Pro Minoritate, 1992 (6-14. szám)

1992 / 6-7. szám - FIDESZ Kongresszus - Németh Zsolt - Lőrincz Csaba: Témajelentés

1992.1.-II. FIDESZ Kongresszus mért területrendezési alapelv (melynek jegyében a két Német­ország egyesült és a balti államok függetlenedtek — de, mely­nek ürügyén a szerbek és horvátok háborúznak egymással), hanem a szabadságeszme formális érvényesülésének belső ren­dezőelve is. Ha elvi alapokra kívánjuk helyezni Közép- és Kelet- Európa politikánkat, és liberális elveket vallunk, az önrendelkezés elvét mindenképpen érvényesnek kell tekintenünk. Azonban egy dolog egy elv érvényességének elismerése, és más az érvényre juttatása, a gyakorlat. Az önrendelkezési elv érvényre juttatásának kísérlete, ha figyelmen kívül hagyják a körülményeket, az elv demokratikus legitimációjának megszű­néséhez és erőszakhoz vezet (lásd Jugoszlávia). egészséges társadalmi, kulturális, politikai élet, a tág értelemben vett pluralizmus nem lehetséges sokféle, virágzó és szabadon fejlődő közösség nélkül. Az állam azonban nem favorizálhatja önkényesen ezt vagy azt a partikuláris közösséget. Természetesen a modern liberális államot fokozatosan átha­tó etnikai tolerancia kialakulásának folyamatával szemben bő­ven hozható fel ellenpélda. A fejlett világ kisebbségei azonban a komplex és integrálódó nemzetközi rendszer jóvoltából foko­zottabban hallathatják hangjukat. A nagy kihívást a kisebbségi kérdés terén mégis Közép- és Kelet-Európa integrálásának szán­déka jelenti. Területi stabilitás A területi stabilitás, „a nemzetközi jogrend valósága" (Bibó) ellentétbe kerülhet az önrendelkezés elvével. Közép- és Kelet- Európára az ilyen esetek jellemzőek. Az önrendelkezési elv teljes körű érvényesítése ebben a térségben valószínűleg több helyen határváltoztatást eredményezne. A területi status quo megvál­toztatásának („a nemzetközi államközösség alkotmányának módosítása") eljárási szabályai azonban kidolgozatlanok. Az érintett felek megegyezése esetén, az eljárási szabályok hiányosságai ellenére, lehetséges lenne nemzetközileg is elis­mert határváltoztatás. De Közép- és Kelet-Európában két állam közül, melyek között a határváltoztatás kérdése felmerülhet, leg­alább az egyik (vagy mindkettő) nacionalista. A nacionalizmus­ból hiányzik az a racionális alap, amely minden párbeszédnek, kompromisszumnak, megegyezésnek feltétele. A területi stabili­tás intézményének működése és a nacionalizmus régiónkban tendenciaszerűen ellene hat az önrendelkezési elv teljeskörű érvényesülésének. Mi tehát a megoldás? Liberalizmus és nemzeti kisebbségi kérdés A liberális ideológia számára a XX. sz. végén különös kihívást jelent a kisebbségi és nemzeti kérdés. Mi sem bizonyítja ezt job­ban, mint hogy az EBEÉ, az ENSZ, az ET, a Liberális Internacionálé szükségesnek tartja napjainkban, hogy kialakítsa, illetve felülvizs­gálja álláspontját ebben a kérdésben. A demokratikus hagyományokkal rendelkező világ polgári demokráciái számára általánossá válik az a felismerés, hogy a XIX. században normaerejűvé vált nemzeti, nemzetállami szu­verenitás elve és az etnikai intolerancia gyakorlata alkalmatlan arra, hogy a XXI. század nemzetközi rendszerének és társada­lomszervezésének alapját képezze. A FIDESZ szerint a modern társadalomnak a nemzeti kisebb­ségeket nem csupán tolerálnia kell, elismerve, hogy létük ter­mészetes adottság a társadalomban, hanem szükséges és in­dokolt lehet a kisebbségi identitás fennmaradásának állami tá­mogatása is. A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában lefektetett elveken túl szükséges lehet nemcsak a kisebbségi egyéneknek, hanem a kollektív kisebbségi entitásoknak is jogo­kat biztosítani. A támogatás és a jogok garantálása túlmehet a kultúra területén és a politika körére is kiterjedhet. A kisebb­ségek politikai autonómiája, részvételük a politikai döntéshoza­talban és végrehajtásban hozzájárul