Romániai Magyar Szó, 1952. április (6. évfolyam, 1394-1419. szám)

1952-04-12 / 1404. szám

1952. április 12., szombat 3 - A Román Munkáspárt Központi Vezető­ségének és a Román Népköztársaság mi­nisztertanácsának megbízásából melegen kö­szöntöm a tanítókongresszust. Ez alkalommal üdvözlöm azokat a tanító­nőket és tanítókat, akik a tanulók oktatási és nevelési munkájában, az írástudatlanság fel­számolása és a dolgozó tömegek kulturszín­­vonalának emelése terén folytatott akcióban szerzett kiváló érdemeikért kitüntetése­ket kaptak és elnyerték az érdemes tanítói címet. Az önök kongresszusa országunk közéle­tének jelentős eseménye. Ez az első ilyen kongresszusunk. Jelentősége mindenekelőtt az, hogy értelmiségünk egyik legnépesebb osztagának , a tanítóságnak a képviselőit egyesíti. A többi értelmiségihez viszonyítva a tanítóknak bizonyos sajátságaik vannak kivált a falvakon, naponta nagy népi töme­gekkel kerülnek érintkezésbe. A népi demokratikus állam felemelő hiva­tást bízott a tanítóra, azt, hogy kialakítsa országunk új állampolgárát, a szocializmus építőjét, hogy új kádereket neveljen a szocia­lista építés számára, akik alkalmazni tudják az életben a tudományt és az új technikát. A tanító szép és nemes hivatása küzdeni az obszkurantizmus és a kulturális elmaradott­ság kiirtásáért, bevinni a legszélesebb tö­megekbe az élenjáró kultúra és tudomány fáklyáját. A tanítók hazafias feladata mna­inkból olyan embereket nevelni, akik szívvel­­lélekkel szolgálják a dolgozó nép ügyét, ha­zánkat, a Román Népköztársaságot, a béke ügyét, olyan embereket, akikbe beoltották a népek közötti testvériség szellemét, a határ­talan szeretetet felszabadítónk és barátunk, a Szovjetunió és a világ dolgozóinak taní­tója, a tudomány és kultúra lángeszű kori­feusa, Sztálin elvtárs iránt (Hatalmas taps. A jelenlevők állva, hossza­san éltetik Sztálin elvtársat, ütemesen kiált­ják Sztálin elvtárs nevét). Ez valóban szép, magasztos hivatás, amely megtiszteli és felemeli azt, akire bíz­ták. Nagy erkölcsi elégtétel és nagy boldog­ság értékes, művelt, felvilágosult, nagy tet­tekre képes elemeket adni a társadalomnak, országunknak. Ez a nagy elégtétel bősége­sen kárpótolja a falusi tanítókat azokért a személyes jellegű kisebb elégtételekért ame­lyeket, ellentétben a nagyvárosok lakóival, gyakran nélkülöz. Igaz, hogy ez a különb­ség egyelőre elkerülhetetlen, amikor a város és falu közötti különbségek eltörlésének fo­lyamata még csak a kezdet kezdetén van. Pártunk és kormányunk mindent megtesz és meg fog tenni, hogy a tanítónak, különösen a falusi tanítónak minél jobb életkörülménye­ket és pedagógiai munkájához minél jobb feltételeket teremtsen. (taps). A Párt és a kormány nagyrabecsüli azt az eredményes munkát, amelyet a tanítók tízezrei szerényen és önzetlenül folytatnak országszerte. Jól­lehet csak egy részük tagja pártunknak, ■egész tömegük arra hivatott, hogy a nép kezé­ vigye a párt szavát, átültesse az életbe a népi demokratikus állam politikáját. Ahhoz, hogy becsülettel teljesíthesse hiva­tását, a tanítónak természetesen jól fel kell készülnie, alapos tudományos és pedagógiai ismeretekkel kell rendelkeznie. Ezeknek az is­mereteknek az alapja az általános kultúra kell hogy legyen, de nem bármilyen kultúra, hanem valóban haladó kultúra, amely előre­viszi az emberiséget, amely a marxizmus-le­­ninizmus tanításaiból meríti erejét. E kongresszus feladata támogatni a tanító­kat a kultúrforradalom sikeres kibontakozá­sáért folyó nagyszerű munkájukban, erőtelje­sen fellendíteni a tanítók kulturális és szak­mai színvonalának emelését, minél tevéke­nyebb részvételre buzdítani a tanítóságot a szocialista építés terén folyó közös munkában és elsősorban a széles néptömegek kultura­­lizálásáért folytatott tevékenységben; feladata a tanítók figyelmének középpontjába helyezni a széles látókört nyitó marxi-lenini tanítás elsajátítását, (taps), önök ismerik, milyen nemzetközi feltéte­lek között zajlik le ez a kongresszus. A béke- és szabadságszerető népeket legnagyobb mértékben a béke megvédésének kérdése fog­lalkoztatja az új világháborúra uszító ame­rikai és angol imperialistákkal szemben. Az Amerikai Egyesült Államok vezette háborús táborral szembehelyezkedik a béketábor mind­jobban növekvő ereje, élén a hatalmas Szov­jetunióval, amelynek zászlaján Sztálin elv­társ csodálatos szavai állanak: „A béke fennmarad és megszilárdul, ha a népek saját kezükbe veszik és mindvégig megvédik a béke megőrzésének ügyét.’