Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 4. szám = Erdélyi magyar nőirodalmi hagyomány - SEBESTYÉN KINGA • A személyközi és az egyén-rendszer szintű viszonyok reprezentációjának összetettsége Ignácz Rózsa Anyanyelve magyar című regényében
2022/4 éyéhez egészen modern módon megy hozzá, hiszen összeköltöznek már az esküvő előtt, házukat és esküvőjüket is saját pénzükből fedezik, így pedig az író a nemi és generációs problematikát nemi és társadalmi szintű szempontból is megjeleníti, ismét csak arra mutatva rá, hogy az egyes sorsok kis léptékben sokszor teljesen mást mutathatnak, mint amit az adott nemről, generációról, társadalmi osztályról elképzelnénk. Az írónő figyelme azonban még tovább is kiterjed a nemi kérdést tekintve, ugyanis a regény vége felé ez az etnikai sajátosságokkal kapcsolatban is megjelenítődik egy igen összetett beszédhelyzetben. Az Ilonára szemet vető Ghita inspektor szavait idézhetjük ennek példázásához. Én új típust látok benned, új női típust akarok belőled nevelni magamnak. Ti magyar nők erkölcsösek, szigorúak vagytok. Gyerekeket hoztok világra és szüzek maradtok halálotokig!”35 - mondja az inspektor a magyar nőkről, a szép, de felületes román nőkkel ellentétben. Ugyanakkor ahogy említettem fentebb, összetett a beszédhelyzet, mert ez a magyar és román nők erkölcsi, viselkedésbeli és nemzeti-etnikai elkülönbözését tematizáló diskurzus valójában egy olyan férfinak a megszólalása, akit nőként érdekel Ilona, akire már rég vágyakozik, arról nem is beszélve, hogy az inspektor az, aki Ilonának a továbbiakban megélhetést biztosíthat, vagy azzal, hogy beszervezi őt a menzára (ezt szerette volna kezdettől Ilona is), vagy úgy, hogy szeretőjeként maga mellé veszi. A hatalmi pozíció tehát hármas szempontból, nemi és gazdasági, sőt utóbbin keresztül többségi-kisebbségi szempontból érvényesül a következő sorokban: Aki ilyen okos, mint te, aki így meg tudott tanulni románul. Te már kiléptél a te szegény, nyomorult fajtádból! Te már elsajátítottad a mi szellemünket, te már hozzánk tartozol, drága szép tündér Ilonám. [...] A magunk asszonyai közé kívánlak emelni téged. Szabad élet, függetlenség, anyagi jólét! Párizsból hozatok ruhákat neked, parfümbe fürdetlek és felszabadítalak, hogy ismerd meg az életet...”36 Ezek a fentebbi idézetek tehát jól szemléltetik azt a nagyon pontos és nem általánosító, hanem éppenséggel a jelentékeny egyén-rendszer viszonybeli részleteket észrevevő figyelemmozgását a szerzőnek, amit működtet ebben a regényben. Ez pedig egy olyan figyelemműködés, amelyet a női írás partikularitásaként mutat fel például Bánki Éva, amikor az első epikát író nőszerzőket vizsgálva jegyzi meg, „az emberi kapcsolatok dinamikáját töviről hegyire ismerő asszonyok”37 ők. Ezt természetesen nem egy egyszerű, egy az egyhez összefüggésként kell értenünk, azaz nem úgy, hogy ha valaki női szerző, akkor regényében biztos pontos megfigyelésekkel reprezentálódik a kapcsolatrendszerek dinamikája, s fordítva, hogy ez csak az úgynevezett női irodalomban jelenhetne meg. Amit azonban a fentebb idézett részletek alapján ténylegesen visszaigazol Ignácz regénye, az az, amit Elaine Showalter, Luce Iuigaray és Hélène Cixous főbb, megalapozó gondolatai alapján Jolanta Jastrzybska úgy összegez, hogy a női írók művei egy olyan irodalmi modellhez vezetnek közel, „amelyre a valóság egy férfiakétól különböző szelektálása jellemző”, amennyiben ez egy olyan úgynevezett férfiirodalom, amelyben „a »gender« megközelítés több esetben meggyőzően kimutatta a férfi alkotóknak a patriarkális rendszerhez való ragaszkodását, amelynek főpillérei a közösség, a társadalom, a nemzet”.38 Nem nehéz ezt belátni, hiszen Ignácz éppen azt csinálja, hogy nem annyira vagy legalábbis nem kizárólagosan csak az ilyen nagy léptékű embercsoportosulások, mint társadalom vagy nemzet dinamikájára figyel a regényben, hanem az egyéni életek, sorsok dinamikájára. A már idézett Kárász József kritikáját így egy másik ponton is 48