Előre, 1954. február (8. évfolyam, 1962-1982. szám)
1954-02-26 / 1980. szám
2 Néptanácsaink tapasztalataiból Az arad tartományi néptanács tevékenysége az állandó bizottságok megszervezésében Arad tartomány új néptanácsának végrehajtó bizottsága arra törekszik, hogy minél jobban felhasználja azokat a tapasztalatokat, amelyeket a három évvel ezelőtt megválasztott néptanács végrehajtó bizottsága munkája révén nyert. Megállapíthatjuk, hogy Arad tartomány néptanácsának állandó bizottságai általában eredményes munkát fejtettek kiaz elmúlt három év alatt. Különösen a tartományi és a rajonanéptanácsok mellett működő községi gazdálkodási és helyiipari állandó bizottságok értek el jelentős eredményeket. A talajviszonyok alapos tanulmányozása után említett két állandó bizottság tagjai javaslatokat terjesztettek elő számos, rajoni néptanács végrehajtó bizottságához, a színes földek felhasználására. Ugyanakkor a tartományi néptanács helyi ipara állandó bizottsága megvizsgálta a kérdést, hogyan lehetne a textiliparban szükséges, eddig krumpliból előállított keményítőt vadgesztenyéből előállítani. A kezdeményezés bevált és így jelentős mennyiségű burgonya szabadult fel A községi gazdálkodás és a helyi ipar kérdéseivel foglalkozó állandó bizottságok tagjainak szorgalmát, ügyszeretetét, ötletességét további példákkal is, igazolhatjuk: Lignit lelőhelyeket találtak a lipparajoni Szabolcsban és a Handó rajonban lévő Zimbrobain; hozzájárultak a pálosi, falánci, csúcsai, menyházai és gaisai márványbányái, észszerű kihasználásához; javaslatukra létesültek a halmuzsirt előállító vállalatok is Arad tartományban. A néptanács új végrehajtó bizottságát és az állandó bizottságok tagjait, ezek a sikerek arra ösztönzik, hogy továbbra is tevékenységük homlokterébe állítsák a helyi erőforrások feltárását és értékesítését. Ebben a tekintetben igen hasznos az elmúlt három év tapasztalata Az arad tartományi néptanács végrehajtó bizottsága a megnyilvánult hiányosságokból is leszűri a tanulságokat. Az említett időszakban végzett munka egyik hiányossága az volt, hogy az előző néptanács végrehajtó bizottsága nem nyújtott kellő támogatást az állandó bizottságoknak. Magukra hagyta a néptanácsi képviselőket és számos esetben nem vette figyelembe az alulról jövő kezdeményezéseket. Ennek az lett a következménye, hogy a néptanácsi képviselők egy része elkedvetlenedett és ez károsan befolyásolta munkájukat, így például hónapokon keresztül halogatták az állandó bizottságok által javasolt szépfalui ásványvíz-forrás értékesítését, valamint a gyulavarsándi híd építését, amit szintén a dolgozók kezdeményeztek. A múlt év decemberében megválasztott tartományi néptanács végrehajtó bizottsága, hogy az említett hiányosságokat mielőbb megszüntesse, azonnal rátért az állandó bizottságok megalakítására és munkájuk helyes megszervezésére. Az állandó bizottságok január folyamán már meg is tartották első ülésüket, amelyen elkészítették munkatervüket. Az arad tartományi néptanács mellett 11 állandó bizottság létesült, 59 képviselő taggal, míg Arad város és a tartomány rajonjainak néptanácsai 63 állandó bizottságot alakítottak. Ugyanakkor megalakultak az összes községek néptanácsainak állandó bizottságaiis. Az állandó bizottságok már eddig is többezer dolgozót vontak be a tartomány területén a társadalmi munkába. Az állandó bizottságok