Magyar Belorvosi Archivum 36. (1983)
1983 / 3. szám - Baranyi Éva dr. (et al.): Az inzulin-szükséglet és az inzulinkötő-képesség vizsgálata inzulin-dependens (Type I.) és nem inzulin-dependens (Type II.) cukorbetegeken
hogy ez nem a tartós inzulin-kezelés következménye, hiszen e betegek általában rövidebb ideje kaptak inzulint. Ezen túlmenően az is kitűnt (III. táblázat), hogy a nem inzulin-dependens betegekben már rövid inzulin-kezelés során is magas ellenanyag-tartalom alakult ki, míg inzulin-dependens esetekben antitesteket általában csak tartósabb inzulin adagolás után lehetett kimutatni. Az elvégzett statisztikai analízis is alátámasztotta, hogy nem inzulin-dependens diabéteszben az inzulin-ellenanyagok hamarabb és nagyobb mennyiségben keletkeznek. A nem inzulin-dependens betegek gyors és jelentős antitest válaszának magyarázatát kézenfekvőnek látszott a betegek életkori sajátosságaiban keresni, mivel e szempontból a két csoport nyilvánvalóan erősen különbözött egymástól. III. táblázat Betegeink megoszlása az inzulin kezelés ideje és a szérum inzulinkötő képességének alakulása szempontjából Inz. kötő képesség pE/10001 0.5-4 Inzulinkezelés tartama (Év) 5-10 11-16 IDDM NIDDM _IDDM NIDDM IDDM NIDDM <557 3 6 25 0 56-1505 14 14 58 2 >1501 16 1 142 7 összesen: 13 33 21 21 159 Statisztikai x?2l =12.83 xf2] = 17.53 x?21 =10.5 Analízis: p < 0.01 p < 0.001 p < 0,01 1. ábra. A betegek korának és szérumuk inzulinkötő-képességének összefüggése IDDM és NIDDM esetében 121