Magyarország és a Nagyvilág, 1868 (4. évfolyam, 27-52. szám)
1868-10-18 / 42. szám
42. szám. 1868. Magyarország és a nagyvilág ványon állott, adta meg neki egész napra a hangulatot úgyszólván együtt élt azon alakokkal, melyeket festett.. Később megkisérte erejét a történeti festészet terén is, de az eredmény Ikarus szárnyakat kötött hóna alá. Azután legendás tárgyakhoz folyamodott, és pedig a szép megtért vétkezőkhöz, kik tehetségéhez sokkal közelebb álltak, mint a római imperatorok. Élte alkonyán irigyelt vagyoni állásra vergődött; azonban megtakarított pénzét szerencsétlenségére épen oly házaknál tette le, melyek egymás után megbuktak, és 77 éves korában kénytelen volt ismét ecsetjéhez nyúlni. Utóbb a kormánytól kapott segélyt. 1805-ben halt meg nyolczvan éves korában. Egyszerű temetését ép oly megható mint váratlan jelenet előzte meg. Azon pillanatban, midőn a koporsó tovaszállításához fogtak, egy fiatal, mélyen elfátyolozott hölgy lépett oda, s miután egy örökzöld koszorút helyezett a koporsó tetejére ismét eltávozott. A papíron melyet a koszorú körül fonva volt e sorok voltak olvashatók : „E koszorút hálás tanítványai teszik koporsójára, mint dicsősége hervadhatatlanságának biztos zálogát.“ A koszorút Meyer kisasszony, Greuze tanítványa s később Proudhon barátnéja ajándékozta a nemzet nevében. A forradalmak hazájából. (Képpel a 499. lapon.) Sevilla, oct. 3. „Le a Bourbonokkal ! Éljen Prim, Serrano, Tapete ! Éljen a szabadság !“ Ezt hangoztatja napok óta a lelkes sevillai lakosság, mely szívvel lélekkel csatlakozott a szabadelvű ügyhöz. Hisz Sevilla fővárosa Andalusiának, melynek lakossága híres rendületlen haza- és szabadságszeretetéről, s Sevilla is elkeseredve nyögött az „ártatlan“ Izabella kényuri kormánya alatt. Régóta forrongásban voltak a kedélyek s a sok idő óta összehalmozott gyúanyagnak csak szikra kellett, hogy fellobbanjon s vészszel borítsa el a dynastiát s annak szolgáit. A mozgalom vezetői jól voltak értesülve a hangulatról, azért nem csekély szerepet szántak a városnak s vidékének a kitörendő mozgalomban. Szevilla a Quadalquivirág völgyében fekszik körülvéve örökké zöld olajfa- és narancserdőktől. Meg fogja ön engedni nekem, hogy egy kis képet nyújtsak e városról, melynek valamennyi spanyol város közt a legvidámabb s barátságosabb jellege van. Barcelona, Valenzia, Madrid, úgy szintén Granada ép oly, tán még élénkebb utczákkal bírnak, mint Sevilla, de egyik spanyol városban sem érzi oly otthonosnak magát az ember. Sevilla egy kis spanyol Páris, melyben élvezni lehet az életet. A festői spanyol öltözet sehol sem otthonosabb, mint Sevillában. Itt egy ifjú virgonéz andalusi vágtat végig, büszkén tekintve le lováról , mintha övé lenne egész Spanyolország, amott egy elrácsozott és viruló rózsabokroktól körülvett ablak mögül kecses női fej tekint ki. Minden oly költői! Ha éjjel barangolunk a tekervényes szűk utczákon, sokszor halljuk a szerelmes párok suttogó hangjait, vagy a guittare-ok szelid akkordjait. Bár a város utczái szűkek és szabálytalanok, mégis barátságosak, mert tiszták. Minden ház más-más jelleggel bír. Egyiken csinos rácsozatu erkély diszlik, másiknak homlokzatát lombos szőlőtőkék borítják be. Lépjünk be a legszegényebb iparos házikójába, mindenütt csin gyönyörködteti szemeinket. A házak homlokzatai hófehérre meszelvek, s az ablakok és erkélyeken mindenütt zöldelő bokrok és illatos virágok díszlenek. Sevilla gazdag nyilvános terek és mulatóhelyekben. A „plaga del duzae“ gyálhelye a város elegáns közönségének. Óriási fák árnyékában nagy márvány padok állanak a közönség kényelmére. Mikor Sevillába érkeztem, még híre sem volt a kitörendő mozgalomnak