tagjai fő feladatnak tekintik, hogy hozzájáruljanak az RMPKV 1953 augusztus 19—20-i bővített plenáris ülésén hozott határozatok gyakorlatba ültetéséhez. Jordanov Szvetko, a „December 30“-gyár igazgatója például, mint a városi ügyekkel foglalkozó állandó bizottság elnöke, bizottsága tagjait arra mozgósította, hogy mélyrehatóan foglalkozzanak kerületük szépítésével. Tervet készítettek az egyéni és tömbházak építésére. Az arad tartományi néptanács mellett működő közegészségügyi állandó bizottság első negyedévi tervébe foglalta a bölcsődék, napközi otthonok, diétikus konyhák működésének rendszeres ellenőrzését. Ugyanakkor az, állandó bizottság tagjainak figyelme arra is kiterjed, hogy az említett időszakban az egészségügyi egységek jó gyógyszerellátásban részesüljenek. A tanügyi állandó bizottság munkatervébe iktatta huszonkilenc új óvoda, 2 új négyosztályos, 4 hétosztályos elemi iskola és 3 tízosztályos iskola építését az 1951—55-ös iskolaévre. A tartományi néptanács mezőgazdasági állandó bizottsága, az állattenyésztés érdekében hozott párt- és kormányhatározat fontosságának tudatában, Arad és Nagyszentmiklós vajon három-három községében tanulmányozza az állattenyésztés fejlesztésének kérdését és ugyanakkor az egész tartomány területén megvizsgálja, miként lehet a legjobb körülmények között eleget tenni az állattenyésztés fontos feladatának. Az állandó bizottság behatóan foglalkozik a hektáronkénti terméshozam növelésével is. Arad tartomány néptanács aztali határozott célkitűzése, hogy következetes harcot folytat az állandó bizottságok jó működésének biztosításáért. Meggyőződése, hogy az állandó bizottságok tevékenysége nagy mértékben megkönnyíti, eredményesebbé teszi munkáját és ugyanakkor növeli annak a lehetőségét, hogy a dolgozó tömegek még aktívabban részt vegyenek saját sorsuk irányításában. KELEMEN SÁNDOR ez aradtartományi néptanács végrehajtó bizottságának titkára ELŐRE ty«uw*M«wn Fordítsunk nagyobb gondot a betűvető tanfolyamokra Kulturforradalmunk kezdete óta a jelen pillanatig eltelt idő a kulturális elmaradottság ellen vívott harc sorozatos győzelmeinek ideje volt Dolgozó népünknagyrészben felszámolta a burzsoá földesúri rendszere káros maradványát és lerakta új, tartalmában szocialista, formájában nemzeti kultúráink alapjait. Kultúrforradalmunk elé komoly akadályt gördített az a négymilliónál több írástudatlan, akiket a burzsoáföldesúri rendszer hagyott ránk. Pártunk határozott irányítása mellett, a tanerők és a tömegszervezetek képviselőinek áldozatkész munkája révén sikerült megtanítanunk a betűvetésre az írástudatlanok nagy részét. A felszabadulástól egészen a múlt évig több mint három millió dolgozó, tanult meg írniolvasni. A Minisztertanács mellett működő Központi Statisztikai Igazgatóság adatai azt bizonyítják, hogy 1953-ban is szép eredményeket értünk , ezen a téren Hazánkban a múlt év folyamán 300.000 írástudatlan tanult meg irni-olvasni. Kultúrforradalmunk e ragyogó győzelme azt jelenti, hogy közel 3 és fél millió dolgozó előtt nyílt meg a tudomány elsajátításának útja. Íme egy példa: Papuc Ananáznánfalvi dolgozó parasztasszony miután megtanult inni-olvasni, tovább képezte magát. Az inniolvasni tanulók száma főleg azokban a helységekben nőtt rohamosan az utóbbi időben, ahol a helyi pártszervezet, a néptanács és a tömegszervezetek vezetői alapos