Orvosi Hetilap, 1996. szeptember (137. évfolyam, 35-39. szám)

1996-09-29 / 39. szám - Fülesdi Béla et al.: A cerebrovascularis reaktivitás vizsgálata inzulin dependens diabetes mellitusban acetazolamid-teszttel

KLINIKAI KUTATÁS A cerebrovascularis reaktivitás vizsgálata inzulin dependens diabetes mellhúsban acetazolamid-teszttel Fülesdi Béla dr.1,Limburg Marti­n dr.2­,Neuwirth Gyula dr.3,Molnár Csilla dr.4,Valikovics Attila dr.1 és Csiba László dr.1 Debreceni Orvostudományi Egyetem, Ideg- és Elmegyógyászati Klinika (igazgató: Csiba László dr.)1 Idegsebészeti Klinika(igazgató: Csécsei György dr.)4 Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház, Debrecen, I. Belgyógyászati Osztály (osztályvezető főorvos: Prékopa Álmos dr.)3 Afdeling Neurologie, Academisch Medisch Centrum, Amsterdam, Hollandia (igazgató: Jan Stam dr.)2 A vizsgálat célja annak eldöntése volt, hogy inzulin de­pendens diabetes mellhúsban szenvedőkön a cerebro­vascularis reaktivitás mérésével a cerebralis arteriolák funkciójának károsodását lehet-e igazolni. Vizsgálták továbbá, hogyan befolyásolja a diabetes tartama a cereb­rovascularis reaktivitást (CVr). Húsz I-es típusú dia­betes mellhúsban szenvedő betegben és 19 egészséges személyben kontroll transcranialis Doppler-acetazo­­lamid-tesztet végeztek. A 20 beteget két csoportra osz­tották: csoportonként 10 fővel 10 évnél nem régebben fennálló diabeteses és 10 évnél régebbi diabeteses csoportra. Mérték az a­­cerebic media átlagos áramlási sebességét nyugalomban és 1 g acetazolamid (AZ) iv. beadása után 20 percen át. Az abszolút sebességértékek sem nyugalomban, sem AZ beadása után nem külön­böztek az egyes csoportokban. Az áramlási sebesség­e­­és növekedése szignifikánsan alacsonyabb volt 10 évnél régebben fennálló diabetes esetén (átlag±SE, 5 perc: 19,4±2,8%, 10 perc: 28±3,6%, 15 perc: 25,7±3,8%, 20 perc: 23,9±4,3%), mint a kontroll személyekben (5 perc: 32,3±4,3%, pα 0,05; 10 perc: 45,1­­4,9%, pα 0,05; 15 perc: 47,5±4,3%, pα 0,01; 20 perc: 46,5±4,7%, pα 0,01) vagy a 10 évnél nem régebbi diabetes esetén (5 perc: 39,5±7%, pα 0,05; 10 perc: 49,2±6,5%,pα 0,05; 15 perc: 53,9±8,6%, pα 0,01; 20 perc: 32,9±5,9%, n. s.). Hosszabb ideje fenn­álló diabetes mellhúsban a cerebrovascularis reakti­vitás károsodott. A megváltozott reaktivitás hátterében a cerebralis arteriolák angiopathiája állhat. Kulcsszavak: I-es típusú diabetes mellitus, cerebrovascularis reaktivitás, acetazolamid, transcranialis Doppler Measurement of cerebrovascular reactivity in insulin­­dependent diabetes mellitus using acetazolamide test. The aim of this study was to investigate, whether the cerebrovascular reactivity (CR) was altered in diabetes mellitus and to evaluate the influence of diabetes’s du­ration on cerebrovascular reactivity. Transcranial Doppler-Acetazolamide tests were performed on 20 in­sulin-dependent diabetics and in 19 controls. Patients were divided into two groups, each group consisted of 10 patients: diabetics with >10 years disease duration and with <10 years disease duration. Middle cerebral artery mean velocities were measured at rest and after iv administration of lg Acetazolamide (AZ). There were no differences in the absolute velocities between con­trols and diabetics. The percentual increase of the mean velocity after AZ was slower and less intensive in long­term diabetics (means±SE: 5 min: 19.4±2.8%, 10 min: 28±3.6%, 15 min: 25.7±3.8%, 20 min: 23.9±4.3%), than that in controls (5 min: 32.3±4.3% -p<0.05-, 10 min: 45.1 ±4.9% -p<0.05-, 15 min: 47.5±4.3% -p<0.01-, 20 min: 46.5±4.7% -p<0.01) as well as in diabetics with <10 years disease duration (5 min.: 39.5±7% -p<0.05-, 10 min.: 49.2±6.5% -p<0.05-, 15 min.: 53.9±8.6% -p<0.01-, 20 min: 32.9±5.9% -n.s.). The cerebrovascular reactivi­ty is impaired in diabetics after long duration of the dis­ease. The altered cerebrovascular reactivity might be caused by angiopathy of the cerebral arterioles. Key words: IDDM, cerebrovascular reactivity, acetazolamide, transcranial Doppler Epidemiológiai adatok tanúsága szerint diabeteses be­tegekben az ischaemiás cerebrovascularis léziók gyako­risága 2-5-ször nagyobb, mint a cukorbetegségben nem szenvedő populációban (8). Ezért a cerebralis angio­­pathiák korai diagnózisa és preventív kezelése alapvető fontosságú a prognózis szempontjából. A duplex ultra­hang, a transcranialis Doppler, a különböző angiográfiás módszerek (digitalis subtractiós angiográfia, mágneses rezonancia angiográfia) révén a cerebralis nagyerek (a­ carotisok és vertebralisok, a Willis-kör erei) obstruktív érelváltozásainak pontos diagnosztikájára van lehetőség. Noha mintegy húsz éve ismert, hogy diabeteses betegek­ben a cerebralis autoreguláció károsodott lehet (2,6,11), * napjainkig nem áll rendelkezésünkre olyan diagnoszti­kus módszer, mely alkalmas a cerebralis microangio­­pathiák megbízható és reprodukálható szűrővizsgála­tára. Vizsgálataink célja az volt, hogy választ kapjunk az alábbi kérdésekre: 1. Károsodott-e a cerebrovascularis reaktivitás in­zulin dependens diabeteses betegekben? 2. Függ-e a cerebrovascularis reaktivitás a cukor­­betegség fennállási idejétől? 3. Kimutathatók-e egyéb microangiopathiás szövőd­mények is a károsodott cerebrovascularis reaktivitású betegekben? A közlemény egy nagy esetszámúra tervezett diabete­ses betegcsoport komplex szűrővizsgálatának első ered- *A Netherlands Heart Foundation kutatási ösztöndíjasa Orvosi Hetilap 137. évfolyam (1996) 39. szám 2137

Next