Mindenes gyűjtemény 3. (Komárom, 1790)

1790-01-02 / 1. levél

o­sty ( ő ) vehet szót belőlök, azután eggyenként húz­ta őket rámára. — As­szonyom , így szólt a’ leg­elsőnek , úgy látom , hogy mint­ eggy ötven esztendeig éltél a’ világon­, hát mivel töltötted­ el ezt az időt? Erre mond az As­­­szony mosolyogva: bizony­ már mégis felejt­keztem róla, hanem hadd gondolkozzam tsak róla. Fél óráig tartó gondolkodás után azt feleli , hogy a’ nőkor nem aludt, akkor vagy kártyázott, vagy miltasságba ment. — Rhadamantus int a’ bal keze felől lévő strá­­zsának, hogy vigyázzon reá. — Hát te asz­­szonyom, így szólt eggy másiknak, a’ ki­nek olly nyájas és lankadt szemeid vágy­nak; úgy tartom, hogy minteggy huszon nyóltz esztendöket tölthettél a’ földön , hát mit tsináltál ez idő alatt ? Én tizenhét esz­­tendős koromig haboztam , azután pedig mit tudtam volna tsinálni? a’ Komédiába minden nap el mentem , ’s Románokat ol­vastam, Jól van, felel a’ Bíró, vigyétek ezt is a’ másik után. A’ harmadik a’ ki kör­időre vonatott, volt eggy falusi paraszt asz­­szony. Hát te mivel töltötted az időt? Én és felel az aszszony, én negyven esztende­ig éltem , az Uramnak két fisakat, két leá­nyokat szültem , két kezeimmel tsináltam néki kilent­ ezer fajtot, a’ leányimat meg­tanítottam minden munkára , és már most a’ leg­elsőt az Urammal hagytam, hogy az én

Next