Romániai Magyar Szó, 1952. február (6. évfolyam, 1343-1367. szám)

1952-02-12 / 1352. szám

Romániai Magyar Szó 2­ ­. L. Caragialet lelkesen ünnepli az e­­gész ország. A nagy író születésének szá­zadik évfordulója azonban nem csak a ro­mán nép ünnepe, — megemlékeznek Ca­­ragialeról a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban is. Caragialet ünneplik az összes haladó népek. A nagy román író születésének századik év­fordulója tiszteletére rendezett díszülésen G. Calinescu akadémikus mondott ünnepi beszé­det. Beszéde első részében G. Calinescu akadé­mikus I. L. Caragiale életét ismertette. Ráum­tatott arra, hogy az egyszerű családból szár­mazó írónak mennyi anyagi nehézséggel kel­lett élete folyamán megküzdenie, hogy létét biztosíthassa, legtöbbször olyan munkát kel­lett vállalnia, amelynek vajmi kevés köze volt az irodalomhoz. Anyagi nehézségeit fokozta a burzsoá­ földesúri rendszer akkori hatalmasai részéről elszenvedett rengeteg mellőzés, üldö­­zés Caragialenak ellenük intézett maró gú­nyolódásaiért. A „polgári gárda“ egyik huli­gánbandája a „Viharos éjszaka“ második elő­adása után veréssel fenyegette meg az írót, darabját pedig másnap levették a műsorról. Az akkori Akadémia, melynek kebelében béké­sen szunnyadoztak a nagybirtokosokból és más hatalmasságokból összeválogatott akadé­mikusok, bezzeg gyorsan feleszmélt, amikor arról volt szó, hogy visszautasítsák a jutalma­zást Caragiale két, színpadi műveket tartal­mazó kötetéért. A megbántott, megalázott, elhallgattatással fenyegetett Caragiale végül is kénytelen volt kivándorolni. De hazaszeretete pillanatra sem lankadt, állandó honvágy kínozta. Külföldről is élénk figyelemmel kísérte a romániai ese­ményeket és az 1905-ös oroszországi esemé­nyeket. Melegen rokonszenvezett a cári rend­szer elnyomása alatt nyögő orosz néppel. Ca­ragiale 1907-ben, a nagy parasztfelkelések idején Berlinben élt. Felháborodottan bélye­gezte meg azokat az embertelen megtorló in­tézkedéseket, amelyeket a burzsoá­ földesúri oligarchia foganatosított a parasztság ellen, s a következő szavakkal ostorozza az oligar­chia „történelmi“ pártjait: ......És ez a félművelt, vagy legjobb esetben talmi műveltségű oligarchia, amely ugyanúgy képtelen más hasznos termelésre, vagy gon­dolkodásra, amennyire telhetetlen, ha haszon­­ról vagy rangról van szó, magának sajátítja ki az egész államhatalmat; kegyetlen és fel­háborító arcátlansággal vitatja el a paraszt­ságnak (a nemzeti vagyon eme engedelmes, szorgalmas gyűjtői óriási tömegének) akár csak tanácskozási jogát is saját sorsa, érde­kei irányításában s mindezt azon a cí­men, hogy tudatlan és ehhez nincsen meg a kellő politikai érettsége. A két bandára osz­lott, magukat igényesen „történelmieknek" nevező liberálisok és konzervatívok, akik elve­­temültebbek egy átvonuló barbárhordánál, s, akik nem ismernek sem törvényt, sem könyö­rülhet, sem istenfélelmet, nos, ez az oligar­ A külföldi küldöttek üdvözletei Pervencev Engedjék meg, hogy a szovjet nép nevé­ben forró üdvözletemet fejezzem ki Ion Luca Caragiale, a román irodalom klasszikusának jubileuma alkalmából. (Viharos taps.) Száz év telt el a román nép harcos, nagy fiának születése óta. A szovjet nép a román néppel együtt ünnepli Ion Luca Caragiale di­csőséges jubileumát. Minden Szovjetunióban megjelenő lap cik­ket közölt ebből az alkalomból. Nincsen ha­zánkban olyan kultúrközpont, ahol ezekben a jubileumi napokban ne vennének tudomást a nagy román író műveiről. Mindenütt be­számolót, előadást tartanak róla és műveiről. Moszkvában, hazánk fővárosában a lakosság ünnepi gyűlésen hódol a nagy író emlékének. A moszkvai Állami Szatiraszínház az orosz színházak között elsőnek tűzte műsorára az „Elveszett levél” című darabot. De a többi szovjet színház is érdeklődéssel tanulmányoz­za Caragiale darabjait s nem kétséges, hogy Moszkva után sok szovjet város hozza majd színre Caragiale darabjait. A szovjet emberek — amint arra Sztálin elvtárs tanít bennünket —, úgy vélik, hogy minden nemzetnek, függetlenül attól, hogy kicsiny az, vagy nagy, meg­van