Orosházi Hírlap, 1972. április-június (17. évfolyam, 39-75. szám)

1972-04-02 / 39. szám

Korszerűség, ez most művelődési otthonok vezetőinek m. Országos Tanácskozásán részt vett Csend«­ Béla, a Békés megyei Tanács Művelődésügyi Osztályának nép­művelődési csoportvezetője is­. A háromnapos tanácskozásról beszélgetett lapunk munkatársá­val. Kérdésünk a következő: MI VOLT A TANÁCSKOZÁS KÖZPONTI GONDOLATA, AZ A PROBLÉMAKÖR, MELY A LEGJOBBAN FELKELTETTE A TANÁCSKOZÓK ÉRDEKLŐDÉSÉT?KIALAKÍTOTTAK-E ÚJABB, A FEJLŐDÉST MEGHATÁROZÓ, ESETLEG MEG IS GYORSÍTÓ Állásfoglalásokat a művelődési otthonok tevé­kenységéről, FELADATAIRÓL? ÉS VÉGÜL: HOGYAN LÁT­JA A TANÁCSKOZÁS UTÁN A BÉKÉS MEGYEI HELYZETET? — A­­ tanácskozás központi gondolata a korszerűség volt. A művelődési otthonok helyzetéről és társadalmi szerepéről kiadott tézisek, Garamvölgyi József mi­­niszterhelyettes szóbeli kiegészí­­­tése is ezzel foglalkozott. A kor­szerűség­ egyenlő azzal, hogy a művelődési otthonok a közösségi nevelés, a közösségi élet valósá­gos otthonaivá válnak. Ennek megállapítása azonban még nem minden, jó lett volna, ha a kor­szerűség hogyanjáról sokkal több­­ szó esik ezen a tanácskozáson. i ha a művelődési otthonok mód­szertani tevékenységéről, a já­rási, megyei művelődési közpon­tok­ tevékenységéről a helyes elvi törekvések gyakorlati formáit is­­ megfogalmaztuk volna. Furcsa .jvan­ számomra, hogy a Népmű­velődési Intézet nem fejtette ki véleményét a témakörről. Am­­­ikor mi több, mint egy évvel ez­előtt már kísérleteket kezdtünk a bázis­intézmények és felada­tok megszervezésére, a korsze­rűség hogyanját kerestük. Nem a­ megnyugvás mondatja velem azt, hogy ez a kísérlet módszer­tani szempontból már akkor előbbre járt, mint ez a tanács­kozás. Persze helyes, ha a kor­szerűség elvi kérdéseit tisztáz­zuk, de velem együtt azt hiszem, a legtöbb gyakorló népművelő a helyes elvek mielőbbi gyakor­­lati megvalósítását akarja lát­ni. Ehhez kell a sokrétű szak­mai segítség, elemzés, a kor­szerű tapasztalatok kicserélése, terjesztése, értékelése. A tanács­kozás adósságát majd magunk igyekszünk pótolni . A vita aláhúzta, hogy a mű­velődési otthonok munkáját el­sősorban a helyi körülmények­hez, adottságokhoz kell igazíta­ni. A­ művelődési otthon az­ adott település kulturális központja és az ottlakók igényét elégíti ki. A statisztikai adatokból kiderül, hogy a művelődési otthonok lá­togatóinak száma 1860 óta 42 millióról 49 millióra emelkedett, és a­ fiatalok növekvő aránya szembetűnő. Ez jó jel, hiszen a­ jövő, de már a jelen nagy fel­adata, hogy a művelődési ottho­­nok elsősorban az ifjúság ottho­­nai legyenek. Többen elmondták, hogy az iskola és a művelődési otthon jó kapcsolata nélkül nincs helyi közművelődés, hogy az egész életen át tartó művelődés­hez nélkülözhetetlen az iskola, sőt már az óvoda eredményes közreműködése. Több javaslat elhangzott arról, hogy ne csak gyermeknapon, vagy más ritka alkalomból hívja az óvodásokat és az általános iskola alsó tago­zatába járó gyerekeket a mű­velődési otthon, hanem a velük való foglalkozás az intézmény állandó feladata legyen.­­ Az ifjúsággal összefüggés­ben komoly hangsúlyt kapott a tanácskozáson a klubmozgalom, mint a korszerűsödés egyik leg­jobb formája. Rengeteg ifjúsági klub alakul mostanában, és ezek­­be sok fiatal jár. Valaki megje­gyezte hogy a klubok tematikus programokat dolgozzanak ki, és a szórakozás, a művelődés együt­tes színterévé váljanak. Például: a beat-klubban nemcsak a be­­atról legyen szó, hanem másról is. Olyan dolgokról amely­ a klub tagságát a beaten kívül is ér­dekli. Egyszóval ki kell hasz­nálni azt a sokat hangoztatott le­hetőséget, amelyet a klubforma biztosít. Ne legyen meghatároz­va, hogy a klubtag csak ezt, vagy csak azt teheti. Jó klubélet azon­ban­ nem születik