Magyar Kurir, 1789. február-július (3. évfolyam, 12-51. szám)
1789-04-18 / 30. szám
hordatnak az eleségek. A’ Cs. K. Ispotály Szandtinbál Nyámtza Románhoz közzel által-vitettetett. Azon alkalmatossággal , mellyel a’ Törökök berohantak a’ Bánátba, történt, hogy Szent Iványi Hadnagy a'Nádasdi Regementjéböl, Káránsebesnél egy erdőben 30 legényekkel állván , elfogattatik. Senki sem tudja mai napig, miként történént légyen a’ dolog , és mivel ezen történetnek nyilván való léte (vallyon t. i. a’ Hadnagy maga önként távozott fel őr álló helyéröl, vagy nem) következett szerentsétlenségekre világosságot terjesztene el, Feldmarsal Laski kevés idővel ez előtt önnön maga ösztönözéséböl 300 aranyokat küldött a’ Frantia Követnek Konstantzinápolyba , hogy ezen Tisztet kiváltaná rabságából. Ez meg is történt 180 aranyokkal, és most szabadon jár Párában, a’ honnét leg első hajóval elindúlthasson. Ámbár a’ Belgrádi Basa Ozmán , olly fene hadi - embernek is mondatik lenni, mindazáltal még eddig jó szomszédunk volt, és népeit tartóztatta attól , hogy határunkon valami ellenségeskedést elkövettettek volna. Az eleséggel jól gazdálkodik , és a’ megtelt élés - házokat az ostromlásig fel nem nyitja. Tudva vagyon, hogy a’ Törökök minden semzetek felett nagyon takarékosak; midőn a’ Törökök valamely erösségnek ostromlásától tartanak, a meg telt élés-házokat annyira kiméllik, mintha megszükültek volna. Ez okáért a’ Historiában nem egy könnyen olvassuk példáját, hogy a’ Törökök éhség miatt feladtak volna valamely erősséget, kivévén midőn a’ tűz emésztette volna meg , a’ mint Khoczim.