a maga mi­nőségi sajátossága, a maga külön jellegzetes­sége, ami kizárólag az övé és más nemzet­nél nem található. Ezekkel a jellegzetességek­kel járul hozzá minden nemzet a világkultúra kincsestárához. (Taps). A szovjet emberek, akiket az a nagy sztálini elv vezérel, határozottan visszautasítják az úgynevezett nyugati civilizáció képviselőinek a kis népekkel szembeni felfuvalkodottságát és lebecsülését. Mi, szovjet emberek Caragialet azért is közelállónak érezzük hozzánk, mert olyan nép képviselője, amellyel bennünket ősrégi történelmi szálak fűznek össze. Pervencev elvtárs ezután hivatkozott az orosz és román nép közös harcaira, amelye­ket Plevnánál vívtak együtt a szultánok Tö­rökországa ellen és melynek eredményekép­pen a román nép felszabadult a török iga alól, majd így folytatta: — Caragiale útja a becsületes, merész har­cos tövises útja volt. A burzsoázia megdu­r­colta, rágalmazta és üldözte. De Caragialet nem lehetett megfélemlíteni. Caragiale alkotó tevékenységét hasznosan befolyásolták az akkori Oroszország haladó gondolkozású írói, mint például Bjelinszkij Cserniszevszkij és Dobroljubov. Élestollú közíró, szatirikus és széles látókörű író volt. Caragiale a legváltozatosabb fegyverekkel küzdött az ellenséggel. Alkotó egyéniségé­nek értékes tulajdonsága, hogy minden harci helyzetben feltalálja magát és az ellenségét legérzékenyebb pontján sújtja. Szombaton délután, a RNK Ateneumá­ban tartott díszüléssel, Caragiale ünnep­lése csúcspontját érte el. Ezen az ülésen, a RNK művészi és kulturális éle­tének vezető személyiségei mellett részt vettek a Szovjetunió és a népi demokrá­chia törvényeket hoz, igazgat, ma megszegi tegnap hozott törvényeit, megváltoztatja a ma hozott törvényeket csak azért, hogy hol­nap azt is megszegje, a jogfolytonosság leg­csekélyebb látszatát sem tartva tiszteletben, csupán pillanatnyi kizárólagos érdekeit és demokratikusnak nevezett szent szervező,­ fennmaradását.“ G. Calinescu — Ion Luca Caragiale műveit elemezve — rámutatott arra, hogy az író ta­núja volt a burzsoá­ földesúri koalíció kitelje­sülésének, a kapitalizmus kifejlődésének és munkásmozgalmunk kibontakozásának korsza­kában élt és nyíltan rokonszenvezett a mun­­kásmozgalommal. Írói munkássága abban a mértékben izmo­sodott, amilyen mértékben sikerült mélyebbre behatolnia kora valóságaiba. Caragiale a mo­­narchiaellenes verseiről és az „előkelő világ“ ellen a „Ghimpele“ és „Claponul“-ban megje­­lent gunyh­ásairól áttért az 1948-as forradalmi eszményeket eláruló liberális polgárság bírá­latára. Az akadémikus kimutatta, hogy Caragiale „Viharos éjszaka“ pöffeszkedő kereskedőjének — Dumitrache urnák — alakjában remekül megfestette a reakciós jellegét haladó szelle­mű szólamok alá rejteni igyekvő burzsoáziát. Az író remekművével, az „Elveszett levél“­­lel foglalkozva a szónok kifejtette, hogy Ca­ragiale ebben a művében a burzsoá-földesun rendszer bírálatát a burzsoázia és a földes­­urak legfelsőbb köreire is kiterjesztette. A da­rab a régi Romániában lezajlott választási küzdelmek mozzanatait ragadja meg. A harc nem két párt, két világnézet, hanem két ugyanarra a képviselői helyre pályázó meg­vesztegethető, gátlás nélküli, demagóg jelölt között folyik, akiknek egyedüli harci eszköze­­ a zsarolás. Az „Elveszett levél“ sikeresen leplezi le a kizsákmányolok „demokráciáját“, a liberálisok és konzervatív pártiak részéről egyaránt játszott választási komédiát. Nem volt a burzsoá­ földesúri államnak olyan „legmagasabb tényezője“, vagy jelen­téktelen szekértolója, akit Caragiale könyör­telenül éles tollára ne tűzött volna. A korabeli társadalomra annyira jellemző korrupciót, ke­­gyencrendszert és erkölcsi bomlást könyörte­len erkölcsrajzban festette le. Caragiale kora erkölcsi fogyatékosságainak végtelen sorát fedte fel. Bemutatta a polgári család erkölcstelenségét, ahol a férj felesé­ge „apró megtakarításain“ élősködik, vagy ennek „diplomáciája“ folytán kapaszkodik a rang­létrán előre. Caracudi, a riporter zavartalan lelki nyugalommal gyártja szenzációs, de ha­zug híreit, a divatos költők