önmagától. Ahhoz, hogy klub legyen a klub, a­ tagságon kívül jó vezetőre van szüksége. Békés megyében már­két éve rendszeresen megtartjuk a klubvezetők továbbképzését, mert ez is nélkülözhetetlen. És amit szintén sokan hangsúlyoz­tak: az állandó népművelés és a széles körű klubmozgalom egy és ugyanaz, illes szóval: olyan klubélet kell, ahol az ifjúsági­­ klubtól a nyugdíjasok klubjáig a legváltozatosabb, vonzási köröket találja meg az érdeklődő. ~i~ Jelentős kérdéskör volt a tanácskozáson az, hogy a mű­velődési­­ otthon­­ olyan intéz­mény, mely a kisebb és na­gyobb közösségek kialakításában, nevelésében, az ismeretszerzési és szórakozási igények kielégíté­sében a legrugalmasabban képes igazodni a kor követelményei­hez. Azt hiszem, hogy egyetlen más művelődési intézmény sem rendelkezik a gyors reagálás sokszínű, sokformájú lehetőségé­vel. Ugyanakkor a dolog itt is kétoldalú. Hiába jó a forma, hiá­ba adott sokféle lehetőség, a ki sem­ mondott igények megőrzé­sére csak tehetséges, és szakmai­lag képzett népművelő képes. Sokat várunk attól, hogy a ta­nácskozás végre leszögezze. a művelődési otthon vezetőinek to­vábbképzését, most már véglege­sen, meg kell oldani. Azt hi­szem ennek jelentőségét nem kell részleteznem . A pénz. Az anyagi támoga­tás. Ez is nagy szó, erről is be­széltünk. Nem is keveset. A ta­nácskozás világosan meghatároz­ta, hogy az otthonok anyagi igé­nyeit a fenntartók biztosítsák. Hogy a községi tanácsok az új lehetőségekkel még nem minde­nütt élnek, vagy a látszólagos tájékozatlanság mögé húzódva, nem adnak annyit a kultúrház­­nak, amennyit adhatnának. Itt mondhatok valamit a társadal­masításról is. Eredményes, jó törekvés­­ ez! Sokan hoztak fel példákat, én is mondhatok né­hányat : Kétsoprony Kamut, Medgyesegyháza, Tótkomlós. Lé­nyeg az, hogy évről évre több község művelődési otthonának működtetését segítik-vállalják termelőszövetkezetek, kisipari szövetkezetek, földművesszövet­­kezetek. A közös fenntartással járó jogok és kötelességek kétol­dalú kidolgozása is mielőbbi jel. a kérdés adat, bár a helyes irányt és ará­nyokat eddig mindenütt meg­érezték a művelődési otthonok igazgatói és a fenntartó szervek vezetői is.­­ '"Az anyagi lehetőségekről szólva, érdekes véleménye volt Dömötör Jánosnak, a hódmező­vásárhelyi múzeum igazgatójá­nak, aki tagja az Országgyűlés Kulturális Bizottságának. Vizs­gálódásaik nyomán világosan látják, mondotta, hogy a mű­velődési otthonok nagy része na­gyon rossz körülmények között végzi áldásos tevékenységét. Ez a „nagyon rossz körülmények” azt jelenti, hogy sokszor pénz nélkül eredményt produkálni, s ez manapság — ahogy mondani szokás: Művészet — Garamvölgyi József minisz­terhelyettes összegezte a tanácsko­zást. Néhány feljegyzett monda­tom ebből: Az Országos Népmű­velési Konferencia óta a közmű­velődés felfelé ívelő szakasza kezdődött. Volt ugyan némi megtorpanás, de ez már a múlté. Ennek a mostani országos ta­nácskozásnak nem az volt a cél­ja, hogy mindent megoldjon, ha­nem hogy beszéljünk a problé­mákról. A közeljövőben több országos fórumon is szóba kerül a közművelődés ügye. Nekünk, népművelőknek kell elősegíte­nünk azt, hogy a közművelődés megszerezze a maga rangját. Ez majd akkor következik be, ha mindenki otthonává lesz a mű­velődés központja, ha a társadal­mi, közösségi élet fóruma lesz, mint ahogy a legjobbak már az­zá váltak. Közös feladata ez min­denkinek, a népművelőknek ép­pen úgy, mint a KISZ-nek, a szakszervezeteknek, és mások­nak. — Békés megyében is az ös­­­szefogáson múlik a korszerűség megteremtése, hogy a művelő­dési otthonok mind jobban be­töltsék nagy szerepüket, egy­­egy település közművelődésének rangos központjai legyenek.