Korunk 2022 (III. folyam 33.)
2022 / 5. szám = #erdélyi #magyar #egyetemisták #jövőképe - VITA EMESE • Az egyetemista ifjúság netán felnőtt? A felnőtté válás folyamatai az önálló életkezdéstől a párválasztásig
63 A nők körében magasabb azok aránya, akik fontosnak vagy igencsak meghatározónak tartják a leendő partner vonatkozásában a magyar nyelvi kompetenciát, az egyező kulturális értékeket, valamint a magyar identitás megőrzését és a kultúra továbbörökítésének vágyát az utódokra - a női hallgatók több mint fele (legalább 52-60 százaléka) képviselte ezt az álláspontot, a férfi válaszadók esetében körülbelül 10 százalékponttal alacsonyabb volt a fenti kritériumokat fontosnak vélők aránya. A hallgatók lakóhely szerinti származási háttere gyenge szignifikáns kapcsolatot mutat azzal az elvárással, hogy potenciális partnerük számára fontos legyen a magyar identitás megtartása. Ez inkább a községekben és városon élőknek fontos és meghatározó szempont, a falusias környezetből, de ugyanúgy a megyeszékelyekről jövő diákoknak kevésbé.45 A községekből és városokból származó hallgatók több mint fele, 55, illetve 51 százaléka tartja nagyon fontosnak a magyar identitás megőrzését, és veszi figyelembe ezt a szempontot a párválasztáskor. Az eredményekből az is látható, hogy a felsőbb éves, vagyis a mesteri programban részt vevő egyetemisták nagyobb része érintett a nyelvi és kulturális szempontok figyelembevételében, amikor párválasztásról van szó. A mesteri szinten tanulók 55 százalékának, az alapképzésen tanulók 48 százalékának fontos a magyar nyelvű partner, és a kulturális értékek egyezése szintén nagyobb arányban fontosabb az egyetemi képzésben előrébb járó hallgatóknak.46 A párválasztás hallgatók által figyelembe vett szempontjai közül csak a kulturális értékek egyezésének fontossága mutat szignifikáns kapcsolatot a hallgatók társadalmi származási hátterével. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kulturális értékek egyezésére nagyobb arányban fektetnek nagy hangsúlyt az alacsonyabb társadalmi háttérrel rendelkező hallgatók, a szakmunkás és a középfokú végzettségű apák gyermekei pedig nagyobb valószínűséggel hagyják figyelmen kívül a kulturális értékek hasonlóságának elvét a párválasztási folyamat során. Az anya végzettsége és a párválasztásban szerepet játszó tényezők között viszont nem mutatható ki szignifikáns kapcsolat. A továbbiakban megvizsgáljuk, hogy a nyelvi különbözőségek mellett mit gondolnak a hallgatók a vallási, felekezeti másság szerepéről a párválasztásban. A román anyanyelvű és a nem keresztény vallású lehetséges partnereket zárná ki egyértelműen a legtöbb hallgató a partnerszelekció során. Amennyiben a másik fél nem keresztény vagy román anyanyelvű, az egyetemisták 16 illetve 18 százaléka kizáró jellegűnek tartja a kapcsolat létrejöttét. Hozzá kell tenni, hogy a nyelvi alapokon nyugvó határmeghúzást a románok mellett a más anyanyelvűekkel szemben közel ennyi hallgató (14%) alkalmazná. Valamivel kevesebben vannak azok, akik a nyelvi másságot egyáltalán nem vennék számításba (körülbelül 13%). Mindazonáltal 11-14 százalékuk gondolja úgy, hogy kevésbé számít a nyelvi különbözőség a párválasztás során, és majdnem egyharmaduk szerint a nyelvi kérdés ugyan számít, de nem kizáró jellegű (4. ábra). A másik póluson az látszik, hogy a keresztény felekezetű potenciális partnerekkel szemben kevésbé jelentős az ellenállás, akkor is, ha a partnerek különböző vallási felekezetekhez tartoznak, mely adottságot a hallgatók mindössze 3 százaléka véli kizáró jellegűnek a párválasztás során. Ez azt is jelenti, hogy az erdélyi magyar hallgatók legnagyobb arányban a keresztény kultúrkörön belüli partnerekkel szemben a legelfogadóbbak: háromból egy hallgató szerint egyáltalán nem számít a párválasztáskor, ha a másik fél eltérő, de keresztény felekezethez tartozik, és további 17 százalékuk szerint ez a tény kevésbé számít. A nem keresztény vallású partnerekkel szemben viszont kevesebben toleránsak: 21 százalékuknak nem számí-2022/5