Romániai Magyar Szó, 1953. január (7. évfolyam, 1628-1652. szám)
1953-01-24 / 1646. szám
953. január 24., szombat a Bolyai Tudományegyetemen Vizsgaidőszak Vizsgaidőszak van. Aki nem ismerné közelebbről egyetemünk életét, azt hinné, hogy konganak az ürességtől a Bolyai Tudományegyetem hosszú folyosói és termei, hiszen most nem tartanak előadásokat. A vizsgaidőszakra régen valóban az volt a jellemző, hogy a diákok kerestek maguknak valahol egy „eldugott" helyet, egy kis „magányt" hogy zavartalanul tanulhassanak, aztán hetente egyszer feljöttek az egyetemre, hogy számot adjanak arról, amit magukban olyan jól „betanultak“. Így természetesen azok, akiknek magyarázatra lett volna még szükségük, akiknek nélkülözhetetlen a kollektív tanulás megbuktak. Ma már más a tanulási módszerünk, másképpen készülünk a vizsgákra, nem magolunk, ki sem fárasszuk magunkat a végkimerülésig, jut idő bőven a pihenésre is. Ezért eredményesebb a munkánk. Nézzük meg például, milyen a vizsgaidőszak a nyelvtudományi karon. Alig múlt nyolc óra s a termek és könyvtárak asztalaihoz egymás után telepednek le a diákok. Egyik helyen nagy csend, csak a jegyzetek zizzennek meg egyszer, egyszer, amikor átadják egymásnak. Itt a professzorok jegyzeteit kérték kölcsön, hogy kiegészítsék saját jegyzeteiket, tudásukat. Egy másik teremben már nem olyan nagy a csend. Valamelyik sarokban egy csoport beszélget, vitatkozik, beljebb pedig éltanuló előadását hallgatják. Ebben a csoportban azok vesznek részt, akik már egyénileg elsajátították az anyagot s most csoportosan beszélik meg egymás között. Másik helyen egy gyengébb tanulóval foglalkoznak, könyvekről vitatkoznak, hiszen irodalmárok és sok kérdés merül fel egy-egy könyvvel kapcsolatban. Az emeleti rész egyik termében a másodévesek professzorukkal beszélgetnek s még megvitatják tisztázatlan kérdéseiket. Ha az olvasmányában elmélyült tanulót figyeli az ember, vagy a hevesen vitatkozókat hallgatja, benézhet a könyvtárba is, mert mindenütt érzi az alkotómunka lüktetését, itt minden azt hirdeti, hogy egyetemünk ifjai is országunk egész diákságával együtt öntudatosan, felelősségteljes munkával készülnek a vizsgákra, tanulnak, mert a tudást a szocializmust építő nép legégetőbb kérdésének , a béke megvédésének szolgálatába állítják. Mi, a harmadéves magyarszakos hallgatók, a kar egyesített könyvtárában tanulunk. Nem határoztuk el, hogy mindnyájan itt gyűlünk össze, de megbeszélés nélkül, még az első vizsga előtt vonzottak bennünket a Cosbuckötetek, amelyekből annyit tanultunk a román vizsgára, s amelyek által úgy megszerettük és megismertük a rommán nép vagy haladó költőjét, így tanulás közben spontánul alakultak ki a tanulócsoportok, amelyek nem véletlenül , románul jól és kevésbbé jó, tudó hallgatókból állottak. Ennek a kölcsönös segítségadásnak köszönhetjük, hogy csoportunkban egyetlen bukás sem volt, s olyan hallgatók, akik azelőtt nagyon gyengén állottak a román nyelv tanulásában, most sikeresen levizsgáztak,így kapott Tamás Mária és Szittai Júlia is „jó“ osztályzatot. Idei félévi vizsgánk eredményét, úgy mint az előbbieket is, egyetemünk párt és IMSZ alapszervezetének köszönhetjük, amely folytonos segítséget nyújtott munkánkban A vizsgaidőszak alatt egyetemünk békeharcbizottságának kezdeményezésére minden nap sajtószemlét tartunk, ahol megvitatjuk az aznapi újságban megjelenő külpolitikai eseményeket. Ezek a sajtószemlék nagyban hozzájárulnak politikai ismereteink bővítéséhez. A nemrég megtartott élénk sajtószemlén például valamennyi felszólaló megbélyegezte a Rosenberg házaspár ellen rendezett igazságtalan pert. Ilyen esetekben mindig párhuzamot vonunk az ottani békeharcosok és hazánk békeharcosainak élete közt. Nálunk a