Romániai Magyar Szó, 1952. április (6. évfolyam, 1394-1419. szám)
1952-04-12 / 1404. szám
1952. április 12., szombat 3 - A Román Munkáspárt Központi Vezetőségének és a Román Népköztársaság minisztertanácsának megbízásából melegen köszöntöm a tanítókongresszust. Ez alkalommal üdvözlöm azokat a tanítónőket és tanítókat, akik a tanulók oktatási és nevelési munkájában, az írástudatlanság felszámolása és a dolgozó tömegek kulturszínvonalának emelése terén folytatott akcióban szerzett kiváló érdemeikért kitüntetéseket kaptak és elnyerték az érdemes tanítói címet. Az önök kongresszusa országunk közéletének jelentős eseménye. Ez az első ilyen kongresszusunk. Jelentősége mindenekelőtt az, hogy értelmiségünk egyik legnépesebb osztagának , a tanítóságnak a képviselőit egyesíti. A többi értelmiségihez viszonyítva a tanítóknak bizonyos sajátságaik vannak kivált a falvakon, naponta nagy népi tömegekkel kerülnek érintkezésbe. A népi demokratikus állam felemelő hivatást bízott a tanítóra, azt, hogy kialakítsa országunk új állampolgárát, a szocializmus építőjét, hogy új kádereket neveljen a szocialista építés számára, akik alkalmazni tudják az életben a tudományt és az új technikát. A tanító szép és nemes hivatása küzdeni az obszkurantizmus és a kulturális elmaradottság kiirtásáért, bevinni a legszélesebb tömegekbe az élenjáró kultúra és tudomány fáklyáját. A tanítók hazafias feladata mnainkból olyan embereket nevelni, akik szívvellélekkel szolgálják a dolgozó nép ügyét, hazánkat, a Román Népköztársaságot, a béke ügyét, olyan embereket, akikbe beoltották a népek közötti testvériség szellemét, a határtalan szeretetet felszabadítónk és barátunk, a Szovjetunió és a világ dolgozóinak tanítója, a tudomány és kultúra lángeszű korifeusa, Sztálin elvtárs iránt (Hatalmas taps. A jelenlevők állva, hosszasan éltetik Sztálin elvtársat, ütemesen kiáltják Sztálin elvtárs nevét). Ez valóban szép, magasztos hivatás, amely megtiszteli és felemeli azt, akire bízták. Nagy erkölcsi elégtétel és nagy boldogság értékes, művelt, felvilágosult, nagy tettekre képes elemeket adni a társadalomnak, országunknak. Ez a nagy elégtétel bőségesen kárpótolja a falusi tanítókat azokért a személyes jellegű kisebb elégtételekért amelyeket, ellentétben a nagyvárosok lakóival, gyakran nélkülöz. Igaz, hogy ez a különbség egyelőre elkerülhetetlen, amikor a város és falu közötti különbségek eltörlésének folyamata még csak a kezdet kezdetén van. Pártunk és kormányunk mindent megtesz és meg fog tenni, hogy a tanítónak, különösen a falusi tanítónak minél jobb életkörülményeket és pedagógiai munkájához minél jobb feltételeket teremtsen. (taps). A Párt és a kormány nagyrabecsüli azt az eredményes munkát, amelyet a tanítók tízezrei szerényen és önzetlenül folytatnak országszerte. Jóllehet csak egy részük tagja pártunknak, ■egész tömegük arra hivatott, hogy a nép kezé vigye a párt szavát, átültesse az életbe a népi demokratikus állam politikáját. Ahhoz, hogy becsülettel teljesíthesse hivatását, a tanítónak természetesen jól fel kell készülnie, alapos tudományos és pedagógiai ismeretekkel kell rendelkeznie. Ezeknek az ismereteknek az alapja az általános kultúra kell hogy legyen, de nem bármilyen kultúra, hanem valóban haladó kultúra, amely előreviszi az emberiséget, amely a marxizmus-leninizmus tanításaiból meríti erejét. E kongresszus feladata támogatni a tanítókat a kultúrforradalom sikeres kibontakozásáért folyó nagyszerű munkájukban, erőteljesen fellendíteni a tanítók kulturális és szakmai színvonalának emelését, minél tevékenyebb részvételre buzdítani a tanítóságot a szocialista építés terén folyó közös munkában és elsősorban a széles néptömegek kulturalizálásáért folytatott tevékenységben; feladata a tanítók figyelmének középpontjába helyezni a széles látókört nyitó marxi-lenini tanítás elsajátítását, (taps), önök ismerik, milyen nemzetközi feltételek között zajlik le ez a kongresszus. A béke- és szabadságszerető népeket legnagyobb mértékben a béke megvédésének kérdése foglalkoztatja az új világháborúra uszító amerikai és angol imperialistákkal szemben. Az Amerikai Egyesült Államok vezette háborús táborral szembehelyezkedik a béketábor mindjobban növekvő ereje, élén a hatalmas Szovjetunióval, amelynek zászlaján Sztálin elvtárs csodálatos szavai állanak: „A béke fennmarad és megszilárdul, ha a népek saját kezükbe veszik és mindvégig megvédik a béke megőrzésének ügyét.’