Orvosi Hetilap, 1987. szeptember (128. évfolyam, 36-39. szám)
1987-09-20 / 38. szám - Terápiás közlemények - Koó Éva - Fehér G. Katalin - Fehér Tibor - Füst György: Tapasztalataink Dehydroepiandrosteron terápiával steroid dependens intrinsic asthma bronchialéban
TERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK fehérG.katamndr.[ Tapasztalataink Dehydroepiandrosteron és füstgyörgy dr.' terápiával steroid dependens intrinsic asthma bronchialéban Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet, Budapest (főigazgató: Köröndi István dr.) Semmelweis Orvostudományi Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest (főigazgató: Holló István dr.) Országos Haematológiai és Vértransfuziós Intézet, Budapest (főigazgató: Hollán Zsuzsa dr.) A szerzők új — ezideig az asthma bronchiale terápiában nem használt preandrogen — a dehydroepiandrosteron-sulphat kezeléssel szerzett tapasztalataikat ismertetik. 10 steroid dependens intrinsic asthma bronchialéban szenvedő beteg — akiknek betegsége csak relatíve nagy dózisú corticosteroiddal volt egyensúlyban tartható — a steroid kezelés fenntartása mellett naponta 37 mg dehydroepiandrosteron-sulphatot kapott 7-9 hónapon keresztül. A tapasztalatok szerint a gyógyszer alkalmazása csökkentette a steroidigényt és előnyösen befolyásolta a chronikus steroid terápia által okozott nem kívánatos hatásokat. A vizsgált laboratóriumi paraméterek változása is a kezelés hatásosságát igazolta. Mellékhatásokat nem észleltek. Egy kísérletsorozatban az adrenális androgén hormonok anyagcsere folyamatait vizsgáltuk* immun eredetű kórképekben, többek között intrinsic asthma bronchialéban (ab). Észlelésünk szerint abban a dehydroepiandrosteron (D) és dehydroepiandrosteronsulphat (DS) mennyisége a szérumban, valamint metabolitjaik ürítése a vizeletben alacsonyabb volt a normális értékeknél (2). A lebontási folyamatok további tanulmányozására 100 mg DS-t adtunk egyszeri dózisban. A vizsgálat előtt legalább 3 hónapig steroid megvonást alkalmaztunk. A terhelést követően a betegek az asthmás nehézlégzés feltűnő javulásáról számoltak be. E tapasztalat alapján határoztuk el a DS terápiás kipróbálását steroid dependens intrinsic abe-ban. A DS-adás kapcsán választ kívántunk kapni a következő kérdésekre: Krónikus steroid szedő betegeknél csökkenthető-e a steroidszükséglet ? Rövidítések magyarázata: ab — Asthma bronchiale, D — Dehydroepiandrosteron, DS — Dehydroepiandrosteron-sulphat. Orvosi Hetilap 1987. 128. évfolyam 38. szám Experiences with dehydroepiandr oster one therapy in steroid-dependent intrinsic bronchial asthma. The authors report on their experiences with dehydroepiandrosterone treatment, a preandrogen not used in bronchial asthma as yet. Ten steroiddependent patients with intrinsic bronchial asthma—who were treated with corticosteroid of relatively high dose—were given daily 37 mg dehydroepiandrosterone for 7—9 months in addition to steroid therapy. It was observed that by applying this drug the need for steroid decreased and it favourably influenced undesired effects caused by chronic steroid therapy. Laboratory findings corroborated this observation. No side-effect was noted. Javulnak-e a steroid szedés kapcsán jelentkező mellékhatások ? Van-e a DS terápiának mellékhatása ? Beteganyag és módszer A terápia céljára az azóta megszűnt Bonapace cégtől (Milano) származó DS hatóanyagú gyógyszerkészítményt használtuk. A betegek másodnaponta, illetve naponta 37 mg-os adagolásban szedték a gyógyszert. A vizsgálatsorozatot 5 fij és 5 nő betegnél végeztük. A betegek mindegyike steroid dependens csoportba tartozott és állapotuk csak relatíve nagy dózisban adott corticosteroiddal volt egyensúlyban. A betegek 7—9 hónapig részesültek DS +steroid terápiában, ezt követően 5—8 hónapig kaptak placebo készítményt + steroidot. A terápia hatékonyságát az alábbi laboratóriumi paraméterekkel ellenőriztük: Az ossz plazma cortisol szintet Mattingly spectrofluorimetriás módszerével mértük (10). A plazma ossz D és DS szintet Fehér és mtsai radioimmunológiai eljárásával (4), a fehérjéhez nem kötött szabad D-t Fehér és Fehér equilibrium dialysis eljárásával (1) mértük. Emellett a betegek állapotát légzésfunctiós vizsgálatokkal (VK, FEVI, Tiffeneau), valamint a prednisolon aequivalensben megadott corticosteroid szükséglet változásával követtük. Rendszeresen ellenőriztük a vérkép, májfunctio, vércukor értékeket is. Eredmények összefoglaló táblázatunkban a vizsgálatban részt vevők közül 7 beteg laboratóriumi paraméterelnek át