a hatalom kontrolljának, szétválasztásának és decentralizálásának kiteljesedéséhez. Aggodalomra adhat okot a jogegyenlőség elvének esetle­ges sérelme. A modern társadalom tele van csoportkülönbsé­gekből fakadó hátrányos megkülönböztetésekkel, és a modern állam törekszik is ezek felszámolására, de nem olyan módon, hogy általában meg akarja szüntetni a különbségeket. E kü­lönbségek egyik része ellen harcol, másik részével szemben kö­zömbös, csak arra vigyáz, hogy ne csorbítsák a jogegyenlősé­get. Egy harmadik részével szemben pedig egyenesen jóindu­latú álláspontot foglal el. Utóbbi magatartásában az a meggyőződés vezeti, hogy az A FIDESZ lépéskényszerben joggal vetődik fel a kérdés, hogy a térség politikai tényezői képesek lesznek-e liberális választ találni a nemzeti kisebbségi problémákra. Némileg drámaibban fogalmazva: a régió egyik legfontosabb kérdésében fel tudnak-e mutatni használható po­litikai alternatívát, vagy impotensek maradnak és eltűnnek a politika süllyesztőjében. A FIDESZ-nek a liberalizmus elveit alkalmazva a közép- és kelet-európai helyzethez adekvát politikát kell folytatnia. Az elvi álláspont nem azt jelenti, hogy elvont elméletekhez ragaszko­dunk, hogy elvont nemzetkoncepciókat kívánunk érvényesíteni, hanem azt, hogy megpróbáljuk a rendelkezésre álló politikai eszközök segítségével elérni az adott pillanatban maximálisan elérhetőt az egyéni és a közösségi szabadság terén. Ez a politikai alternatíva a kisebbségeket nem eltüntetni, beolvasztani akarja, hanem tolerálja, támogatja, és nemzetfelfogása szabad­ságorientált. A magyar politikai közéletben háromfajta liberalizmus három eltérő választ ad a nemzeti kisebbségi kérdésre. Az első, a dog­matikus liberális változat nem vonatkoztatja egymásra a nemzet és liberalizmus fogalmait, és a „nemzetet" bele kívánja gyömö­szölni az államba. A másik, a nemzeti liberalizmus (a nemzeti liberalizmus ebben az értelemben nem azonos sem a köztudat­ban ezzel a névvel illetett magyar eszmetörténeti hagyo­mánnyal, sem a „nemzetietlen" liberalizmus ellentéteként hasz­nálatos napi politikai vonulattal) a nemzetre akarja szabni a politikai intézményrendszert. Mindkettő a politikai nemzet bűv­körében mozog, és egyikük sem tudja elfogadni, hogy például a magyarság esetében az állam és a nemzet határai nem fedik egymást. A politikai nemzet (nemzetállam) koncepciója alkalmatlan arra, hogy a Közép- és Kelet-Európában létező sokféle érdeket és értéket megjelenítse a politikában. A kisebbségi problémát nem megoldja, hanem kizárja a megoldásra váró kérdések so­rából. S teszi ezt akkor, amikor a régióban lejátszódó folyamatok egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy a nemzeti kisebbségek poli­tikai státuszának tisztázása elodázhatatlan. A politikai nemzet fogalmának felelevenítése azzal a veszéllyel is járhat, hogy azt a két világháború között megbukott gyakorlatot hozzuk vissza Közép- és Kelet-Európába, amely a kisebbségi egyént (hivata­losan deklarált egyenjogúsága ellenére) másodosztályú állam­polgárként kezelte. A harmadik, a FIDESZ által is követett pragmatikus liberaliz­mus nem tesz kísérletet a politikai nemzet koncepciójának fel­elevenítésére. Sem abban az értelemben, hogy a magyar po­litikai nemzet fogalmából kizárja a határokon túli magyarságot (és beveszi a hazai kisebbségeket), sem úgy, hogy a határon túli magyarságot a magyar politikai nemzet részének tekinti (szemben a hazai kisebbségekkel). Az olyan elméleteken ala­puló programokat, amelyek hiányosan tagolják tárgyukat, utó­piának tartják. Előttünk már sokan kíséreltek meg utópiákat át­ültetni a valóságba, s ezért igen nagy árat fizettünk! A FIDESZ politikája az egyén és a nemzeti közösség mellett a kisebbségi közösség szabadságigényére is épít. Ezért ragasz­kodunk az emberjogi, a jelzőmentes nemzeti és a kisebbségi szóhasználathoz. 4. - 5. szám 5 Pro Minoritate

Next