s a társas életen bizonyos nyomottság, elkedvetlenítő levertség volt észrevehető. Egy öreg nemes embernél laktam, ki többiször keményen fakadt ki a kormány gyalázatos gazdál- kodása ellen. Az öreg inkább honn ült leányaival, hogysem elment volna szokott sétahelyére, hol a kormányhivatalnokok gyűlöletes alakjaival találkozott volna. Szép nyári éjeken hemzseg a sevillai „szép világ“ e téren, hol a nők jeges vizet s narancslevet szörpölgetnek, míg a férfivilág föl s alá sétál a fasorok alatt szivarozva s politizálva. Ne higgjék önök azonban, hogy e szép téren csupán az előkelő osztályoknak van előjoguk sétálni. Spanyolországban nincsenek a nyilvános életben oly merev válaszfalak a társadalmi osztályok közt, mint hazánkban. A közmondásos „spanyol dölyf“ szülőföldén jótékonyan vannak összegyűlve a társadalom különféle rétegei s a selyem s bársonyba öltözött udvarképes herczegnő épen nem érzi magát sértve, ha a sétatér márványpadán mellette egyszerű polgárlány foglal helyet. Itt egyenlőn örül mindenki az esti ég pírjának a lég hűvösségének s a virágok illatának. Sokat sétáltam esténként a Quadalquivir partjainál, hol gyönyörű látvány kínálkozik a szemlélőnek. A barátságos házaktól körülvett ragyogó tükrű széles folyam, melynek partjait magas övezetű híd köti össze, kivált reggel és este, midőn a kelő vagy nyugvó nap sugarai megaranyozták a szőke habokat, feledhetlen látványt nyújt. Ha a hosszú fasorokat követjük, melyek a Quadalquivir mentében fölfelé húzódnak, a bikaviadalok teréhez érünk, mely a legelegánsabb ilynemű tér egész Spanyolországban. Míg máshol a páholysorok egyszerű deszkákból állitják össze, itt az alsó páholyok ragyogó fehér márványból vannak készítve. Sevillának legmagasb tornyától a „Giraldá“-ról elbűvölő kilátás kínálkozik a városra s környékére. Lábaink alatt az óriási székesegyház, melynek számtalan oszlopai s kőgulái egy imposáns egészszé tömörülnek. Ettől északra a hosszú „narancs-udvar“, melylyel a könyvtár s egyéb épületek állnak összeköttetésben. Valamivel tovább a város háztömegein nyugszik szemünk, melyek közöl a sétaterek fái zöldellenek elő. Még tovább a ragyogó vizű Quadalquivir bigyódzik végig a völgyön. Bocsánat, hogy most Sevilla dohánygyárának szentelek néhány sort, mely engem, mint szenvedélyes dohányost, kiválólag érdekelt. Azt hivom, hogy Spanyolországban jó és olcsó szivarokat fogok színi, hisz ez ország bírja Havannát a dohány világhírű hazáját. Azonban csalatkoztam, mert sehol a világon nem kapni roszabb szivart s dohányt, mint épen a gyönyörű ibériai félszigeten. Ennek oka a dohány monopólium. Aki itt valóságos havannát, vagy legalább tűrhető párost akar színi, kénytelen a dugárusokhoz fordulni, kik ha nem is űzik egész nyilvánosan kereskedésüket, mégis átalánosan ismert raktárakkal bírnak. Itt átalánosan a papírczigarettákat szíják. A henye spanyol örömest babrál e szivarkák készítésével. Mindazáltal a dohánygyárak megmérhetlen mennyiségű ily papírszivart állítanak elő! A Quadalquivir kikötőjéhez közel egy roppant mérvű épület emelkedik, melynek külseje inkább királyi palotához hasonlít, mint valamely iparvállalathoz. Engedélyt nyertem belsejének megszemlélésére. Óriási raktárak, melyekben a nyers készletek feküsznek felhalmozva, ezek mellett a munkacsarnokok. Ezek három negyedrészében a női munkások vannak, melyekben több mint 3000 munkásnő foglal helyet a hosszú asztaloknál. Megvallom, hogy sajátságos benyomást tett rám, midőn egypár ezer tüzes fekete andalusiai szempárt láttam felém irányozva belépésemkor ; természetes feltűnést okozott megjelenésem s egész A mosónő. (Greuze festménye.) A falusi menyasszony. (Greuze festménye.) 503