Nemzeti, 2013. szeptember - 2013. december (1. évfolyam, 1-4. szám)

2013-09-01 / 1. szám

PREMIER • ZŰRZAVAROS ÉJSZAKA I Ion Luca Caragiale (Haimanalc, 1852- Berlin, 1912) „Határozottan állítom, ez nem egy romlott nemzet, csak még nem állt össze, még erjedésben van. ” Ion Luca Caragiale MESTER ÉS POJÁCA? 1879 januárjában vehemensen ajánlották a bukaresti napilapok a Nemzeti Színház következő bemutatóját, egy ifjú szerző első komé­diáját. A szerepeket a kor ünnepelt művészei játszották, teltház várta a premiert. A habkönnyű komédiát remélő közönség dermedten ismert ma­gára a szereplőkben, a páholyokban a felcicomázott hölgyek zavartan a legyezőjük mögé bújtak, az előadás végén sokan kifütyülték a színpad­ra felrángatott szerzőt. Nem véletlenül: a Zűrzavaros éjszaka szerep­lői a 19. század utolsó évtizedeinek, a román polgárság kialakulásának, felemelkedésének tipikus figurái voltak. Másnap az újságok mindent megírtak, hasonlóan feltupírozott ki­fejezésekkel, ahogy a darabban parodizált újságíró, Rica Venturiano fo­­galmaz és beszél... Ettől aztán még többen lettek kíváncsiak Caragiale művére, a második előadásra is elfogytak a jegyek, és annak ellenére, hogy az igazgató kihúzott egyet-mást a darabból, az előadás botrányba fulladt, szidták és veréssel fenyegették a szerzőt. Az ifjú drámaíró vi­szont csak a megcsonkított darabjával volt elfoglalva, és személyesen majd írásban is követelte, hogy a színház az eredeti szöveget adja elő. A Nemzeti igazgatója válaszként rögtön levette műsorról a darabot. Így indult a legnagyobb román drámaíró, Ion Luca Caragiale színházi karrierje, akit neveztek akkor cinikusnak, gazembernek, po­jácának, később géniusznak. Mesternek, egyszer hazafinak, máskor hazaárulónak. Mindössze négy komédiát és egy tragédiát írt, mégis a román drámairodalom és színházi élet atyjának, megteremtőjének tekintik, az ő nevét viseli Bukarestben a Nemzeti Színház. Mondatai szállóigévé, nyelvi leleményei közkinccsé váltak. „Addig inzultálta honfitársait, amíg csodálni kezdték - írta róla később a drámaíró Eugen Ionescu. Caragiale - a regényen kívül - a drámától a verses paródiáig min­den irodalmi műfajban alkotott. Emellett volt színházi súgó és másoló, újságíró, korrektor, szerkesztő, hivatalnok, líceumi tanár, színházigaz­gató és „kocsmáros ” sörcsarnokot működtetett majd pályaudvari ven­déglőt. Állandó anyagi zavarain vállalkozásai sem segítették át, mindig csődbe ment, és az irodalmi életben is kevesen ismerték fel zsenialitását a kortársai közül. Egy jelentéktelen publicista plágium vádjával perbe fogta Caragialét, aki megnyerte a botrányoktól övezett pert, de 1904- ben családjával együtt Berlinbe költözött. Nem tért haza az 1912-ben tiszteletére szervezett születésnapi ünnepségekre sem, és még abban az évben meg is halt. Caragiale élete végéig tervezte, hogy megírja a Zűrzavaros éj­szaka folytatását, a szereplők sorsát negyedszázad múlva. „Titirica, Sotirescu et Co.” lett volna a darab címe, amelyben a Zűrzavaros éj­szaka kereskedője már szenátorságig vitte... Ez a mű azonban már nem született meg. Kulcsár Edit

Next