Magyar Belorvosi Archivum 42. (1989)

1989 / 1. szám - Tislér András (et al.): Kicserélhető nátrium inzlin-dependens és non-inzlin-dependens szövődménymentes cukorbetegeken

Semmelweis Orvostudományi Egyetem I. Belgyógyászati Klinika, Budapest Kicserélhető nátrium inzulin-dependens és non-inzulin-dependens szövődménymentes cukorbetegeken TISLER ANDRÁS, HERENDI MONIKA, DE CHATEL RUDOLF d­r . , BARNA ISTVÁN dr. és KRASZNAI ISTVÁN dr. Közlésre érkezett: 1­9­0­8 . VI. 7. Az extracelluláris tér nátriumtartalmának becslésére alkalmas módszerek kö­zül az egyik legegyszerűbb, a klinikai gyakorlat számára könnyen hozzáfér­hető eljárás a kicserélhető nátrium (Na,­x) meghatározása [1]. Korábbi vizs­gálatokból ismert, hogy diabetes mellhúsban megnő a Naex [6, 15] és ennek szerepe lehet a cukorbetegséghez társuló hypertonia pathogenesisében [8]. Mivel a cukorbetegség két alaptípusa, az inzulin-dependens diabetes mellitus (IDDM) és non-inzulin-dependens diabetes mellitus (NIDDM) sok szempont­ból lényegesen különbözik egymástól, érdemesnek látszott megvizsgálni, hogy különbözik-e a Naex értéke a betegség e két formájában. Betegek és módszerek Vizsgálatainkat összesen 28 cukorbetegen végeztük. IDDM-típusú 13 beteg volt (5 férfi, 8 nő), míg a NIDDM-csoportba 15 beteg (5 férfi, 10 nő) tartozott. A vizsgá­lat időpontjában a betegek a klinikán feküdtek és megfelelő tájékoztatás után bele­egyezésüket adták a meghatározások elvégzéséhez. Egyik beteg sem volt hyper­­toniás, klinikailag kimutatható diabéteszes szövődményt nem észleltünk, és a nát­rium-háztartást befolyásoló egyéb betegségben sem szenvedtek. Az összes IDDM- beteg és a NIDDM-betegek 2/з-a (4 férfi, 6 nő) részesült a vizsgálat időpontjában inzulin-kezelésben. A napi átlagos inzulinadag a két csoportban 29,5+10,5, ill. 45,3+13,8 E volt (pH 0,01). A betegek szénhidrát-háztartása egyensúlyban volt. A Naox mennyiséget kb. 1,1 Mbq aktivitású 21 Na hígulásának mértékéből határoz­ták meg. A vizsgálat reggelén az inzulin beadása után a betegek megitták a gyor­san bomló izotópot, vizeletüket 24 órán keresztül gyűjtötték, majd vért vettünk szérum nátrium-, kálium-, kreatinin- és vércukor-meghatározására. A vérben és vizeletben mért aktivitás alapján, a beadott izotóp mennyiségének és fizikai bom­lásának, valamint a vizelettel történt ürítésének ismeretében a korábban már is­mertetett képlet segítségével [3] kiszámítottuk a Na,.s értékét; a kapott eredmé­nyeket a testsúly, a testmagasság és a testfelület egységeire vonatkoztattuk, és a megfelelő normálértékek százalékában fejeztük ki. Az utóbbiakat 54, a nátrium­háztartás szempontjából egészséges egyén adataiból számított regressziós egyen­letek segítségével állapítottuk meg [4]. A szérum nátrium- és kálium-koncentráció­ját ionszelektív elektródával, kreatinin-koncentrációját módosított Popper—Man­­del-módszerrel„ a vércukrot az orthotoluidines módszerrel határoztuk meg. Az ún. „soványsági index”-et (learness index) az eltérő testalkatú betegek ösz­­szehasonlítása céljából Nicholson és Zilva [12] módszere alapján számítottuk ki. A két betegcsoport adatait Student kétmintás t-próbájának segítségével vetettük egybe; a közleményben az átlagokat és a szórásokat adtuk meg (x±s). A számítá­sokat Compucorp 342 Statistician típusú mikroszámítógépen végeztük. Eredmények A betegek klinikai és laboratóriumi jellemzőit az 1. táblázatban foglaltuk össze. A két csoport átlagos életkora természetesen különbözött egymástól, hiszen az IDDM elsősorban az 50 évesnél fiatalabb korban jelentkezik, míg a NIDDM főleg az idősebbek betegsége. Bár a testméretekben nem volt szig­nifikáns különbség a két csoport között, a soványsági indexek statisztikailag is értékelhető különbözősége jól tükrözi a betegek eltérő testalkatát, vagyis Magyar Belorv. Arch. 42. 25—29. 1989.

Next