Korunk 1998 (III. folyam 9.)
1998 / 11. szám = Televízió: Információ vagy szenzáció - TÉKA - OLVASÓSZOLGÁLAT - I. L. Caragiale: Despre lume, arta si neamul românesc (Világról, művészetről és a román népről) - Ion Luca Caragiale: Momente (Pillanatok)
Olvasószolgálat 118 kesztett kalandos élete folyamán, részletes sajtószemlét is összeállított; a 15. fejezetben a magyar, német és szláv nyelvű magyarországi sajtó keresztmetszetét és jellemezését nyújtja, valamint bemutatja a fővárosi és a vidéki sajtó különbségeit. (Osiris Kiadó, Budapest, 1998.) — Sz.G. I.L. Caragiale: Despre lume, arta si neamul romanesc (Világról, művészetről és a román népről) Térségünkben a kiadói sorozatok már hagyománnyá váltak. A Humanitás Antológiák műalkotás és közönség közötti közvetítés jegyében fogantak. Nem leegyszerűsítést vagy népszerűsítést értve ezen, hanem meghívást (de nem felhívást) a közös gondolkodásra. Jelen kötet esetében a stratégia is rendhagyó. Dan C. Mihailescunak, a kötet szerkesztőjének a véleményét parafrazálva: a műben megjelenő valóság mindig feltételezett marad, az író közvetlenül csak vallomásaiban nyilatkozik meg, legyenek azok nyilvánosak vagy személyesek (értsd: publicisztika és levelezés). Lényegében a Caragiale-életmű e két területéről nyújt szemelvényeket az antológia. Az első részben életről, világról és művészetről vall Caragiale, a második rész pedig a román népről és a politikáról elmélkedő írásainak egy részét tartalmazza. Mihailescu kihangsúlyozza: nem filológusi dilettantizmusból közöl a „nagy író” levelezéséből és publicisztikájából. Nem az író ismeretlen arcára vagy személyiségének árnyoldalaira akar rávilágítani, hiszen az ő esetében nem beszélhetünk „többarcú” íróról. Caragiale „démoni intelligenciája” mindig hű önmagához, és ez a legnagyobb garancia az olvasó számára. (Humanitás, Buc., 1994) — Nyíri Emese Ion Luca Caragiale: Momente (Pillanatok) A jó könyvek számára kifejezetten hátrányt jelent,, hogy az iskolai tanításban, először „kötelező házi olvasmányként” kerülnek a kezünkbe, így többnyire az a sorsuk, hogy az iskola végeztével porosodhatnak a polcon, kevesen és keveset olvassák őket. Pedig érdemes volna immár előítéletektől mentesen újraolvasni őket, nemcsak az új ráolvasással együtt járó másként értés kedvéért, sokszor egyszerűen az olvasással járó szórakozásért. Caragiale újraolvasását nemcsak a fentiek indokolják, hanem elsősorban aktuális volta. Hogy mennyire a mi világunk rajza a Caragiale-írások világa, az különösen a rövid műfaj esetében válik szembetűnővé. Egyik-másik alak vagy helyzet szinte riporteri pontossággal idézi azt a társadalmi valóságot, melyet a könyvet becsukva is tapasztalunk, így a Caragiale-kötet olvasása újrafelfedezés és szórakoztatás mellett a ráismerés élményét is nyújtja az olvasónak. (Editura Fundatiei Culturale Române, Buc., 1994.) — Vallasek Júlia