Heinrich Gusztáv (szerk.): Egyetemes irodalomtörténet 2. kötet - Rómaiak és románok (Budapest, 1905)
II. Románok
85° ALEXICS GYÖRGY egyetlen, biztos alapja, s ezt érzi mindenki, csak az egységes, idegen befolyásoktól ment irodalmi nyelv. A «Convorbiri literare» munkatársa volt az oláh irodalom minden kiválóbb férfia ; máig is ez a folyóirat a legelső oláh revue, amelybe írni dicsőség minden oláh íróemberre. Benne jelent meg Alexandrinak számos bájos verse ; itt láttak először napvilágot Eminescu költeményei. Az oláh prózának mesterei: Negruzzi Jakab, Creanga, Caragiale, Slavici, stb. innen hódították meg az olvasóközönséget az irodalomnak, s az oláh adományosság nagyjai: Lambrior, Onciul, Bogdan, Jorga, stb. e folyóirat hasábjain szabták meg az oláh történetírás és nyelvtudomány józan, szigorúan mért kritikai irányát. Csodálatos és szinte hihetetlen az a változás, melyet az oláh kultúrában és irodalomban tett a «Junimea». Az öregek izzó lelkesedése és a liberálisok demokratikus elvei, a Bratean testvérek és Rosetti munkássága teremtik meg 1859-ben az egyesült Romániát s rázzák föl a nemzetet dermedtségéből ; mindenki érezte, hogy eleget kell tennie Sion szavainak: «Írjatok s beszéljetek oláhul, az Isten szerelméért)». A nagy hév azonban tévelygésbe viszi az embereket, a kultúra és irodalom nagy kárára; a «Junimea» fekteti azt biztos és állandó alapokra. A «Junimea» formálja át európaivá s ezzel igazán nemzetivé az oláh kultúrát és irodalmat. A régi írói gárda legkiválóbb alakja s az oláh litteratura egyik legnagyobb költője, Alexandri Vazul szintén a «Junimea» társasághoz szegődik, amelynek tiszteletbeli elnöke is volt és állandó lelkes tagja mind haláláig. Bár ő nem az «Új irány» tanítványa, mert már e társaság megalakulása előtt neves költő ; elvitazhatatlan azonban, hogy a «Junimea» tagjai s elvei reá is nagy hatást gyakoroltak. Örökbecsű alkotásai az oláh irodalomnak, az ő «Pasteluri di Legende» czímű költeményei, a «Junimea» folyóiratában, a «Convorbiri literare»ban láttak napvilágot. Alexandri Vazul született Moldvának Bacán nevű városában 1821-ben július 21-én, gazdag bojár szülőktől; meghalt Mircegtiben, 1890 szeptember 1-én. Tanulmányait Jassiban végezi, majd elküldik szülei Párisba. Innen visszatérve, 1839-ben beutazza Olaszországot; hosszabb ideig tartózkodik Velenczében s Nápolyban, miről költeményeiben több helyütt elragadtatással beszél. Csatlakozik azokhoz a fiatal emberekhez, kik szintén a franczia s német egyetemekről jönnek vissza, telve lelkesedéssel s új ideákkal, hogy hazájukat reformálják. Cogalnicean Mihály «Dacia literara» czímmel ez új eszméknek lapot alapít; munkatársai jórészt ez ifjú egyetemi hallgatók voltak. Alexandri itt kezdi meg irodalmi pályáját egy kedves kis novellával: «Buchetiera de la Florenta». Ámde az akkori kormány siet mentőt előbb elfojtani e veszedelmes népboldogító eszméket és Sturdza fejedelem 1842-ben beszünteti a lapot. Ugyanez időtájban hal