* Mialatt az imperialista propaganda min­den erejéből arra törekszik, hogy háborús pszichózist idézzen elő, a földkerekség egy­szerű emberei mélységes megelégedéssel kö­szöntik Sztálin elvtárs legutóbbi, világos és határozott válaszait a nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdésekre. Sztálin elvtárs tömö­ren és mélyrehatóan jellemezte a kapitaliz­mus és a kommunizmus békés egymás mel­lett élésének útját és megmutatta, hogy a kapitalizmus és a kommunizmus békés egy­más mellett élése teljes mértékben lehetsé­ges, ha mindkét fél részéről megvan az együttműködés óhaja, ha megvan az akarat ahhoz, hogy teljesítsék vállalt kötelezettsé­geiket, ha tiszteletben tartják az egyenlőség és a más államok belügyeibe való be nem­­avatkozás elvét. A jelenlegi nemzetközi helyzetben különös élességgel mutatkozik a hatalmas ellentét a kapitalizmus világa és a szocializmus világa között. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a jelenkor,i kapitalizmus alapvető gazdasági törvényé­nek legfőbb jellemvonása a maximális kapi­talista profit biztosítása az illető ország la­kossága többségének kizsákmányolása, tönk­­retevése és elszegényítése révén, más orszá­gok és elsősorban az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása révén, és végül, háborúk és a nemzetgazda­ság militarizálása révén a legnagyobb profi­tok biztosítása. Az Amerikai Egyesült Államokban, akár­csak más imperialista országokban, a néptö­­megek éheztetése, a saját nép elnyomása és más népek leigázása árán hatalmas össze­geket költenek fegyverkezésre, a koreai gya­lázatos agresszív háborúra, a gyarmati né­pek szabadságharcának elfojtására. A fegy­verkezési hajsza óriási profitokat biztosít az amerikai monopolista pénzmágnásoknak. Az­ Amerikai Egyesült Államok dolgozó népé­nek viszont munkanélküliséget, a holnap bi­zonytalanságát, inflációt és az életszívonal állandó süllyedését hozta. A lakosság kultu­rális szükségleteire a fegyvergyárosok nem­ találnak pénzt, még a hivatalos statisztika is kimutatja, hogy az Amerikai Egyesült Ál­lamokban jelenleg sokmillió írástudatlan van. Még súlyosabb a helyzet a többi kapitalis­ta államokban. Az úgynevezett Atlanti Egyezmény és a Marshall-terv — az ameri­kai imperializmus terjeszkedési és agresz­­sziós politikájának fegyverei — kétségbe­­ejtő gazdasági-pénzügyi helyzetbe juttat­ták ezeket az országokat. Anglia aranytarta­lékát kimerítik, békeiparát megfojtják, a nemzeti ipar számos ágát, főleg a közszük­ségleti cikkeket termelő ipart, mint a textil­ipart, súlyos válságba taszították. Franciaországban és Olaszországban gaz­dasági zűrzavar, infláció és munkanélküli­ség uralkodik. A francia és olasz nemzeti ipar számos vállalata, amelyet megfojtott az amerikai gazdasági terjeszkedés, beszüntette működését. Az adóteher, a tömegnyomor, a lakásínség mind nyomasztóbbá válik. Embertelen nyomor, éhínség és terror ural­kodik Jugoszláviában, amelyet Tito­ Ranko­­vics gyilkos kémbandája eladott az amerikai imperialistáknak. A megkülönböztetési politika, amelyet az amerikai imperialisták a Szovjetunióval, Kí­nával, a népi demokráciák országaival szemben a marshallizátt kormányokban levő lakásaiknak előírnak, nemcsak a dolgozók, ha­nem a vállalkozók érdekeit is sújtja és elő­nyös külkereskedelmi piacok elvesztését von­ja maga után. A kapitalista országok között mindjobban kiéleződnek az ellentétek. Ugyanakkor nő a tőkés országokban élő dolgozók forradal­mi harcának és a gyarmati és félgyarmati népek szabadságharcának lendülete. Merőben más a helyzet a szocializmus és a béke táborában. A szocializmus alapvető gazdasági törvényének fő jellemvonásai, Sztálin elvtárs tanítása szerint, a követke­zők: az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maxi­mális kielégítése, a legfejlettebb technikán alapuló szocialista termelés szakadatlan nö­velésével és tökéletesítésével. Ennek a törvénynek szemléltető bizonyíté­kai a Szovjetunió nagyszabású megvalósítá­sai. A Szovjetunió, következetes békevé­­delmi politikát folytatva, a kommunizmus hatalmas építkezésein dolgozik, újabb és újabb intézkedésekkel emeli a lakosság élet­színvonalát, újabb és újabb sikereket ér el a kultúra és tudomány felvirágoztatásának út­ján, s e sikerek között kiemelkedő helyet foglalnak el a több mint 40 millió diákot és főiskolai hallgatót oktató különböző fokú szovjet iskolák eredményei. Ez a csodálatraméltó példa vezérli orszá­gunkat és a többi népi demokratikus orszá­got a szocializmus építésének munkájában, (hatalmas taps). A Román