* Mialatt az imperialista propaganda minden erejéből arra törekszik, hogy háborús pszichózist idézzen elő, a földkerekség egyszerű emberei mélységes megelégedéssel köszöntik Sztálin elvtárs legutóbbi, világos és határozott válaszait a nemzetközi helyzetre vonatkozó kérdésekre. Sztálin elvtárs tömören és mélyrehatóan jellemezte a kapitalizmus és a kommunizmus békés egymás mellett élésének útját és megmutatta, hogy a kapitalizmus és a kommunizmus békés egymás mellett élése teljes mértékben lehetséges, ha mindkét fél részéről megvan az együttműködés óhaja, ha megvan az akarat ahhoz, hogy teljesítsék vállalt kötelezettségeiket, ha tiszteletben tartják az egyenlőség és a más államok belügyeibe való be nemavatkozás elvét. A jelenlegi nemzetközi helyzetben különös élességgel mutatkozik a hatalmas ellentét a kapitalizmus világa és a szocializmus világa között. Sztálin elvtárs arra tanít, hogy a jelenkor,i kapitalizmus alapvető gazdasági törvényének legfőbb jellemvonása a maximális kapitalista profit biztosítása az illető ország lakossága többségének kizsákmányolása, tönkretevése és elszegényítése révén, más országok és elsősorban az elmaradott országok népeinek leigázása és rendszeres kifosztása révén, és végül, háborúk és a nemzetgazdaság militarizálása révén a legnagyobb profitok biztosítása. Az Amerikai Egyesült Államokban, akárcsak más imperialista országokban, a néptömegek éheztetése, a saját nép elnyomása és más népek leigázása árán hatalmas összegeket költenek fegyverkezésre, a koreai gyalázatos agresszív háborúra, a gyarmati népek szabadságharcának elfojtására. A fegyverkezési hajsza óriási profitokat biztosít az amerikai monopolista pénzmágnásoknak. Az Amerikai Egyesült Államok dolgozó népének viszont munkanélküliséget, a holnap bizonytalanságát, inflációt és az életszívonal állandó süllyedését hozta. A lakosság kulturális szükségleteire a fegyvergyárosok nem találnak pénzt, még a hivatalos statisztika is kimutatja, hogy az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg sokmillió írástudatlan van. Még súlyosabb a helyzet a többi kapitalista államokban. Az úgynevezett Atlanti Egyezmény és a Marshall-terv — az amerikai imperializmus terjeszkedési és agreszsziós politikájának fegyverei — kétségbeejtő gazdasági-pénzügyi helyzetbe juttatták ezeket az országokat. Anglia aranytartalékát kimerítik, békeiparát megfojtják, a nemzeti ipar számos ágát, főleg a közszükségleti cikkeket termelő ipart, mint a textilipart, súlyos válságba taszították. Franciaországban és Olaszországban gazdasági zűrzavar, infláció és munkanélküliség uralkodik. A francia és olasz nemzeti ipar számos vállalata, amelyet megfojtott az amerikai gazdasági terjeszkedés, beszüntette működését. Az adóteher, a tömegnyomor, a lakásínség mind nyomasztóbbá válik. Embertelen nyomor, éhínség és terror uralkodik Jugoszláviában, amelyet Tito Rankovics gyilkos kémbandája eladott az amerikai imperialistáknak. A megkülönböztetési politika, amelyet az amerikai imperialisták a Szovjetunióval, Kínával, a népi demokráciák országaival szemben a marshallizátt kormányokban levő lakásaiknak előírnak, nemcsak a dolgozók, hanem a vállalkozók érdekeit is sújtja és előnyös külkereskedelmi piacok elvesztését vonja maga után. A kapitalista országok között mindjobban kiéleződnek az ellentétek. Ugyanakkor nő a tőkés országokban élő dolgozók forradalmi harcának és a gyarmati és félgyarmati népek szabadságharcának lendülete. Merőben más a helyzet a szocializmus és a béke táborában. A szocializmus alapvető gazdasági törvényének fő jellemvonásai, Sztálin elvtárs tanítása szerint, a következők: az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése, a legfejlettebb technikán alapuló szocialista termelés szakadatlan növelésével és tökéletesítésével. Ennek a törvénynek szemléltető bizonyítékai a Szovjetunió nagyszabású megvalósításai. A Szovjetunió, következetes békevédelmi politikát folytatva, a kommunizmus hatalmas építkezésein dolgozik, újabb és újabb intézkedésekkel emeli a lakosság életszínvonalát, újabb és újabb sikereket ér el a kultúra és tudomány felvirágoztatásának útján, s e sikerek között kiemelkedő helyet foglalnak el a több mint 40 millió diákot és főiskolai hallgatót oktató különböző fokú szovjet iskolák eredményei. Ez a csodálatraméltó példa vezérli országunkat és a többi népi demokratikus országot a szocializmus építésének munkájában, (hatalmas