segítséget nyújtottak a tanerőknek és az alfabetizáló bizottságnak. A helyi hatóságok sokoldalú segítségének köszönhető, hogy Nyárádkarácsony községben (Marosvásárhely rajon) a betűvető tanfolyam tagjainak száma a múlt év decemberétől ez év januárjáig 23-ról 40-re emelkedett. Egyes helyeken azonban hibáik észlelhetők. Vannak olyan vidékek, ahol a tanügyi káderek nem értették meg az írástudatlanság felszámolásáért folytatott harc felmérhetetlen politikai jelentőségét. Visszariadnak az elemi nehézségektől, nem kérnek támogatást a helyi pártszervezettől, a néptanácstól és a tömegszervezetek helyi képviselőitől, így a négygalambfalvi (Udvarhely rajon) tantestület tagjai, habár mindezt segítséget megkapnak az illetékes néptanács szervektől, mégsem fordítanak kellő gondot a betűvető tanfolyamok munkájára Nem készítenek tervet, nem fejtenek ki felvilágosító és mozgósító munkát a még inni - olvasni nem tudó dolgozók körében. Hasonló a helyzet a marosvásárhelyrajoni Marosszentkirály és Marosbárdos községekben is. A besztercei 1-es számú iskolában még súlyosabb mulasztások történtek. Előfordult hogy a tanulók összegyűltek, a tanfolyamot vezető tanuító azonban nem jelent meg az órán. Vannak olyan helységek is, ahol a betűvető tanfolyamok elhanyagolásáért nem a tantestületet, hanem a néptanácsot terheli a felelősség. Sok helyen a néptanács szervei nemnyújtanak anyagi támogatást a tanfolyamoknak, nem gondoskodnak sűtő és világító anyagról A legsúlyosabb mulasztások azonban főleg ott történtek, ahol a néptanács a tanítóságot nem a nevelés hatáskörébe tartozó feladatokkal bízta meg. Helytelenül járt el például a maroshévs tlajoni Ratosnya község néptanácsa, amikor a tanítókra bízta a terménybeszolgáltatási ívek kitöltését és így elvonta őket a tanfolyamok vezetésétől. Az írástudatlanság felszámolásáért folyó harc, amely ma nálunk országos üggyé nőtt, nemcsak kizárólag a néptanácsok, hanem a tömegszervezetek,az Ifjúmunkás Szövetség, a néptanácsok mellett működő nőbizottságok, az üzemek és kollektív gazdaságok vezetőségének feladata is. Helyes, hogy az üzemek, vállalatok és kollektív gazdaságok vezetői minden figyelmüket a termelés megszervezésére összpontosítják, de nem szabad elfelejteniök, hogy szocialista építésünk napról napra növekvő lendületében újabb és újabb tömegeket kell kiragadni az írástudatlanság sötétségéből. Ezt tapasztaljuk a kolozsvári Berbák János műveknél, ahol az üzem vezetősége nem intézkedik, hogy a betűvető tanfolyamon teljes létszámban vegyenek részt az érdekeltek. A tanfolyam 70 beíratottja közül alig 16-an látogatják rendszeresen az órákat. Hasonló mulasztások történtek az aradi November 7 üzeminél és a nagyszentpéteri Május 9 kollektív gazdaságban is. A vezetőség nem ösztönözte, a szakszervezeti bizottság pedig nem szervezte meg a tanfolyamok munkáját. Mindezek a felsorolt tények arra figyelmeztetik az illető helységek tantestületét, közigazgatási szerveit, hogy komolyan foglalkozzanak az Írástudatlanság felszámolásának kérdésével. , Ötéves tervünk végéig minden írástudatlan dolgozónak meg kell tanulnia írni-olvasni. Ez azonban csak kitartó és szervezett munka árán érhető el. Csakis úgy, ha a tanügyi káderek nem rettennek vissza a munka természetéből adódó nehézségektől, ha tervszerűsítik, megszervezik munkájukat. A tanügyi kádereknek be kell vonniuk a munkába