Munkáspárt és a Román Nép­­köztársaság kormánya harcra mozgósítja az egész népet az ötéves terv sikeres teljesíté­séért, az ország iparosításáért és villamosí­tásáért, a mezőgazdaság szocialista átalakí­­tásáért a mezőgazdaság gépesítése alapján, a dolgozók életszínvonalának állandó emelé­séért. A kultúra fellendítése, a különbözőfokú iskolák fejlesztése, pártunk és kormányunk szocializmust építő politikájának szerves része. Pártunk és kormányunk az utóbbi időben számos gazdasági-pénzügyi jellegű intézke­dést tett, amelyek közül a legfontosabb a pénzreform és az árleszállítások. A pénzre­form sikeres végrehajtása megerősítette a kj vásárlóerejét, növelte a reálbért, fokozta a város és falu közötti árucserét, megjaví­totta a dolgozók ellátását. A pénzreform kedvező feltételeket teremtett népgazdasá­gunk minden ágának még nagyobb fellendü­lésére. Kilátást nyit a lakosság közszükség­leti cikkekkel, élelmiszerrel, textiláruval és egyebekkel való ellátására mindinkább kielé­gítő mennyiségben, a jegyrendszer megszün­tetésére és az egységárak rendszerének be­vezetésére. E célkitűzések elérése érdekében számos feladatot kell teljesítenünk. Ezeket a felada­tokat önök ismerik a pénzreform sikerének megszilárdításával kapcsolatban nemrég ho­zott kormány- és párthatározatból. Az ipari termelés növelése, a munkatermelékenység állandó fokozása, a mezőgazdasági áruter­melés emelése, a város és a falu közötti ter­melési és árucserekapcsolatok megerősítése, az állam iránti kötelezettségek teljesítése fon­tos helyet foglal el e feladatok között. Jó mezőgazdasági évre van kilátásunk A kedvező feltételek bőséges termést ígérnek. Mozgósítani kell az egész dolgozó paraszt­ságot, hogy egy arasznyi föld se maradjon megmunkálatlanul, hogy minden növényt jól gondozzanak és az összes mezőgazda­sági munkálatokat idejében és jó feltételek mellett végezzék el. A dolgozók szervezett ki­tartó erőfeszítésétől függ, hogy az idén gazdag termésünk legyen, hogy több kenyér­rel, több hússal, több növényi és állati zsira­dékkal, több cukorral láthassuk el a dolgo­zókat. A dolgozó nép, a munkásosztály és pár­tunk erejébe vetett hittel bizton állíthatjuk, hogy megvalósítjuk azt, amit a dolgozók élet­­színvonalának emelése terén magunk elé tűz­tünk, mint ahogy új üzemek, erőművek, a Duna—Fekete-tenger csatorna, új utak, va­sutak, kultúrintézmények építésével mosta­náig is megvalósítottuk mindazt, amit ma­gunk elé tűztünk. (Hatalmas taps.) Elvtársak és elvtársnők. A burzsoá-földesúri rendszer a közoktatás terén, mint minden más téren, vagy talán még nagyobb mértékben, mint más téren, nehéz és szomorú örökséget hagyott, orszá­gunkra. A kizsákmányoló osztályoknak nem volt érdekük kifejleszteni az­skolát. Orszá­gunk gyárosai és földbirtokosai nem akar­ták megszüntetni az analfabétizmust. Nem volt érdekük a néptömegek kulturalizálása, mert ez a tömegek öntudatának fokozásához, a jobb életért vívott harcok erősödéséhez ve­zetett volna. A kizsákmányoló osztályoknak nem műveit népre, hanem engedelmesen dol­gozó rabszolgákra volt szükségük. Az isko­la és a kultúra iránti érdeklődésük csak azok­ra az ismeretekre szorítkozott, amelyekre a városi és falusi dolgozónak szüksége volt azért, hogy nagyobb eredménnyel dolgozhas­sanak a tőkéseknek, a földesuraknak és azok államának. A burzsoá-földesuri rendszer idején több mint 4 millió írástudatlan és félig írástudat­lan volt, országunkban. Az akkori — erősen csökkentett — hivatalos adatok szerint, csu­pán 1933-ban egymillió iskoláskorú gyermek nem járhatott iskolába, növelve az Írástudat­lanok után. Az 1933-as évnek, a grivicai véres megtor­lás esztendejének iskolai tevékenységéről be­szélve, az akkori bu­zsoá-földesúri kormány egy volt közoktatásügyi minisztere kénytelen volt beismerni, hogy „a tanulók aggasztóan csökkent iskolalátogatása illuzórikussá teszi az egész falusi elemi iskolai oktatást.” A bur­zsoázia és a földelún osztályok iskolapoli­tikája az iskolák számának csökkentésére, valamint a tanügy és a tantestület számára előirányzott összegek csökkentésére szorítko­zott. A tanítók és tanárok hónapokon keresztül nem kapták meg nyomorúságos fizetésüket. Önök közül sokan emlékeznek a tanítókat és tanárokat sújtó munkanélküliségre. A Romá­niai Egyetemi Végzettek Országos Egyesüle­te által 1933-ban készített részleges statisz­tikából kitűnik, hogy a tanárok 5 százaléká­nak volt biztos állása, 63 százaléka alkalmi állásokat töltött be, 32 százaléka pedig mun­kanélküli volt. Az ország