békeharc egyenlő a jól végzett munkával, nem lehet elválasztani egymástól, mindkettő életkérdésünk. Tudjuk, hogy hazánkat, a béketábor szilárd bástyáját erősítjük az eredményes tanulással, a sikeres vizsgával. Az eddigi kollokviumok és vizsgák eredményeiből meg lehet állapítani, hogy a komoly munka, a csoportos tanulás eredményeként a nyelvészeti kar tanulói sokkal szebb eredményeket értek el mint tavaly és tavalyelőtt. A harmadévesek közül például sokat fejlődtek Kirsch Lajos, Szentkirályi Aladár, Iszlai Sándor, Murádin László és mások. Munkánk eredményeként csoportunk három tagja tanulmányi ösztöndíjat kapott. Ezek között van Nagy Jolán kollektivista dolgozó parasztszülők gyermeke, Szittai Júlia, aki munkásszüleinek szerez örömet jó tanulmányi eredményeivel. Mi is valamennyien büszkék vagyunk rájuk. A tavalyi eredmények alapján jelenleg négy éltanulónk van: Szabó Gyula, Mitruly Miklós, Bura László és Szendrei Júlia. Ezek nemcsak megtartották, de teljes tudásukkal tovább, fokozták tavalyi eredményeiket és lelkiismeretesen segítik a tanulásban a gyengébbeket. Az a célunk, hogy minél több tanám kerüljön az élre. A másik megállapítás, amit eddigi munkánkkal kapcsolatban tehetünk, az hibáinkra és hiányosságainkra utal. Politikai gazdaságtanból, abból a tantárgyból, amelyet annyira tudnunk és tanulmányoznunk kellene, csoportunk tanulói közül többet visszahívtak. Ez azt jelenti, hogy ezek a tanulók csak majd egy későbbi időpontban adnak számot tudásukról. Nemsokára ismét megkezdődnek egyetemünkön az előadások, a lázas munka a második félév sikeréért. A jó tanulmányi tervektől, az idő kellő kihasználásától függ további eredményünk, a most következő félévtől az utolsó év sikere. Éppen ezért eddigi tapasztalatainkat felhasználjuk, hogy még felkészültebben, a tudás fegyverével felvértezve fejezzük be az 1953-as iskolaévet. FODOR IRÉN, a Bolyai Tudományegyetem nyelvészeti karának III. éves magyar szakos hallgatója A földrajz-geológiai kar hallgatói szorgalmas tanulással készültek fel a félévi vizsgákra Meg kell szüntetni a bürokráciát a nagyváradi városi néptanácsnál A nagyváradi városi néptanács hatáskörébe számos ipari üzem és intézmény tartozik. A helyi ipari vállalatok a néptanács segítségével 1952-ben jelentős eredményeket értek el a termelési terv teljesítésében. A „Metalo-Chimica”-üzem is az ilyen helyiérdekű vállalatok közé tartozik. Ez a fiatal vállalat — mindössze két esztendeje, hogy fennáll — annak ellenére, hogy a múlt évben megsokszorozta a közszükségleti cikkeket gyártó osztályait és ezzel jórészben hozzájárult a helyi szükségletek kielégítéséhez — fölemelt tervét is nagyszerűen teljesítette. A városi néptanácshoz tartozik az „Október 12” üzem és az „Agroindaliment“ vállalat is Az „Október 12“ üzem dolgozói 126, az „Agroinnaliment“ perig 105 százalékban teljesítették az évitervet. Ezek az eredmények jelentősek. Ez azonban nem annyit jelent, hogy nem lehetett volna eredményesebb munkát is végezni, különösképpen akkor, ha a városi néptanács végrehajtó bizottsága egyik fő feladatának tartotta volna az állandó bizottságok aktivizálását. A múlt évben több esetben bebizonyosodott, hogy a végrehajtó bizottság nem ellenőrizte kellőképpen az állandó bizottságok munkáját, nem adott megfelelő irányítást és így kevésbbé volt értékes az állandó bizottságok munkája. Gyakran előfordult, hogy némely állandó bizottság „elfeledkezett" a szokásos havi értekezlet megtartásáról A végrehajtó bizottságnak azonban ez csak egyik hibája. Gyakran megtörténik, hogy a végrehajtó bizottság — s ebben részes a helyi gazdasági ügyosztály is — „elsüllyeszti“ a néptanácsi képviselők jelentéseit, vagy pedig nem kezeli kellő figyelemmel ezeket a