Tolnai Világlexikona 5. Brüsszel-től Cimer-ig (Budapest, 1914)

C - Capena - Cape Nome - Cape of Good Hope, l. Jóreménység foka - Capern, Edward - Cape sheep - Capet, Hugo - Capetingek - Cape Town - Capillamentum - Capillaris - Capillaritas - Capillitium - Capillus, l. Adiantum - Capio - Capisco - Capistráng - Capistrano, l. Kapisztrán - Capita aut navim - Capitaine - Capitälchen - Capitale - Capitale crimen - Capitalis - Capitalisatio - Capitalista, l. Kapitalista és Tőke - Capitana - Capitanata - Capitano - Capita ordinum

370 Capena — Capita ordinum Capena (e: kápéna), 1. C., város az ókorban Etruria déli részén, mely Vejitől függött. — 2. C. porta, a régi Róma egyik kapujának a neve. Cape Nome (e: kép nem), hegyfok a Bering tengerből Alaska nyugati partvidékeibe nyúló Norton-öböl északi részén. Cape of Good Hope (e: kép av gud hép), 1. Jóreménység foka. Capern (e: kepan), Edward, angol népkövő, szül. 1819-ben Tivertonban (Devonshire), írói álneve: A bideffordi paraszt postás (The rural Postman of Rideford). Balladái és dalai több kötetben jelentek meg 1856 és 1881 között. Kiváló kortársai (Dickens, Tennyson) mind elismerték költői érdemeit. Megh. 1894-ben. Cape sheep (e: kép síp), az albatrosz (1. o.) népies neve Dél-Afrikában. Capet (e: kápé), Hugo, Franciaország leghatal­masabb uralkodó-családjának, a Capeting-ház­­nak (1. Capetingek), megalapítója. Szül. 939-ben, megh. 996 okt. 24-én. Atyja, Fehér Hugó, az utolsó Karolingok (1. o.) alatt elhatalmasodó hűbérurak között is a leggazdagabb volt. Fiára a Francia­ hercegségen kívül már annyi birtokot hagyott, hogy a lehetetlen király, V. Lajos, kénytelen volt a gyámságát eltűrni. C. jól kihasználta gyámi méltóságát. Nemcsak a királyt szorította háttérbe, hanem az irányban is pártot gyűjtött magának, hogy Lajos halála után ő nyerje el a koronát. Törekvését siker koronázta. 987 júl. 3-án Reimsben királlyá koronázták. A Karoling-család utolsó fitagjait, Károly her­ceget és Arnulf reimsi érseket , elfogatta, s mivel a német és az angol dinasztiákkal is rokonságban volt, trónszerzésében a szomszédországok sem háborgatták. Melléknevét (Capet) onnan kapta, hogy világi apát­ méltósága volt s mint ilyen c.appá-t (1. o.) viselt, amikor a toursi Szent Márton-kolostort meglátogatta. Capetingek (e. kápetingek), Franciaország egyik uralkodó­ családja, amely egyenes ágon 987-től 1328-ig uralkodott, mellék­ágon pedig a XIX. század derekáig. Innen van, hogy a francia forradalom idején XVI. Lajost is ezen a néven emlegették. A család dinasztikus hatal­mának megalapítója Capet Hugo (1. o.) volt. Elődeinek történetében a mesés elem a valóság­gal összeolvad. A család őse a hagyomány szerint valami Wilichin volt, aki a szászok földjéről került Nyugat-Frankóniába a VIII. század végén. Ennek a fia volt Bátor Róbert, aki vitéz­sége jutalmául a többek között a Francia­hercegséget kapta. Fehér Hugó volt a nagy vagyonszerző, aki már nyíltan küzdött a koro­náért. A C. egyenes ágából származott francia királyok a következők : Capet Hugo (987 — 996) ; Róbert (996-1031); I. Henrik (1031-1060); I. Fülöp (1060-1108) ; VI. Lajos (1108-1137) ; VII. Lajos (1137-1180); II. Fülöp (1180- 1223); VIII. Lajos (1223-1226); IX. vagy Szent Lajos (1226 — 1270); III. Fülöp (1270 — 1285); IV. Fülöp (1285-1314); X. Lajos (1314-1316) ; V. Fülöp (1316-1322); VI. Ká­roly (1322-1328). Cape Town (c. kép­tanú), a Fokgyarmat (1. o.) megerősített fővárosa és a Délafrikai Unió (1. o.) parlamentjének székhelye a Tábla-öböl partján, (1911) 29.863 lakossal. Külvárosai lakosságával együtt 155.223 főnyi a lakossága. F­őállomása az Európa és Kelet-India közötti forgalomnak, 1. Fokváros. Capillamen­tulis (lat. e: kápillámentum), ókori paróka, melyet a császárság korában férfiak és nők egyaránt viseltek. Capillaris (lat. e: kapillárisz ,­­ hajszálnyi vékonyságú), a szervezet legvékonyabb falú és legszűkebb üregű vezetékei a C.