Magyar Építőművészet, 1986 (35. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 3. szám
1. Arad (Arad), Str. Vasile Alecsandri 6. lakóház (Fenyves Károly) 2. Arad (Arad), Str. Closca 4., lakóház 3. Arad (Arad), Pta. Arenei. lakóház (Steiner József) 4. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 18., Villa (Milan Tabakovic) 5. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 20., Villa (Milan Tabakovic) 6. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 6., lakóház 7. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 10., lakóház 1. Arad (Arad), Str. Vasile Alecsandri 6., apartment building (Károly Fenyves) 2. Arad (Arad), Str. Closca 4., apartment building 3. Arad (Arad), Pta. Arenei, apartment building (József Steiner) 4. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 18., Villa (Milan Tabakovic) 5. Arad (Arad), Str. Ghibu Bírta 20., Villa (Milan Tabakovic) 6. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 6., apartment building 7. Arad (Arad), Str. Mihai Eminescu 10., apartment building List of the Hungarian Art Nouveau buildings Part 2 A magyar századfordulós építészet emlékei II. rész Arad (Arad) és Nagyvárad (Oradea) századfordulós épületei A két romániai nagyvárossal folytatva a határokon túli magyar századfordulós emlékek felsorolását, a jegyzékhez néhány további megjegyzést fűzök. A magyar századfordulós építészet egyik legjellemzőbb vonása a sokszínűsége. Európa legtöbb országában, illetve városában szinte kizárólagossággal vált uralkodóvá egy-egy kortárs stílusirányzat, Magyarországon jellegzetes és magas színvonalú példákkal közülük sok megjelent a sajátosan magyar formanyelvű irányzatok mellett. Még a kisvárosokra is jellemző ez a sokféleség. Az egy-két Budapestről érkezett építész saját individuális felfogásában alkotott, a helybeli építészek, illetve építőmesterek részben a tőlük ellesett formajegyeket, részben a nemzetközi mintakönyvek és publikációk különféle mintáit követték, sokszor személyes átformálásban. A sokszínűség és az individuális törekvések dacára (gyakran kisebb mesterek munkái is könnyen azonosíthatók külső formajegyek alapján) egységes városképi együttesek jöttek létre. A „személyes” stílusváltozatok nem lépték túl a stílusszabta általános kereteket, ahol ez egy-egy kivételes egyéniség működése esetén megtörtént, ott ez a hatás maga vált jellegzetessé. A századfordulón sajátos arculatukat kialakító városok képében a historizmus alkotásai meghatározó jelleggel jelen vannak, de a hangsúlyokat, az egyéni jelleget elsősorban a századfordulós, „szecessziós” épületek adják. Ez a jellemzés elsősorban néhány nagyvárosra igaz és ezekre is vonatkozik az a tény, hogy a két stíluskorszak átmosódott egymásba. A századforduló stílusjegyei először historizáló homlokzatokon jelentek meg, a századfordulót éltető szellem visszaszorításával párhuzamosan ismét neo-stílusok öltik magukra a szecesszióból és a korábbi időszakokból megmaradt formaelemeket. A jellegzetesen századfordulós városképet őrző városok közül Arad és Nagyvárad eltérő sajátosságait próbálom meg röviden összefoglalni. Mindkét városban az emlékanyag nagy többsége viszonylagos épségben megmaradt, jóval kevesebb volt a pusztulás épületállományban és részletformákban is, mint például Budapesten. Nagyvárad jelentős középületeinek többségét a századfordulót követő évekig id, majd ifj. Rimanóczy Kálmán építette, utóbbi a historizmus és a külföldi századfordulós irányzatok sajátos vegyülékét alkalmazva. 1905 után egyre nagyobb Komor Marcell és Jakab Dezső építészetének hatása, különösen a Fekete Sas épületegyüttes elkészülte után. Levéltári kutatások híján több épületről nem is sikerült egyelőre megállapítani, vajon az ő művük-e, vagy helyi követőiké. Ornamentálási, tömegformálási módjukat legpontosabban Sztarill Ferenc nagyváradi építőmester vette át (Pognár ház), aki korábban ifj. Rimanóczyval és az ő stílusában dolgozott (EMKE kávéház). Az 1910 utáni építkezéseket Mende Valér és Vágó József neve fémjelzi. Mende munkásságának jelentős része, Vágó fennmaradt munkái közül pedig a legfontosabbak találhatók a városban. Mende és helyi követői a magyar népművészeti motívumok Komor és Jakab által alkalmazott túlburjánoztatásával szemben, egyszerűsített geometrikus formákban, szerkezeti hangsúlyok kiemelésére használták azokat, ornamentálásuk a síkfelület díszítése helyett, a részlettömegek gazdagítása felé tolódott. A két stílusirány egy-egy szélsőséges, a magyar építészetben különlegességnek számító példája az egykori Deutsch üzletház 52 MÉ 86. 3.