hízelkedő verseket Caragialet gyűlölte a burzsoázia, mert min­dig könyörtelenül találta el annak Achilles sarkát, s kíméletlenül lelepezte a tömegeket félrevezető állítólagos demokratikus módsze­reiket. Már 1907-ben megjósolta a román oligar­chia politikai katasztrófáját és menthetetlen összeomlását. Az 1907-es parasztfelkelésben helyesen látta meg a termelő tömegeknek a bitorló oligarchia elleni polgárháborúját. Műveiben harmonikusan fonódott egybe két rendkívül fontos dolog: egyrészt az élénk politikai és közélet, másrészt a magas szín­vonalú irodalmi igényesség. Ez — mondhat­nám — két elengedhetetlen feltétel a nép ér­dekeiért küzdő írónál. Ila az ember színműveit olvassa, vagy lát­ja, maga is meggyőződik, milyen igényes volt Caragiale saját magával szemben. A szín­­műirodalom jellegzetességeinek alapos isme­rete, a szereplők jellemének pontos és sokol­dalú ábrázolására irányuló készség Caragia­­lenál harmonikusan hangolódik egybe a jele­net mély átérzésével és a szerepbe való be­leéléssel. Minden színésznek megtiszteltetést jelent Caragiale darabban játszani, a közön­ségnek pedig ünnepi eseményszámba megy Caragiale darabot élvezni. (Taps). Darabjai időtállóak s azok a humanizmus és demokrácia harci frontján ma is az élen haladnak, m­a is időszerűek. Kortársait s minden írót arra tanít, hogy álljon népe mellett, szeressen mindent, ami haladó és fejlődik, gyűlöljön mindent, a­mi reakciós, elmaradott és mint ilyen, pusztu­lásra van ítélve. Élete példájával tanítja Íróinkat arra, hogy felelősséget érezzenek Írói munkásságukkal szemben, egyéni érzéseiket és irányzatukat soha ne válasszák el a közös ügytől, s tevé­kenységüket mindig rendeljék a nép érdekei alá. Mi, szovjet írók örömmel figyeljük az új román szocialista nemzedék növekedését. Látjuk, miként virágzik fel szomszédunk és jóbarátunk, az önök népe. A szovjet népnek kedvesek a román nép győzelmei, nemzeti és szellemi kincsei. Úgy véljük, Caragiale ma is itt él közöt­tünk. Tevékenységével jogot szerzett a hal­hatatlanságra. (Taps). Egyre jobban növekszik Caragiale dicsősé­ge. Ezt a nagy férfit ma a népi demokrati­kus Romániában a nép és kormánya közötti kölcsönös megértés légkörében ünnepeljük. Olyan országban ünnepeljük őt, ahol új te­hetségek bukkannak fel, ahol növekednek és fejlődnek az alkotó erők, ahol magasra emel­ték az ember fogalmát. A román nép mindezt munkásosztályának és munkáspártjának kö­szönheti, mely a Lenin és Sztálin által kije­lölt útón halad folyton előre s utján a roman­tikus országok művészi és kulturális éle­tének képviselői, valamint számos kapit­­alista ország haladó szellemű írói is. El­jöttek, hogy a román néppel együtt hó­doljanak a nagy író emlékének. Az ülésen elhangzott beszédekből köz­lünk részleteket: Írnak, a burzsoá akadémia pedig szemmel­­láthatólag soha sem fejezi be a „Mag­num Mophtologicum”-ját. Caragialenak az erkölcsi fogyatékosságokat felsorakoztató mű­vei csillognak az elmés szatírától. De Caragiale a sovinizmusnak, a nacio­nalizmust hirdető piperkőc szerencsevadá­szoknak is könyörtelen ellensége volt. Ezek az emberek tősgyökeres románoknak vallották magukat, de maguk között csak franciául be­­széltek, s raccsolva üvöltötték: „le az ide­­genséggel“, „éljen a romanizmus!“ Caragiale felismerte a burzsoá nacionalizmus összefonó­­dását a kozmopolitizmussal. A szónok ezután rámutatott arra, miként gúnyolta ki Caragiale műveiben a monarchiát. A burzsoá­ földesúri rendszer és a Hohenzol­­lernek 40 esztendős harácsoló múltja után ren­dezett 1906. évi „Jubileum“ sem szabadul meg Caragiale éles bírálatától, s gúnnyal mérgezett nyilát bátran lövi ki kora „nagy bohócára“ — I. Károlyra. Ion Luca Caragialet mélységesen szerette a nép, mert ő volt a burzsoá-­öldesúri rendszer legtehetségesebb, legbátrabb bírálója s a ki­zsákmányolt, a Catavencu világa hazug fra­­zeológiájával elszédített nép legőszintébb ba­rátja. Művei ma is nagy segítségére vannak népünknek abban, hogy meglássa, mi rejtőzik a burzsoázia képmutatása és demagógiája mögött. Az író a munkásosztály kiadványaiból