Forum. Irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 5. (1950)

1950 / 1. szám - Mihail Eminescu: A proletár

Sosem­ volt árnyaikkal vakítanak egyre jobban, Áltatnak, hogy jutalmad csak túlnan kaphatod. Ne hidd! A lét kihunytén minden gyönyör kilobban! Ki bajban él e földön, ezernyi fájdalomban, Az semmit sem kap­ott se, a­ki meghalt, az halott. Csak szólam ez, hazugság, az állam éltetője, És nem természetes rend, mi kényükből fakad. Csak védd javuk, hatalmuk és jólétük, te dőre, Hisz’ fegyvert adnak arra, hogy önszivedbe lőjj te, És harcra úgy tüzelnek, hogy pusztítsd önmagad. Miért legyünk a hitvány vagyon rabszolganépe, Kik morzsákat­­nyerünk csak a munkánk száz baján? Miért csupán aszályt és halált kapunk cserébe, Míg ők a mennyben élnek, mulatva és henyélve, S a kéjtől rá nem érnek meghalni sem talán? Nos, elfelejtik tán, hogy szám s erő­tiétek? Csak épp akarnotok kell, hogy földet osszatok. Ne rakjatok falat már a kincsük rejtekének, Hová elzárjanak majd, ha dac nyilai belétek, Hívén, hogy bárki jussa az életadta jog. Az élvezőket óvja a törvény ős hatalma, A Föld nektári nedvét ők szürcsölik szü­gyig; Botrányos orgiákon a kéjenc-had legalja Hiszékeny nők tucatját bujálkodásra csalja, Kifestő lányainkat rút véneik nyűvik. S ha kérditek: mi jár hát munkátokért? — A béren Megnyert haszon csak annak, ki élvekért lohol. Tinektek — hosszú rabság, a könny avas kenyéren, A meggyalázott lányok szegény fejére szégyen. Ott minden — itt semmi! Ott menny — emitt pokol! Fütyülnek ők a jogra. Erényük létalapja: Ha van, mi kell. A törvény csak értetek vagyon. A büntetések átka csak rátok van kiszabva, Ha koldus-kar mosolygó javak teljébe kapna, — Bilincs van itt a kézen s az ínséges jajon. Törjétek össze végre e jogfosztotta rendet, Mely mindent kétfelé oszt: itt gazdag, ott szegény. Ki meghalt, az jutalmat se kap, de meg se szenved Hisz’ jussa már e földön mindenkinek teremhet. — Legyen testvér s egyenlő itt minden gyenge lény.

Next