Korunk 1997 (III. folyam 8.)

1997 / 6. szám = Karnevál-megye '97 - TÉKA - OLVASÓSZOLGÁLAT

120 I.L. Caragiale: Despre lume, arta si neamul romanesc (Világról, művészetről és a román népről) Térségünkben a kiadói sorozatok már hagyománnyá váltak. A Humanitás Antológiák műalkotás és közönség közötti közvetítés jegyében fogantak. Nem leegyszerűsítést vagy népszerűsítést értve ezen, hanem meghívást (de nem felhívást) a közös gondolkodásra. Jelen kötet esetében a stratégia is rendhagyó. Dan C. Mihailescunak, a kötet szerkesztőjének a véleményét parafrazálva: a műben megjelenő valóság mindig feltételezett marad, az író közvetlenül csak vallomásaiban nyilatkozik meg, legyenek azok nyilvánosak vagy személyesek (értsd: publicisztika és levelezés). Lényegében a Caragiale-életmű e két területéről nyújt szemelvényeket az antológia. Az első részben életről, világról és művészetről vall Caragiale, a második rész pedig a román népről és a politikáról elmélkedő írásainak egy részét tartalmazza. Mihailescu kihangsúlyozza: nem filológusi dilettantizmusból közöl a „nagy író” levelezéséből és publicisztikájából. Nem az író ismeretlen arcára vagy személyiségének árnyoldalaira akar rávilágítani, hiszen az ő esetében nem beszélhetünk „többarcú” íróról. Caragiale „démoni intelligenciája” mindig hű önmagához, és ez a legnagyobb garancia az olvasó számára. (Humanitás, Buc., 1994) — Nyíri Emese Ion Luca Caragiale: Momente (Pillanatok) A jó könyvek számára kifejezetten hátrányt jelent, hogy az iskolai tanításban, először „kötelező háziolvasmányként" kerülnek a kezünkbe, így többnyire az a sorsuk, hogy az iskola végeztével porosodhatnak a polcon, kevesen és keveset olvassák őket. Pedig érdemes volna immár előítéletektől mentesen újraolvasni őket, nemcsak az újraolvasással együttjáró másként értés kedvéért, sokszor egyszerűen az olvasással járó szórakozásért. Caragiale újraolvasását nemcsak a fentiek indokolják, hanem elsősorban aktuális volta. Hogy mennyire a mi világunk rajza a Caragiale-írások világa, az különösen a rövid műfaj esetében válik szembetűnővé. Egyik-másik alak vagy helyzet szinte riporteri pontossággal idézi azt a társadalmi valóságot, melyet a könyvet becsukva is tapasztalunk, így a Caragiale-kötet olvasása újrafelfedezés és szórakoztatás mellett a ráismerés élményét is nyújtja az olvasónak. (Editura Fundatiei Culturale Române, Buc., 1994.) —Vallasek Júlia

Next