meg­­ismerte a nagy demokrata kritikusok, az orosz forradalmárok és a nagy orosz realista iro­dalom nagyjainak műveit. Műveiben gyakran hivatkozik Turgenyevre, Gogolyra, Tolsztojra, Csehovra, Gorkijra. Fájdalmasan mély keser­nyés iróniája rokonvonásokat mutat Gogoly, Száltikov, vagy Csehov művészetének légkö­rével. A szónok ezután rámutatott arra, hogy Ca­ragiale születése századik évfordulójának megünneplése is ragyogó bizonyítéka annak, ho­gy népi demokratikus rendszerünk milyen nagyra értékeli az írókat és a kultúra képvi­selőit. Caragiale műveinek legnagyobb tanulsága a derűlátás, az életbe vetett egészséges, ren­díthetetlen hit, de főleg a dolgozó nép ereje iránt megnyilvánuló szeretet, tisztelet és bi­zalom. A szónok befejezésül egy részletet olvasott Caragiale egyik leveléből, ami élénken tük­rözi a nagy író forró hazaszeretetét, népünk alkotó erejébe vetett mély hitét, s ez n­agy­­alkotó erejébe vetett mély hiét, s ez arra hivatott, hogy „sajátos vonásaival hozzájá­ruljon a kultúrához és civilizációhoz... nép vezetője, Gheorghe Gheorghiu-Dej elv­társ irányítja. Éljen a Román Munkáspárt és annak Köz­ponti Vezetősége, élén Gheorghe Gheorghiu- Dej elvtárssal. (Viharos taps). Éljen és erősödjék a román és a szovjet nép barátsága. (Hatalmas tapsvihar). Éljen a román nép legjobb barátja, a világ­­kultúra világító fáklyája, a béke zászlóhordo­zója, a nagy Sztálin. (Hosszas éljenzés, taps A közönség felállva hosszasan ünnepli Sztálin elvtársat.) OJAN SZAN-CUN, A KÍNAI NÉPKÖZ­TÁRSASÁG MŰVÉSZÉNEK ÜDVÖZLETE Engedjék meg, hogy I. L. Caragiale szüle­tésének 100 éves évfordulója alkalmával tol­mácsoljam a RNK íróinak, a Kínai Népköz­­társaság irodalmárjainak és művészeinek for­ró üdvözletét. A RNK gazdag kulturális hagyománnyal rendelkezik. I. L. Caragiale művei a mai na­pig megőrizték értéküket. Caragiale irga­­zmiatlanul leleplezte a földesurak és burzsoák minden aljasságát. Mi figyelemmel kísérjük a néhány év alatt a RNK-ban elért hatalmas irodalmi eredmé­nyeket, önökkel együtt mi is szívből örülünk ezeknek az eredményeknek. Kína irodalma és művészete a népet és a béke ügyét szolgálja, különösen most, amióta Mao Ce-dun által mutatott új után halad. Kína új irodalma megbecsüléssel őrzi népi irodalmának gazdag örökségét. Ugyanakkor más népek irodalmát is tanulmányozza, kü­lönösen pedig a Szovjetunió szocialista-rea­lista irodalmát. Harcolunk a kozmopolitizmus és a polgári irodalomból ránkmaradt soviniszta elméjet ellen. A RNK és a Kínai NK között mély barát­ság áll fent. Ezt a barátságot az országaink­ban győzelmet aratott népi forradalom erő­sítette meg. Kifejlődött a két ország között az irodalmi és kulturális együttműködés is. Nemrégiben országaink kormányai kulturális kapcsolatot kötöttek, amely megnyitotta az utat kulturális együttműködésünk hatalmas fejlődése felé. Nekünk, az irodalom és művé­szet terén dolgozóknak egy a célunk: a világ­béke megőrzése. LEON PRZEMSKY LENGYEL IRÓ ÜDVÖZLETE A lengyel írók meleg és baráti üdvözletét tolmácsolom. Eljöttünk ide, hogy önökkel, kedves elv­­társak és barátok, a nagy Szovjetunióból és a népi demokratikus országokból való elv­társakkal, valamint más békeszerető népek képviselőivel megemlékezzünk a román iro­dalom és a román nép büszkeségéről, Ion Luca Caragialeról, a nagy realista íróról. Ca­ragiale műveit Lengyeországban is ismerik, „Az elveszett levél” című színművét nemré­giben mutatták be Varsóban. Beszédét a román-lengyel barátság élteté­sével fejezte be. JIRI MAREK CSEHSZLOVÁK IRO ÜDVÖZLETE Ion Luca Caragiale klasszikus román író centenáriumának ünneplését mi is nagy kul­­tureseménynek tekintjük. Miért áll hozzánk közel Caragiale és miért állnak hozzánk közel a múlt század nagy klasszikusai? Azért mert ők mindig a nép mellett, a nép oldalán állottak. A nagy román író — aki kíméletlenül bírál­ta kora társadalmát és akinek műveiből az elnyomottak iránti szolidaritás szelleme su­gárzik —, olyan nyelven beszélt, amelyet mi is megértünk. Most, amidőn a román és csehszlovák nép egyazon uton halad, feladatunk méginkább