a tömegszervezetek helyi képviselőit, konkrét és sokoldalú támogatást kell kérniök a néptanácstól és a helyi pártszervezettől Harcukat azonban csak abban az esetben fogja siker koronázni, ha döntő fontosságú feladatnak tekintik a betűvető tanfolyamok munkájának a megjavítását. Ezért az alapos felvilágosító, mozgósító és szervező munkán kívül még a tanítókra hárul az a feladat is, hogy megfelelő módszerek bevezetésével változatossá tegyék az órákat és ezzel bizonyos fokig megkönnyítsék a tanulást. A tartományi, rajoni és helyi néptanácsok elsőrangú feladata, hogy fordítsanak kellő figyelmet a tanfolyamok anyagi támogatására és különösen most a téli hónapokban gondoskodjanak a termek fűtéséről, világításáról. Az Írástudatlanok soraiban végzett felvilágosító és mozgósító munka a tantestület tagjain kívül elsősorban az alfabetizáló, bizottság és a tömegszervezetek feladata. Be kell még kapcsolni ebbe a munkába a falusi kultúrotthonok kultúrcsoportjait és főleg azokat a dolgozókat, akik az elmúlt évek alatt tanultak meg írni-olvasni. Az üzemi és szakszervezeti bizottságoknak, a kollektív gazdaságok vezetőségének buzdítólag kell hatniuk a tanfolyamok működésére, biztosítaniuk kell a kedvező tanulási feltételeket. A népi demokratikus országokban lezajló kultúrforradalom egyik legfontosabb jelensége az új, haladó irodalom kialakulása Ez az új irodalom a néptömegeknek az új társadalmi berendezkedés megalapozásáért vívott harcából merít ihletett, maga is tevékeny részt vesz a társadalom átalakításában. A marxi-lenini tanítást követő Román Munkáspárt lankadatlan figyelmet fordít a román irodalom fejlesztésére, eszmei tartalmának állandó gazdagítására, az írók művészi készségeinek fejlesztésére. Az ország felszabadítása és a fasiszta diktatúra megdöntése után a burzsoá földesúri reakció ideológusai s az imperialista propaganda által mindenben támogatott reakciós pártok sajtója ádáz harcot folytatott hogy megakadályozza az alkotó értelmiséget a demokratikus erőkhöz való csatlakozásában. A kizsákmányoló osztályok ügynöksége mindent megpróbált e cél érdekében. A művészet a művészetért reakciós „elméletét“ terjesztették, amely kedvelt fegyvere a burzsoáziának, hogy ezzel elszakítsa a néptől az alkotó művészeket Után útfélen azt hangoztatták, hogy a román kultúra „válságban” van, siralmas próbálkozásokat tettek arra, hogy „hallgatási sztrájkra“ bírják az írókat, fasiszta izó,névtelen fenyegetőzésektől sem riadtak vissza. Mindez azonban hiábavalónak bizonyult. Az írók tömegesen tettek eleget a párt ama felhívásának, hogy gazdag eszmei tartalommal telitett és nagy társadalmi értékű műveket alkossanak. A párt teljes megértést tanúsított az Írói fejlődés útja iránt s nagy gonddal és figyelemmel segítette a régebbi nemzedékhez tartozó Írókat, hogy megtalálják azt az utat, amelyre lépve napjaink haladó eszméitől áthatott irodalmi műveket alkothatnak. Mihail Sadoveanu irodalmunk klasszikusa mellett, akinek nevét külföldöi is jól ismerik, a régi antifasiszta harcosok (A Toma, G. Bogza) mellett jelenleg sok olyan író végez eredményes alkotó munkát, akinekneve régen bekerült a román irodalomtörténetbe, köztük Cézár Petrescu, Camil Petrescu, V. Eftimiu. A pártnak olykor kemény, de mindig mélységesen egvszerű bírálata sok költőt szabadított meg a különféle dekadens szemléletek súlyos