Korunk 1997 (III. folyam 8.)

1997 / 1. szám = Magyarok, románok - CARAGIALE, J. L.: Diplomácia

— Hát! Most elküldtem a feleségemet, hadd lám meg tudja-e puhí­tani... Nagyszerű nő, uram! Félelmetes egy diplomáciája van, uram. Kíváncsi vagyok, lássuk... — Engedelmet, Mandache bátya, hogy van ezzel a diplomáciával? — Hát! Figyeljen, öcsém. Ez nagy titok, amiről nem tudhat akárki... Van neki egy mit tudom én milyen nézése — és elszédíti az embert szavakkal. És újból néz, és megint szavak, és a nézés — valami félelmetes, becsszóra! De ez nehéz eset. Az öreg kemény dió! — Honnét tudja? Ha eddig sikerült neki a diplomáciájával, akkor miért ne sikerülne most is? — Hohó! Csakhogy a vénember rém fucuri! Nem enged ő kétezret! — Mondja, hogy engedjen ezret, úgyis megéri. — Azt már nem! Csak úgy érdekes, ha kettőt hagy. Most lássuk ő­­nagyságát a diplomáciájával... Hány óra lehet? — Háromnegyed hét. — Mi az ördögöt művel, hogy még nem jön?! Elment négykor... Az az érzésem, hogy nem tudja megpuhítani!... — Esetleg máshová is betért. Hányra beszélték meg a találkát? — Mihelyst kész van, vagy így, vagy úgy. — Hát akkor legyen türelemmel, Mandache bátya! Ha már diplomá­ciáról van szó, hol kell nagyobb türelem, mint a diplomáciában? — Attól félek, monser, hogy nem tudja megpuhítani... és őszintén megvallva, nagyon sajnálnám. Önnek fogalma sincs, milyen egy aranyos házikó... — Segítse az Isten, hogy az önöké legyen! — Hát! Csak sikerülne!... — Ha késedelmeskedik, épp azt jelenti, hogy van remény; máskülön­ben őnagysága nem töltené az idejét hiába. — Látja, hogy nem ismeri? Nála ez nem úgy lassacskán megy... Gyorsan, min a forgószél... Nem ismeri... Csak példaképpen: az elmúlt napokban — hiszen az imént kérdezte, hogy nem menesztettek-e, nos, az elmúlt napokban hívat az igazgató, és mondja: „Mandache úr, sajnálattal értesítem, hogy április elsejétől az ön,állása megszűnik.” „Hogyan lehetséges, igazgató úr? — feleltem. — Éppenséggel engem rúgnak ki, aki annyi buzgalommal és lelkesedéssel szolgáltam?” „Takarékoskodnunk kell, Mandache úr. Az irodában három főnök van, egy marad, és egy irodavezető, ön pedig, akinek nincs végzettsége, ugye, megérti...” Csűri-csavarja, hogy nem lehet, és nem lehet. Mit teszek én? Szaladok, és megmondom a feleségemnek. Szalad a feleségem is hamarjában, kihallgatást kér az igazgatótól, a főtitkártól, a minisztertől, és a diplomáciájával, érti, mindegyiket megpuhítja. — És magát nem menesztik. — Várja meg a végét. Másnap hívat az igazgató: „Mandache úr, megúszta! Figyelembe vették, hogy buzgalommal és lelkesedéssel szolgált — megtartják az állásában.” De én rákérdek: „Alacsonyabb fizetéssel, igazgató úr?” „Legyen türelemmel — feleli az igazgató —, mivel három irodafőnököt menesztettek, ön megmarad az irodájában mint főnök, a megfelelő javadalmazással.”

Next