elmélyíteni nemzeti kultúránk kölcsönös meg­ismerését. A Caragiale centenárium megün­neplése a csehszlovák írók számára ösztön­zést nyújt arra, hogy Caragiale műveket for­dítsanak le országuk olvasói számára. I. L. Caragiale művei lelkesítik majd népünket munkájában és a békéért folytatott harcában. SZAGDARZSAV NATOGDOJ MONGOL IRO ÜDVÖZLETE „Engedjék meg, hogy a román irodalom nagy klasszikusa Ion Luca Caragiale szüle­tésének centenáriuma alkalmából tolmácsol­jam a Mongol Népköztársaság íróinak és ér­telmiségének forró üdvözletét.” Szágdárzsáv Nátogdoj ezután rámutatott arra, hogy mit jelentenek Caragiale művei a román irodalomnak. Megemlékezett arról a nagy veszteségről, amely az egész mongol népet, de különösen a mongol írókat érte Csojbalszán elvtart­a­­tásával. A mongol nép most még szorosab­ban tömörül pártja és kormánya körül. „A nagy román klasszikus író születésének centenáriumi ünnepségein való részvétellel — fejezte be beszédét Szágdárzsáv Nátogdoj — a­­ mongol írók még fokozottabban érzik a néppel szembeni kötelezettségüket, még in­kább kiveszik részüket a szovjet nép és a nagy Sztálin vezette béke és szocializmus táborának megerősítéséből.” BÖLÖNI GYÖRGY: MAGYAR IRÓ ÜDVÖZLETE A magyar írók üdvözletét hozom. Mi külö­nösen értékeljük Caragialét, a kiváló írót, mivel korának harcos, tántoríthatatlan és szenvedélyes bírálóját, a letűnt burzsoá­ föl­desuri rendszer gazdáinak kritikusát látjuk benne. Caragiale kiváló színműveit színhá­zainkban játszák, a magyar olvasók pedig igen jól ismerik — műveiből — a novella és karcolat román mesterét. A Magyar Írók Szö­vetsége Budapesten ünnepélyt rendezett Ca­ragiale tiszteletére, ahol hódolatát fejezte ki a nagy írónak, akinek műve a román nép nem­zeti kincse és ugyanakkor a miénk is, irodal­munk közös kincse. (Taps). írói kötelességünk, hogy hasznosítsuk, az egyetemes irodalom nagy íróinak alkotásait, — úgy ahogy azt ma Caragiale műveivel tesszük —, mert ezek a művek hozzásegítet­tek bennünket a régi burzsoá-rendszer meg­döntéséhez. Caragiale csapást mért a régi rendszerre azáltal, hogy felszínre hozta an­nak bűneit, leleplezte a nép ellenségeit. Kö­vessük a nagy klasszikusok példáját, mérjünk csapást a béke ellenségeire és éles fegyver­ként használjuk fel Caragiale műveit ebben a harcban. A magyar írók nevében mondom Önöknek: Elvtársak, tanuljunk Caragialétól, legyünk bátrak, szenvedélyesek és tántorít­­hatatlanok az ellenség ellen vívott harcban. (Taps.) ANDREJ SZTOJANOV GULJASKI ÜDVÖZLETE Engedjék meg, hogy I. L. Caragiale szüle­tésének 100-ik évfordulóján közvetítsem a Bolgár Tudományt és Kultúrát Terjesztő Bi­zottság és az Írók Szövetségének forró üd­vözletét. (Taps.) Caragiale centenáriumát mi is megünne­peltük országunkban. Színházainkban ját­szották Caragiale „Elveszett levél” című színdarabját, a sajtó pedig számos cikket kö­zölt ezzel kapcsolatosan. Caragiale művei, amelyekben visszatükrö­ződik a gyűlölet a burzsoák és földesurak ellen, szorosan össze vannak kötve a bolgár nép múltjával is. Leleplezve a román burzsoá­­földesuri rendszert, Caragiale közvetve le­leplezte a bolgár burzsoá-földesúri rendszer aljasságát is. Ezért Caragiale — a népe bol­dogságáért harcoló híres író — a bolgár nép és minden munkás nép írója is. (Taps.) Ne felejtsük el, hogy ezeket a szép órákat, amiket itt eltöltünk, annak köszönhetjük, hogy van Moszkva és van Sztálin elvtárs. Mi becsben tartjuk és becsben fogjuk mindig tartani kulturális ünnepségeinket, mert a mi erőnk hatalmas, legyőzhetetlen, az igazság és a békeszeretet ereje. Azoknak a népeknek az ereje, amelyek saját kezükbe vették sor­suk irányítását. (Taps.) HENRY PETER MATTHIS SVÉD ÍRÓ ÜDVÖZLETE örülök, hogy a Caragiale centenáriumát ünneplő lelkes gyűlésnek átadhatom a svéd nép meleg üdvözletét. Azok üdvözletét ho­zom, akiknek alkalmuk volt az utóbbi évek­ben meglátogatni a Román Népköztársaságot, de azokét a svéd dolgozókét is, akik újságok­ból, filmekről, előadásokból ismerik ezt a szép és gazdag országot és a román nép sza­bad, boldog életét. Tudjuk, hogy egymás