Magyar Belorvosi Archivum 45. (1992)
1992 / 4. szám - Kerényi Zsuzsa dr. (et al.): A szöveti oxigénellátás egyes paramétereinek alakulása a terhesség folyamán inzulin-dependens cukorbetegeken
A terhesség alatt az anyai szervezetre hárul az a feladat is, hogy biztosítsa a magzat sav-bázis egyensúlyának fenntartását. A magzat intrauterin jóléte pedig a magzati szövetek oxigén-ellátottságának függvénye [6]. Az anya terhesség alatti sav-bázis egyensúlya meglepően egyezik a nagy tengerszint feletti magassághoz alkalmazkodott egyénekével, ezen adaptáció kulcstényezője pedig a vörösvértestek emelkedett 2,3-difoszfoglicerát (2,3- DPG) tartalma. Tekintettel arra, hogy a terhesség alatti (kompenzált) respiratórikus alkalózis fokozódása önmagában a 2,3-DPG egyidejű emelkedését feltételezi, ha ez az emelkedés valamilyen okból elmarad, ez a transzplacentáris 02, C02, ill. H+-ion grádienseknek a magzati gázcsere szempontjából kedvezőtlen változásában nyilvánulhat meg [29]. Jelen vizsgálatainkban arra a kérdésre kerestünk választ, hogyan alakulnak a 2,3-DPG, a glikohemoglobin (GHb) és egyéb, a szöveti oxigénellátásban szerepet játszó tényezők az oxigénigény növekedésével járó, fiziológiás állapot, a terhesség alatt és a szülés után normoglikémiára törekvő anyagcsere-vezetésű, inzulin-dependens cukorbetegekben, egészségesekhez viszonyítva. Vizsgált egyének és vizsgálati módszerek 33 inzulin-dependens cukorbeteget vizsgáltunk terhessége során, és közülük 23-at a szülés után 10 héttel is. Átlagkoruk 25,2 (18—32) év, diabétesz tartamuk átlaga 10,2 (0,5—24) év volt. A White klasszifikáció [7] szerint 9 beteg tartozott a B, 14 a C, és további 10 a D csoportba. A terhesség során 8 esetben romlott a szemfenéki kép: 4 háttér retinopátia és 4 proliferatív retinopátia kialakulását észleltük. Egy esetben a szemfenéki kép javult. A cukorbeteg anyák terhességéből származó magzatok súlya átlagosan 3490 g volt (szélső értékek 1400—4950 g). Egy magzat a 38. héten intrauterin elhalt, egyet koraszülés és respirációs distress szindróma miatt vesztettünk el. Kontrollként 23 egészséges terhes vett részt a terhesség alatti és a szülés utáni követésben. Koruk 26,9 (19—33) év volt. Testtömeg indexük a vizsgálat kezdetén nem tért el a cukorbeteg terhesekétől. Az egészséges anyák terhességéből származó magzatok átlagsúlya 3280 g volt (2250—4100 g). Perinatális halálozás ebben a csoportban nem fordult elő. Öt vizsgálati periódusban (a terhesség 10—14. hetében (1. vizsgálati periódus), a 20—24. hétben (2. periódus), a 30—34. hétben (3. periódus), a 37—39. hétben (szülés előtti, 4. vizsgálati periódus), valamint a szülés után 10 héttel (5. periódus) határoztuk meg standard laboratóriumi módszerekkel, könyökvénából levett vérből a hemoglobin (Hb), a hematokrit (Ht), a szérum anorganikus foszfát (seP), a 2 órás posztprandiális vércukor (a cukorbetegeken 24 órás vércukor-profil is, minimum 9 értékből számolva) értékeket. A GHb mennyiségét Reanal GHb kittel mértük [12]. A vérgáz-analízist (arterializált kapilláris pH, pCO2, pO2, HC03, TCO2, ABE, SBE, SBC, 02-szaturáció és 02-tartalom) Radiometer, Copenhagen ABL3 automatával végeztük. A 2,3-DPG-t Boehringer-Mannheim kittel határoztuk meg [24], mennyiségét mmol/1 vvt mértékegységben adták meg. (Normál érték 4,92 + 0,52 mmol/1 vvt, n=47, intraassay variációs koefficiens 2,9%, interassay variációs koefficiens 4,15%). A statisztikai analízis során egy és kétmintás t-tesztet, Wels-féle d-próbát, variancia-analízist alkalmaztunk. Az eredményeket számtani átlag és egyszeres szórás (x±SD), valamint 95%-os megbízhatósági intervallum számításával adtuk meg.