Nagyvilág, 2000 (45. évfolyam, 1-8. szám)
2000 / 11. szám - SZEMLE - Farkas Jenő: Peremsors avagy a küldetéstudat kényszere : Százötven éve született Mihail Eminescu
FARKAS JENŐ Peremsors avagy a küldetéstudat kényszere SZÁZÖTVEN ÉVE SZÜLETETT MIHAI EMINESCU* Nincs a világirodalomban olyan költő, akinek a verseit olyan gyakran fordították volna nyelvünkre, mint Eminescuét. Húsz önálló kötetben és több tucat antológiában jelent meg szinte teljes költői életműve. Már 1895-ben két doktori értekezést írtak róla magyarul. Közel százhúsz költő, író, esszéíró, irodalomtörténész, pap, jogász ültette át a román poéta költeményeit. Köztük említjük Révai Károlyt, Áprily Lajost, Dsida Jenőt, Oláh Gábort, Szabó Lőrincet, Jékely Zoltánt, Képes Gézát, Franyó Zoltánt, Gáldi Lászlót, Majtényi Eriket, Szemlér Ferencet, Kányádi Sándort, Markó Bélát és Kovács András Ferencet. Dsida Jenőnek évtizednyi (1927 és 1936 között) fáradságába került, a „sikertelenség tengernyi bosszúságát" élte át, „mázsányi papírt" írt tele, és sokezernyi cigarettát szívott el, amíg megszületett a tökéletes Glossza. „Azért lett valóságos rögeszmém e fordítás, mert a Glossza káprázatos verselése, nyaktörő játéka és elképesztő formai remeklése ritka és leküzdhetetlennek látszó feladat elé állítja a műfordítót" - mondja Dsida Jenő (Titkok a versfordítás műhelyéből). Ez már a műfordítás lehetőségeinek, a „lehetőségek határainak", a fordítói képességnek és a magyar nyelv simulékonyságának a kérdése. Íme a vers első nyolc sora: Évre év jön, évre év megy. Minden új és minden ódon. Mi rossz és jó, meg ne tévedj, Vésd eszedbe minden módon. Bízni balga, félni bőre, Nincs hullám, mely el nem illan. Bármi csábít, hajt előre, Légy közömbös holtodiglan. Jékely Zoltán egy fordításkötet (Eminescu válogatott versei, Budapest 1947) előszavában Eminescuról azt írta, hogy ő az „európai szellem országokon átfutó római limesének egyik őrtornya". Igen találó a rövid jellemzés, mert a román költő egész pá r Részlet egy hosszabb tanulmányból.