vezetésében egymást váltogató burzsoá-földesúri kormányok, bármilyen is volt politikai cégérük, annak a csekély számú módosabb elemnek kivételével, akik amúgy sem törődtek az iskolával, a tanítók zömét nyomorban tartották. *De nem mondhatjuk, hogy a burzsoá pár­tok nem mutattak bizonyos ,,érdeklődést“ a tanítóság iránt. Csakhogy érdeklődésük nem a tanítóság életkörülményeinek megjavítását, vagy a közoktatás fellendítését célozta, ha­nem csak azt, hogy a különböző választások idején megszerezzék a tanítók szavazatait és hogy reakciós politikai spekulációikra hasz­nálják fel a tanítóknak a lakosságra gyako­rolt befolyását. A kizsákmányoló osztályok tudták, hogy a parasztlakosság tiszteli a tanítót, tanácsot kér tőle , ezért valamennyi burzsoá-föl­desúri párt — a liberálisok, a nemzeti-parasztpár­­tiak, a kuzisták, a vasgárdisták és a többiek — a legvisszataszítóbb demagógiával igye­kezett megnyerni magának a tanítóságot, hogy annak segítségével megnyerje és rá­szedje a paraszttömegeket. A burzsoá­ földes­­úri pártok, kihasználva a tanítók nyomorúsá­gos anyagi helyzetét, jobbra-balra osztogat­ták demagóg ígéreteiket, amelyekről azonban már hatalomrajutásuk másnapján megfeled­keztek. Különösen undorító volt a fasiszta vasgár­disták demagógiája— amellett, hogy a pa­rasztság becsapására és megtévesztésére szol­gáló jelszavaikat adták ki, mint az „ember és a földje“ — arra törekedtek, hogy a m­isz­­t­izmus és az obszkur­antizmus, a bűn és a halál kultuszának hálójába kerítsék az értel­miségieket és különösen a tanítóságot. E nehéz anyagi és szellemi feltételek kö­zepette, a kultúra hanyatlásának e légköré­ben, a tanítókat — akik a burzsoá­ földesúri pártok demagógiájának célpontjaivá váltak és megoszlottak a különböző reakciós pár­tok között — eltávolították igazi hivatásuk­tól, a tudomány, a kultúra, a világosság ter­jesztésétől. A legfelvilágosultabb tanítók bát­ran harcoltak e mos­oha körülmények ellen. Az irattárakban százával és ezrével feksze­nek a tanítók beadványai, melyeket a bur­zsoá-föl­desúri kormányok feledésbe burkol­tak: beadványok az analfabetizmus káros hatásáról, a nehéz anyagi feltételekről, ame­lyek megakadályozták a parasztok gyerme­keit, hogy iskolába járjanak, a falusi isko­lák szükségleteiről. Ezek a felvilágosult ta­nítók megérdemlik a hálát és szeretetet, ame­lyet csaknem minden dolgozó érez az iskola iránt, ahol gyermekkorában tanult. Ki nem közeledett közülünk szorongó szívvel és gyön­gédséggel volt iskolájához, ki nem emlékszik szeretettel vissza az iskolára és azokra, akik tanították! Az akkori idők nehéz feltételei el­lenére és a régi iskolában alkalmazott, néha barbár módszerek ellenére, ezek a szép em­lékek és az oktatóink iránti hála élénken él mindnyájunk szivében. (Hatalmas taps.) Elvtársak és elvtársnők. Miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, miután a dolgozók a Román Kom­munista Párt vezetésével megdöntötték a burzsoá­ földesúri rendszert, az iskola helyze­tében, a tanítóság helyzetében és az oktatás tartalmában döntő változás ment végbe. A népi demokratikus rendszer, uralomra jutása pillanatától a legnagyobb érdeklődést tanúsít­ja a közoktatás fejlesztése és a tömegek kul­­turalizálása, a jövő honpolgárainak, a szocia­­lizmus öntudatos építőinek nevelése iránt. A népi demokratikus rendszer felfogása az oktatásról, az ifjúság neveléséről, nem a ha­lál kultuszán, hanem az élet kultuszán, az alkotó munka kultuszán, a nép boldogságáért vívott kemény harc kultuszán alapszik. (Taps.) Hogy a szocializmus építésének útjára lép­hessünk, gyökeresen meg kellett változtatni az iskolaszervezésnek, az oktatás orientáló­dásának és a tanügyi káderek irányításának eddigi elveit. Pártunk megvalósította a tanügyi refor­mot, amely határkő a régi burzsoá iskola és a népi demokratikus rendszer új iskolája kö­zött. A tanügyi reform szélesre tárta az iskola kapuit a dolgozók gyermekei előtt. A kormány évről-évre növelte a közokta­tásra szánt költségvetési alapot. A Nagy Nemzetgyűlésben nemrégiben megszavazott költségvetés több mint 5 mil­liárd 300 millió új lejt, vagyis 106 milliárd régi lejt irányoz elő társadalmi-kulturális célokra. Ez az összeg 19,4% többletet jelent 1951-hez képest és a RNK 1952-es költségve­tési kiadásainak 17,5%-át teszi ki. Ennek az összegnek közel 40%-át a szocializmus épí­téséhez szükséges káderek képzésére fordít­juk. (Taps.) A volt analfabéták százezrei végeztek két­éves betűvető tanfolyamokat, első ötéves ter­vünk során pedig te­jesen