Orvosi Hetilap, 1996. szeptember (137. évfolyam, 35-39. szám)
1996-09-29 / 39. szám - Fülesdi Béla et al.: A cerebrovascularis reaktivitás vizsgálata inzulin dependens diabetes mellitusban acetazolamid-teszttel
KLINIKAI KUTATÁS A cerebrovascularis reaktivitás vizsgálata inzulin dependens diabetes mellhúsban acetazolamid-teszttel Fülesdi Béla dr.1,Limburg Martin dr.2,Neuwirth Gyula dr.3,Molnár Csilla dr.4,Valikovics Attila dr.1 és Csiba László dr.1 Debreceni Orvostudományi Egyetem, Ideg- és Elmegyógyászati Klinika (igazgató: Csiba László dr.)1 Idegsebészeti Klinika(igazgató: Csécsei György dr.)4 Hajdú-Bihar megyei Önkormányzat Kenézy Gyula Kórház, Debrecen, I. Belgyógyászati Osztály (osztályvezető főorvos: Prékopa Álmos dr.)3 Afdeling Neurologie, Academisch Medisch Centrum, Amsterdam, Hollandia (igazgató: Jan Stam dr.)2 A vizsgálat célja annak eldöntése volt, hogy inzulin dependens diabetes mellhúsban szenvedőkön a cerebrovascularis reaktivitás mérésével a cerebralis arteriolák funkciójának károsodását lehet-e igazolni. Vizsgálták továbbá, hogyan befolyásolja a diabetes tartama a cerebrovascularis reaktivitást (CVr). Húsz I-es típusú diabetes mellhúsban szenvedő betegben és 19 egészséges személyben kontroll transcranialis Doppler-acetazolamid-tesztet végeztek. A 20 beteget két csoportra osztották: csoportonként 10 fővel 10 évnél nem régebben fennálló diabeteses és 10 évnél régebbi diabeteses csoportra. Mérték az acerebic media átlagos áramlási sebességét nyugalomban és 1 g acetazolamid (AZ) iv. beadása után 20 percen át. Az abszolút sebességértékek sem nyugalomban, sem AZ beadása után nem különböztek az egyes csoportokban. Az áramlási sebességeés növekedése szignifikánsan alacsonyabb volt 10 évnél régebben fennálló diabetes esetén (átlag±SE, 5 perc: 19,4±2,8%, 10 perc: 28±3,6%, 15 perc: 25,7±3,8%, 20 perc: 23,9±4,3%), mint a kontroll személyekben (5 perc: 32,3±4,3%, pα 0,05; 10 perc: 45,14,9%, pα 0,05; 15 perc: 47,5±4,3%, pα 0,01; 20 perc: 46,5±4,7%, pα 0,01) vagy a 10 évnél nem régebbi diabetes esetén (5 perc: 39,5±7%, pα 0,05; 10 perc: 49,2±6,5%,pα 0,05; 15 perc: 53,9±8,6%, pα 0,01; 20 perc: 32,9±5,9%, n. s.). Hosszabb ideje fennálló diabetes mellhúsban a cerebrovascularis reaktivitás károsodott. A megváltozott reaktivitás hátterében a cerebralis arteriolák angiopathiája állhat. Kulcsszavak: I-es típusú diabetes mellitus, cerebrovascularis reaktivitás, acetazolamid, transcranialis Doppler Measurement of cerebrovascular reactivity in insulindependent diabetes mellitus using acetazolamide test. The aim of this study was to investigate, whether the cerebrovascular reactivity (CR) was altered in diabetes mellitus and to evaluate the influence of diabetes’s duration on cerebrovascular reactivity. Transcranial Doppler-Acetazolamide tests were performed on 20 insulin-dependent diabetics and in 19 controls. Patients were divided into two groups, each group consisted of 10 patients: diabetics with >10 years disease duration and with <10 years disease duration. Middle cerebral artery mean velocities were measured at rest and after iv administration of lg Acetazolamide (AZ). There were no differences in the absolute velocities between controls and diabetics. The percentual increase of the mean velocity after AZ was slower and less intensive in longterm diabetics (means±SE: 5 min: 19.4±2.8%, 10 min: 28±3.6%, 15 min: 25.7±3.8%, 20 min: 23.9±4.3%), than that in controls (5 min: 32.3±4.3% -p<0.05-, 10 min: 45.1 ±4.9% -p<0.05-, 15 min: 47.5±4.3% -p<0.01-, 20 min: 46.5±4.7% -p<0.01) as well as in diabetics with <10 years disease duration (5 min.: 39.5±7% -p<0.05-, 10 min.: 49.2±6.5% -p<0.05-, 15 min.: 53.9±8.6% -p<0.01-, 20 min: 32.9±5.9% -n.s.). The cerebrovascular reactivity is impaired in diabetics after long duration of the disease. The altered cerebrovascular reactivity might be caused by angiopathy of the cerebral arterioles. Key words: IDDM, cerebrovascular reactivity, acetazolamide, transcranial Doppler Epidemiológiai adatok tanúsága szerint diabeteses betegekben az ischaemiás cerebrovascularis léziók gyakorisága 2-5-ször nagyobb, mint a cukorbetegségben nem szenvedő populációban (8). Ezért a cerebralis angiopathiák korai diagnózisa és preventív kezelése alapvető fontosságú a prognózis szempontjából. A duplex ultrahang, a transcranialis Doppler, a különböző angiográfiás módszerek (digitalis subtractiós angiográfia, mágneses rezonancia angiográfia) révén a cerebralis nagyerek (a carotisok és vertebralisok, a Willis-kör erei) obstruktív érelváltozásainak pontos diagnosztikájára van lehetőség. Noha mintegy húsz éve ismert, hogy diabeteses betegekben a cerebralis autoreguláció károsodott lehet (2,6,11), * napjainkig nem áll rendelkezésünkre olyan diagnosztikus módszer, mely alkalmas a cerebralis microangiopathiák megbízható és reprodukálható szűrővizsgálatára. Vizsgálataink célja az volt, hogy választ kapjunk az alábbi kérdésekre: 1. Károsodott-e a cerebrovascularis reaktivitás inzulin dependens diabeteses betegekben? 2. Függ-e a cerebrovascularis reaktivitás a cukorbetegség fennállási idejétől? 3. Kimutathatók-e egyéb microangiopathiás szövődmények is a károsodott cerebrovascularis reaktivitású betegekben? A közlemény egy nagy esetszámúra tervezett diabeteses betegcsoport komplex szűrővizsgálatának első ered- *A Netherlands Heart Foundation kutatási ösztöndíjasa Orvosi Hetilap 137. évfolyam (1996) 39. szám 2137