Orvosi Hetilap, 1987. szeptember (128. évfolyam, 36-39. szám)

1987-09-20 / 38. szám - Terápiás közlemények - Koó Éva - Fehér G. Katalin - Fehér Tibor - Füst György: Tapasztalataink Dehydroepiandrosteron terápiával steroid dependens intrinsic asthma bronchialéban

TERÁPIÁS KÖZLEMÉNYEK fehérG.katamndr.[ Tapasztalataink Dehydroepiandrosteron és füstgyörgy dr.' terápiával steroid dependens intrinsic asthma bronchialéban Országos Reuma és Fizikoterápiás Intézet, Budapest (főigazgató: Köröndi István dr.) Semmelweis Orvostudományi Egyetem, I. Belgyógyászati Klinika, Budapest (főigazgató: Holló István dr.) Országos Haematológiai és Vértransfuziós Intézet, Budapest (főigazgató: Hollán Zsuzsa dr.) A szerzők új — ezideig az asthma bronchiale terápiában nem használt preandrogen — a dehydroepiandroste­­ron-sulphat kezeléssel szerzett tapasztalataikat ismer­tetik. 10 steroid dependens intrinsic asthma bronchia­léban szenvedő beteg —­ akiknek betegsége csak rela­tíve nagy dózisú corticosteroiddal volt egyensúlyban tartható — a steroid kezelés fenntartása mellett napon­ta 37 mg dehydroepiandrosteron-sulphatot kapott 7-9 hónapon keresztül. A tapasztalatok szerint a gyógyszer alkalmazása csökkentette a steroidigényt és előnyösen befolyásolta a chronikus steroid terápia által okozott nem kívána­tos hatásokat. A vizsgált laboratóriumi paraméterek változása is a kezelés hatásosságát igazolta. Mellék­hatásokat nem észleltek. Egy kísérletsorozatban az adrenális androgén hor­monok anyagcsere folyamatait vizsgáltuk* immun ere­detű kórképekben, többek között intrinsic asthma bronchialéban (ab). Észlelésünk szerint ab­ban a de­hydroepiandrosteron (D) és dehydroepiandrosteron­­sulphat (DS) mennyisége a szérumban, valamint meta­­bolitjaik ürítése a vizeletben alacsonyabb volt a nor­mális értékeknél (2). A lebontási folyamatok további tanulmányozá­sára 100 mg DS-t adtunk egyszeri dózisban. A vizsgá­lat előtt legalább 3 hónapig steroid megvonást alkal­maztunk. A terhelést követően a betegek az asthmás nehézlégzés feltűnő javulásáról számoltak be. E tapasztalat alapján határoztuk el a DS terápiás kipróbálását steroid dependens intrinsic abe-ban. A DS-adás kapcsán választ kívántunk kapni a kö­vetkező kérdésekre: Krónikus steroid szedő betegeknél csökkenthető-e a steroidszükséglet ? Rövidítések magyarázata: ab — Asthma bronchiale, D — Dehydroepiandrosteron, DS — Dehydroepiandrosteron-sul­­phat. Orvosi Hetilap 1987. 128. évfolyam 38. szám Experiences with dehydroepiandr oster one therapy in stero­id-dependent intrinsic bronchial asthma. The authors report on their experiences with dehydroepiandroste­­rone treatment, a preandrogen not used in bronchial asthma as yet. Ten steroiddependent patients with intrinsic bronchial asthma—who were treated with cor­ticosteroid of relatively high dose—were given daily 37 mg dehydroepiandrosterone for 7—9 months in addi­tion to steroid therapy. It was observed that by apply­ing this drug the need for steroid decreased and it favourably influenced undesired effects caused by chronic steroid therapy. Laboratory findings corrobor­ated this observation. No side-effect was noted. Javulnak-e a steroid szedés kapcsán jelentkező mel­lékhatások ? Van-e a DS terápiának mellékhatása ? Beteganyag és módszer A terápia céljára az azóta megszűnt Bonapace cégtől (Mi­lano) származó DS hatóanyagú gyógyszerkészítményt használ­tuk. A betegek másodnaponta, illetve naponta 37 mg-os ada­golásban szedték a gyógyszert. A vizsgálatsorozatot 5 fij és 5 nő betegnél végeztük. A betegek mindegyike steroid depen­dens csoportba tartozott és állapotuk csak relatíve nagy dózis­ban adott corticosteroiddal volt egyensúlyban. A betegek 7—9 hónapig részesültek DS +steroid terápiában, ezt követően 5—8 hónapig kaptak placebo készítményt + steroidot. A terápia hatékonyságát az alábbi laboratóriumi paramé­terekkel ellenőriztük: Az ossz plazma cortisol szintet Mattingly spectrofluori­­metriás módszerével mértük (10). A plazma ossz D és DS szintet Fehér és mtsai radioim­­munológiai eljárásával (4), a fehérjéhez nem kötött szabad D-t Fehér és Fehér equilibrium dialysis eljárásával (1) mértük. Emellett a betegek állapotát légzésfunctiós vizsgálatokkal (VK, FEVI, Tiffeneau), valamint a prednisolon aequivalensben megadott corticosteroid szükséglet változásával követtük. Rendszeresen ellenőriztük a vérkép, májfunctio, vércukor értékeket is. Eredmények összefoglaló táblázatunkban a vizsgálatban részt vevők közül 7 beteg laboratóriumi paraméterelnek át­

Next