jelentéseket. Ilyenformán a helyiérdekű vállalatok működésével vagy más fontos kérdéssel kapcsolatos beadvány elintézetlenül marad. Dikker Tibor, Sajtos Péter, Teutu Ioan és más képviselők jelentései is így kallódtak el. Sebestyén József képviselő kétszer beadott ugyanazon javaslatára — az első elveszett — a mai napig sem kapott választ. Megtörténik olyan eset is, hogy a néptanácsi képviselő javaslatára, vagy egyéb kéréseire formálisan és bürokratikusan válaszol a végrehajtó bizottság. Ez történt dr. Kende László képviselő kérésével is, aki csak igen hosszadalmas utánjárás után kapott választ a végrehajtó bizottságtól. Mindezek a tények azt mutatják, hogy a városi néptanács hivatalos szobáiban nem ismeretlen a bürokrácia, amely lépten-nyomon fékezi a gyors ügykezelés ütemét. Ez a módszer homlokegyenest ellenkezik a néptanács működési szabályzatának előírásaival. A szabályzat előírja, hogy a javaslatokra legfeljebb 10 napon belül választ kell adni. A képviselők és más dolgozók kéréseinek emeletről-emeletre, szobáról-szobára való továbbítása akadályozza a néptanács és a dolgozók közötti kapcsolat elmélyítését. A végrehajtó bizottságnak sürgősen intézkedést kell tennie a bürokratizmus gyökereinek kiirtására. Ezzel a városi néptanács végrehajtó bizottsága jelentősen előrelendíti munkáját. HAJDÚ ANDRÁS, a városi néptanács sajtóosztályának vezetője. Szervezzék meg jobban a szászzsombori kollektív gazdaság munkáját Nemrégiben a bethleni rajonban lévő Kékes községben jártam. Amíg ott tartózkodtam, elbeszélgettem az emberekkel sok mindenről s többek között a kollektív gazdálkodásról is. Vannak a faluban sokan, akik jártak az ördöngösfüzesi, a felőri, szilágytői kollektív gazdaságban s látták, valóban jobb az élet a kollektívában. De vannak bizony olyanok is, akik más példát láttak. — Jártunk mi a szászzsombori kollektívában. Ha csak olyan eredményeket hoz a gépi munka, a közös gazdálkodás, akkor — és legyintenek. Szászzsomboron 1950. nyarán alakult meg az „Új út” kollektív gazdaság 54 családdal s 240 hektár területtel.. Első esztendőben a tagok jól dolgoztak. Megalakulás után mindjárt rendbehozták a kollektíva udvarát, szekárszint, istállót építettek, mert volt vagy húsz darab igásállatuk. A juhoknak aklot, mert abból is volt 104 darab. Azután pedig hozzáfogtaka vetéshez. A besztercei traktorállomás gépeivel idejében szántottak, vetettek Termett is olyan gabonájuk, hogyannál különb nem volt a környéken Az 1951. év is elég jól indult. A tavaszi vetést idejében végezték A növényápolásnál azonban már bajok voltak. A tagok nem jöttek rendesen munkába, a kapálással elkéstek. A kukorica egy része gyom között maradt. Az aratásnál — éppen mert kevesen jöttek munkába — idegen munkaerőt fogadtak, így is elkéstek, sok búza kárba ment. Az őszi termények betakarítását sem végezték el idejében Már vetni kellett s a tengeri még a határon volt A vezetőség, mikor látta, hogy a tagok nem jönnek dolgozni , fogta magát s a kukoricát — a legsúlyosabban megsértve a kollektív gazdaság alapszabályzatát — kiadta felibe a kollektivistáknak. Miután betakarították az őszi terményeket, a tagok nagy része nem jött munkába. — Most beszereztünk magunknak egyet-mást, a kukoricát felibe vittük haza, a búzából is elég szépen jutott munkanapjainkra, csak megleszünk valahogy — gondolták s nem mentek dolgozni. A vetéshez négyen-öten jöttek mindössze. Mire felszántották a kukoricaföldet, ami méteres gyomokkal volt tele, beállott a fagy. A búzát azonban el kellett vetniük. El is vetették a fagyos földbe, de nem géppel, hanem kézzel. A mag nem került be jó mélyre, megfagyott, elszáradt. S mi történt? Gyenge, csenevész termésük lett. A kollektíva jó földje csupán tíz mázsát, termett