taps). A Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormánya harcra mozgósítja az egész népet az ötéves terv sikeres teljesítéséért, az ország iparosításáért és villamosításáért, a mezőgazdaság szocialista átalakításáért a mezőgazdaság gépesítése alapján, a dolgozók életszínvonalának állandó emeléséért. A kultúra fellendítése, a különbözőfokú iskolák fejlesztése, pártunk és kormányunk szocializmust építő politikájának szerves része. Pártunk és kormányunk az utóbbi időben számos gazdasági-pénzügyi jellegű intézkedést tett, amelyek közül a legfontosabb a pénzreform és az árleszállítások. A pénzreform sikeres végrehajtása megerősítette a kj vásárlóerejét, növelte a reálbért, fokozta a város és falu közötti árucserét, megjavította a dolgozók ellátását. A pénzreform kedvező feltételeket teremtett népgazdaságunk minden ágának még nagyobb fellendülésére. Kilátást nyit a lakosság közszükségleti cikkekkel, élelmiszerrel, textiláruval és egyebekkel való ellátására mindinkább kielégítő mennyiségben, a jegyrendszer megszüntetésére és az egységárak rendszerének bevezetésére. E célkitűzések elérése érdekében számos feladatot kell teljesítenünk. Ezeket a feladatokat önök ismerik a pénzreform sikerének megszilárdításával kapcsolatban nemrég hozott kormány- és párthatározatból. Az ipari termelés növelése, a munkatermelékenység állandó fokozása, a mezőgazdasági árutermelés emelése, a város és a falu közötti termelési és árucserekapcsolatok megerősítése, az állam iránti kötelezettségek teljesítése fontos helyet foglal el e feladatok között. Jó mezőgazdasági évre van kilátásunk A kedvező feltételek bőséges termést ígérnek. Mozgósítani kell az egész dolgozó parasztságot, hogy egy arasznyi föld se maradjon megmunkálatlanul, hogy minden növényt jól gondozzanak és az összes mezőgazdasági munkálatokat idejében és jó feltételek mellett végezzék el. A dolgozók szervezett kitartó erőfeszítésétől függ, hogy az idén gazdag termésünk legyen, hogy több kenyérrel, több hússal, több növényi és állati zsiradékkal, több cukorral láthassuk el a dolgozókat. A dolgozó nép, a munkásosztály és pártunk erejébe vetett hittel bizton állíthatjuk, hogy megvalósítjuk azt, amit a dolgozók életszínvonalának emelése terén magunk elé tűztünk, mint ahogy új üzemek, erőművek, a Duna—Fekete-tenger csatorna, új utak, vasutak, kultúrintézmények építésével mostanáig is megvalósítottuk mindazt, amit magunk elé tűztünk. (Hatalmas taps.) Elvtársak és elvtársnők. A burzsoá-földesúri rendszer a közoktatás terén, mint minden más téren, vagy talán még nagyobb mértékben, mint más téren, nehéz és szomorú örökséget hagyott, országunkra. A kizsákmányoló osztályoknak nem volt érdekük kifejleszteni azskolát. Országunk gyárosai és földbirtokosai nem akarták megszüntetni az analfabétizmust. Nem volt érdekük a néptömegek kulturalizálása, mert ez a tömegek öntudatának fokozásához, a jobb életért vívott harcok erősödéséhez vezetett volna. A kizsákmányoló osztályoknak nem műveit népre, hanem engedelmesen dolgozó rabszolgákra volt szükségük. Az iskola és a kultúra iránti érdeklődésük csak azokra az ismeretekre szorítkozott, amelyekre a városi és falusi dolgozónak szüksége volt azért, hogy nagyobb eredménnyel dolgozhassanak a tőkéseknek, a földesuraknak és azok államának. A burzsoá-földesuri rendszer idején több mint 4 millió írástudatlan és félig írástudatlan volt, országunkban. Az akkori — erősen csökkentett — hivatalos adatok szerint, csupán 1933-ban egymillió iskoláskorú gyermek nem járhatott iskolába, növelve az Írástudatlanok után. Az 1933-as évnek, a grivicai véres megtorlás esztendejének iskolai tevékenységéről beszélve, az akkori buzsoá-földesúri kormány egy volt közoktatásügyi minisztere kénytelen volt beismerni, hogy „a tanulók aggasztóan csökkent iskolalátogatása illuzórikussá teszi az egész falusi elemi iskolai oktatást.” A burzsoázia és a földelún osztályok iskolapolitikája az iskolák számának csökkentésére, valamint a tanügy és a tantestület számára előirányzott összegek csökkentésére szorítkozott. A tanítók és tanárok hónapokon keresztül nem kapták meg nyomorúságos fizetésüket. Önök közül sokan emlékeznek a tanítókat és tanárokat sújtó munkanélküliségre. A Romániai Egyetemi Végzettek Országos Egyesülete által 1933-ban készített részleges statisztikából kitűnik, hogy a tanárok 5 százalékának volt biztos állása, 63 százaléka alkalmi állásokat töltött be, 32 százaléka pedig munkanélküli volt. Az