felszámoljuk az analfabetizmust. Néhány ezer új elemi isko­lát létesítettünk. Az 1951/52-es tanévben az iskolaköteles gyermekek 96%-a jár iskolába. A burzsoá­ földesúri rendszer megfosztotta a nemzeti kisebbségeket az anyanyelvükön való oktatás jogától. Népi demokratikus rendszerünkben a lenini-sztálini nemzeti po­litika alkalmazását tükrözi az a több mint 3500 elemi és középfokú iskola, valamint azok a felsőfokú tanintézetek, amelyekben az oktatás a nemzeti kisebbségek anyanyel­vén folyik. A párt és a kormány gondoskodása révén, 1943 és 1951 között 590 új iskolakönyvet szerkesztettek és adtak ki közel 28 millió példányszámban, közöttük csaknem hárommil­liót a nemzeti kisebbségek anyanyelvén. Hogy a fiatal nemzedék a fejlett szovjet kultúra elsajátításáv­al gazdagíthassa tudá­sát, a tanügyi reform bevezette az iskolák tantervébe az orosz nyelvoktatást az elemi iskola IV. osztályától A tanügyi reform eredményeképpen, új ok­tatási formák létesültek: kétéves iskolák munkások számára ; a munkaerőtartalékok szakmai iskolái , középfokú technikai isko­lák, új felsőfokú tanintézetek. Nemrégiben megalakult a Közoktatásügyi Minisztérium mellett működő Pedagógiai Tudományok Inté­zete és Tanügyi Káderek Továbbképző Inté­zete. 55.000 diák részesül felsőfokú oktatásban, ők lesznek az ország villamosításához szük­séges villanygépek építői, fémipari, kohásza­ti, kőolajipari és más vállalataink számára szükséges nehézgépek építői, országunk jövő közgazdászai, agronómusai, történészei, taná­rai, irodalmárai, stb. A párt és a kormány 1951 augusztus 16-i határozata eredményeképpen, az elemi és kö­zépfokú oktatásban működő tanügyi káderek élet- és munkafeltételei megjavultak. A párt és a kormány elhatározta, hogy Bu­­karesben egyetemi központot épít, amely majd magában foglalja a C. J. Parhon egye­tem új épületét, valamint több felsőfokú tech­nikai tanintézet épületét, az energetikai, fém­ipari, vegyészeti, építészeti főiskolákat, stb. Jelenleg egy nagyszabású távlati terven dolgozunk, a szocialista építés minden terü­letén szükséges kódcek iskolai előkészítésé­re; a terv a Központi Vezetőség és a kor­mány elé kerül jóváhagyásra. Fokozott tevé­kenységet fejtettünk ki, hogy szovjet mintára kidolgozzuk a különböző fokú és típusú is­kolák minden egyes tantárgyának a tanter­vet. Tovább folyik a felsőfokú oktatás és a középfokú technikai oktatás profolitozása. Ezek a tények mutatják, milyen nagy gon­dot fordít a párt és a kormány az iskolákra és a kultúrára, új káderek kialakítására, a szocializmust építő Fatal nemzedék nevelé­sére. Az állam és a párt a tanítókra bízza a jö­vő honpolgárainak millióit; rájuk bízza azt a feladatot, hogy az elemi iskolától kezdve formálják az új típusú honpolgárokat, a szo­cialista társadalom új embereit. Milyen nagy felelősség és egyszersmind milyen nagy megtiszteltetés ez ! A nagy Sztálin műveiben óva int bennün­ket a „dilettánsoktól és mindentudóktól“ s arra tanít, hogy a szocialista társadalomnak művelt emberekre van szüksége, akik alapos tudományos ismeretekkel rendelkeznek, akik jó szakemberekké, a társadalom hasznos tag­jaivá válhatnak, bármilyen téren dolgoznak is. A tanulóit, akiket ma az iskolában nevel­nek, holnap sztahanovisták, technikusok, pe­dagógusok, tudósok lesznek. Az iskola a szo­cializmus építéséhez szükséges legfőbb ká­derforrás. Ezért szükséges, hogy iskolánk a gyakorlattal, a termelésben kifejtett tevé­kenységgel elválaszthatatlan kapcsolatban álló tudományos ismereteket adjon át a nö­vendékeknek. Ebben az értelemben Lenin már 1920-ban követelte a szovjet iskolától, hogy „elenged­hetetlen feladatként azonnal térjen át a mű­szaki tanításra, hogy haladéktalanul tegye meg az azonnal megtehető lépéseket a mű­szaki oktatás felé." Vladimir Iljics Lenin a továbbiakban egész sor utasítást adott a mű­szaki nevelés feladataival kapcsolatban, és­pedig azt, hogy a növendékeknek számos alapvető fogalmat kell adni a villamosener­giáról, a vilamosság alkalmazásáról, a gép­iparban és vegyiparban, a villamosítási tervről (GOELRO); a tanulók legalább 3-szor látogassanak meg egy villanytelepet, üzemet, szovhozt; ismerjék meg az agronómia elemeit, stb. Tanítókádereink tekintsék vezérfonalnak Lenin útmutatásait pedagógiai és nevelési munkájukban. A tanítónak a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében, a népi demokratikus rendszer belső és külső ellensé­gei elleni harc szellemében kell nevelnie a növendékeket. Különös figyelmet kell szentelni az isko­­lákban