hektáronként. Ezt pedig nagyon jól kihasználják az odavaló kulákok s azok, akiket kizártak a kollektívából. Azt mondják a szomszéd falvak dolgozóinak. Íme a kollektívában annyit sem termelhet az ember, mint egyénileg. Nézzük csak meg, mi okozta Szászzsomboron ezeket a nehézségeket? Hibát követtek el már a szervezésnél s ez elsősorban a bethleni rajon néptanácsának a hibája. Nem voltak eléggé éberek s engedték, hogy kulákok, volt horthysta csendőrök s egyéb nem odavaló elemek furakodjanak be a kollektívába Ezek aztán persze nem törekedtek arra, hogy a kollektíva gyarapodjon, szép eredményeket érhessen el. Mást akartak. Mindent elkövettek, hogy a kollektív gazdaság felbomoljon, a tagok ne jöjjenek munkába De a kommunista tagok, mint Coprean Vasile, Csorvási Zsigmond, Susan Vasile és mások rájöttek, merről fúj a szél. 1951. decemberben leleplezték az oda befurakodott kulákokat. Kirakták a kollektívából Héner Ferencet, Zegrean Ioant, Szilágyi Mihályt, Csorba Jánost, összesen hatot, 1952. tavaszán pedig másik kettőt. A kulákokat most már kizárták, földjüket azonban nem adták vissza még a tavaszi vetés előtt. Ez a kollektív gazdaságnak megnehezítette a munkáját, mert amúgy is sok a földje a tagok számához viszonyítva. Hibás ezért a bethleni s most már a szamosujvári rajon néptanácsa. Az alakuláskor máskép is megszegték az alapszabályzatot. Bevettek vagy tizennégy családot, akik beléptek ugyan a kollektív gazdaságba, de kint is maradt földjük. Ezek a legsürgősebb munkák idején hiányoztak a gazdaságból. Kinti dolgaikat intézték el előbb s csak azután a kollektíváét. Erről tudott a bethleni rajon és a szamosujvári rajon is, mégsem adtak segítséget a kollektív gazdaság vezetőségének, hogy felszámolja ezt a kétkulacsos gazdálkodást és érvényt szerezzen az alapszabályzat előírásainak. A gazdaság vezetőségének a rajoni néptanács mezőgazdasági osztálya segítségével alaposan meg kell szerveznie a gazdaság munkáit. Fel kell világosítania a tagokat, jöjjenek rendesen munkába, hiszen csak így érhetnek el gazdagabb termést, így vívhatnak ki maguknak boldogabb életet. Át kell szervezniük a brigádmunkát. Ugyanis jelenleg csak egy brigád van a kollektív gazdaságban 180 taggal, amit egy brigádvezető nem bír kézben tartani Alakítsanak két brigádot, készítsenek munkatervet s adják ki minden csoportnak földjét, szerszámát. Tudja minden kollektivista, mikor hol és mit kell elvégeznie. Így jobban ellenőrizhetik a munkákat. A kollektivisták különben rájöttek, hogyha nem végeznek el minden munkát idejében és az agrotechnikai előírások szerint, nem dolgoznak szervezetten, nem érhetnek el eredményt. Az őszön, már idejében kezdtek a szántáshoz-vetéshez. Nyolcvan hektárt vetettek be nemesített vetőmaggal. Ebből hathektárral szovjet módszer szerint keresztsorosan. Kezdetnek ez is szép. De ha a tagok azt akarják, hogy az idén olyan terméseredményeket érjenek el, amellyel a szomszédos falvak dolgozói előtt is bebizonyíthatják, hogy a jóléthez és a boldogsághoz vezető egyetlen út a kollektív gazdálkodás napfényes útja, akkor minden erőfeszítésük arra kell irányuljon, hogy érvényt szerezzenek az alapszabályzatnak. Ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, a szamosújvári rajon néptanácsának is nagyobb felelősséggel kell a kollektivisták segítségére sietnie. Országunkban oly sok jól működő, hatalmas terméseredményeket felmutató kollektív gazdaság példája bizonyítja kézzelfoghatóan a dolgozó parasztság előtt a kollektív gazdálkodás felsőbbrendűségét. Igyekezzenek a szászzsombori kollektivisták, hogy az ő gazdaságuk is jó példát mutasson. ÚJLAKI MARTON Ötéves a román-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény öt évvel ezelőtt írták alá Budapesten