ország vezetésében egymást váltogató burzsoá-földesúri kormányok, bármilyen is volt politikai cégérük, annak a csekély számú módosabb elemnek kivételével, akik amúgy sem törődtek az iskolával, a tanítók zömét nyomorban tartották. *De nem mondhatjuk, hogy a burzsoá pártok nem mutattak bizonyos ,,érdeklődést“ a tanítóság iránt. Csakhogy érdeklődésük nem a tanítóság életkörülményeinek megjavítását, vagy a közoktatás fellendítését célozta, hanem csak azt, hogy a különböző választások idején megszerezzék a tanítók szavazatait és hogy reakciós politikai spekulációikra használják fel a tanítóknak a lakosságra gyakorolt befolyását. A kizsákmányoló osztályok tudták, hogy a parasztlakosság tiszteli a tanítót, tanácsot kér tőle , ezért valamennyi burzsoá-földesúri párt — a liberálisok, a nemzeti-parasztpártiak, a kuzisták, a vasgárdisták és a többiek — a legvisszataszítóbb demagógiával igyekezett megnyerni magának a tanítóságot, hogy annak segítségével megnyerje és rászedje a paraszttömegeket. A burzsoá földesúri pártok, kihasználva a tanítók nyomorúságos anyagi helyzetét, jobbra-balra osztogatták demagóg ígéreteiket, amelyekről azonban már hatalomrajutásuk másnapján megfeledkeztek. Különösen undorító volt a fasiszta vasgárdisták demagógiája— amellett, hogy a parasztság becsapására és megtévesztésére szolgáló jelszavaikat adták ki, mint az „ember és a földje“ — arra törekedtek, hogy a misztizmus és az obszkurantizmus, a bűn és a halál kultuszának hálójába kerítsék az értelmiségieket és különösen a tanítóságot. E nehéz anyagi és szellemi feltételek közepette, a kultúra hanyatlásának e légkörében, a tanítókat — akik a burzsoá földesúri pártok demagógiájának célpontjaivá váltak és megoszlottak a különböző reakciós pártok között — eltávolították igazi hivatásuktól, a tudomány, a kultúra, a világosság terjesztésétől. A legfelvilágosultabb tanítók bátran harcoltak e mosoha körülmények ellen. Az irattárakban százával és ezrével fekszenek a tanítók beadványai, melyeket a burzsoá-földesúri kormányok feledésbe burkoltak: beadványok az analfabetizmus káros hatásáról, a nehéz anyagi feltételekről, amelyek megakadályozták a parasztok gyermekeit, hogy iskolába járjanak, a falusi iskolák szükségleteiről. Ezek a felvilágosult tanítók megérdemlik a hálát és szeretetet, amelyet csaknem minden dolgozó érez az iskola iránt, ahol gyermekkorában tanult. Ki nem közeledett közülünk szorongó szívvel és gyöngédséggel volt iskolájához, ki nem emlékszik szeretettel vissza az iskolára és azokra, akik tanították! Az akkori idők nehéz feltételei ellenére és a régi iskolában alkalmazott, néha barbár módszerek ellenére, ezek a szép emlékek és az oktatóink iránti hála élénken él mindnyájunk szivében. (Hatalmas taps.) Elvtársak és elvtársnők. Miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat, miután a dolgozók a Román Kommunista Párt vezetésével megdöntötték a burzsoá földesúri rendszert, az iskola helyzetében, a tanítóság helyzetében és az oktatás tartalmában döntő változás ment végbe. A népi demokratikus rendszer, uralomra jutása pillanatától a legnagyobb érdeklődést tanúsítja a közoktatás fejlesztése és a tömegek kulturalizálása, a jövő honpolgárainak, a szocializmus öntudatos építőinek nevelése iránt. A népi demokratikus rendszer felfogása az oktatásról, az ifjúság neveléséről, nem a halál kultuszán, hanem az élet kultuszán, az alkotó munka kultuszán, a nép boldogságáért vívott kemény harc kultuszán alapszik. (Taps.) Hogy a szocializmus építésének útjára léphessünk, gyökeresen meg kellett változtatni az iskolaszervezésnek, az oktatás orientálódásának és a tanügyi káderek irányításának eddigi elveit. Pártunk megvalósította a tanügyi reformot, amely határkő a régi burzsoá iskola és a népi demokratikus rendszer új iskolája között. A tanügyi reform szélesre tárta az iskola kapuit a dolgozók gyermekei előtt. A kormány évről-évre növelte a közoktatásra szánt költségvetési alapot. A Nagy Nemzetgyűlésben nemrégiben megszavazott költségvetés több mint 5 milliárd 300 millió új lejt, vagyis 106 milliárd régi lejt irányoz elő társadalmi-kulturális célokra. Ez az összeg 19,4% többletet jelent 1951-hez képest és a RNK 1952-es költségvetési kiadásainak 17,5%-át teszi ki. Ennek az összegnek közel 40%-át a szocializmus építéséhez szükséges káderek képzésére fordítjuk. (Taps.) A volt analfabéták százezrei végeztek kétéves betűvető tanfolyamokat, első ötéves tervünk során