Művelődés, 1962 (15. évfolyam, 1-12. szám)

1962-06-01 / 6. szám

selők műveletlenségéig; a becstelen asszonyok erkölcsé­től a burzsoá újságírók gyakorlatáig, akik állandó­ haj­szában vannak, a „szenzációs" témák után Caragiale pillanatképei és karcolatai körvonalazzák egy örökre le­tűnt világ erkölcsi képét. Halhatatlan művének lapjai­ból megismerjük a burzsoá­ földesúri társadalom képvise­lőinek igazi arculatát. Nevetünk vígjátékainak és pilla­natképeinek hősein és ugyanakkor megtanuljuk gyűlölni azt a társadalmi rendet, amely a becstelenséget, a pénz hatalmát, a kiváltságosságot, a korrupciót, a butaságot és a műveletlenséget tartotta léte alapjának. De Caragiale nem csupán szatirikus író volt. Gyakran vetette tekintetét falvaink világára. Ott felfedezte a falu hatalmasai által megpofozott és kigúnyolt paraszt szen­vedését és leírta „A román árendás“ című karcolatában, ott találkozott a burzsoá­ földesúri törvényszék által igaz­ságtalanul elítélt és a sóbányában a veréstől megőrült paraszt Ion drámájával és megírta „Megtorlás“ című színdarabját. Az egyszerű falusiak iránt Caragialénak csak meleg és őszintén együttérző szavai voltak. Nagyra értékelte lelki tulajdonságaikat, együttérzett szenvedé­seikkel. A falu népe soha sem képezte Caragiale vígjátékainak tárgykörét. Ellenkezőleg, valahányszor az elnyomott pa­rasztok nagy tömegeire vetette pillantását, a rokonszenv és a szeretet szavai jöttek ajkára. Természetes tehát, hogy Caragiale neve nem tetszett a kor hatalmasainak. Beszédes az a tény, hogy Ion Luca Caragiale neve nem nyerte el a burzsoá­ földesúri akadémia díját. Az országban végbement dolgok, az állandó sértegetések utálkozását és felháborodását vált­ják ki. Caragiale 1904-ben elhagyja szülőföldjét és Né­metországban telepszik le. Honvágya azonban nem hagy nyugtot neki, ír az országba jó barátjának, Alexandru Vlahutának és Barbu Delavranceanak és gyakran visz­­szajön az országba. Amikor pedig 1907-ben kitörnek a nagy parasztlázadások,­­amikor a falusiak felkelnek a reakciós földesurak ellen és amikor jogok helyett puska­golyókkal fogadják őket,. Ion Luca Caragiale „1907 ta­vaszától őszéig“ címmel nagy visszhangot kiváltott cikket ír. Kora más írói, Alexandru Vlahuta, Mihail Sadoveanu, Panait Cérna, képzőművészei, mint Iser, Luchian, Pirato, Bancila mellett Caragiale is halhatatlan sorokban ítéli el a burzsoá­ földesúri államgépezet beszialítását, amely több mint 11 000 parasztot gyilkolt meg kegyetlenül. Ez a cikk újabb bizonyítéka az író hazafiasságának, aki szerette népét és együttérzett szenvedésével, aki gyű­lölte és leleplezte a burzsoá­ földesúri rendszert. Ion Luca Caragiale halála után a kizsákmányoló osz­tályok kultúrájának képviselői igyekeztek a feledés fá­tyolét borítani az író életművére és igyekeztek meghami­sítani üzenetét. Darabjait mind kevesebbszer adták elő. Rendkívül jelentős az a tény, hogy 1944 augusztus 23-ig „Az elveszett level“-et hazánkban nem játszották évente háromnál többször. Caragialet csupán hazánk fel­­szabadulása után nyerte vissza a nép. A Román Munkás­párt által szervezett és vezetett kulturális forradalomban Ion Luca Caragialénak és irodalmunk többi klasszikusá­nak a műve elterjedt, megbecsülésnek és nagyraértéke­­lésnek örvend. 