Látó, 2012 (23. évfolyam)
2012 / 6. szám - SÉTATÉR - DEMÉNY PÉTER: A Caragiale-villamos (Vallasek Márta fordítása)
SÉTATÉR Demény Péter A CARAGIALEVILLAMOS Az alábbi esszé a Liternet.ro portálon jelent meg 2007 májusában; előzőleg az Observator cultural 2006. november 16-i száma hozta le egy részletét. Most, hogy június 9-én I. L. Caragiale halálának százéves évfordulója van, gondoltam, a Látó is közölhetné, persze nem az én fordításomban, hiszen semmi sem nehezebb, mint egy már „szövegbe áramoltatott” energiát ismét sistergővé tenni. Köszönöm tehát Vallasek Mártának az átültetést. Néhány megjegyzés: 1. Vianu, Calinescu, Ibraileanu és a többiek híres román irodalomtörténészek és/vagy esszéírók, akik - mint majd, minden jelentős kollégájuk — próbáltak Caragiale műveinek bugyraiba belelátni.2. a „nyavalyás magyarra” történő utalást az a kontextus magyarázza, amelybe beleírtam magam ezzel az esszével: egy román nem biztos, hogy örül, ha egy magyar bírálatot ír a nemzetéről, mint ahogy egy magyar sem, ha egy román teszi ugyanezt. 1 3. „Paunescu kijelentheti, hogy ő megbocsát Doinainak” - az ismert hazafiias mosladék akkor nyilatkozta ezt, amikor kiderült. Az ezüstagyarú vadkan szerzője besúgó volt, és őt magát is besúgta. 4. „... az elnök meccset néz, azután a Golden Blitzben mulatérozik a főbarommal. ” Traian Basescu egy ízben Gigi Becalival poharazgatott ebben a bukaresti vendéglőben. 5. Gore, Pasadia, Baselica - az Aranyifjak alkonya című Mateiu Caragiale-regény szereplői. Jó olvasást! Régóta szeretnék Caragialéról írni, de az olvasó maga is beláthatja, ez bizony nem könnyű dolog. Nem könnyű úgy általában, mert ugyan mit lehet még mondani egy íróról, akit már annyiszor értelmeztek és újraértelmeztek? Akinek az életművét Vianu és Calinescu, Ibraileanu és Cioculescu, Iorgulescu és Florin Marinescu, Steinhardt és Vartic boncolgatták? És nem könnyű személy szerint nekem sem: valószínűleg sem a Caragiale rajongók, sem pedig azok, akik a céltáblái lehetnének, nem fogadják majd tárt karokkal a nyavalyás magyart, aki ráadásul a románok bűneiről mer szólni — ne feledjék, hogy a „görög” Caragialéért sem lelkesedtek a maga idejében. Mégis, arra gondoltam, ez a játszma nincsen még lejátszva. Caragiale zseniális író volt, akit nem lehet egyszer s mindenkorra érvényes szentenciákkal elintézni. Különösen nem manapság, amikor, bármiről is legyen szó, ódzkodunk attól, hogy végleges és megcáfolhatatlan ítéletet mondjunk.