kölöncétól, kiragadta őket a művészi mód'dícsé' ’te és valóságos lendületet adott költői alkotásuknak. Ugyanak írta: L. RAUTU a Román Munkáspárt Központi Vezetőségének tagjakor a néphatalom megteremtése óta, számos új tehetség tűnt fel irodalmunkban: fiatal írók — prózairók, költők, színműírók, kritikusok — a munkásosztály, a dolgozó parasztság és az értelmiség köréből. A párt egész tevékenysége az irodalmi alkotás terén épp úgy mint a művészi alkotás minden más területén, azon a lenini tételen alapszik, amely szerint .. . .. a materializmus, hogy úgy mondjuk, magában taglalja a pártosságot, amely arra kötelez, hogy az események minden megítélésénél közvetlenül és nyíltan egy bizonyos meghatározott társadalmi csoport álláspontjára helyezkedjünk.“ A párt kultúrpolitikájának jelentős sikere tükröződik abban a tényben, hogy a legtöbb román író — bármelyik nemzedékhez tartozik is, párttagok épp úgy, mint pártonkívüliek — műveivel és közérdekű munkásságával tevékeny részt vesz abban a hatalmas arányú társadalom-átalakító munkában, amelyet a párt indított meg az ország gazdasági és kulturális felemelésére, a szocializmus építésének s a békének biztosítására, Románianemzeti érdekeinek megvédéséire. ★ A népi demokratikus rendszer korlátlan lehetőséget biztosít az írónak arra, hogy ne finomkodó sznobok körének gyönyörködtetésére, vagy magán-kiadóvállalatok üzleti érdekeinek kielégítésére írjon, hanem azért, hogy művében tükrözze a mai korszaknagy problémáit, az új élet építőinek nagyszerű alakjait, nemes erkölcsi tulajdonságait. „Az alkotási szabadság — mondotta Bjelinszkij, a nagy orosz kritikus és demokrata forradalmár — könnyen összeegyeztethető a kor szolgálatával; ehhez nem kell ki tudja milyen témaválasztásra kényszeritened magad, nem szükséges megfeszítened képzelőerődet, ehhez az szükséges csupán, hogy honpolgár légy, társadalmad s korod fia, hogy azonosulj érdekeivel s hogy törekvéseidet összeegyeztesd korod törekvéseivel.“ Vitathatatlan, hogy irodalmunkban az új téma és az új hős megjelenése a legfontosabb és legörvendetesebb jelenség. Próza- íróink, költőink és színműíróink egyre több művében tükröződnek a forradalmi átalakulásban lévő társadalom különféle mozzanatai: a munkásosztálynak arra irányuló hősi harca, hogy kiragadja az országot a gazdasági elmaradottság állapotából, az a bonyolult folyamat, amellyel a dolgozó parasztságnak a kollektív gazdálkodás útjára való áttérése jár, a régi és az új közötti ádáz harc és a társadalmi élet minden terén új életfelfogást és új, emelkedettebb erkölcsi elveket megtestesítő új ember kialakulása. M. Davidoglu színműírót Románia „Tűzerődje“ — a resicai fémipari üzemek — dolgozóinak élete és munkássága ihleti meg. Eusebiu Camilar, Maria Banus, Ioan Istrate, Aurel Mihaie írók azt a harcot elevenítik meg műveikben, amelyet a haladó gondolkodású parasztság folytat a mezőgazdaság szocialista átalakításáért; Lucia Demetrius napjaink ifjú értelmiségieinek alakjait rajzolja meg; Petru Dumitriu író legújabb elbeszélésének hősei egyszerű emberek — tengerészek és halászok. A költészetben, különösen a Urai költészetben nem is olyan régen még a formalizmus és az individualizmus uralkodott. Minél „hermetikusabb“ volt a vers, vagyis miinél kevésbbé felfogható a nép egészséges érzéke számára, annál jobban elbűvölte az esztétizálgató burzsoá