Pro Minoritate, 1992 (6-14. szám)
1992 / 6-7. szám - FIDESZ Kongresszus - Németh Zsolt - Lőrincz Csaba: Témajelentés
1992.1.-II. FIDESZ Kongresszus mért területrendezési alapelv (melynek jegyében a két Németország egyesült és a balti államok függetlenedtek — de, melynek ürügyén a szerbek és horvátok háborúznak egymással), hanem a szabadságeszme formális érvényesülésének belső rendezőelve is. Ha elvi alapokra kívánjuk helyezni Közép- és Kelet- Európa politikánkat, és liberális elveket vallunk, az önrendelkezés elvét mindenképpen érvényesnek kell tekintenünk. Azonban egy dolog egy elv érvényességének elismerése, és más az érvényre juttatása, a gyakorlat. Az önrendelkezési elv érvényre juttatásának kísérlete, ha figyelmen kívül hagyják a körülményeket, az elv demokratikus legitimációjának megszűnéséhez és erőszakhoz vezet (lásd Jugoszlávia). egészséges társadalmi, kulturális, politikai élet, a tág értelemben vett pluralizmus nem lehetséges sokféle, virágzó és szabadon fejlődő közösség nélkül. Az állam azonban nem favorizálhatja önkényesen ezt vagy azt a partikuláris közösséget. Természetesen a modern liberális államot fokozatosan átható etnikai tolerancia kialakulásának folyamatával szemben bőven hozható fel ellenpélda. A fejlett világ kisebbségei azonban a komplex és integrálódó nemzetközi rendszer jóvoltából fokozottabban hallathatják hangjukat. A nagy kihívást a kisebbségi kérdés terén mégis Közép- és Kelet-Európa integrálásának szándéka jelenti. Területi stabilitás A területi stabilitás, „a nemzetközi jogrend valósága" (Bibó) ellentétbe kerülhet az önrendelkezés elvével. Közép- és Kelet- Európára az ilyen esetek jellemzőek. Az önrendelkezési elv teljes körű érvényesítése ebben a térségben valószínűleg több helyen határváltoztatást eredményezne. A területi status quo megváltoztatásának („a nemzetközi államközösség alkotmányának módosítása") eljárási szabályai azonban kidolgozatlanok. Az érintett felek megegyezése esetén, az eljárási szabályok hiányosságai ellenére, lehetséges lenne nemzetközileg is elismert határváltoztatás. De Közép- és Kelet-Európában két állam közül, melyek között a határváltoztatás kérdése felmerülhet, legalább az egyik (vagy mindkettő) nacionalista. A nacionalizmusból hiányzik az a racionális alap, amely minden párbeszédnek, kompromisszumnak, megegyezésnek feltétele. A területi stabilitás intézményének működése és a nacionalizmus régiónkban tendenciaszerűen ellene hat az önrendelkezési elv teljeskörű érvényesülésének. Mi tehát a megoldás? Liberalizmus és nemzeti kisebbségi kérdés A liberális ideológia számára a XX. sz. végén különös kihívást jelent a kisebbségi és nemzeti kérdés. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy az EBEÉ, az ENSZ, az ET, a Liberális Internacionálé szükségesnek tartja napjainkban, hogy kialakítsa, illetve felülvizsgálja álláspontját ebben a kérdésben. A demokratikus hagyományokkal rendelkező világ polgári demokráciái számára általánossá válik az a felismerés, hogy a XIX. században normaerejűvé vált nemzeti, nemzetállami szuverenitás elve és az etnikai intolerancia gyakorlata alkalmatlan arra, hogy a XXI. század nemzetközi rendszerének és társadalomszervezésének alapját képezze. A FIDESZ szerint a modern társadalomnak a nemzeti kisebbségeket nem csupán tolerálnia kell, elismerve, hogy létük természetes adottság a társadalomban, hanem szükséges és indokolt lehet a kisebbségi identitás fennmaradásának állami támogatása is. A Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában lefektetett elveken túl szükséges lehet nemcsak a kisebbségi egyéneknek, hanem a kollektív kisebbségi entitásoknak is jogokat biztosítani. A támogatás és a jogok garantálása túlmehet a kultúra területén és a politika körére is kiterjedhet. A kisebbségek politikai autonómiája, részvételük a politikai döntéshozatalban és végrehajtásban