-ok. Van­nak vér-, nyirok- és epe-C.-ok, de C. hézagok (1. o.), előfordulnak minden sejt és minden szövet között. Capilkirinus (lat. e: kapilláritász), hascsövesség Capilliliu­m (nev­­e: kapillícium), a nyálka­­gombák termő testének belsejében található, fonalakból, hálózatos vagy elágazó fonadékból álló váz. C.-nak nevezik a pöffeteggombák termőtestének meddő fonalait és némely zuzmó hymeniumának megnyúlt paraphysiseit is. Capillus (lat. e: kapillusz), a haj. — C. Veneris: a vénuszhaj nevű haraszt, 1. Adianium. Capio (lat. e: kápió), szerzés. A római jogban használatos szó, így pl. C. mortis causa : vala­kinek a halála következtében való szerzés (vég­rendelet, örökösödés, halál esetére való ajándé­kozás útján). Capisco (pl. e: kápiszko), értem ! Tréfásan így is szokták mondani : kapiskó. Capistrán(l. a Zapfenstreich (c: cápristrájh) német szó elferdítése. Jelentése : takarodó (1. o.). Capistrano (e: kápisztráno), János, szent, ferencrendű Barát (1386 — 1456). A török ellen keresztes hadjáratot hirdetett s Hunyadi János­sal harcolt, 1. Kapisz­trán. Capita aut navius (lat. e: kápitá aut háyim), fejet vagy hajót. Pénzfeldobó játék az ókori Rómában (mint ma : fej vagy írás), hol az érmek egyik oldalán fej, a másikon hajó volt. Capitaine (franc.a­e: kápien), kapitány, száza­dos (olaszul: capitano). Capitalb­en­ (e: kapitelhen), a nyomdai betűk egy fajtája, amely a kisbetűk nagyságában a nagybetűk formájára van öntve. Többnyire a rendes nagybetűk felhasználásával alkalmaz­zák, pl. ARANY JÁNOS. Capitale (franc, e: kapitál , németül : Kapital­linie), az a vonal, mely az erőd valamely kiugró részét (bástya) az arcvonalra merőlegesen felezi s így annak mintegy irányát mutatja. Capitale crimen (lat. e: kápitále krímen), főbenjáró bűn. Capitalis (lat. c: kápitálisz), fontos, főbenjáró, pl. C. baklövés. — Átvitt értelemben a tőke (1. o.). Magyarosan is használják így : kapitális. Capitalisatio (e: kapitálizáció), az a folyamat, mely szerint a termelés úgy alakul, hogy legfőbb tényezőjévé a tőke. (1. o.) lesz. 1. Kapitálizáció. Capitalista (e: kapitálista), az, akinek tőkéje van, vagyis aki a termelés tőkének nevezett része fölött rendelkezik. 1. Kapitalista és Tőke. Capitana (e: kápitáná), a középkorban annak a gályának a neve, amelyen a gályaraj parancs­noka tartózkodott. Capitanata (e: kápitánátá), régi olaszországi tartomány, ma Foggia (1. o.). Capitano (pl. e: k­ápitáno), kapitány. Régi színpadi figura, melynek őse a Plautus (1. o.) és Terculius (1. o.) szájhősködő kisázsiai kato­nája. Feleségei az olasz színpadokon nagyon elterjedtek s ilyenek a Matamore, a C. Spezzater és a Sparento. A Gryphius: Daradoridalum­­torides-e is ennek az utánzása. A C. mindig kül­földi hencegő, nagyszájú, Falstaff-féle alak. Raupach és Bauernfeld próbálták a német színpadon újra feléleszteni ezt a figurát, de kevés sikerrel. Megjelenése is parodisztikus. Hatalmas, hosszú kard, óriási bajusz, rettentő nagy zörgő sarkantyú jellemzi. Egy francia vers így jellemzi a C.-t : Nagy garral jár-kél, bátor ember. Csak baj, hogy verekedni nem mer. A támadáskor ott van hátul, — Nem is menesztik — fut magától. Capita ordinum (lat. e: kapita ordinum), első­sorban azok a bíborosok, kik a pápa halála után

Next