a román nyelv tanumányozásának, amelyet a nép nemzedékek erőfeszítése árán alkotott; a klasszikus és korunkbeli haladó irodalom tanulmányozásának, amely tükrözi a nép törekvéseit, harcát és vívmányait; Ro­mánia történetének, amely a nép évszázados szabadságharcát ábrázolja. A tanítóknak és tanároknak ápolniok kell a nemzeti büszkeséget népünk forradalmi, ha­ladó hagyományai iránt; fel kell kelteniük az érdeklődést és meg kell szerettetniük Ni­­colae Bal­cescu, Victor Babes, Gheorghe Ma­­rinescu, Aurel Vlaicu művét, továbbá olyan írók és művészek realista mű­veit, mint Mi­hail Eminescu, Ion Luca Caragiale, Ion Creanga, Gheorghe Cosbuc, Teodor Aman, Nicolae Grigorescu. Meg kell tanítani ifjainkat arra, hogy meg­ismerjék és megszeressék országunk csodá­latos szépségeit és kincseit. Hazánk földje mindent megad, amivel gazdaggá és boldog­gá tehetjük az ember életét. Termékeny szán­tóföldjeink termését megtízszerezhetjük. Ha­zánk földjének belsejében kőolaj, vas, szén és más, még fel nem fedezett kincsek rej­lenek. Vannak vízeséseink, amelyeknek meg­­nem zabolázott ereje száz meg száz üzemet hozhat mozgásba az­ ország egész területén. Fegyverezzük fel hazánk ifjait a tudomány erejével, ébresszük fel minden ifjú lelkében a büszkeséget, hogy e kiapadhatatlan gazdag­ság ura lehet, keltsük fel ifjainkban a törek­vést, hogy mindezt a nép szolgálatába állít­sák, az ember javára, hazánk felvirágzására. (Hosszantartó taps.) Az oktatási folyamatban nagy figyelmet kell szentelni a szovjet kultúra felbecsülhe­tetlen értékeinek megismerésére, az orosz nyelv tanulására, amelynek ismerete lehetővé teszi, hogy eredetiben olvassuk Lenin és Sztálin halhatatlan, műveit, Puskin, Tolsztoj, Gorkij alkotásait. Az iskolának fejlesztenie kell a nagy szovjet néppel való barátságot és testvéri együttműködés értelmét, a szere­tetet a dicsőséges Szovjetunió iránt, amely felszabadított és­­hozzásegít bennünket, hogy szocialista hazánkat építsük; az isko­lának ápolnia kell a szeretetet népünk legjobb barátja, Sztálin elvtárs iránt (Hatalmas taps. A kongresszus tagjai hosszasan éltetik a Szovjetuniót és a nagy Sztálint) Elvtázsak és elvtársnők. Az összoroszországi internacionalista ta­nítók 1918-as kongresszusán tartott beszédé­ben, a nagy Lenin a következőket mondot­ta a tanítók társadalmi szerepéről : „A tanítók és tanárok hadseregének gigá­szi kulturális feladatokat kell maga elé tűz­nie, és elsősorban a szocialista oktatás fő­hadseregévé kell válnia..“ De — folytatja a nagy Lenin — „nem szorítkozhatunk az ok­tatási tevékenység szűk kereteire. A tanügyi kádereknek egybe kell olvadniuk a dolgozók egész harcoló tömegével. Az új pedagógia feladata az, hogy össz­ekösse az oktatási te­vékenységet a társadalom szocialista meg­szervezésének feladatával.“ Ez a feladat, összekapcsolni az oktatási tevékenységet a társadalom szocialista megszervezésének fel­adatával, országunk tanítaságának is fel­adata. Fontos szerepe a tanítónak, hogy felvilá­gosítsa a dolgozó parasztságot a mezőgaz­daság gépesítésének ,a föld társulásokban való közös megmunkálásának előnyeiről, a kollektív gazdaságok felsőbbrendűségéről. A tanítónak példát kell mutatnia az állam iránti állampolgári kötelezettségek teljesíté­sében és fel kell világosítania a dolgozó pa­rasztságot arról, hogy hazafias kötelessége szentül betartani a Román Népköztársaság törvényeit, harcra kell mozgósítania a sze­gény- és középparasztságot a kulákság, a dolgozó parasztság­­ zsákmányolás­a ellen. „Ha a falusi tanító valóban szolgálni akar­ja népe ügyét, népe szabadságának és füg­getlenségének ügyét, akkor legfőbb feladata, hogy a paraszttömegeket a munkásosztállyal összekötő láncszemmé legyen“ — mondotta Sztálin elvtárs 1925-ben, a Szovjetunió taní­tóinak kongresszusán A tanítónak nagy szerepe van a tudomá­nyos ismeretek terjesztésében a nép között, nagy szerepe van a miszticizmus és az elő­ítéletek ellen, a polgári-földesúri rendszertől ránkmaradt kulturális elmaradottság ellen vívott harcban. A tanító tekintse becsületbeli kötelességének, hogy a az élen járjon abban a harcban, amely valóra váltja az ötéves terv előirányzatát: az­ Írástudatlanság teljes fel­számolását a Román Népköztársaságban. Mindeme iskolai és iskolán kívül felada­tok teljesítésére hívjuk fel a Román Népköz­­társaság iskoláinak 27- és tízezernyi tanár­ját és tanítój­t. Az utóbbi évek során sok iskolában kezd­tek tanítani a népi demokratikus rendszer által nevelt új tanítók. Ez örvendetes jelen­ség; a­z uj