műkritikusokat. Az utóbbi években e tekintetben is jelentékeny változások következtek be. Irodal műnk tehetségről tanúskodó elbeszélő költeményekkel gazdagodott, amelyek hazánk dolgozóinak hősi munkáját és harcát tükrözik, lírai költeményekkel, amelyeknek hősei a mai ember életét élik, osztozva örömeiben és fájdalmaiban. Az új olvasó, aki fogékony mindaz iránt, ami valóban szép és eszmeileg tartalmas, szeretettel fogadja Mihai Beniuc, Eugen Jebeleanu, Dan Desliu, Veronica Porumbacu, Cicerone Teodorescu, Eugen Frunza verseit és poémáit. Költői termésünk jelentékeny része a népek békeharcát énekli meg, leleplezi az amerikai imperializmus visszataszító arculatát, szemlélteti a dolgozók nemzetközi szolidaritását, kifejezésre juttatja a szovjet nép iránti szeretetünket és hálánkat, íróink kiemelkedő művekben keltik életre a román nép harcos múltjának hagyományait. Ilyen csodálatosan szép könyv Mihail Sadoveanu „Nicoara Potcoava“ című műve, Camil Petrescu regénye Nicolae Balcescuról, a nagy román hazafiról, Alexandra Jár könyvei a néptömegek harcáról az illegalitás éveiben. A burzsoá földesúri Románia rendszerét leplezi le kíméletlenül Zaharia Stancu, a ,,Mezítláb“ és „Vérebek“ című regényeiben. Fejlődésnek indult — ha lassú ütemben is — szatirikus irodalmunk, (Aurel Baranga színművei, Marcel Breslasu tanító meséi, stb.) A romáin írói művek mellett virágzó fejlődésnek indult a nemzeti kisebbségekhez tartozó írók alkotó munkássága is. Asztalos István, Kovács György, Horváth István és más magyar írók könyvei nagy népszerűségnek örvendenek az egész országban. Marosvásárhelyen, a Magyar Autonóm Tartomány közigazgatási központjában magyar nyelvű, Temesváron pedig német nyelvű irodalmi folyóirat jelenik meg. Nemrégiben adták ki a romániai német költők válogatott műveit, s egy antológiát hazai szerb költőink műveiből. Letűntek azok az idők, amikor a haladó írók nem találtak kiadót műveik számára, amikor a legjelesebb írók könyvei alig 2—3 ezer példányban láttak napvilágot. A párt, a munkásosztály széleskörű, tudásra szomjas olvasótábort adott íróinknak. Az irodalmi művek jelenleg ötször-hatszor nagyobb példányszámban jelennek meg, mint a burzsoá-földesuri rendszerben s igen sok könyv néhány év alatt több kiadást is megért. Hazai irodalmi termésünk összpéldányszáma 1953-ban meghaladta a 4.100.000 kötetet. Irodalmi folyóirataink 35.000-res példányszámban jelennek meg s ebből 10.000 példány a nemzeti kisebbségek nyelvén. Országunkban, ahol azelőtt csak elvétve akadt egy-egy könyvtár ma több mint 200 tartományi, rajoni és városi könyvtár, 5000 szakszervezeti és 12.000 falusi könyvtár működik. Az olvasók széles tábora szeretettel és örömmel üdvözli regényíróink, költőink és színműíróink minden egyes sikerét. A dolgozóknak ez a szeretete és érdeklődése újabb nagy sikerek forrása minden, népéhez hű ízó számára, megerősíti felelősségérzetüket, s arra serkenti őket, hogy olyan embereket neveljenek hazájuknak, akik a szocializmus építésében nem ismernek legyőzhetetlen akadályokat. Természetesen nagy hiba lenne, ha eddigi eredményeink az önmegnyugtatás érzését keltenék bennünk. Irodalmunk még ma is elmarad az élet mögött, nem tart lépést azokkal a győzelmekkel, amelyeket a dolgozók a nehézségek febírására vívott bátor harcukban vívtak ki, elmarad a társadalmi életben és főkép az emberek öntudatában