Művelődés, 1962 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1962-06-01 / 6. szám
selők műveletlenségéig; a becstelen asszonyok erkölcsétől a burzsoá újságírók gyakorlatáig, akik állandó hajszában vannak, a „szenzációs" témák után Caragiale pillanatképei és karcolatai körvonalazzák egy örökre letűnt világ erkölcsi képét. Halhatatlan művének lapjaiból megismerjük a burzsoá földesúri társadalom képviselőinek igazi arculatát. Nevetünk vígjátékainak és pillanatképeinek hősein és ugyanakkor megtanuljuk gyűlölni azt a társadalmi rendet, amely a becstelenséget, a pénz hatalmát, a kiváltságosságot, a korrupciót, a butaságot és a műveletlenséget tartotta léte alapjának. De Caragiale nem csupán szatirikus író volt. Gyakran vetette tekintetét falvaink világára. Ott felfedezte a falu hatalmasai által megpofozott és kigúnyolt paraszt szenvedését és leírta „A román árendás“ című karcolatában, ott találkozott a burzsoá földesúri törvényszék által igazságtalanul elítélt és a sóbányában a veréstől megőrült paraszt Ion drámájával és megírta „Megtorlás“ című színdarabját. Az egyszerű falusiak iránt Caragialénak csak meleg és őszintén együttérző szavai voltak. Nagyra értékelte lelki tulajdonságaikat, együttérzett szenvedéseikkel. A falu népe soha sem képezte Caragiale vígjátékainak tárgykörét. Ellenkezőleg, valahányszor az elnyomott parasztok nagy tömegeire vetette pillantását, a rokonszenv és a szeretet szavai jöttek ajkára. Természetes tehát, hogy Caragiale neve nem tetszett a kor hatalmasainak. Beszédes az a tény, hogy Ion Luca Caragiale neve nem nyerte el a burzsoá földesúri akadémia díját. Az országban végbement dolgok, az állandó sértegetések utálkozását és felháborodását váltják ki. Caragiale 1904-ben elhagyja szülőföldjét és Németországban telepszik le. Honvágya azonban nem hagy nyugtot neki, ír az országba jó barátjának, Alexandru Vlahutának és Barbu Delavranceanak és gyakran viszszajön az országba. Amikor pedig 1907-ben kitörnek a nagy parasztlázadások,amikor a falusiak felkelnek a reakciós földesurak ellen és amikor jogok helyett puskagolyókkal fogadják őket,. Ion Luca Caragiale „1907 tavaszától őszéig“ címmel nagy visszhangot kiváltott cikket ír. Kora más írói, Alexandru Vlahuta, Mihail Sadoveanu, Panait Cérna, képzőművészei, mint Iser, Luchian, Pirato, Bancila mellett Caragiale is halhatatlan sorokban ítéli el a burzsoá földesúri államgépezet beszialítását, amely több mint 11 000 parasztot gyilkolt meg kegyetlenül. Ez a cikk újabb bizonyítéka az író hazafiasságának, aki szerette népét és együttérzett szenvedésével, aki gyűlölte és leleplezte a burzsoá földesúri rendszert. Ion Luca Caragiale halála után a kizsákmányoló osztályok kultúrájának képviselői igyekeztek a feledés fátyolét borítani az író életművére és igyekeztek meghamisítani üzenetét. Darabjait mind kevesebbszer adták elő. Rendkívül jelentős az a tény, hogy 1944 augusztus 23-ig „Az elveszett level“-et hazánkban nem játszották évente háromnál többször. Caragialet csupán hazánk felszabadulása után nyerte vissza a nép. A Román Munkáspárt által szervezett és vezetett kulturális forradalomban Ion Luca Caragialénak és irodalmunk többi klasszikusának a műve elterjedt, megbecsülésnek és nagyraértékelésnek örvend. 