pedig tejesen felszámoljuk az analfabetizmust. Néhány ezer új elemi iskolát létesítettünk. Az 1951/52-es tanévben az iskolaköteles gyermekek 96%-a jár iskolába. A burzsoá földesúri rendszer megfosztotta a nemzeti kisebbségeket az anyanyelvükön való oktatás jogától. Népi demokratikus rendszerünkben a lenini-sztálini nemzeti politika alkalmazását tükrözi az a több mint 3500 elemi és középfokú iskola, valamint azok a felsőfokú tanintézetek, amelyekben az oktatás a nemzeti kisebbségek anyanyelvén folyik. A párt és a kormány gondoskodása révén, 1943 és 1951 között 590 új iskolakönyvet szerkesztettek és adtak ki közel 28 millió példányszámban, közöttük csaknem hárommilliót a nemzeti kisebbségek anyanyelvén. Hogy a fiatal nemzedék a fejlett szovjet kultúra elsajátításával gazdagíthassa tudását, a tanügyi reform bevezette az iskolák tantervébe az orosz nyelvoktatást az elemi iskola IV. osztályától A tanügyi reform eredményeképpen, új oktatási formák létesültek: kétéves iskolák munkások számára ; a munkaerőtartalékok szakmai iskolái , középfokú technikai iskolák, új felsőfokú tanintézetek. Nemrégiben megalakult a Közoktatásügyi Minisztérium mellett működő Pedagógiai Tudományok Intézete és Tanügyi Káderek Továbbképző Intézete. 55.000 diák részesül felsőfokú oktatásban, ők lesznek az ország villamosításához szükséges villanygépek építői, fémipari, kohászati, kőolajipari és más vállalataink számára szükséges nehézgépek építői, országunk jövő közgazdászai, agronómusai, történészei, tanárai, irodalmárai, stb. A párt és a kormány 1951 augusztus 16-i határozata eredményeképpen, az elemi és középfokú oktatásban működő tanügyi káderek élet- és munkafeltételei megjavultak. A párt és a kormány elhatározta, hogy Bukaresben egyetemi központot épít, amely majd magában foglalja a C. J. Parhon egyetem új épületét, valamint több felsőfokú technikai tanintézet épületét, az energetikai, fémipari, vegyészeti, építészeti főiskolákat, stb. Jelenleg egy nagyszabású távlati terven dolgozunk, a szocialista építés minden területén szükséges kódcek iskolai előkészítésére; a terv a Központi Vezetőség és a kormány elé kerül jóváhagyásra. Fokozott tevékenységet fejtettünk ki, hogy szovjet mintára kidolgozzuk a különböző fokú és típusú iskolák minden egyes tantárgyának a tantervet. Tovább folyik a felsőfokú oktatás és a középfokú technikai oktatás profolitozása. Ezek a tények mutatják, milyen nagy gondot fordít a párt és a kormány az iskolákra és a kultúrára, új káderek kialakítására, a szocializmust építő Fatal nemzedék nevelésére. Az állam és a párt a tanítókra bízza a jövő honpolgárainak millióit; rájuk bízza azt a feladatot, hogy az elemi iskolától kezdve formálják az új típusú honpolgárokat, a szocialista társadalom új embereit. Milyen nagy felelősség és egyszersmind milyen nagy megtiszteltetés ez ! A nagy Sztálin műveiben óva int bennünket a „dilettánsoktól és mindentudóktól“ s arra tanít, hogy a szocialista társadalomnak művelt emberekre van szüksége, akik alapos tudományos ismeretekkel rendelkeznek, akik jó szakemberekké, a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak, bármilyen téren dolgoznak is. A tanulóit, akiket ma az iskolában nevelnek, holnap sztahanovisták, technikusok, pedagógusok, tudósok lesznek. Az iskola a szocializmus építéséhez szükséges legfőbb káderforrás. Ezért szükséges, hogy iskolánk a gyakorlattal, a termelésben kifejtett tevékenységgel elválaszthatatlan kapcsolatban álló tudományos ismereteket adjon át a növendékeknek. Ebben az értelemben Lenin már 1920-ban követelte a szovjet iskolától, hogy „elengedhetetlen feladatként azonnal térjen át a műszaki tanításra, hogy haladéktalanul tegye meg az azonnal megtehető lépéseket a műszaki oktatás felé." Vladimir Iljics Lenin a továbbiakban egész sor utasítást adott a műszaki nevelés feladataival kapcsolatban, éspedig azt, hogy a növendékeknek számos alapvető fogalmat kell adni a villamosenergiáról, a vilamosság alkalmazásáról, a gépiparban és vegyiparban, a villamosítási tervről (GOELRO); a tanulók legalább 3-szor látogassanak meg egy villanytelepet, üzemet, szovhozt; ismerjék meg az agronómia elemeit, stb. Tanítókádereink tekintsék vezérfonalnak Lenin útmutatásait pedagógiai és nevelési munkájukban. A tanítónak a szocialista hazafiság és a proletárnemzetköziség szellemében, a népi demokratikus rendszer belső és külső ellenségei elleni harc szellemében kell nevelnie a