a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt. Hosszú évtizedeken át tartó, mesterségesen szított viszálykodásra tett pontot ez a szerződés. Örök időkre testvérkezet nyújtott egymásnak a két egymásra talált, egy sorsú, egy célért küzdő nép. Az egyezmény aláírása óta eltelt öt év alatt Románia és Magyarország között teljes mértékben kialakultak azok az újtípusú kapcsolatok, amelyek a béketábor szabad országainak egymás közötti viszonyát jellemzik. Valamennyien jól tudjuk és saját bőrünkön éreztük, hogy a múltban mit jelentett mindkét nép dolgozói számára a két ország urainak gyűlöletszító politikája. A felszabadulás előtt a két szomszédos ország dolgozó népét elnyomó uraik, a tőkések és nagybirtokosok szándékosan igyekeztek szembeállítani egymással, sovinizmussal, gyűlölettel mérgezni meg lelküket. A sovinizmus csak azt a célt szolgálta, hogy a román és magyar várszivók megsüthessék mellette a maguk pecsenyéjüket. A két dolgozó nép között azonban soha nem voltak és nem is lehettek ellentétek. Mindkét nép legjobbjai, minden történelmi szakaszban a román—magyar barátság mellett foglaltak állást. A legnehezebb napokban a két nép legjobb fiai nem egyszer tömörültek harci szövetségbe a közös ellenség ellen. Budai Nagy Antal seregében együtt harcoltak a jobbágytartók ellen a román és magyar jobbágyok. Dózsa György felkelői között ott voltak a román nép fiai is. A XVIII. században azonos célért küzdöttek a nemesi önkény ellen felkelt mádéfalvi székelyek és Horea, Closca és Crisan fergeteges erővel támadó paraszthadai. Balcescu, a nagy román polgári demokrata forradalmár — akinek centenáriumát éppen ezekben a napokban ünnepeljük — kitartóan harcolt a két nép összefogásáért. Még 1849-ben is, amikor a bécsi kamarillának már sikerült egymás ellen ugrasztani az erdélyi népeket, Balcescu meggyőződéssel hirdette: „Most az a tennivaló, hogy valamiként kibékítsük a románokat a magyarokkal.“ Kossuth Lajos, a 48-as magyar forradalom vezére minden alkalmat felhasznált, hogy hitet tegyen a két nép barátságának szükségessége mellett. Az öt évvel ezelőtt aláírt egyezménynek, a két testvérország barátságának közös forrása az, hogy mindkét népet a dicsőséges Szovjet Hadsereg katonái szabadították fel. A szovjet nép hős fiainak a fasizmus felett aratott történelmi győzelme teremtette meg a lehetőséget, hogy mindkét nép elűzze a hatalomról elnyomóit s azuj, kizsákmányolástól és nemzeti gyűlölködéstől mentes élet útjára lépjen. A román—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezményt a népek egyenlőségének sztálini elve s a proletárnemzetköziség szelleme hatja át. „A nemzetközi kapcsolatoknak ezek az elvei az összes nagy és kis államok és népek teljes jogegyenlőségének elismeréséből fakadnak; ezeket a kapcsolatokat megerősíti a kölcsönös testvéri megértés és a Lenin és Sztálin diadalmas zászlaja alatt vívott közös harc a szocializmusért, az emberiség verőfényes jövőjéért“ — mondotta K. J. Vorosilov marsall, hazánk felszabadításának hetedik évfordulóján s ezek a szavak maradéktalanul érvényesek az öt évvel ezelőtt megkötött román-magyar egyezményre is. A Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság között létrejött barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezménynek elsősorban politikai síkon van óriási jelentősége. A felszabadulás előtt, amikor a délkeleteurópai népek életét a torzsalkodás és gyűlölködés jellemezte, az imperializmusnak könnyű volt behatolni Romániába és Magyarországba egyaránt, könynyű volt ezeket az országokat gazdaságilag végsőkig kihasználnia. Ugyanígy sikerült a hitleri fasizmusnak — az amerikai-angol vezetőkörök titkos, támogatásával — a szovjetellenes rablóháború hídfőjévé változtatná