Nyelv- és irodalomtudományi közlemények, 1976 (20. évfolyam, 1-2. szám)
1976 / 2. szám
SZEMLE 219 szólítja fel Méliusz Józsefet, az ő (mármint a levélíró Gaál Gábor) közreműködésével készítendő lexikon számára. A levelekben említett lexikon minden bizonynyal a Kortársak Lexikona, amelynek egyik szerkesztője, a fentiekből következően, Gaál Gábor lehetett. A lexikon megjelenésével kapcsolatos további részletek még tisztázásra várnak. * A Gaál Gábor-leveleket áldozatos munkával sajtó alá rendező és jegyzetekkel, magyarázatokkal ellátó Sugár Erzsébet, valamint a kötetnek nyilvánosságot biztosító Kriterion Könyvkiadó nagy szolgálatot tett a magyar ajkú olvasóközönségnek. Sajnálatos azonban, hogy a kiadó szövegkritikai kiadás megjelentetésére ezúttal sem vállalkozhatott, holott Gaál Gábor levelezése nem egyszeri olvasmány, hanem állandóan kézügyben tartandó munkaeszköz. G. ZANE, N. Bălcescu: Opera. Omul. Epoca. Editura Eminescu. Bucureşti, 1975. 415 l. MÓZES HUBA Nem monográfiát kap kézhez az olvasó. A kötet húsz, 1927 és 1974 között megjelent tanulmányt, cikket fűz egybe, mind a mai napig a legalaposabb értékeléseket azok közül a munkák közül, amelyek Balcescuval, a nagy román gondolkodó és forradalmár életével, életművével foglalkoznak. Bălcescu életének bizonyos mozzanatai ismeretlenek abból következően, hogy az életrajzíró vagy nem rendelkezik írásos dokumentumokkal, vagy pedig az elszórtan közzétett anyagot nem veszi figyelembe. Pedig — véli G. Zane — e nagy forradalmár és gondolkodó életének minden részlete fontos, főleg ha e részleteket nem elszigetelve, hanem összefüggéseiben vizsgáljuk. Bălcescu életének egy ilyen ismeretlen mozzanatát tisztázza a szerző az Akadémia könyvtárában őrzött két útlevél alapján. Sikerült rekonstruálni Bălcescunak három, 1846 májusa és 1848 áprilisa között megtett külföldi útját. Egy könyvtári napló nyújt lehetőséget a szerzőnek arra, hogy megvilágítsa Bălcescu tevékenységét a párizsi Lengyel Könyvtárban. A szerző nemcsak Bălcescu kutatási módszerét fejti fel, hanem megismertet a felhasznált forrásanyaggal is. A következő tanulmány Bălcescu történetírói felfogását jellemzi. Ez a téma már csak azért is fontos, mert eddig Bălcescu mint politikus állt az érdeklődés központjában, és emellett elhalványult tudományos munkásságának a kutatása. Bălcescu odaadó és lázas történetírói tevékenysége a román történetírás új korszakának kezdetét jelzi. Annak ellenére, hogy kimutatható a francia romantikusok hatása, eredetisége a Question economique-ot a maga korában európa egyik legjobb szociológiai munkájává emeli. A francia romantikusoktól eltérően Bălcescu a forradalmat az osztályellentét végső megnyilvánulásának tekinti. Az osztályellentét és a forradalom kérdései visszatérnek a Marx és Bălcescu című fejezetben. Marx néhány forrását elemezve a szerző megállapítja, hogy Marx közvetve Bălcescu munkáját forrásként használja. Az osztályharc eszméje Bălcescu felfogását „a 48-as nyugati társadalmi gondolkozás magasságába”” emeli. G. Zane rámutat a Mersul Revoluţiei és a Kommunista kiáltvány között meglévő kétségtelen analógiára, annak ellenére, hogy valamit is tudnánk: olvasta-e Bălcescu a Kommunista kiáltványt? Ehhez kapcsolódik az a fejezet, amely Bălcescut mint a gazdasági kérdések kutatóját mutatja be. Igaz ugyan, hogy a Bălcescutól kidolgozott hiteltervezet utópia maradt, mégis a román közgazdasági gondolkodás történetében ez az első ilyen jellegű munka. Abból a fejezetből, amely Bălcescu válogatott leveleit tartalmazza, fel kell hívnunk a figyelmet azokra a levelekre, amelyek kirajzolják a száműzetésben élő Balcescunak a magyar forradalom emigráns vezetőivel fenntartott bensőséges kapcsolatát