növendékeket. Különös figyelmet kell szentelni az iskolákban a román nyelv tanumányozásának, amelyet a nép nemzedékek erőfeszítése árán alkotott; a klasszikus és korunkbeli haladó irodalom tanulmányozásának, amely tükrözi a nép törekvéseit, harcát és vívmányait; Románia történetének, amely a nép évszázados szabadságharcát ábrázolja. A tanítóknak és tanároknak ápolniok kell a nemzeti büszkeséget népünk forradalmi, haladó hagyományai iránt; fel kell kelteniük az érdeklődést és meg kell szerettetniük Nicolae Balcescu, Victor Babes, Gheorghe Marinescu, Aurel Vlaicu művét, továbbá olyan írók és művészek realista műveit, mint Mihail Eminescu, Ion Luca Caragiale, Ion Creanga, Gheorghe Cosbuc, Teodor Aman, Nicolae Grigorescu. Meg kell tanítani ifjainkat arra, hogy megismerjék és megszeressék országunk csodálatos szépségeit és kincseit. Hazánk földje mindent megad, amivel gazdaggá és boldoggá tehetjük az ember életét. Termékeny szántóföldjeink termését megtízszerezhetjük. Hazánk földjének belsejében kőolaj, vas, szén és más, még fel nem fedezett kincsek rejlenek. Vannak vízeséseink, amelyeknek megnem zabolázott ereje száz meg száz üzemet hozhat mozgásba az ország egész területén. Fegyverezzük fel hazánk ifjait a tudomány erejével, ébresszük fel minden ifjú lelkében a büszkeséget, hogy e kiapadhatatlan gazdagság ura lehet, keltsük fel ifjainkban a törekvést, hogy mindezt a nép szolgálatába állítsák, az ember javára, hazánk felvirágzására. (Hosszantartó taps.) Az oktatási folyamatban nagy figyelmet kell szentelni a szovjet kultúra felbecsülhetetlen értékeinek megismerésére, az orosz nyelv tanulására, amelynek ismerete lehetővé teszi, hogy eredetiben olvassuk Lenin és Sztálin halhatatlan, műveit, Puskin, Tolsztoj, Gorkij alkotásait. Az iskolának fejlesztenie kell a nagy szovjet néppel való barátságot és testvéri együttműködés értelmét, a szeretetet a dicsőséges Szovjetunió iránt, amely felszabadított éshozzásegít bennünket, hogy szocialista hazánkat építsük; az iskolának ápolnia kell a szeretetet népünk legjobb barátja, Sztálin elvtárs iránt (Hatalmas taps. A kongresszus tagjai hosszasan éltetik a Szovjetuniót és a nagy Sztálint) Elvtázsak és elvtársnők. Az összoroszországi internacionalista tanítók 1918-as kongresszusán tartott beszédében, a nagy Lenin a következőket mondotta a tanítók társadalmi szerepéről : „A tanítók és tanárok hadseregének gigászi kulturális feladatokat kell maga elé tűznie, és elsősorban a szocialista oktatás főhadseregévé kell válnia..“ De — folytatja a nagy Lenin — „nem szorítkozhatunk az oktatási tevékenység szűk kereteire. A tanügyi kádereknek egybe kell olvadniuk a dolgozók egész harcoló tömegével. Az új pedagógia feladata az, hogy összekösse az oktatási tevékenységet a társadalom szocialista megszervezésének feladatával.“ Ez a feladat, összekapcsolni az oktatási tevékenységet a társadalom szocialista megszervezésének feladatával, országunk tanítaságának is feladata. Fontos szerepe a tanítónak, hogy felvilágosítsa a dolgozó parasztságot a mezőgazdaság gépesítésének ,a föld társulásokban való közös megmunkálásának előnyeiről, a kollektív gazdaságok felsőbbrendűségéről. A tanítónak példát kell mutatnia az állam iránti állampolgári kötelezettségek teljesítésében és fel kell világosítania a dolgozó parasztságot arról, hogy hazafias kötelessége szentül betartani a Román Népköztársaság törvényeit, harcra kell mozgósítania a szegény- és középparasztságot a kulákság, a dolgozó parasztság zsákmányolása ellen. „Ha a falusi tanító valóban szolgálni akarja népe ügyét, népe szabadságának és függetlenségének ügyét, akkor legfőbb feladata, hogy a paraszttömegeket a munkásosztállyal összekötő láncszemmé legyen“ — mondotta Sztálin elvtárs 1925-ben, a Szovjetunió tanítóinak kongresszusán A tanítónak nagy szerepe van a tudományos ismeretek terjesztésében a nép között, nagy szerepe van a miszticizmus és az előítéletek ellen, a polgári-földesúri rendszertől ránkmaradt kulturális elmaradottság ellen vívott harcban. A tanító tekintse becsületbeli kötelességének, hogy a az élen járjon abban a harcban, amely valóra váltja az ötéves terv előirányzatát: az Írástudatlanság teljes felszámolását a Román Népköztársaságban. Mindeme iskolai és iskolán kívül feladatok teljesítésére hívjuk fel a Román Népköztársaság iskoláinak 27- és tízezernyi tanárját és tanítójt. Az utóbbi évek során sok iskolában kezdtek tanítani a népi demokratikus