Romániát és Magyarországot. Ma azonban a két népköztársaságot kölcsönös segélynyújtási egyezmény fűzi össze s mindkét ország — a többi népi demokráciákkal együtt — hasonló szerződést kötött a felszabadító Szovjetunióval, a népek nemzeti függetlenségének, békéjének és szabadságának legyőzhetetlen bástyájával. Az imperialisták mindennemű próbálkozása elé ma már acélfalként emelkedik a szabad népek elszánt békeakarata és ereje. „A két kormányküldöttség megállapította, hogy a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal való barátság és szoros szövetség Románia és Magyarország fejlődésének és függetlenségének záloga — hangzik az egyezmény bevezető része —, a Románia és Magyarország közötti egyre szorosabb együttműködés politikai, gazdasági és kulturális téren, még jobban meg fogja szilárdítani a két ország közötti baráti kapcsolatokat és hozzájárul majd a magyar és román nép helyzetének megjavításához, valamint országaik felvirágoztatásához.“ Az egyezmény szellemében a szocializmust építő két ország szakadatlanul szélesíti és fejleszti gazdasági kapcsolatait. Elég, ha megemlítjük az elmúlt év közepén megkötött román—magyar gazdasági szerződést, amely a két nép közötti testvéri kapcsolatok fejlődésének kimagasló eredménye. Ennek értelmében ROMAGHIM néven román—magyar vegyestársaság alakul, amely új nagy vegyipari kombinátot épít hazánkban. Ugyanakkor magyar területen is hatalmas méretű vegyikombinát épül, amely az alapanyagául szolgáló földgázt többszáz kilométer hosszúságú vezetéken, hazánkból fogja megkapni. Az új üzemek a vegyipari termékek egész sorával látják el Románia és Magyarország népgazdaságát. A hosszúlejáratú gazdasági egyezmény ugyanakkor előirányozza a két ország helyi, magasfeszültségű villamosenergia-hálózatának összekapcsolását, miáltal közös erővel viszonylag kisebb erőfeszítéssel, gyorsabban és gazdaságosabban valósíthatjuk meg hazánk és Magyarország egyes szomszédos vidékeinek villamosítását. „Ezt a nagyszabású és merész, országaink szocialista fejlődését hatalmasan előrelendítő tervet személyesen és közvetlenül Rákosi elvtárs és Gheorghiu-Dej elvtárs kezdeményezte“ — írta az egyezménnyel kapcsolatban a „Szabad Nép“, majd megállapította: „A szabad népek új kapcsolatát kifejező román—magyar gazdasági egyezményt is azért köthettük meg, mert mindkét országban a munkásosztály van hatalmon, mert a két ország dolgozó népe sikeresen rakja le hazájában a szocializmus alapjait, mert mindkét ország korlátlanul élvezi a hatalmas Szovjetunió önzetlen segítségét.“ Az elmúlt évek során nagy mértékben kiszélesedtek a román—magyar kulturális kapcsolatok is. Több kulturcsere-egyezményt kötöttünk, amelyek mind azt a célt szolgálják, hogy a román és magyar dolgozók mindjobban megismerjék egymás életét és kulturkincseit. Jogos elégedettséggel vehetjük számba ezen a téren is eredményeinket. Petőfi, Ady, József Attila költeményei, Mikszáth és Móricz Zsigmond regényei a román dolgozók közkincsévé váltak. Az élő magyar írók közül román nyelven kiadták Illés Béla, Nagy Sándor és Aczél Tamás Sztáln-díjasok és több más élvonalbeli író munkáit. A magyar dolgozók pedig anyanyelvükön ismerhették meg Eminescu és Cosbuc válogatott verseit, Caragiale színdarabjait, Sadoveanu regényeit, Ion Creanga és mások írásait. A két ország közötti kulturális együttműködés keretében egyezmény jött létre a közös könyvkiadás kérdésében is. Könyvkereskedéseinkben egyre több olyan művel találkozhatunk, amelyeknek belső borítólapján ez áll: „Megjelent a Magyar Népköztársaságban, a Magyar Népköztársaság és a Román Népköztársaság közötti közös könyvkiadás keretében.