kultúrájának és mű­vészetének kölcsönös megismerése gazdagab­bá teszi mindkét népet, ugyanakkor pedig hozzájárul a béke megszilárdításához is. A népek közötti egyre tevékenyebbé váló kul­­turkapcsolatok hozzájárulhatnak egymás köl­csönös megismeréséhez, a népek közötti egyetértés és a béke megszilárdításához. (Taps). CHARLES LOUIS PARON BELGA ÍRÓ ÜDVÖZLETE Caragiale centenáriumának megünneplése az önök országában újra bebizonyítja a bé­ketábor felsőbbrendűségét az angol-amerikai imperialistákkal szemben, akik csak a hábo­rút, a rombolást és a halált adhatják az em­beriségnek. A háborús uszilók nem tűrik a kultúra lé­tezését sem. Ugyanúgy, ahogy Franciaország­ban elhallgatták Balzac halálának centenáriu­mát, nálunk, Belgiumban is eltitkolták a „This Eulenspiegel”, nemzeti irodalmunk fő­műve szerzőjének, De Coster halálának 50. évfordulóját. Charles Louis Paron a továbbiakban rá­mutatott arra, hogy Caragiale centenáriumá­nak méltó megünneplésével, a román nép is­mét hozzájárult a világirodalom gazdagítá­sához, egy jobb világért, a békéért vívott harchoz. Az író hangsúlyozta, hogy a Román Népköztársaság ezzel segítséget ad a belga népnek a hazájában vívott kemény harcok­hoz. Ezután a következőket mondotta: Köszönetet mondunk mindazoknak, akik meghívtak bennünket és lehetővé tették szá­munkra, hogy részt vegyünk a kultúra és a béke e nagyszerű megnyilvánulásán. Köszönetet mondunk a Román Népköztár­saság munkásainak, íróinak és művészeinek. Köszönetet mondunk a román nép vezetői­nek, akik hosszú, nehéz éveken át fáradha­tatlanul harcoltak a békéért és népünk bol­dogságáért. Köszönetet mondunk a Szovjetuniónak, a­­melynek segítsége nélkül nem lehetnénk itt ma együtt. Köszönetet mondunk a kultúra nagy kori­feusának, a békeharc zászlóvivőjének, a dol­gozó emberiség reménységének: Joszif Visz­­szárionovics Sztálinnak. (Taps és hosszas éljenzés a népek nagy vezérének tiszteletére.) MELPO AXIOTI HALADÓ GÖRÖG ÍRÓNŐ ÜDVÖZLETE Nagy élmény számomra, hogy köztetek le­hetek és elhozhattam nektek görög elvtár­saim testvéri üdvözletét. Boldog vagyok, hogy veletek együtt ünne­pelhetem a román nép nagy íróját, Ion Luca Caragialet. A görög nép nagyon hálás nektek, mert Népköztársaságotok meleg otthont és szülői fogadtatást biztosított gyermekeinknek, aki­ket a Görögországot leigázó amerikai impe­rialisták üldöznek. Hálásak vagyunk, mert a román nép, szer­vezetein keresztül mindig segített bennünket azokban a tiltakozó kampányokban, amelyeket azért folytattunk, hogy népünk hőseit kira­gadjuk a halál karmaiból. Amikor a görög nép harcával kiűzi majd az amerikai imperialistákat és szolgáikat, meghívunk majd benneteket román elvtársak, hogy együtt ünnepeljük meg Athénben a Görög Népköztársaságot! (hatalmas taps.) ARVO TURTIAINEN FINN ÍRÓ ÜDVÖZLŐ BESZÉDE MI finnek, szintén abban az örömben és megtiszteltetésben részesültünk, hogy részt­­vehettünk népetek nagy írója, Ion Luca Cara­giale emlékének megünneplésén. Caragiale egyike az irodalom mestereinek, akik világosan feltárták műveikben azt a rendszert, amelyben éltek, a nép elnyomásá­nak és kizsákmányolásának rendszerét. Népetek nyelvében különösen megragadott egy fölemelő szó: Traiasca (éljen!). Ezt a szót kiáltom most a finnországi haladó írók és művészek nevében a Román Népköztársa­ság felé, népetek felé, a román irodalom, zene- és képzőművészet képviselői felé. (taps.) HANS CRISTIAN SCHERFIG DÁN IRO ÜDVÖZLETE Teljes szívemből köszönöm a román elv­­társaknak, hogy lehetővé tették az ünnepsé­gen való részvételemet. A haladó dán írók üdvözletét tolmácsolom. Nagyon sajnálom hogy nem üdvözölhetem önöket a bebörtön­zött Börge Haumannak, a „Land og Folk” központi lap főszerkesztőjének részéről is, akit azért csuktak le, mert megírta az igazsá­got. Az én országomban nagyon büszkék az „utak” az alkotmányban biztosított szólás és sajtószabadságra. Sajnos, gyakran ez a sza­badság átváltozik a hazugság terjesztésének szabadságává. Az igazság az ő részükre ve­szélyes. A Dániában megjelenő lapok közül csak egyetlen újság írja meg az igazságot. A