rendszer által nevelt új tanítók. Ez örvendetes jelenség; az uj tanítók azonban csak kisebbségét alkotják a tanítóság nagy tömegének, amely még a polgári iskolában nevelkedett, abban az időszakban, amikor a burzsoázia és a nagybirtokosság uralkodó osztályok voltak, és amelyet a pogári kultúra reakciós eszméivel tápláltak. A tanítók tömege csak akkor teljesítheti hivatását, csak akkor viheti véghez feladatait, ha leszámol az iskolára, a módszertanra vonatkozó ósdi burzsoá nézetekkel, ha leszámol a polgári világnézettel és életfelfogással. Ez az egyedüli út. (Hatalmas taps.) Kétségtelen, hogy a marxi-leniai világnézet elsajátítása nem könnyű folyamat, hanem hosszadalmas és gyakran igen nehéz folyamat, amely harcot idéz elő a régi felfogásban és régi gondolkodásmódban nevelkedett emberek öntudatában De arra a kérdésre, hogy a régi iskolában képzett tanítók képesek-e elsajátítani a marxista-leninista felfogást, képesek-e megszabadulni a régi nézetek kölöncétől, megvannak-e ehhez a szükséges feltételek — kategorikusan igennel kell válaszolnunk. Ezek a feltételek megvarrnak. A tanítóiknak megvannak hozzá a szellemi képességeik és új, lényegesen megjavult munka- és életfeltételeik. A hatalom már nem a sötétséget terjesztő, maradi tőkéseké és földesuraké, hanem a társadalom leghaladóbb osztályáé, a munkásosztályé, amelynek célkitűzése felépíteni a szocializmust és felszámolni a kizsákmányoló osztályokat. A tanítóság a munkásosztály állandó támogatásában részesül, így tehát megvannak a kedvező anyagi, politikai és erkölcsi feltételek ahhoz, hogy a tudományos világnézet elsajátításának időszaka mennél rövidebtb legyen. A marxi-lenini tanok elsajátítása, e tanok óriási felsőbbrendűségének tudata magas szellemi elégtétel minden becsületes kulturember számára. Az ilyen kulturember, még ha nem is párttag, öntudata növekedésének s a marxizmusleninizmus elsajátításának mértékében közeledik a párthoz, a társadalom leghaladóbb elemeit magába foglaló csapathoz és Marx, Engels, Lenin, Sztálin nagy ügyének harcosává válik. Az utóbbi években a marxizmus-leninizmus klasszikusainak számos munkáját fordították le román nyelvre. A marxi-lenini tudomány kiapadhatatlan kincsestára tehát mindenkinek rendelkezésére áll. Használják ki minél jobban elvtársak és elvtársnők, mert minél jobban elsajátítják, annál tevékenyebben és sikeresebben vehetnek részt a szocialista társadalom építésében, a tartalmában szocialista és formájában nemzeti kultúra megteremtésében, hazánk felvirágoztaatásában és fejlesztésében. (Nagy taps.) Van-e olyan erő, amely megakadályozhatná tanítóságunknak azt a vágyát és törekvését, hogy a marxi-lenini tudomány csúcsai felé haladjon ? Ilyen erő nincs ! Ha még akadnak a tanítók között egyesek, akik a retrográd burzsoá ideológiába kapaszkodnak, olyan elemek, akik az obszkurantizmus és miszticizmus, a nacionalizmus és a kozmopolitizmus hálójába kerültek, ezek elenyésző kisebbségben lévő vagyonos emberek, akik érdekelve vannak a régi helyzet visszaállításában, akiket nem érdekel a kultúra, az iskola és a nép felvilágosodása. Mivel ezek elenyésző kisebbséget alkotnak a tanítói értelmiség nagy tömegével szemben, nem képezhetnek komoly akadályt e nagy tömeg útjában és így nem lesz szükség különösebb nagy erőfeszítésre ahhoz, hogy leküzdjék és eltávolítsák őket, mihelyt a tanítók nagy tömege komolyan veszi hivatását, mint a közö élet aktív tényezője. A néphez kapcsolódott és a néphez hű tanítóságnak az egész arcvonalon küzdenie kell: a közoktatás színvonala emelésének frontján, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem, a szövetkezés és a kultúrálét különböző ágai részére szükséges új káderek nevelése frontján, harcolnia kell az írástudatlanság felszámolásáért és a tömegkultúra terjesztéséért. A tanítók kötelessége harcolni a régi társadalom erkölcsei, a saját soraikban még fellelhető retrográd, abszturantista elemek ellen, akik kihasználva a becsületes emberek jóhiszeműségét, a népi demokratikus rendszer szabadságjogait, egyes tanítók éberségének és kombativitásának hiányát, megkísérlik fékezni a közoktatás haladását. Erős akarattal és kitartással, bátran közeledve a marxizmus-leninizmus forrásaihoz, a kultúra és a nép irántiszeretettől vezetve, győzelmesen megvívjuk a harcot. (Erős taps.) A marxi-lenini tudomány, a természetről, az életről és a társadalomról alkotott tudományos valóság alapos ismerete feltétlenül szükséges