Mozgó Világ, 1998. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)
1998 / 12. szám - -RÓL, -RŐL - Berkes Erzsébet: Dudu - most - Caragiale, I. L.: Az elveszett levél, Katona József Színház
ban a rövid jelenetek között semmiféle ok-okozati összefüggés nem fedezhető fel: a történetnek nincs íve, mozgása. Nincs epikus kezdet, fejlődés, kifutás, lezárás. Számtalan szereplő jelenik meg, a nevüket megismerjük, a sorsukat nem, személyiségük nem rajzolódik ki, mert csupán színre lépnek, s máris tovalebbennek. A könyv második elbeszélése, a Cigányidők sokkal jobb írás, Jónás Tamás kétségtelen tehetségét bizonyítja. A jelenetek jóval összefüggőbbek, itt már igazi történetről van szó. Neveltetési elbeszélés: egy cigánygyerek felnövekvésének emlékképei, különféle földrajzi tájakról, sokfajta szülői házakból, nevelőintézetekből, iskolákból. Ennek az elbeszélésnek már van lendülete, „huzata”, sőt sikeresen mitizáló háttere is. Kár, hogy megrontja a túlzott önéletrajziság. A szerző szorosan tapad ifjúkori önmagához, csak arról ír, ami vele történt, amit átélt, megtapasztalt. Az olvasó ezt számtalan jelből észreveszi, nemcsak abból, hogy az első személyben beszélő elbeszélői ént többször is Tamáskának szólítják. Mármost önéletrajzi élmény és tapasztalat nélkül nem lehet jó prózát írni. Ugyanígy igaz azonban, hogy a görcsösen tudatos önéletrajziság kizárja a történetmondást, a fikciót. Tegyük hozzá, hogy a tökéletes önéletrajziság képtelenség az irodalomban. Képzeljünk el egy aszkétikus életű írót, kinek törekvése, hogy élete minden moccanását beleírja készülő regényébe, így teremtve meg a valóság - vele kapcsolatos, általa felfogható - teljességét. Elhatározása szerint minden este nekiül írásban rögzíteni azt, ami a nap folyamán vele, körülötte történt, amit a világból észrevett. Módszere azonban már legelső alkalommal hiányosan vizsgázik, regényírónk ugyanis észreveszi, hogy napjának némely élményeit elfelejtette, aztán rájön, hogy nem képes elég korai órában kezdeni észleleteinek lejegyzését. Végül tudatosítania kell, hogy szándékát csupán egy testére szerelt, napi jövés-menésében szüntelenül őt kísérő magnetofon rögzítőkészségével tudná megvalósítani. Az ifjú Jónás Tamásnak meg kell tanulnia, hogy tervezés és stilizáció nélkül jó prózát írni nem lehetséges. Továbbá: a prózaírás csupán felerészt tehetség dolga, a másik, nehezebb fele a mesterség szabályainak megtanulása. A prózaírás szabályzata ugyanolyan kemény feltételeket követel, mint a mate- 117 matikusé, műbútorasztalosé, mélytengeri búváré. Nemcsak írni kell, írást tanulni is, sokat, sokáig, örökké. Másként nem megy. Jónás Tamás: Cigányidők, 1988, 75 oldal. Berkes Erzsébet Dudu most! A siker titka roppant egyszerű: jókor kell lenni a megfelelő helyen. E mélységes igazságot többszörösen bizonyítja a Katona József Színház mostani bemutatója, Az elveszett levél. Már a színmű megválasztása telitalálat. Megválasztást mondok, hiszen felfedezni nem kellett; a csak mérsékelt irodalmi tájékozottságú publikum is tudja, hogy a szerző - Ion Luca Caragiale - a román irodalom klasszikusa, s épp ezzel a darabjával írta be magát a halhatatlanok közé. Nálunk is többször játszották; az elmúlt ötven évben csak ez a játéka hat