töb­biek hazugságokat terjesztenek a Szovjetunió­ról és a népi demokratikus államokról. Én nem adtam hitelt ezeknek a hazugságoknak, mégis be kell vall­jam önöknek, nagyon meg­lepődtem, hogy milyen szép eredményeket ér­tek el önök nagyszerű országukban. Szent kötelességemnek fogom tartani, hogy honfitársaimnak elmondjam az igazat az önök országáról, beszéljek az önök kultúrá­jának gazdag kincseiről, amelyet nagyon meg­becsülnek és arról az új népkultúráról, ame­lyet most teremtenek meg. Azt hiszem, hogy hálámat legjobban úgy fejezhetem ki, ha elmondom az igazságot mindarról, amit önöknél láttam és hallottam. Úgy gondolom, hogy ezzel hozzájárulok a béke nagy ügyéhez. STEFAN HOCHREINER OSZTRÁK IRO ÜDVÖZLŐ BESZÉDE Ausztria haladó íróinak küldötte vagyok Mélyen meghatottak a Ion Luca Caragiale évforduló ünnepségei. Ez az ünneplés meg­mutatta, hogy a román nép mily nagy szere­tettel és tisztelettel emlékezik meg nagy író­járól. Ez alkalommal magam is megismerhettem a román nép gazdasági és kulturális téren ki­vívott sikereit Ezek a sikerek a népi demo­kratikus országok jellemvonásai. A szocializ­mus eszméjének legyőzhetetlen erejét és a kapitalizmus fölötti győzelmes felsőbbrendű­ségét mutatják ezek a sikerek. Ausztria dolgozói nagy szeretettel tekinte­nek ezekre az eredményekre. Az osztrák nép ezeket a szabadságért folyó harcában példá­nak és ösztönzésnek tekinti. Erkölcsi fegyvert jelentenek a nagy Cara­giale művei. Megmutatják a kizsákmányolok igazi arcát. Az ő műve közös kincse vala­mennyi szabadságért harcoló dolgozónak. (taps.) MIMI SVERDLUP LUNDEN NORVÉG ÍRÓNŐ ÜDVÖZLETE Köszönetet mondok a I. L. Caragiale cen­tenárium Jubileumi Bizottságának, hogy meg­hívott országukba és igy módom nyílt látni, hogyan építi a román nép új életét és hogyan fejleszti kultúráját. Románia nagyon messze van tőlünk és mi nagyon keveset tudunk az önök országáról. Ezért, különösen örülök, hogy meglátogathat­tam ezt az országot, hogy megismerhettem lakosait, és hogy elmesélhetem népemnek mindazt, amit itt láttam. Nem sok napot töltöttem el önök között, de örömmel állapíthatom meg, hogy önök mindent megtesznek, hogy fényt derítsenek mindarra, ami értékes a múlt kultúrájában, a nép művészetében. , A nagy Caragiale centenáriumának ünnep­lése megmutatta nekem, hogyan harcolnak önök a békéért, mert béke nélkül ez a mun­ka hiába. Jó lenne, mert béke nélkül az em­berek nem lehetnek boldogok, mert béke nél­kül nem létezhet boldog jövő, sem itt, sem az én országomban és sehol a világon. Teljes szívemből boldogságot kívánok az önök nagy munkájához és békét valamennyi­ünk részére. Torda vajonban jól halad a tüzelő és épületfa szállítása Torda rajon néptanácsa arra törekszik, hogy minél nagyobb mértékben elősegítse a dolgozók tüzelőanyaggal való ellátását. En­nek érdekében a tömegszervezetek segítségé­­vel széleskörű felvilágosító és mozgósító munkát fejtett ki. A legszebb eredményt Bányabükk, Pót­­sága, Ajtón és Szind községek, valamint Torockó érte el. Ezek a községek terven felül többszáz köbméter tűzifát szállítottak le január első felében. Az élenjáró községek más községekkel együtt összesen 2823 köb­méter tűzifát szállítottak be a városi munká­soknak, iskoláknak és intézeteknek. Jára község az előirányzott 500 köbméter épületfa anyagmennyiséget még 67 köbméterrel tol­dotta meg. Egy-egy községben azonban, — mint Borrév, Sütmeg, Hagymás, Túr és Szentmi­­hályfalva —, a felvilágosító munka hiánya miatt nem kielégítő az eredmény. A lemaradt községek néptanácsainak fela­­data, hogy a tömegszervezetekkel karöltve ösztönözzék a lemaradt községek lakóit, hogy haladéktalanul teljesítsék kötelezettsé­güket. NEMES MIKLÓS levelező. G. Calinescu akadémikus beszéde az I. L. Caragiale születése 100-ik évfordulója tiszteletére rendezett díszülésen Arkádij szovjet író beszéde Caragiale emlékünnepély a Ateneumában Kulturális és művészi életünk vezető személyiségei és külföldi íróvendégeink beszédei 1952., február 12., kedd Új munkáslakások Borgóprundon A besztercerajoni Borgóprundon, a B*?