tanítók azonban csak kisebbsé­gét alkotják a tanítóság nagy tömegének, amely még a polgári­ iskolában nevelkedett, abban az időszakban, amikor a burzsoázia és a nagybirtokosság uralkodó osztályok vol­tak, és amelyet a po­gári kultúra reakciós eszméivel tápláltak. A tanítók tömege csak akkor teljesítheti hivatását, csak akkor viheti véghez felada­tait, ha leszámol az iskolára, a módszertan­ra vonatkozó ósdi burzsoá nézetekkel, ha le­számol a polgári világnézettel és életfelfogás­sal. Ez az egyedüli út. (Hatalmas taps.) Kétségtelen, hogy a marxi-leniai világné­zet elsajátítása nem könnyű folyamat, hanem hosszadalmas és gyakran igen nehéz folya­mat, amely harcot idéz elő a régi felfogás­ban és régi gondolkodásmódban nevelkedett emberek öntudatában De arra a kérdésre, hogy a régi iskolában képzett tanítók képe­­sek-e elsajátítani a marxista-leninista felfo­gást, képesek-e megszabadulni a régi nézetek kölöncétől, megvannak-e ehhez a szükséges feltételek — kategorikusan igennel kell vála­szolnunk. Ezek a feltételek megvarrnak. A taní­tóiknak megvannak hozzá a szellemi képes­ségeik és új, lényegesen megjavult m­unka- és életfeltételeik. A hatalom már nem a sö­tétséget terjesztő, maradi tőkéseké és földes­uraké, hanem a társadalom leghaladóbb osz­tályáé, a munkásosztályé, amelynek célkitű­zése felépíteni a szocializmust és felszámol­ni a kizsákmányoló osztályokat. A tanítóság a munkásosztály állandó támogatásában ré­szesül, így tehát megvannak a kedvező anya­gi, politikai és erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a tudományos világnézet elsajátításának idő­szaka mennél rövidebtb legyen. A marxi-leni­ni tanok elsajátítása, e tanok óriási felsőbb­rendűségének tudata magas szellemi elégté­tel minden becsületes kul­turember számára. Az ilyen kulturember, még ha nem is párt­tag, öntudata növekedésének s a marxizmus­­leninizmus elsajátításának mértékében köze­ledik a párthoz, a társadalom leghaladóbb elemeit magába foglaló csapathoz és Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy ügyének harco­sává válik. Az utóbbi években a marxizmus-leniniz­­mus klasszikusainak számos munkáját for­dították le román nyelvre. A marxi-lenini tu­domány kiapadhatatlan kincsestára tehát mindenkinek rendelkezésére áll. Használják ki minél jobban elvtársak és elvtársnők, mert minél jobban elsajátítják, annál tevé­kenyebben és sikeresebben vehetnek részt a szocialista társadalom építésében, a tartal­mában szocialista és formájában nemzeti kultúra megteremtésében, hazánk fel­virágoz­­taatásában és fejlesztésében. (Nagy taps.) Van-e olyan erő, amely megakadályozhat­ná tanítóságunknak azt a vágyát és törek­vését, hogy a marxi-lenini tudomány csúcsai felé haladjon ? Ilyen erő nincs ! Ha még akadnak a tanítók között egyesek, akik a retrográd burzsoá ideológiába kapaszkodnak, olyan elemek, akik az obszkurantizmus és miszticizmus, a nacionalizmus és a kozmo­­politizmus hálójába kerültek, ezek elenyésző kisebbségben lévő vagyonos emberek, akik érdekelve vannak a régi helyzet visszaállí­tásában, akiket nem érdekel a kultúra, az iskola és a nép felvilágosodása. Mivel ezek elenyésző kisebbséget alkotnak a tanítói ér­telmiség nagy tömegével szemben, nem ké­pezhetnek komoly akadályt e nagy tömeg útjában és így nem lesz szükség különösebb nagy erőfeszítésre ahhoz, hogy leküzdjék és eltávolítsák őket, mihelyt a tanítók nagy tö­mege komolyan veszi hivatását, mint a közö­ élet aktív tényezője. A néphez kapcsolódott és a néphez hű ta­nítóságnak az egész arcvonalon küzdenie kell: a közoktatás színvonala emelésének frontján, az ipar, a mezőgazdaság, a keres­kedelem, a szövetkezés és a kultúrálét kü­lönböző ágai részére szükséges új káderek nevelése frontján, harcolnia kell az írástu­datlanság felszámolásáért és a tömegkultú­ra terjesztéséért. A tanítók kötelessége har­colni a régi társadalom erkölcsei, a saját soraikban még fellelhető retrográd, absz­tu­­rantista elemek ellen, akik kihasználva a becsületes emberek jóhiszeműségét, a népi demokratikus rendszer szabadságjogait, egyes tanítók éberségének és kombativitá­­sának hiányát, megkísérlik fékezni a közok­tatás haladását. Erős akarattal és kitartással, bátran köze­­­ledve a marxizmus-leninizmus forrásaihoz, a kultúra és a nép iránti­­szeretettől vezetve, győzelmesen megvívjuk a harcot. (Erős taps.) A marxi-lenini tudomány, a természetről, az életről és a társadalomról alkotott tudo­mányos valóság alapos ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy behatolhassunk