1948-ban Mihail Eminescu, Alexandru Vlahuta, Ion Creanga és más nagy író és tudós oldalán Ion Luca Caragialét, akit a régi akadémia szerény díjjal sem jutalmazott, a Román Népköztársaság Akadémiájának post mortem tiszteletbeli tagjává nyilvánították. Az író arcképe ma megbecsült helyen áll az új Akadémia termében, annak az Akadémiának a termében, amely megbecsüli a múlt legnagyobb értékeit. A Bukaresti Nemzeti Színház és a Színművészeti és Filmművészeti Főiskola az ő nevét viseli. Sok iskola, könyvtár, művelődési otthon, olvasókör, mozi és más kulturális intézmény viseli a nagy író nevét. A műkedvelő színjátszók biennális fesztiválja is Ion Luca Caragiale nevét viseli. A dolgozók, munkások és parasztok ezrei játszották és játsszák a nagy író darabjait és karcolatainak és pillanatképeinek dramatizált változatát. Az a tény, hogy hazánk műkedvelőinek legjelentősebb versenye annak a nevében folyik, aki halhatatlan remekművekkel gazdagította a román irodalmat, minden részvevőt jogos büszkeséggel tölt el. Caragiale műve ma százezres példányszámokban jut el a közönséghez. Műveiből közel egy millió kötetet nyomtattak eddig a népi demokratikus rendszer éveiben. Megkezdődött műveinek nagyjelentőségű, tudományos kiadása, amiből eddig három kötet jelent meg. Darabjait hazánk valamennyi színházában előadják és gyakran közvetítik rádió- és televízióadóink. A nézők milliói láthatták eddig „Az elveszett level“-et, a „Viharos éjszakát", a „Megtorlást“, a „Farsangot“. Caragiale darabjai, elbeszélései és pillanatképei nyomán néhány sikeres filmet készítettek, amilyen a „Viharos éjszaka“, „Az elveszett levél“, a „Két sorsjegy“, a „Táviratok“ stb. Nemrég avatták fel Ploiestiben a Ion Luca Caragiale Múzeumot, ahova összegyűjtötték az író tárgyait, dokumentumokat, kéziratokat, fényképeket. A népi demokratikus rendszer évei alatt Ion Luca Caragiale nevét és művét megismerték külföldön is. Ma „Az elveszett levél“ szerzője világhírnévre tett szert. Műveiből több mint 170 000 példányt nyomtattak a Szovjetunióban. Caragiale műveinek a fordítása megjelent Lengyelországban, Csehszlovákiában, Németországban, Bulgáriában, Magyarországon, Vietnámban, Kínában, Angliában, Franciaországban, Finnországban, Indiában, lírákban, Mexikóban. A világ színházaiban a sokezer számú közönség tapsolta meg Caragiale darabjait. Moszkvától Bagdadig, Santiago de Chilétől Tokióig, Amsterdamtól Buenos Airesig, Prágáig, Szófiáig, Rómáig, Athénig a világ csaknem valamennyi földrészén Caragiale műve, halhatatlan darabjai révén, mindig jelen van. Annak a megbecsülésnek és szeretetnek a bizonyságául, amelynek Ion Luca Caragiale örvend hazánkban, halálának 50. évfordulóján, a Minisztertanács határozata alapján, az RNK Akadémiája az írószövetséggel együtt, júniusban az életének és munkásságnak szentelt tudományos ülésszakot szervezett, művének újabb kötetei jelentek meg, közöttük egy bibliofil kiadás, Ion Luca Caragiale hetet rendeztek, amelynek során az író műveiből merített színházi előadásokat és filmeket mutattak be, klasszikus írónk életét és munkásságát tükröző kiállítás nyílt meg. A tartományi központokban és más városokban nyilvános előadásokat tartottak, a klubokban, művelődési házakban és művelődési otthonokban pedig Caragialénak szentelt irodalmi esteket tartottak. Most, Ion Luca Caragiale halálának 50. évfordulóján gondolatunk tiszteletteljesen fordul a lángeszű író, irodalmunk mestere, utolérhetetlen klasszikusunk felé. Csupán népi demokratikus rendszerünk éveiben értékelt műve ma az emberiség kulturális kincsei között ragyog. Éppen ezért a Béke Világtanácsa javasolta a Ion Luca Caragialera való megemlékezést a világ irodalma, tudománya és művészete nagy személyiségei emlékének adózó rendezvények között. VALERIU RIPEANU