­* náth Andor papírgyár munkásait a múlt rend­szerben kegyetlenül kizsákmányolták. Egész­ségtelen odúkban laktak és betegség, éhség pusztította őket. A felszabadulás után rendszerünk gondos­kodása folytán itt is új élet kezdődött a mun­kások számára. Az utóbbi években számos korszerű munkástömbház épült a papírgyár szorgalmas dolgozói részére. A napokban is­mét 12 család költözött kényelmes új ottho­nokba. Új, egészséges lakosztályokat kaptak Constantin Gheorghiu, Ion Farcas Filoti Gheorghe Zvoboda és más élmunkások. Megkezdték a húsbeszolgáltatást Temesvár tartományban Temesvár tartomány falvaiban és községei­­ben január 29-én megkezdték a húsbeszolgál­­tatást. A dolgozó parasztok tudják azt, hogy a beszolgáltatással megszilárdítják az új pénzt, éppen ezért készséggel tesznek eleget beszolgáltatási kötelezettségüknek. Ezt bizo­­nyítják az eddig elért eredmények is. Temesvár rajonban csupán egy nap alatt 2500 kiló húst adtak be az államnak, többek között 7 darab (744 kiló) disznót, 16 juhot (680 kiló) és nagymennyiségű szárnyast. Az I. számú nyugtát Ambrus Vince, ujmos­­nicai középparaszt kapta, aki elsőnek tett ele­get beszolgáltatási kötelezettségének. 35 kiló húst adott be, vagyis 10 százalékkal haladta túl az első negyedévi előírást. Élenjárnak még a húsbeszolgáltatásban: Szilágyi János és Max Károly, ugyancsak uj­­mosnicai dolgozó parasztok, akik 25, illetve 10 százalékkal szolgáltattak be többet az előirányzott negyedévi húsmennyiségnél. Helyi erőforrások feltárása Bánffihunyad rajonban Az elmúlt évben Gyerővásárhely község környékén, Bánffihunyad rajonban, sárgaföld réteget és más ásványi nyersanyagokat fe­deztek fel. A néptanács nagy gondot fordít a kitermelésre és értékesítésre. Marótláka községben egy új kőbányát nyi­tottak meg, amely nagymennyiségű építő­anyaggal látja el a környéket. Jósikfalván az erdőkitermelésnél a desz­kahulladékokat gyümölcsszállító ládák ké­szítésére használják fel. Kiskalota község villamosításánál ugyancsak helyi erőforráso­kat használtak fel. A néptanácsok nagy gondot fordítanak a helyi erőforrások feltárására és értékesítésé­re. A helyi erőforrások jövedelméből már egy téglagyárat építettek. A néptanácsokat tevékenységükben az ál­landó bizottságok és a néptanácsi képvise­lők támogatják. A hátszegi Vöröskereszt működéséről A Vöröskereszt hátszegi szervezete idei­ben egészségvédelmi téren értékes tevékeny­séget fejtett ki a rajonhoz tartozó falvakban és községekben. Többek között 206 részvevővel 12 Egész­ségvédelemre kész" tanfolyamot rendezett, amelyekből kettőt Szilvás és Demsus közsé­gekben. Szerveztek öt egészségügyi kezelő­helyet is. A rajon orvosainak segítségével pedig 113 egészségügyi előadást tartottak. A dolgozó parasztság támogatására négy egészségügyi karavánt küldtek Klopotiva, Malomviz, Borbátviz és Tustya községekbe, ahol 900 dolgozót részesítettek ingyenes ke­zelésben. A Vöröskereszt hátszegi szervezete ezenkívül 22 csoportot létesített a ragályos betegségek felkutatására. Rádióműsor A ROMÁN NÉPKÖZTARSASÁG RÁDIÓ­­ÁLLOMASAINAK MAGYARNYELVŰ MŰSORA Szerda, 1952., február 13. R. TEMESVÁR I. 397 m hh. 6 óra 50 perc­kor: Hírek. Zene. R. ROMANIA 1935 és BU­KAREST II. 285 m hh 12 óra 30 perckor: Hí­rek. Hírmagyarázat. Zene. R. TEMESVÁR I. 397 m hh 16 órakor: Hirek. 16 óra 15 perckor: „Ismerjük meg hazánkat”: Börvely, a kollek­tivista falu. 16 óra 25 perckor: Kulturkrónika. R. ROMANIA 1935, BUKAREST II. 285 és TEMESVÁR I. 397 m hh 19 óra 30 perckor: A Szocializmus Országából: A Volga — a nagy orosz folyó. 19 óra 50 perckor: Hírma­gyarázat. R. ROMANIA és TEMESVÁR II. 22 óra 35 perckor: Hh­rek. CSÜTÖRTÖK, 1952. FEBRUÁR 14. R. TEMESVÁR I. 397 m hh. 6 óra 50 perc­kor: Hirek. Zene. R. ROMANIA 1935 és BU­KAREST II. 285 m hh. 12 óra 15 perckor: Hirek. Hírmagyarázat. Zene. R. TEMES­VÁR I. 397 m hh. 14 órakor Hirek. 16 óra 15 perckor: Ismeretterjesztő előadás: A földgáz. 16 óra 25 perckor: Mit olvassunk? R. ROMANIA 1935, BUKAREST II. 285 és TEMESVÁR I. 397 m hh 19 óra 30 perc­kor: Faluóra. R. ROMANIA és TERMESVAR II. 22 óra 35 perckor: Hirek.

Next