­­Olyan központok, ahová szívesen mennek az emberek, és ahonnan sokféle, szép élménnyel mehet­nek haza. Sass Ervin Lengyel premier Pénteken este volt a békéscsabai színházban Aleksander Fredro ,múlt századi neves lengyel vígjátékíró „Hölgyek és hu­szárok” című zenés komédiájának bemutatója. Képünkön Fel­kai Eszter és Cserényi Béla. Rendező: Balogh Géza. (Fotó: Demény) M­INT VENDÉG Mindig várakozást keltő, ér­deklődést fokozó jelzés színházi plakátokon az „mv”. — Azt je­lenti, hogy egy-egy szerep el­játszására, adott darab díszle­teinek, jelmezeinek terve­zésére, rendezésére más társulat, más város művé­szét kérik fel az illető színház vezetői. A Jókai Színház követ­kező bemutatójának színlapján a rendező neve mellett lesz a jelzés: Dan Alecsandrescu, az Aradi Állami Román Színház igazgatója mv., azaz: mint ven­dég. Aurel Baranga Közérdek cí­mű darabja próbáinak kezdetén kerestük fel s kértük, beszél­jen pályájáról, a színpadra állí­tandó mű szerzőjéről, a békés­csabai előadás előkészületeiről... — Másfél évtizeddel ezelőtt végeztem a bukaresti Ion Luca Caragiale Színművészeti Főis­kola rendező­ szakán. Főrende­ző voltam Nagyváradon és Ara­don s két éve itt vagyok igaz­gató. Rendeztem egy sor ro­mán színházban, sok nagyszerű együttessel dolgoztam, csabai munkám lesz a­­ nyolcvannyol­­cadik rendezésem. Ion Luca Bacherita, Mirodan Elsötétítés és Baiesu: Megbocsátás című drámáinak színpadra állításáért megkaptam az Állami Kultu­rális és Művészeti Bizottság nagydíját. Legkedvesebb hazai drámaíróm Caragiale, Hasdeu, a legújabb szerzők közül Eve­­rac, Lovinescu és Baranga, a más nyelvű alkotók közül pe­dig Shakespeare, Shaw, Ibsen és mindenek felett Csehov ... — Említettem Barangáról, hogy kedves íróim közé tarto­zik. Művei közül Békéscsabán is ismert Barátom, a miniszter című munkáját rendeztem, s eközben tudatosodott bennem, hogy művészetének életeleme a realizmus, hogy idegen tők a manapság sokaknál oly di­vatos groteszk, abszurd szem­léletmód. Nem csoda, hogy akik darabjait ilyen felfogásban kí­vánták színpadra vinni, bele­fulladtak a próbálkozásba. Hi­szen Baranga alakjaival az em­berek naponta találkozhatnak az életben, percről percre­ ellen­őrizhetik az, általuk is ismert, hasonló figurák tetteit, jelle­mét. S ezt meg is teszik, mond­ván, hogy ez megtörtént velem vagy mással,­­ez pedig elkép­zelhetetlen a valóságban. — Ez az igazságra való tö­rekvés jellemzi a közérdek színpadra állításának szándékát is. És ez az, ami az­ aradi és a csabai színház munkájában a legfontosabb közös vonás, a két színház közötti kapcsolatok alapja. Erre épülhettek és épül­hetnek kölcsönös vendégszerep­léseink, ennek jegyében tervez­te Eftimiu A csavargó című da­rabjának csabai előadásához a díszleteket Frentiu Sever, en­nek jegyében rendezte nálunk Raffai Diplomások-ját Miszlay István. Ennek jegyében volna nagyon jó, ha a két színház színészei is játszhatnának a másik társulat székhelyén — kimondhatatlanul sajnálom, hogy ennek leküzdhetetlen aka­dályt állítanak a nyelvi korlá­tok ... . — A Közérdek bemutatóján s többi előadásán olyan dara­bot látnak majd a nézők, amelyben mindvégig róluk van szó. Mindarról a szépről és mindarról a rútról, ami ben­nük is szép, bennük is rút. Azért játsszuk el a darabot, hogy utána erősítsék a maguk­ban a szépet s harcoljanak ön­maguk rútságai­­ ellen. — A­ magam részéről nagy izgalommal várom találkozá­sunkat a közönséggel. Szeret­ném, ha úgy hatna a nézőkre a darab, ahogyan azt mi mind­annyian, az előadás résztvevői szeretnénk. És még valamit abban a szerencsében van ré­szem, hogy itt lehetek Magyar­­ország felszabadulásának 27. évfordulóján. Ebből az alka­lomból kívánom a csabai szín­ház tagjainak és a színházon kívülieknek egyaránt, hogy mi­nél nagyobb sikereket érjenek el alkotómunkájukban, minden­napi tevékenységükben. (dannis) (Fotó: Demény Gyula) 3 1972. ÁPRILIS 2.

Next