ahhoz, hogy behatolhassunk a tudomány bármely ágába, a fizikába, vegytanba, számtanba, nem is beszélve a történelemről, nyelvtudományról és irodalomról. A dialektikus materializmus a tudomány embereinek biztos vezetője. Csak ez a nézet teszi lehetővé, hogy a dolgokat és jelenségeket ne skolasztikusan, mereven szemléljük, hanem mozgásuk, fejlődésük és átalakulásuk folyamatában tanulmányozzuk. A tudományban éles harc folyik a materializmus és idealizmus között, az idealista felfogások ellen, a materializmus győzelméért. Ez magáért a tudomány haladásáért vívott harc. Ezért a reakciós, idealista nézetek leküzdése a tudomány különböző ágaiban, a legnagyobb mértékben kell, hogy foglalkoztassa különböző szaki tanárainkat és tanítóinkat. A Szovjetunióban folyó nagy tudományos viták a filozófia, a nyelvtudomány, az élettan és a fiziológia kérdéseiről, a szovjet tudósok nagy felfedezései az élő anyag struktúrája terén, az atom szerkezete kérdésében, a kozmogónia terén, mind értékes forrásul szolgálhatnak tudományos és tanügyi kádereink számára. A Szovjetunió a világ tudothiányának és kultúrájának központja. Különösképpen ki kell emelnünk azt a nagy szerepet, amit Sztálin elvtárs „A marxizmus és a nyelvtudomány kérdései“ című zseniális munkája játszik számos tudományág (filozófia, nyelvtudomány, történelem, stb.) fejlődésében; a mű egyben újabb lépést jelent a dialektikus, materializmus fejlesztésében. Állást foglalva a kritikát elfojtó irányzat ellen a tudomány fertíjt Sztálin elvtárs ebben a művében a vélemények harcát a tudomány terén a tudomány, fejlődésé-é nek hajtóerejévé nyilvánította. Sztálin elvtársnak ez az útmutatása legyen erős ösztönző országunk tudósai és a kultúra művelői számára abban a harcban, amelyet a filológia, fizika, vegytan, biológia, az orvostudomány és más tudományágak terén folytatnak a reakciós, tudományellenes nézetek ellen. (Erőteljes taps.) A tanító a néptömegekkel, különösen a falusi lakossággal való állandó szoros kapcsolata során lépten-nyomon találkozik az idealista obszkurantista és misztikus felfogások legvaskosabb jelenségeivel. A tanító feladata leküzdeni a miszticizmust és az előítéleteket,megmagyarázni a természeti jelenségeket, terjeszteni a föld, az élet és az ember eredetéről szóló tudományos igazságot. Ezeknek az igazságoknak, az ismerete hozzá kell járuljon ahhoz, hogy a dolgozókat, de különösen az ifjúságot, építő, alkotó munkára, a boldogabb élet építésére mozgósítsuk, ezen a világon és nem a másvilágon. Mindannyian tudjuk, hogy a földesurak és tőkések — ahhoz, hogy a munkásokat és parasztokat járomban tarthassák — az éheseknek és rongyosoknak földi szenvedéseik és szegénységük megszüntetése helyett csak a túlvilági boldogság reményét adták. Mi, kommunisták azért harcolunk, hogy ezen a földön teremtsünk boldogságot. Tevékenységünkben a természet és a társadalom törvényeinek ismeretére támaszkodunk, s ezek az ismeretek vezetnek bennünket a dolgozók boldogságának és jólétének érdekében. Az út, amelyen a tanítóknak, s általában a néphez hű értelmiségieknek haladniok kell, a boldog élet megteremtésében való tevékeny részvétel útja és ezt a boldog életet a szocializmus hazánkban való felépítése hozza meg számunkra. (Nagy taps.) Példaképpen szolgáljon Önöknek a szovjet tanító típusa, az őt jellemző alapos ismeretekkel, lelkiismeretességével és szerénységével, a nép iránti, Lenin és Sztálin ügye iránti végtelen odaadásával. Tanulmányozzák kitartóan a tudomány és kultúra valódi gyújtópontjának, a szocializmust és kommunizmust építő nagyszerű nemzedékek kovácsának , a szovjet iskolának csodálatraméltó tapasztalatát. Törekedjenek arra, hogy ez a kongresszus adjon új lendületet iskolánk fejlődésének, amelynek hivatása kinevelni a magaskulturájú embert, az épülő szocialista társadalom emberét. . . Legyenek annak a megtisztelő feladatnál? a magaslatán, amellyel önöket a dolgozó nép, a Román Népköztársaság kormányais a Román Munkáspárt megbízta. Sikeres munkát kívánok a Tanítókongreszszusnak, a dolgozó nép, a szocializmus és a béke szolgálatában, a haladó kultúrának a nép körében való terjesztése, a nép boldogsága szolgálatában! (Hosszas megismétlődő taps. A Kongresszus részvevői felállva, lelkesen éljeneznek és ütemesen kiáltják Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs nevét.) Gh. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde a RNK tanitókongresszusán Romániai Magyar Szó