1948-ban Mihail Eminescu, Alexandru Vlahuta, Ion Creanga és más nagy író és tudós olda­lán Ion Luca Caragialét, akit a régi akadémia szerény díjjal sem jutalmazott, a Román Népköztársaság Akadé­miájának post mortem tiszteletbeli tagjává nyilvánították. Az író arcképe ma megbecsült helyen áll az új Akadémia termében, annak az Akadémiának a termében, amely megbecsüli a múlt legnagyobb értékeit. A Bukaresti Nemzeti Színház és a Színművészeti és Filmművészeti Főiskola az ő nevét viseli. Sok iskola, könyvtár, műve­lődési otthon, olvasókör, mozi és más kulturális intéz­mény viseli a nagy író nevét. A műkedvelő színjátszók biennális fesztiválja is Ion Luca Caragiale nevét viseli. A dolgozók, munkások és parasztok ezrei játszották és játsszák a nagy író darabjait és karcolatainak és pil­lanatképeinek dramatizált változatát. Az a tény, hogy hazánk műkedvelőinek legjelentősebb versenye annak a nevében folyik, aki halhatatlan remekművekkel gazda­gította a román irodalmat, minden részvevőt jogos büsz­keséggel tölt el. Caragiale műve ma százezres példányszámokban jut el a közönséghez. Műveiből közel egy millió kötetet nyomtattak eddig a népi demokratikus rendszer éveiben. Megkezdődött műveinek nagyjelentőségű, tudományos kiadása, amiből eddig három kötet jelent meg. Darab­jait hazánk valamennyi színházában előadják és gyakran közvetítik rádió- és televízióadóink. A nézők milliói lát­hatták eddig „Az elveszett level“-et, a „Viharos éjsza­­kát", a „Megtorlást“, a „Farsangot“. Caragiale darabjai, elbeszélései és pillanatképei nyomán néhány sikeres fil­met készítettek, amilyen a „Viharos éjszaka“, „Az el­veszett levél“, a „Két sorsjegy“, a „Táviratok“ stb. Nemrég avatták fel Ploiestiben a Ion Luca Caragiale Múzeumot, ahova összegyűjtötték az­ író tárgyait, doku­mentumokat, kéziratokat, fényképeket. A népi demokratikus rendszer évei alatt Ion Luca Caragiale nevét és művét megismerték külföldön is. Ma „Az elveszett levél“ szerzője világhírnévre tett szert. Műveiből több mint 170 000 példányt nyomtattak a Szov­jetunióban. Caragiale műveinek a fordítása megjelent Lengyelországban, Csehszlovákiában, Németországban, Bulgáriában, Magyarországon, Vietnámban, Kínában, Angliában, Franciaországban, Finnországban, Indiában, lírákban, Mexikóban. A világ színházaiban a sokezer számú közönség tap­solta meg Caragiale darabjait. Moszkvától Bagdadig, Santiago de Chilétől Tokióig, Amsterdamtól Buenos Airesig, Prágáig, Szófiáig, Rómáig, Athénig a világ csaknem valamennyi földrészén Caragiale műve, halha­tatlan darabjai révén, mindig jelen van. Annak a megbecsülésnek és szeretetnek a bizonysá­gául, amelynek Ion Luca Caragiale örvend hazánkban, halálának 50. évfordulóján, a Minisztertanács határo­zata alapján, az RNK Akadémiája az írószövetséggel együtt, júniusban az életének és munkásságnak szentelt tudományos ülésszakot szervezett, művének újabb kötetei jelentek meg, közöttük egy bibliofil kiadás, Ion Luca Caragiale hetet rendeztek, a­melynek során az író mű­veiből merített színházi előadásokat és filmeket mutattak be, klasszikus írónk életét és munkásságát tükröző kiál­lítás nyílt meg. A tartományi központokban és más városokban nyilvános előadásokat tartottak, a klubokban, művelődési házakban és művelődési otthonokban pedig Caragialénak szentelt irodalmi esteket tartottak. Most, Ion Luca Caragiale halálának 50. évfordulóján gondolatunk tiszteletteljesen fordul a lángeszű író, iro­dalmunk mestere, utolérhetetlen klasszikusunk felé. Csu­pán népi demokratikus rendszerünk éveiben értékelt mű­ve ma az emberiség kulturális kincsei között ragyog. Éppen ezért a Béke Világtanácsa javasolta a Ion Luca Caragialera való megemlékezést a világ irodalma, tu­dománya és művészete nagy személyiségei emlékének adózó rendezvények között. VALERIU RIPEANU

Next