Magyar Építőművészet, 1986 (35. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 3. szám

1. Arad (Arad), Str. Vasile Alecsandri 6. lakóház (Fenyves Károly) 2. Arad (Arad), Str. Closca 4., lakó­ház 3. Arad (Arad), Pta. Arenei. lakóház (Steiner József) 4. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 18., Villa (Milan Tabakovic) 5. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 20., Villa (Milan Tabakovic) 6. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 6., lakóház 7. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 10., lakóház 1. Arad (Arad), Str. Vasile Alecsand­ri 6., apartment building (Károly Fenyves) 2. Arad (Arad), Str. Closca 4., apart­ment building 3. Arad (Arad), Pta. Arenei, apart­ment building (József Steiner) 4. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 18., Villa (Milan Tabakovic) 5. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 20., Villa (Milan Tabakovic) 6. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 6., apartment building 7. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 10., apartment building List of the Hungarian Art Nouveau buildings Part 2 A magyar századfordulós építészet emlékei II. rész Arad (Arad) és Nagyvárad (Oradea) századfordulós épületei A két romániai nagyvárossal folytatva a határokon túli magyar századfordulós em­lékek felsorolását, a jegyzékhez néhány to­vábbi megjegyzést fűzök. A magyar századfordulós építészet egyik legjellemzőbb vonása a sokszínűsége. Eu­rópa legtöbb országában, illetve városában szinte kizárólagossággal vált uralkodóvá egy-egy kortárs stílusirányzat, Magyarorszá­gon jellegzetes és magas színvonalú példák­kal közülük sok megjelent a sajátosan ma­gyar formanyelvű irányzatok mellett. Még a kisvárosokra is jellemző ez a sokféleség. Az egy-két Budapestről érkezett építész saját individuális felfogásában alkotott, a helybeli építészek, illetve építőmesterek részben a tőlük ellesett formajegyeket, részben a nem­zetközi mintakönyvek és publikációk kü­lönféle mintáit követték, sokszor személyes átformálásban. A sokszínűség és az individuális törekvé­sek dacára (gyakran kisebb mesterek mun­kái is könnyen azonosíthatók külső forma­jegyek alapján) egységes városképi együtte­sek jöttek létre. A „személyes” stílusválto­zatok nem lépték túl a stílusszabta általános kereteket, ahol ez egy-egy kivételes egyéni­ség működése esetén megtörtént, ott ez a hatás maga vált jellegzetessé. A századfor­dulón sajátos arculatukat kialakító városok képében a historizmus alkotásai meghatá­rozó jelleggel jelen vannak, de a hangsúlyo­kat, az egyéni jelleget elsősorban a század­­fordulós, „szecessziós” épületek adják. Ez a jellemzés elsősorban néhány nagyvárosra igaz és ezekre is vonatkozik az a tény, hogy a két stíluskorszak átmosódott egymásba. A századforduló stílusjegyei először histori­­záló homlokzatokon jelentek meg, a század­­fordulót éltető szellem visszaszorításával párhuzamosan ismét neo-stílusok öltik ma­gukra a szecesszióból és a korábbi idősza­kokból megmaradt formaelemeket. A jellegzetesen századfordulós városké­pet őrző városok közül Arad és Nagyvárad eltérő sajátosságait próbálom meg röviden összefoglalni. Mindkét városban az emlék­anyag nagy többsége viszonylagos épségben megmaradt, jóval kevesebb volt a pusztulás épületállományban és részletformákban is, mint például Budapesten. Nagyvárad jelentős középületeinek több­ségét a századfordulót követő évekig id, majd ifj. Rimanóczy Kálmán építette, utóbbi a historizmus és a külföldi századfordulós irányzatok sajátos vegyülékét alkalmazva. 1905 után egyre nagyobb Komor Marcell és Jakab Dezső építészetének hatása, különö­sen a Fekete Sas épületegyüttes elkészülte után. Levéltári kutatások híján több épület­ről nem is sikerült egyelőre megállapítani, vajon az ő művük-e, vagy helyi követőiké. Ornamentálási, tömegformálási módjukat legpontosabban Sztarill Ferenc nagyváradi építőmester vette át (Pognár ház), aki ko­rábban ifj. Rimanóczyval és az ő stílusában dolgozott (EMKE kávéház). Az 1910 utáni építkezéseket Mende Valér és Vágó József neve fémjelzi. Mende munkásságának jelen­tős része, Vágó fennmaradt munkái közül pedig a legfontosabbak találhatók a város­ban. Mende és helyi követői a magyar nép­­művészeti motívumok Komor és Jakab által alkalmazott túlburjánoztatásával szemben, egyszerűsített geometrikus formákban, szer­kezeti hangsúlyok kiemelésére használták azokat, ornamentálásuk a síkfelület díszí­tése helyett, a részlettömegek gazdagítása felé tolódott. A két stílusirány egy-egy szélsőséges, a magyar építészetben különlegességnek szá­mító példája az egykori Deutsch üzletház 52 MÉ 86. 3.

Next