a tu­domány bármely ágába, a fizikába, vegytan­ba, számtanba, nem is beszélve a történelem­­ről, nyelvtudományról és irodalomról. A dia­lektikus materializmus a tudomány emberei­nek biztos vezetője. Csak ez a nézet teszi lehetővé, hogy a dolgokat és jelenségeket ne skolasztikusan, mereven szemléljük, ha­nem mozgásuk, fejlődésük és átalakulásuk folyamatában tanulmányozzuk. A tudomány­ban éles harc folyik a materializmus és idealizmus között, az idealista felfogások el­len, a materializmus győzelméért. Ez ma­gáért a tudomány haladásáért vívott harc. Ezért a reakciós, idealista nézetek leküzdése a tudomány különböző ágaiban, a legna­gyobb mértékben kell, hogy foglalkoztassa különböző szaki tanárainkat és tanítóinkat. A Szovjetunióban folyó nagy tudományos viták a filozófia, a nyelvtudomány, az élet­tan és a fiziológia kérdéseiről, a szovjet tu­­­dósok nagy felfedezései az élő anyag struk­túrája terén, az atom szerkezete kérdésében, a kozmogónia terén, mind értékes forrásul szolgálhatnak tudományos és tanügyi káde­reink számára. A Szovjetunió a világ tudot­hiányának és kultúrájának központja. Különösképpen ki kell emelnünk azt a nagy szerepet, amit Sztálin elvtárs „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései“ című zseniális munkája játszik számos tu­dományág (filozófia, nyelvtudomány, törté­nelem, stb.) fejlődésében; a mű egyben újabb lépést jelent a dialektikus, materializmus fej­lesztésében. Állást foglalva a kritikát elfoj­tó irányzat ellen a­ tudomány fertíjt Sztálin elvtárs ebben a művében a vélemények har­cát a tudomány terén a tudomány, fejlődésé-é nek hajtóerejévé nyilvánította. Sztálin elv­társnak ez az útmutatása legyen erős ösz­tönző országunk tudósai és a kultúra műve­lői számára abban a harcban, amelyet a fi­lológia, fizika, vegytan, biológia, az orvos­tudomány és más tudományágak terén folytatnak a reakciós, tudományellenes nézet­­ek ellen. (Erőteljes taps.) A tanító a néptömegekkel, különösen a fa­lusi lakossággal való állandó szoros kapcso­lata során lépten-nyomon találkozik az ide­alista obszkurantista és misztikus felfogások legvaskosabb jelenségeivel. A tanító feladata leküzdeni a miszticizmust és az előítéleteket,­­megmagyarázni a természeti jelenségeket, terjeszteni a föld, az élet és az ember ere­detéről szóló tudományos igazságot. Ezek­­­nek az igazságoknak, az ismerete hozzá kell járuljon ahhoz, hogy a dolgozókat, de külö­nösen az ifjúságot, építő, alkotó munkára, a boldogabb élet építésére mozgósítsuk, ezen a világon és nem a másvilágon. Mind­annyian tudjuk, hogy a földesurak és tőké­sek — ahhoz, hogy a munkásokat és parasz­tokat járomban tarthassák — az éheseknek és rongyosoknak földi szenvedéseik és sze­génységük megszüntetése helyett csak a túl­­világi boldogság reményét adták. Mi, kommunisták azért harcolunk, hogy ezen a földön teremtsünk boldogságot. Tevé­kenységünkben a természet és­ a társadalom törvényeinek ismeretére támaszkodunk, s­ ezek az ismeretek vezetnek bennünket a dol­gozók boldogságának és­ jólétének érdekében. Az út, amelyen a tanítóknak, s általában a néphez hű értelmiségieknek haladniok kell, a boldog élet megteremtésében való tevé­keny részvétel útja és ezt a boldog életet a szocializmus hazánkban való felépítése hozza meg számunkra. (Nagy taps.) Példaképpen szolgáljon Önöknek a szovjet tanító típusa, az őt jellemző alapos ismere­tekkel, lelkiismeretességével és szerénységé­vel, a nép iránti, Lenin és Sztálin ügye irán­ti végtelen odaadásával. Tanulmányozzák ki­tartóan a tudomány és kultúra valódi gyúj­tópontjának, a szocializmust és kommuniz­must építő nagyszerű nemzedékek kovácsá­nak , a szovjet iskolának csodálatraméltó ta­pasztalatát. Törekedjenek arra, hogy ez a kongresszus adjon új lendületet iskolánk fejlődésének, amelynek hivatása kinevelni a magaskultu­­rájú embert, az épülő szocialista társadalom emberét. . . Legyenek annak a megtisztelő feladatnál? a magaslatán, amellyel önöket a dolgozó nép, a Román Népköztársaság kormánya­­is a Román Munkáspárt megbízta. Sikeres munkát kívánok a Tanítókongresz­­szusnak, a dolgozó nép, a szocializmus és a béke szolgálatában, a haladó kultúrának a­ nép körében való terjesztése, a nép boldog­sága szolgálatában! (Hosszas megismétlő­dő taps. A Kongresszus részvevői felállva, lelkesen éljeneznek és ütemesen kiáltják Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs nevét.) Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde a RNK tanitókongresszusán Romániai Magyar Szó

Next