hozzájárul a hatalom kontrolljának, szétválasztásának és decentralizálásának kiteljesedéséhez. Aggodalomra adhat okot a jogegyenlőség elvének esetleges sérelme. A modern társadalom tele van csoportkülönbségekből fakadó hátrányos megkülönböztetésekkel, és a modern állam törekszik is ezek felszámolására, de nem olyan módon, hogy általában meg akarja szüntetni a különbségeket. E különbségek egyik része ellen harcol, másik részével szemben közömbös, csak arra vigyáz, hogy ne csorbítsák a jogegyenlőséget. Egy harmadik részével szemben pedig egyenesen jóindulatú álláspontot foglal el. Utóbbi magatartásában az a meggyőződés vezeti, hogy az A FIDESZ lépéskényszerben joggal vetődik fel a kérdés, hogy a térség politikai tényezői képesek lesznek-e liberális választ találni a nemzeti kisebbségi problémákra. Némileg drámaibban fogalmazva: a régió egyik legfontosabb kérdésében fel tudnak-e mutatni használható politikai alternatívát, vagy impotensek maradnak és eltűnnek a politika süllyesztőjében. A FIDESZ-nek a liberalizmus elveit alkalmazva a közép- és kelet-európai helyzethez adekvát politikát kell folytatnia. Az elvi álláspont nem azt jelenti, hogy elvont elméletekhez ragaszkodunk, hogy elvont nemzetkoncepciókat kívánunk érvényesíteni, hanem azt, hogy megpróbáljuk a rendelkezésre álló politikai eszközök segítségével elérni az adott pillanatban maximálisan elérhetőt az egyéni és a közösségi szabadság terén. Ez a politikai alternatíva a kisebbségeket nem eltüntetni, beolvasztani akarja, hanem tolerálja, támogatja, és nemzetfelfogása szabadságorientált. A magyar politikai közéletben háromfajta liberalizmus három eltérő választ ad a nemzeti kisebbségi kérdésre. Az első, a dogmatikus liberális változat nem vonatkoztatja egymásra a nemzet és liberalizmus fogalmait, és a „nemzetet" bele kívánja gyömöszölni az államba. A másik, a nemzeti liberalizmus (a nemzeti liberalizmus ebben az értelemben nem azonos sem a köztudatban ezzel a névvel illetett magyar eszmetörténeti hagyománnyal, sem a „nemzetietlen" liberalizmus ellentéteként használatos napi politikai vonulattal) a nemzetre akarja szabni a politikai intézményrendszert. Mindkettő a politikai nemzet bűvkörében mozog, és egyikük sem tudja elfogadni, hogy például a magyarság esetében az állam és a nemzet határai nem fedik egymást. A politikai nemzet (nemzetállam) koncepciója alkalmatlan arra, hogy a Közép- és Kelet-Európában létező sokféle érdeket és értéket megjelenítse a politikában. A kisebbségi problémát nem megoldja, hanem kizárja a megoldásra váró kérdések sorából. S teszi ezt akkor, amikor a régióban lejátszódó folyamatok egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy a nemzeti kisebbségek politikai státuszának tisztázása elodázhatatlan. A politikai nemzet fogalmának felelevenítése azzal a veszéllyel is járhat, hogy azt a két világháború között megbukott gyakorlatot hozzuk vissza Közép- és Kelet-Európába, amely a kisebbségi egyént (hivatalosan deklarált egyenjogúsága ellenére) másodosztályú állampolgárként kezelte. A harmadik, a FIDESZ által is követett pragmatikus liberalizmus nem tesz kísérletet a politikai nemzet koncepciójának felelevenítésére. Sem abban az értelemben, hogy a magyar politikai nemzet fogalmából kizárja a határokon túli magyarságot (és beveszi a hazai kisebbségeket), sem úgy, hogy a határon túli magyarságot a magyar politikai nemzet részének tekinti (szemben a hazai kisebbségekkel). Az olyan elméleteken alapuló programokat, amelyek hiányosan tagolják tárgyukat, utópiának tartják. Előttünk már sokan kíséreltek meg utópiákat átültetni a valóságba, s ezért igen nagy árat fizettünk! A FIDESZ politikája az egyén és a nemzeti közösség mellett a kisebbségi közösség szabadságigényére is épít. Ezért ragaszkodunk az emberjogi, a jelzőmentes nemzeti és a kisebbségi szóhasználathoz. 4. - 5. szám 5 Pro Minoritate