“ Különös jelentősége van ennek a román néppel teljes egyenjogúságban élő magyar nemzeti kisebbség számára, mert még több lehetőséget teremt számára a magyar kultúra és a világirodalom legkiválóbb alkotásainak megismerésére. A kultúrkapcsolatok természetesen nem korlátozódnak csupán a könyvkiadásra, írók és művészek kölcsönös látogatásai, hangversenyek, képzőművészeti kiállítások és sok más egyéb szolgálja a román és magyar dolgozók közötti barátság elmélyítését. Ilyen, a népek egyenlőségén és barátságán alapuló kapcsolatok nincsenek és nem is lehetnek a tőkésországok között. Nyugat- Európa népeit a legutóbbi évek tapasztalatai még inkább megtanították erre az igazságra. Az amerikai imperializmus, a világ zsandára, egyoldalú, megalázó szerződéseket és paktumokat erőszakol rá csatlósaira, kifosztja, azok gazdasági kincseit, megfojtja az illető népek nemzeti kultúráját s mit sem törődve ezeknek a népeknek évezredes műveltségével és hagyományaival, tűzzel-vassal igyekszik meghonosítani „az amerikai életformát". Mindezt pedig azért teszi, hogy az amerikai fasizmus járszalagjára fűzze ezeket az országokat és népeiket ágyutölteléknek használja fel a Wall Street által tervezett harmadik viágháborúban. Az öt évvel ezelőtt aláírt román—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény a békét szolgálja. Közös célokért harcoló népek kötötték, hogy gátat emeljenek a háborúra spekuláló amerikai kannibálok útjába. Olyan országok között jött létre, amelyek a világ forradalmi és munkásmozgalmának „rohambrigádjai” s a Szovjetunió vezette békefront cselekvő tényezői. Éppen ezért ez az egyezmény mindkét országban a békés alkotó munkát biztosítja s a román és magyar nép boldog holnapjának egyik záloga. Kezessége annak, hogy a román és magyar dolgozók, a békeszerető népekkel egy sorban, közös felszabadítónk, a Szovjetunió s valamennyi nép legjobb barátja, a béke zászlóvivője, Sztálin elvtárs vezetésével kivívják a végső győzelmet a háborús uszítók sötét erői fölött. Romániai Magyar Szó Mit hoz az ötéves terv negyedik éve a magyar népnek Magyarország dolgozói hatalmas lelkesedéssel kezdték meg ötéves tervük negyed esztendejét. A terv 4-ik esztendejében előreláthatólag 16 százalékkal gyarapszik a magyar ipar termelése. Különösen gyors ütemben emelkedik az ipari alapanyagok termelése : egyetlen év során 4,6 millió tonnával növekszik a szénbányászat hozama, 44,3 százalékkal növekszik a nyersvastermelés, 50 százalékkal emelkedik az alumíniumgyártás. 1953-ban munkába lendül a magyar nehézipar legnagyobb üzeme, a Duna mellett épülő Sztálin Vasmű, amely 1953-ban már vasat, acélt, kohókokszot ad a népgazdaságnak. Tovább fejlődik a vasmű dolgozóinak városa, Sztálinváros, Magyarország első, tudományos tervek alapján létesült, szocialista városa, amelynek lakói kivétel nélkül modern, tágas, távfűtéses lakásokban élnek, s csak hírből ismerik a tőkés nagyvárosok túlzsúfolt, egészségtelen munkásnegyedeit. Magyarország új bányászati gócpontjain egyetlen év alatt több új bányaüzem kezdi meg a termelést. Nagyteljesítményű szovjet és magyar bányagépek végzik a munka zömét az új bányákban, amelyek termelése négyszeresére emeli a szénmedencék hozamát. Új öntödék és gépgyárak egész sora kezdi meg a termelést 1953-ban. Kétszeresére bővül a Ganz Villamossági Gyár, amely transzformátorokat, elektromotorokat és egyéb elektromos berendezéseket exportál a világ számos országába. Új üzemekkel bővül a Gheorghiu-Dej nevet viselő budapesti hajógyár, amelynek speciális konstrukciójú Duna tengerjáró hajóit jól ismerik a Fekete és a Földközi-tenger kikötőiben. Elkészül a Rákosi Mátyás Művek ipari kombinát új, nagyszabású csőgyára, amely 25 százalékkal növeli majd a magyar csőgyártást. Ugrásszerűen fejlődik a magyar építőipar, amelynek gépesítését egy 1953-ban elkészülő építőipari gépgyár termelése gyorsítja meg... Az izmosodó, fejlődő magyar ipar 1953-ban is hathatós segítséget nyújt a dolgozó parasztságnak. Új traktorok, kultivátorok, aratócséplőgépek és egyéb mezőgazdasági gépek ezrei áramlanak a gyárakból az állami gépállomásokra, hogy megkönnyítsék, eredményesebbé tegyék az egykor verejtékes paraszti munkát. Gyors ütemben tovább folyik a magyar vidék villamosítása, 1938-ban Magyarország 3.400 községéből csupán 875, vagyis minden negyedik falu volt bekapcsolva az elektromos hálózatba. 