Orvosi Hetilap, 1977. április (118. évfolyam, 14-17. szám)
1977-04-10 / 15. szám - THERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Horváth József - Lévai Ferenc - Molnár Anna: Corticosteroid dependencia felszámolása spironolacton (Verospiron)-nal asthma bronchialeban
THERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK Városi Tanács Kórháza, Karcag. Fertőzőosztály (főorvos: Lévai Ferenc dr.) Corticosteroid dependencia felszámolása Spironolacton (Verospiron)-nal asthma bronchialeban Horváth József dr., Lévai Ferenc dr. és Molnár Anna dr. Az utóbbi két évtized jelentős therápiás vívmánya volt a corticosteroidok bevezetése számos betegség, így az asthma bronchiale kezelésében is. A corticosteroidok vitathatatlan és mindmáig páratlan effectusa az asthmás betegeket „lenyűgözte” és a nem kívánatos mellékhatásokat egyre inkább nélkülöző újabb készítmények még a szkeptikus orvosokat is meggyőzték. A corticosteroidok az asthma bronchiale kezelésében a reális szükségletet is meghaladó mértékben — számos tényező következtében — a folyamatos therapia eszközévé váltak. Az esetek egy részében ez szükségszerűen dependenciához vezetett. A corticosteroid dependencia kialakulásakor, az egyre emelkedő dosisban adott corticosteroidok ellenére, a betegek panaszai fokozódnak. A nem kellő körültekintéssel végzett steroid-megvonás pedig súlyos status asthmaticushoz és corticoid-elvonási syndromához vezet. Ennek megfelelően a corticosteroid dependencia felszámolásában csak többrétű therapiától várható eredmény. A corticosteroid dependencia felszámolásában a steroidok fokozatos elhagyása, azok helyettesítése depó ACTH-val, depó cortison készítményekkel, a gondokat jelentős mértékben csökkentették, de maradéktalanul nem oldották meg. Számunkra a spironolacton — irodalomból ismert effectusai alapján — a corticosteroid dependencia felszámolásában a siker lehetőségét kínálta. A corticosteroidok csökkentésében, illetve elvonásában előnyösen felhasználható a spironolacton antiphlogisztikus hatása. A hosszabb ideig adott és nem jelentéktelen mennyiségű spironolac-Orvosi Hetilap 1977. 118. évfolyam, 15. számon gyulladáscsökkentő hatása még akkor sem teljesen elhanyagolható, ha ezen effectusa messze elmarad a steroidok hasonló hatásától (1. 4). Az asthma bronchiale tartós fennállása csak ritkán vagy soha nem jár szövődmény (emphysema, cor pulmonale stb.) nélkül. A chronicus obstructiv syndromákban bizonyított a spironolacton előnyös hatása: az iv.-an adott Aldactone pro injectione (Canrenoat-kálium) a jobb kamrai nyomást fokozza és a szív percvolumene szignifikánsan emelkedik. A per os adagolt spironolacton canrenonná és canrenoáttá metabolizálódik és ugyanúgy hat mint az iv.-an adott készítmény. Feltételezik, hogy a fokozott jobb kamrai nyomás olyan tüdőterületeket nyit meg, amelyek szellőztek ugyan, de nem volt elégséges a circulatiójuk (2, 8, 13, 15). A corticosteroid dependencia elsősorban régóta fennálló asthma bronchialeban fordul elő, ahol a folyamatos corticoid kezelés évekre, sőt évtizedekre nyúlik vissza. A corticoidokkal nem kezelt asthma bronchialeban szenvedő betegek functionális hypodremája még vita tárgyát képezi (3, 5, 6, 7, 17), de a corticoidokkal kezelteké már igazolt (12, 16). A steroid készítmények mellékvesekérget gátló hatása a glycocorticoid- és az aldosteron-productiót egyaránt érinti (19). Prindull és mtsai (14) a spironolacton immunsuppressiv hatására hívták fel a figyelmet, amelyet reaktív hyperaldosteronismusnak tartanak. Közlik Brendel véleményét, hogy a spironolacton felhasználásával a hosszan tartó corticoid kezelés okozta mellékvesekéreg-insufficientia fellépése is megakadályozható. Amennyiben corticosteroidokkal gátolt mellékvesekéreg aldosteron-productiója spironolactonnal fokozható , a corticoidok fokozatos elhagyása mellett — úgy számítani lehet a fiziológiás feedback révén a mellékvesekéreg glycocorticoid-szintézisének javulására is. A spironolacton ezen effectusai alapján kíséreltük meg 13 asthma bronchialeban szenvedő beteg corticosteroid dependenciáját felszámolni. Beteganyag és módszer 1971 óta 13 esetben kíséreltük meg a corticosteroid dependencia megszüntetését vagy csökkentését olyan asthma bronchialeban szenvedő betegeken, akik már évek óta folyamatos steroid kezelésben részesültek, de panaszaik az egyre növekvő steroid-bevitel ellenére fokozódtak. Kórházunkba a legtöbb esetben súlyos állapotban, nemegyszer status asthmaticus miatt kerültek. Az asthma bronchiale kórismét — 1 beteg kivételével — olyan osztályok (ORFI allergológiai osztály, Kékes) állították fel már évekkel korábban, amelyek az aszhmás betegek kivizsgálásában nagy tapasztalattal rendelkeznek. A betegek legfontosabb adatait összefoglaló 1. táblázatból látható, hogy a betegek életkora és betegségük fennállásának időtartama tág határok között mozog. Ennek megfelelően, a betegség súlyosságának, időtartamának és a betegek életkorának függvényeként jelentkező következményes elváltozások (emphysema, cor pulmonale stb.) a betegeink többségében megtalálhatók.