Korunk 2022 (III. folyam 33.)

2022 / 4. szám = Erdélyi magyar nőirodalmi hagyomány - KISS NOÉMI – MENYHÉRT ANNA – NAGY GABRIELLA – BALÁZS IMRE JÓZSEF • Hervay Gizella – költő vagy költőnő?

65 listázza, és ehhez képest az első kötetben van például az a vers, ahol az öreg­asszony várja a fiát a háborúból - az nekem például nagyon erős volt... Szerin­tem politikai okok is vannak ebben, és én azt éreztem, hogy ebben a mai időpil­lanatban ez igazából annyira nem megszólítható, nem mond olyan sokat, és az első kötet viszont igen, de hát abban 1960-as versek vannak. (Felolvassa a Há­ború után című verset.) Szerintem ez iszonyú erős, és ehhez képest mondom, hogy a többi kevésbé. Van még néhány nagyon egyszerű, szerelmes, szomorú vers, szakítós vers, amik szintén, s utána a többi az nekem túl sok volt. K. N.: Ez a vers hrányban íródott? M. A.: ’59-ben. B. I. J.:’63-as a kötet, és az ötvenes évek végéről, hatvanas évek elejéről valók a versek benne. K. N.: Szerintem ez a Paul Celan Halálfúgásának az átírása... Eredetileg Ha­láltangó volt, és román nyelven jelent meg... B. I. J.: Egyébként azt fontosnak tartom, a mai Hervay-olvasatok kapcsán, hogy most egy olyan helyzet van, hogy valamennyire lehet követni azt, hogy em­berek milyen verseket olvasnak, például feltesznek a blogjukra verseket, és ne­kem ez nagyon jó, hogy azt látom, hogy elég sok Hervayt tesznek fel... K. N.: Igen, ezt én is megnéztem, főként női tematikus blogokban sokszor fel­bukkan. B. I. J.: Tehát ez azt jelenti, legalábbis nekem, mert én nagy szurkolója vagyok ennek az életműnek, hogy van egy olyanfajta megnyílása azért ennek a költé­szetnek, fiatal olvasók felé is, ami azt jelzi, hogy működőképes szövegek vannak benne. Én hogyha majd felolvashatok egy verset, akkor a Levél helyett című ver­set fogom választani... M. A.: De előbb mondd el azt is, hogy miért került az első kötet anyaga, ami­ből felolvastam, a gyűjteményes kötet végére? B. I. J.: A történet az, hogy van ez a gyűjteményes kötet. Az idő köret, amit 1999-ben én raktam össze, ifjan és bohón, és az volt a párhuzam számomra, hogy az Ady-összesekben az első két kötet anyagát a végén szokták közölni. Két do­loggal indokoltam ezt az utószóban: egyrészt azzal, hogy amikor Hervay 1978-ban összerakott egy válogatott verseskönyvet Magyarországon, A mondat folytatása címmel, akkor az addigi életművét összegezte, és ebben a válogatott kötetben egyetlenegy vers sem bukkan fel az első kötetből. (Egyébként ez szerintem részé­ről egy rossz döntés volt bizonyos értelemben, tehát az nekem is nagy kedven­cem, amit Anna most felolvasott.) Egy másik nyoma az első kötethez való viszo­nyának egy Huszár Sándor által készített interjúban van, ahol arról beszél, hogy hogy is volt az ő pályakezdése és az első kötete, és akkor azt mondja Hervay, hogy azt az első kötetemet valahová úgy eltettem, hogy nem is találom, de nem is baj. Tehát ő maga szerette volna ezt elfedni, elfelejteni. N. G.: Mikor volt az, amikor ifjú költőként kellett neki szerkesztenie? B. I. J.: Egészen ifjan, ’57-ben, az Ifjúmunkásnál, tehát ő akkor húsz év kö­rüli volt. K. N.: Egyébként ez az érési folyamat nagyon jól látszik az életművén, Hervay Gizella azt mondja, hogy kívülről csöppent az irodalomba. Szeretett verseket szavalni, illetve „unalmában” népdalformában írogatott, aztán feladta az Ifjú­munkás szerkesztőségébe, és aztán tudatosan tanult meg verset írni. Látszik na­gyon szépen a kötetein, ahogy eljut az avantgárdhoz meg a hermetikus lírához: minél több időt tölt mások verseinek az olvasásával, és nyilván közben ő is fér- 2022/4

Next