Korunk 1983 (42. évfolyam)
1983 / 9. szám - FORUM - VITA ZSIGMOND: Áprily Lajos magyarázata Eminescu-fordításáról
kai, mit veszel át belőlük, mit nem, mennyiben helyes ez az eljárásmód, menynyiben nem, abba nem szólhatok bele, de hogy közölhetitek-e az én munkámat, vagy sem, abba igen. Tudtommal létezik szerzői jog, s ahhoz ragaszkodhat az ember. Sajnos, a kiadók ezt manapság semmibe veszik, úgy használják fel az alkotók írásait — gyűjteményekben, antológiákban —, hogy arról egy szóval sem értesítik őket. A két szerzőtársam már halott, nem léphet fel ez ellen, de én — örömömre vagy bánatomra — még élek. Elvárom tehát, hogy e tervről értesítést kapjak, akár részedről, akár — hivatalosan — a kiadó részéről. Nem mintha szándékomban volna megakadályozni a fordítás közreadását. Nem, kedves János, erre nincs okom. De tartsuk be a szabályokat. S ezenkívül, tudod, élni szeretnék az alkalommal, szeretném, ha fordításom két versszaka módosított formában kerülne közlésre. Az ilyen újraközlések éppen azt tehetnék lehetővé a szerzők számára — ha ilyen esetekben értesítenék őket —, hogy műveiken esetleg módosítsanak, formálva még rajtuk, jobbá, tökéletesebbé tegyék azokat. A kissé átalakított két szakasz már évek óta ott áll beragasztva fordításkötetem megfelelő helyein, de érvényre juttatni őket eddig nem állott módomban, pedig fordításom azóta még megjelent. Egyébként abban a bizonyos interjúban erről is szólok. Persze, ha olvastad volna... Vagy ha komolyan vetted volna... Mint önkritikai viszonyulást saját munkámhoz. Mint annak bevallását, hogy olyan munka nincs, ami ne lehetne jobb is. És végül még egy. A vers magyar címéül te is az Estcsillagot fogadod el. De cikkedben nem tartod fontosnak megemlíteni, hogy ezt a megnevezést én alkalmaztam először. Addig Esti csillag vagy Esticsillag volt a Luceafărul. Igaz, mint utólag láttam, két alkalommal a Berde Mária szövegében is előfordul az Estcsillag kifejezés, de teljesen esetleges módon, inkább ritmuskényszerből. Következetesen, elejétől végig, és címül is, először én használom. És ha ez így van, akkor miért kell ezt elhallgatni? Azért, mert általában az elhallgatás a sorsom? Ne felelj reá, esetleg nagyon fájdalmas választ kellene adnod. Hadd maradjon számomra továbbra is sok minden érthetetlen. 1983. július 17. éles barátod, Kiss Jenő Aprily Lajos magyarázata Eminescu-fordításáról Szász János A százéves Esticsillag (Korunk, 1983. 6.) című cikkében, a fordításokat ismertetve, azt írja: „Áprily egyébként gyönyörű fordítása, sajnos, nem formahű. Örök rejtély, hogy a rím mestere miért nem követte hűségesen az eredeti szakaszok kettős keresztrímeit, mint ahogy ezt a többiek tették.“ A fenti kérdésre azonban Áprily Lajos megadta a magyarázatot a Nagyvilág 1964. évfolyamában közölt Eminescu-esszéjében. A magyarázatot hiányosnak tarthatjuk, de megismerjük belőle Áprily fordítási felfogását, illetőleg fontosabb szempontjait. Áprily ugyanis azt írta: „Eminescu verseivel eredetiben csak akkor foglalkoztam, mikor a román irodalmi nyelvben megerősödtem. Egyetlen verset, Az Esti csillagot (Luceafărul) fordítottam le akkor Kuncz Aladár kérésére, aki a nagy verset a kolozsvári Újságíró Almanachban (Újságíró évkönyv — Almanach 1930. Kiadja az Erdélyi és Bánsági Népkisebbségi Újságírók Központi Szervezete) jelentette meg 1930-ban. Eminescu mélységekből feltörő, mély dallamát hordozza a rövid sorokban írt költemény, s — azért, hogy a dallamot lehetőleg megőrizzem — arra az engedményre szántam el magam, hogy a verset félcímű strófákban fordítom. Ma, amikor szigorú formahűségre törekszem a műfordításban, nem tudnék ilyen engedményt tenni.“ Eminescu „muzsikáló melankóliája“ azonban megfogta Áprilyt, és a Román költők antológiája (Bp., 1961) számára később lefordította Eminescu Első levél, Óda, Ó, maradj és Te című verseit. Hangsúlyoznunk kell itt elsősorban, hogy a Luceafărult Áprily fordítói munkásságának első, erdélyi korszakában fordította; fordítói elvei 1944 után, amikor ideje jelentős részét a fordításnak szentelte, tisztultak, és ekkor már teljes formahűségre törekedett, de ennél is fontosabbnak tartotta minden vers sajátos hang át.