Magyar Belorvosi Archivum 38. (1985)
1985 / 1. szám - Pecze Károly dr. - Orosz László dr.: Autolog vörösvérsejt rozetta-képző lymphocyták insulin dependens diabetes mellitusban
Debreceni Orvostudományi Egyetem II. Belgyógyászati Klinika Autolog vörösvérsejt rozetta-képző lymphocyták insulin dependens diabetes mellhúsban PECZE KÁROLY dr. és OROSZ LÁSZLÓ dr. Közlésre érkezett: 1984. IV. 24. Az insulin dependens diabetes mellitus (IDDM) a glukóz indukálta insulin secretio hiányával, a pancreasa sejtjeinek progrediáló csökkenésével és az endogen insulintermelés következményes megszűnésével jellemezhető. Aetiológiája ma sem tisztázott. Az elmúlt évek nagyszámú megfigyelése szerint az immunsystema fontos szerepet játszik a pathogenesisében [2, 5, 13, 14, 20, 29]. Szigetsejt-ellenes antitesteket találtak az újonnan kórismézett IDDM-es betegek jelentős százalékában [20], de más szövet, ill. sejt, mint pajzsmirigy-[8], mellékvesevelő-[8], gyomor parietalis sejt-[30] és intrinsic factor-ellenes [30] antitestek előfordulását is észlelték. A lymphocyták in vitro vizsgálata alapján a cellularis-immunitás érintettsége is kimutatható: pancreas-szövet antigen- és sertés insulin-ellenes hypersensitivitás észlelhető az IDDM-ben szenvedő betegek lymphocytáinak vizsgálatakor [10]. A betegek lymphocytáival hyperglycaemiás állapot volt létrehozható thymus-hiányos egerekben [2]. Az IDDM gyakran társul autoimmun endocrinopathiával [13] és egyes HLA antigének előfordulása gyakoribb [31]. Ismeretes, hogy az emberi perifériás vér lymphocytáinak egy része autolog vörösvérsejt kötő tulajdonsággal rendelkezik [4,6, 16, 17,23]. Az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az autolog (H-human) rozetta-képző sejtek az emberi perifériás vér T-lymphocytáinak egy sajátos subpopulatiója [4, 27, 28]. E feltételezést a monoklonális antitestekkel végzett vizsgálatok is megerősítették [9, 21], bár az utóbbi időben nemcsak a T-lymphocyták, hanem egyéb sejtek autológ vörösvérsejt-kötő tulajdonságát is leírták [27, 28]. A T-lymphocyták e subpopulatiójának biológiai szerepe és esetleges klinikai jelentősége még kevéssé ismert. Újabb adatokat szolgáltathat az autolog rozetta-képző sejtek vizsgálata olyan betegségekben, melyek kapcsolatba hozhatók a celluláris immunitás csökkenésével, a T-lymphocyták érintettségével. IDDM-es betegek perifériás véréből izolált lymphocyták autológ vörösvérsejtekkel történő rozetta-képzését vizsgálták, keresve az immunpathologiai folyamatra utaló jeleket. Betegek és módszerek Betegek: 29 IDDM-ben szenvedő beteg perifériás véréből izolált lymphocytáit vizsgáltuk. A betegek fontosabb klinikai és laboratóriumi adatait az 1. táblázatban tüntettük fel. Kontrollként 30 egészséges véradó szerepelt. A lymphocyta-izolálást Beyum [1] módszere szerint Ficoll-Uromico gradiens centrifugálással végeztük. A T-sejtszám meghatározására Jondal és mtsai [12] E-rozetta módszerét alkalmaztuk és az aktív, valamint a totális E-rozetta számot adtuk meg. Az autolog (H) rozetta vizsgálatát előző közleményünkben részletesen ismertettük [24]. Az alvadásban heparinnal gátolt vérből fiziológiás konyhasóval háromszori mosás után 2X 106/ml töménységű vörösvérsejt suspensiót készítettünk. A vörösvérsejt suspensió 0,1 ml-éhez 0,1 ml lymphocyte suspenziót (2 X 106/ml), 0,1 ml hőinaktivált és humán vörösvérsejttel 37, 0 °C-on valamint 4,0°C-on 30-30 percig abszorbeált borjúsavót (Gibco-Biocult, USA) adtunk. A keveréket 5 percig 200 g-vel centrifugáltuk és egy éjjelen át (12-16 óra) 4,0°C-on inkubáltuk. Óvatos reszuszpendálás után fénymikroszkóppal vizsgáltuk a rozetta-képzést. Rozetta-képző sejtnek a három vagy több vörösvérsejtet kötő lymphocytát tekintettük. Legalább 200 sejtet számoltunk meg és az összes lymphocyta százalékában adtuk meg a rozetta-képző sejtek arányát. A statisztikai analízishez a Student-féle próbát használtuk. Magyar Besorv. Arch. 38. 19-23.1985.