Mindenes gyűjtemény 3. (Komárom, 1790)
1790-01-02 / 1. levél
osty ( ő ) vehet szót belőlök, azután eggyenként húzta őket rámára. — Asszonyom , így szólt a’ legelsőnek , úgy látom , hogy mint eggy ötven esztendeig éltél a’ világon, hát mivel töltötted el ezt az időt? Erre mond az Asszony mosolyogva: bizony már mégis felejtkeztem róla, hanem hadd gondolkozzam tsak róla. Fél óráig tartó gondolkodás után azt feleli , hogy a’ nőkor nem aludt, akkor vagy kártyázott, vagy miltasságba ment. — Rhadamantus int a’ bal keze felől lévő strázsának, hogy vigyázzon reá. — Hát te aszszonyom, így szólt eggy másiknak, a’ kinek olly nyájas és lankadt szemeid vágynak; úgy tartom, hogy minteggy huszon nyóltz esztendöket tölthettél a’ földön , hát mit tsináltál ez idő alatt ? Én tizenhét esztendős koromig haboztam , azután pedig mit tudtam volna tsinálni? a’ Komédiába minden nap el mentem , ’s Románokat olvastam, Jól van, felel a’ Bíró, vigyétek ezt is a’ másik után. A’ harmadik a’ ki köridőre vonatott, volt eggy falusi paraszt aszszony. Hát te mivel töltötted az időt? Én és felel az aszszony, én negyven esztendeig éltem , az Uramnak két fisakat, két leányokat szültem , két kezeimmel tsináltam néki kilent ezer fajtot, a’ leányimat megtanítottam minden munkára , és már most a’ legelsőt az Urammal hagytam, hogy az én