Korunk 2022 (III. folyam 33.)

2022 / 4. szám = Erdélyi magyar nőirodalmi hagyomány - SEBESTYÉN KINGA • A személyközi és az egyén-rendszer szintű viszonyok reprezentációjának összetettsége Ignácz Rózsa Anyanyelve magyar című regényében

2022/4 éyéhez egészen modern módon megy hozzá, hiszen összeköltöznek már az es­küvő előtt, házukat és esküvőjüket is saját pénzükből fedezik, így pedig az író a nemi és generációs problematikát nemi és társadalmi szintű szempontból is megjeleníti, ismét csak arra mutatva rá, hogy az egyes sorsok kis léptékben sok­szor teljesen mást mutathatnak, mint amit az adott nemről, generációról, társa­dalmi osztályról elképzelnénk. Az írónő figyelme azonban még tovább is kiterjed a nemi kérdést tekintve, ugyanis a regény vége felé ez az etnikai sajátosságokkal kapcsolatban is megje­lenítődik egy igen összetett beszédhelyzetben. Az Ilonára szemet vető Ghita ins­pektor szavait idézhetjük ennek példázásához. Én új típust látok benned, új női típust akarok belőled nevelni­­ magamnak. Ti magyar nők erkölcsösek, szi­gorúak vagytok. Gyerekeket hoztok világra és szüzek maradtok halálotokig!”35 - mondja az inspektor a magyar nőkről, a szép, de felületes román nőkkel ellen­tétben. Ugyanakkor ahogy említettem fentebb, összetett a beszédhelyzet, mert ez a magyar és román nők erkölcsi, viselkedésbeli és nemzeti-etnikai elkülönbözé­­sét tematizáló diskurzus valójában egy olyan férfinak a megszólalása, akit nő­ként érdekel Ilona, akire már rég vágyakozik, arról nem is beszélve, hogy az ins­pektor az, aki Ilonának a továbbiakban megélhetést biztosíthat, vagy azzal, hogy beszervezi őt a menzára (ezt szerette volna kezdettől Ilona is), vagy úgy, hogy szeretőjeként maga mellé veszi. A hatalmi pozíció tehát hármas szempontból, nemi és gazdasági, sőt utóbbin keresztül többségi-kisebbségi szempontból érvé­nyesül a következő sorokban: Aki ilyen okos, mint te, aki így meg tudott ta­nulni románul. Te már kiléptél a te szegény, nyomorult fajtádból! Te már elsajá­títottad a mi szellemünket, te már hozzánk tartozol, drága szép tündér Ilonám. [...] A magunk asszonyai közé kívánlak emelni téged. Szabad élet, függetlenség, anyagi jólét! Párizsból hozatok ruhákat neked, parfümbe fürdetlek és felszabadí­talak, hogy ismerd meg az életet...”36 Ezek a fentebbi idézetek tehát jól szemléltetik azt a nagyon pontos és nem ál­talánosító, hanem éppenséggel a jelentékeny egyén-rendszer viszonybeli részle­teket észrevevő figyelemmozgását a szerzőnek, amit működtet ebben a regény­ben. Ez pedig egy olyan figyelemműködés, amelyet a női írás partikularitásaként mutat fel például Bánki Éva, amikor az első epikát író nőszerzőket vizsgálva jegyzi meg, „az emberi kapcsolatok dinamikáját töviről hegyire ismerő asszo­nyok”37 ők. Ezt természetesen nem egy egyszerű, egy az egyhez összefüggésként kell értenünk, azaz nem úgy, hogy ha valaki női szerző, akkor regényében biztos pontos megfigyelésekkel reprezentálódik a kapcsolatrendszerek dinamikája, s­­ fordítva­­, hogy ez csak az úgynevezett női irodalomban jelenhetne meg. Amit azonban a fentebb idézett részletek alapján ténylegesen visszaigazol Ignácz regénye, az az, amit Elaine Showalter, Luce Iuigaray és Hélène Cixous főbb, meg­alapozó gondolatai alapján Jolanta Jastrzybska úgy összegez, hogy a női írók mű­vei egy olyan irodalmi modellhez vezetnek közel, „amelyre a valóság egy férfia­kétól különböző szelektálása jellemző”, amennyiben ez egy olyan úgynevezett férfiirodalom, amelyben „a »gender« megközelítés több esetben meggyőzően kimutatta a férfi alkotóknak a patriarkális rendszerhez való ragaszkodását, amelynek főpillérei a közösség, a társadalom, a nemzet”.38 Nem nehéz ezt belát­ni, hiszen Ignácz éppen azt csinálja, hogy nem annyira vagy legalábbis nem ki­zárólagosan csak az ilyen nagy léptékű embercsoportosulások, mint társadalom vagy nemzet dinamikájára figyel a regényben, hanem az egyéni életek, sorsok dinamikájára. A már idézett Kárász József kritikáját így egy másik ponton is 48

Next