Népművelődés, 1952 (2. évfolyam, 1-5. szám)
1952-01-01 / 1. szám
ION LUCA CARAGIALE 1952 január 30-án van száz esztendeje annak, hogy a román nép legnagyobb szatirikus írója, Ion Luca Caragiale megszületett. Hazánk népe méltó módon ünnepli meg ezt az évfordulót, hódolván a nagy író emlékének, aki munkásságával az elnyomottak és kizsákmányoltak mellé állt. Ion Luca Caragiale, a Ploeşti melletti Haimanalele nevű faluban született 1852 január 30-án. Az elemi- és középiskolát Ploeştiben végezte. 1870-ben, alig 18 esztendős korában apja meghal és maga kénytelen eltartani édesanyját és testvérét. A legkülönbözőbb módon keresi meg kenyerét, színházi súgó, másoló, korektor és szerkesztő különböző lapoknál, tanár, tanfelügyelő stb. Alaposan megismerte a gondokkal, küzdelemmel teli életet, s ennek emléke egész élete során elkíséri. Caragiale60 éves volt, amikor meghalt. Tanúja volt az ország gazdasági , társadalmi változásainak, még fiatalkorában létrejött a két uralkodóosztály, a polgári és földbirtokosság hírhedt szövetsége, amelynek célja a városi és falusi dolgozók minél kíméletlenebb kizsákmányolása volt. A régi, feudális maradványok mellett a tőkésrendszer is mind gyorsabb fejlődést mutat. Ezidőtájt, amikor a nagybirtokosság és a polgárság közötti kapcsolatok mind szorosabbá váltak, mutatkozott be Caragiale. Alig húsz esztendős, amikor a „Ghimpele“ és „Claponul“ című folyóiratokban cikkei jelennek meg. Bár e cikkek nagy részében a bíráló hang még koránt sem jellemző, mégis Caragiale gúnyoros hangja már ekkor jelentkezik. Gúnyt űz korának legfőbb intézményeiből, élesen rávilágít e társadalom jellegzetes vonásaira, amelynek igazságtalan, lehetetlen voltát már ekkor átérezte. Mindez arra késztette, hogy a munkásmozgalomhoz, a szocialista körökhöz közeledjék. E közeledést bizonyítja az a körülmény, hogy az író a munkásklubban előadást tartott és élete végéig közelállóit a szocialista mozgalom egyes vezetőihez. Bacalbasa társaságában megjelentette a „Moftul Român“ című folyóiratot, amely kihangolta a polgári földesúri pártokat és rámutatott e pártok romlottságára. E folyóirat két évfolyama sok, éles tövisszúrást tartalmaz a királyi család számlájára. A folyóirat első oldalán közölt rajzok I. Carol királyt, mint a polgári földbirtokos politikai korrupció legfőbb patrónusát mutatják be. 1906-tól kezdődőleg, ez év kiállítása alkalmával, valamint az 1907 évi parasztlázadások nyomán Caragiale fokozza a monarchia elleni támadásait. „1907 év tavasztól őszig“ című politikai tanulmánya valóságos vádirat az uralkodó osztályok ellen. E tanulmányban leleplezi a parasztság kegyetlen kizsákmányolását, e társadalmi rend minden igazságtalanságát. Mindennek ellenére, Caragiale még ebben a munkájában sem ébred annak tudatára, hogy a proletariátus képviseli az igazi forradalmi erőt. A parasztlázadások során kegyetlenül meggyilkolt parasztok miatt emelt másik vádirata az ekkor megírt mesék sorozata. (Szegény Ion, az „ökör és a borjú“ stb.). Caragiale e magatartását 1912-ben bekövetkezett haláláig megőrizte. Irt színdarabokat, karcolatokat, novellákat, tréfákat, verses meséket, mondákat. Caragiale egész munkásságát realizmusának rendkívüli ereje jellemezte, az a mód, ahogyan a kizsákmányoltat és a kizsákmányolót ábrázolja. Tökéletes a különbség az elnyomott, kifosztott parasztság hangja, légköre a polgári és földbirtokos osztály erős szatírával megvilágított társadalma között. Ez a körülmény felkeltette az uralkodó osztályok haragját. Caragiale legkiválóbb alkotásait, az „Elveszett levél“, a „Năpasta“ című színműveket a polgáriföldbirtokos kiváltságok alapján álló akadémia nem jutalmazta. Az író, aki szakadatlanul bírálta, támadta korának politikai pártjait, magára zúdította a liberálisok és konzervatívok dühét. Munkáit a legkülönbözőbb módon vitatták, magyarázták, hamisították, csak éppen a legfontosabbat hagyták figyelmen kívül: tartalmát és szatirikus erejét. Caragiale darabjait éppen a fenti oknál fogva ritkán adták elő. A polgári kultúra értékelése egyenlő volt a hamisítással. Amikor látták, hogy az író ismert lett és széles tömegek szeretik, a polgári társadalom ION LUCA CARAGIALE KOS ANDRÁS SZOBRA