Mozgó Világ, 1998. július-december (24. évfolyam, 7-12. szám)

1998 / 12. szám - -RÓL, -RŐL - Berkes Erzsébet: Dudu - most - Caragiale, I. L.: Az elveszett levél, Katona József Színház

ban a rövid jelenetek között semmiféle ok-okozati összefüggés nem fedezhető fel: a történetnek nincs íve, mozgása. Nincs epikus kezdet, fejlődés, kifutás, lezárás. Számtalan szereplő jelenik meg, a nevü­ket megismerjük, a sorsukat nem, szemé­lyiségük nem rajzolódik ki, mert csupán színre lépnek, s máris tovalebbennek. A könyv második elbeszélése, a Ci­gányidők sokkal jobb írás, Jónás Tamás kétségtelen tehetségét bizonyítja. A je­lenetek jóval összefüggőbbek, itt már igazi történetről van szó. Neveltetési el­beszélés: egy cigánygyerek felnövekvé­sének emlékképei, különféle földrajzi tájakról, sokfajta szülői házakból, neve­lőintézetekből, iskolákból. Ennek az el­beszélésnek már van lendülete, „huza­ta”, sőt sikeresen mitizáló háttere is. Kár, hogy megrontja a túlzott önéletraj­­ziság. A szerző szorosan tapad ifjúkori önmagához, csak arról ír, ami vele tör­tént, amit átélt, megtapasztalt. Az olva­só ezt számtalan jelből észreveszi, nem­csak abból, hogy az első személyben be­szélő elbeszélői ént többször is Tamáskának szólítják. Mármost önéletrajzi élmény és ta­pasztalat nélkül nem lehet jó prózát ír­ni. Ugyanígy igaz azonban, hogy a gör­csösen tudatos önéletrajziság kizárja a történetmondást, a fikciót. Tegyük hoz­zá, hogy a tökéletes önéletrajziság kép­telenség az irodalomban. Képzeljünk el egy aszkétikus életű írót, kinek törek­vése, hogy élete minden moccanását be­leírja készülő regényébe, így teremtve meg a valóság - vele kapcsolatos, általa felfogható - teljességét. Elhatározása szerint minden este nekiül írásban rög­zíteni azt, ami a nap folyamán vele, kö­rülötte történt, amit a világból észre­vett. Módszere azonban már legelső al­kalommal hiányosan vizsgázik, regény­írónk ugyanis észreveszi, hogy napjá­nak némely élményeit elfelejtette, az­tán rájön, hogy nem képes elég korai órában kezdeni észleleteinek lejegyzé­sét. Végül tudatosítania kell, hogy szándékát csupán egy testére szerelt, napi jövés-menésében szüntelenül őt kísérő magnetofon rögzítőkészségével tudná megvalósítani. Az ifjú Jónás Tamásnak meg kell ta­nulnia, hogy tervezés és stilizáció nél­kül jó prózát írni nem lehetséges. To­vábbá: a prózaírás csupán felerészt te­hetség dolga, a másik, nehezebb fele a mesterség szabályainak megtanulása. A prózaírás szabályzata ugyanolyan ke­mény feltételeket követel, mint a mate- 117 matikusé, műbútorasztalosé, mélyten­geri búváré. Nemcsak írni kell, írást ta­nulni is, sokat, sokáig, örökké. Másként nem megy. Jónás Tamás: Cigányidők, 1988, 75 oldal. Berkes Erzsébet Dudu­­ most! A siker titka roppant egyszerű: jókor kell lenni a megfelelő helyen. E mélysé­ges igazságot többszörösen bizonyítja a Katona József Színház mostani bemu­tatója, Az elveszett levél. Már a színmű megválasztása telitalálat. Megválasz­tást mondok, hiszen felfedezni nem kel­lett; a csak mérsékelt irodalmi tájéko­­zottságú publikum is tudja, hogy a szerző - Ion Luca Caragiale - a román irodalom klasszikusa, s épp ezzel a da­rabjával írta be magát a halhatatlanok közé. Nálunk is többször játszották; az elmúlt ötven évben csak ez a játéka hat

Next