1954-re, az ötéves terv végére minden magyar falunak lesz 'pillanya, telefonja, mozija, kultúrháza. 1953-ban még nagyobb erővel bontakozik ki a küzdelem a magyar Alföld régi rákfenéje, az aszály ellen : a Keletmagyarországot átszelő Tiszántúli Főcsatorna építése , során másfélmillió köbméter földet mozgatnak meg az év folyamán; a 120.000 hektáros terület öntözését lehetővé tevő Tiszai Vízlépcső építése során felszerelik a nagyszabású duzzasztómű zsiliptábláit, beszerelik a vízierőmű első turbina-egységeit. 1938-ban Magyarországon mindössze 10.000 hektáron folytattak öntözéses termelést. 1953-ban közel 80.000 hektárra emelkedik az öntözött területere kiterjedése ! A parasztság soraiból felnövekvő új, magas képzettségű mezőgazdasági szakemberek nevelését szolgálja a Budapest közelében épülő gödöllői Agrártudományi Egyetem, amelynek modern intézményeiben 3.000 egyetemista tanulmányozza majd a mezőgazdasági tudományt. A népi demokratikus Magyarországon az ipar és a mezőgazdaság növekvő termelésének gyümölcseit a dolgozó nép élvezi. Az ötéves terv időszaka alatt 130 százalékkal növekszik az ország nemzeti jövedelme. 650.000 fővel emelkedik a keresők száma, a lakosság általános életszínvonala pedig eléri az 1938. évi színvonal kétszeresét. 1953-ban ennek az életszínvonal-emelkedésnek további jelentős része valósul meg! Tovább fokozódik a fogyasztási cikkek bősége, emelkedik a dolgozók bérjövedelme. Új, korszerű lakások tízezrei épülnek a lakosság számára, új iskolák, főiskolák, egyetemek létesülnek az ifjúság részére. Új kórházak, rendelőintézetek, szülőotthonok és falusi egészségházak százai nyújtanak gondos ápolást, szakszerű orvosi ellátást a lakosság széles tömegeinek. 1953 áprilisában átadják rendeltetésének a magyar sport új gócpontját, a százezer nézőt befogadó budapesti Népstadiont, s a mellette épülő sportszállodát. Nincs Magyarországnak olyan pontja, ahol ne tárulnának szemeink elé az ötéves terv megvalósult, vagy most épülő alkotásai. A szikes pusztaságból öntözött legelővé, állattenyésztési centrummá váló keletmagyarországi Hortobágytól az üzemek és falvak százait árammal ellátó nyugatmagyarországi November 7. Erőműig, az Északmagyarországon létesült Rákosi Mátyás Nehézipari Műszaki Egyetemtől a délmagyarországi Kaposvári Fonógyárig mindenütt a magyar nép békés, boldog életét szolgáló nagyszabású alkotások tanúskodnak az ötéves terv eddigi sikereiről. Országépítő munkájának eddigi eredményeire támaszkodva építi tovább 1953-ban a magyar nép az ötéves terv békeműveit, a magyar főváros közlekedését kényelmesebbé, gyorsabbá tevő Földalatti Gyorsvasút első, 9 kilométer hosszúságú fővonalát, a békés építés munkáját meggyorsító Dunai Cementművet, Középeurópa legnagyobb építőanyaggyárát, a magyar ipar új gócpontját, Sztálinvárost, az aszályt legyőző, egész országrészek termését növelő öntözőműveket... A sikeresen megvalósuló ötéves terv mérföldkövei ezek az alkotások. A tervé, amely — mint ahogy azt az ötéves tervről szóló törvény leszögezi: „A béke terve, itt a vas, az acél országához, az erős, jómódú, művelt szocialista Magyarországhoz“. Épül a budapesti földalatti gyorsvasút Stadion-téri végállomása