reakcióinkat.“ A szerzőknek ez a magyarázata mutat rá talán legvilágosabban az információelmélet fontosságára és az információk szerepére az ember életében. (Gondolat, 1973.) MIHAI EMINESCU: Kék virág. — Hogy rokon tőről fakad-e Novalis „kék virág“-a meg az Eminescué, hangulatos komparatisztikai vizsgálat tárgya lehet. Annak mindenképpen örülhetünk, hogy a posztumusz Kakassy-válogatás ezt a címet kapta a Tanulók Könyvtára-sorozatban: a gyöngéd, a romantikus Eminescu, akiben a bölcselői hajlam sosem hallgattatta el a szerelmi líra bensőséges hangjait, joggal számíthat arra, hogy utat lel a kiadvány fiatal olvasóihoz. Annál is inkább, mert a magyar Eminescu-fordítók színe-javának tolmácsolásában olvashatjuk a nagy életmű reprezentatív alkotásait: Áprily Lajos, Bajor Andor, Berde Mária, Deák Tamás, Dsida Jenő, Finta Geza, Franyó Zoltán, Kacsó Sándor, Képes Géza, Kiss Jenő, Majtényi Erik, Márki Zoltán, Szabédi László, Székely János, Szemlér Ferenc érdeme, hogy ez a