végbemenő nagy változások mögött. Íróink gyakran arra szorítkoznak, hogy műveikben közismert jelenségeket tükröznek. Soknak közülük csak kevéssé sikerül művében érvényre juttatni G. M. Malenkovnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. kongresszusán kifejtett ama tézisét, hogy tipikus az, ami a legélesebben és legteljesebben fejezi ki az adott társadalmi erő lényegét, nem pedig egyszerűen az, ami a leggyakoribb, ami sűrűn ismétlődik, ami mindennapi. A tipikus leszűkített értelmezése a valóság elszegényítését, konfliktusainak elszegényítését okozza. Sok olyan regényben és novellában, amely a falu szocialista átalakulását szemlélteti, azonos konfliktusokkal, az osztályharc azonos megnyilvánulásaival és egymástól miben sem különböző emberekkel találkozunk. Pedig a való életben az osztályharc megnyilvánulási formái és a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenetre jellemző konfliktusok általában sokkal változatosabb, sokoldalúbb és bonyolultabb formában jelentkeznek. Egyes írók csak úgynevezett ,,dokumentációs“ utazások alkalmával tanulmányozzák a valóságot. Az így szerzett felületes ismeretek eredménye a sematizmus, amely különösen a pozitív hős megrajzolásában mutatkozik meg. Olvasóink szívükbe zárták Mitrea Cocort, Mihail Sadoveanu könyvének hősét, a kommunista Lazar Cernescut, aki az ellenséggel vívott harcban esett el, s akinek emlékét Desliu költeménye örökítette meg, megszerették Davidoglu színdarabjainak öntudatos munkásait, csakúgy, mint Dumitru Mircea regényének hősét, Toma Gavrilas kollektivistát. Sajnálatos azonban, hogy sok regényben, költeményben és színdarabban a pozitív hős vérszegény, élettelen figura, akinek beszéde sablonos s akinek semmi köze sincs az élet igazi hőseihez, e dinamikus, derűlátó, önfeláldozó hősökhöz, akiknek jellemző sajátosságuk a szélesedő eszmei és kulturális látókör. A „politikamentes költészet" mohikánjai arra használják fel egyes irodalmi művek sematizmusát, hogy az osztályharcot alkalmatlannak minősítsék „költői témának“ Ezek a mohikánok az osztályharcban beálló „szünetről“ álmodoznak, hogy kicsinyes, egyéni kedvteléseikről szóló írásaikat egy szűk világ igényeihez szabhassák. A néppel szorosan összeforrt írók, elsősorban a kommunista írók, hivatásuknak érzik, hogy állhatatosan harcoljanak a „politikamentes irodalom" ellen, hogy kövessék a szocialista realizmus elveit, hogy az élet igazságából merítsék az élet poézisét s hogy műveik élő példájával bizonyítsák be; korunk drámai konfliktusai, összecsapásai, a társadalom leghaladóbb osztályának Utáni harca a múlt sötét erői ellen, nagy költői alkotásokra ihlethetik az írókat. Egyes művekben — az értékes alkotásokat is ideszámítva —, amelyekben az író a szocializmus ellenségeit szerepelteti a negativ figurák apolitikusan vannak megrajzolva s szerzőjük arra törekszik, hogy filozófiailag vagy lélektanilag igazolja az ellenség cselekedeteit. A realista művészet alapvető elvei megkövetelik az írótól, hogy igazi mivoltában, teljes meztelenségében mutassa be az ellenséget s lerántson róla minden álarcot. A szocialista realizmusnak az irodalmi pártosság lenini eszméjén alapuló módszere megköveteli az alkotótól, hogy valószerűen, történelmi szempontból konkréten szemléltesse atársadalmi fejlődés valóságát, s összekapcsolja e valóságábrázolást a dolgozók szocialista nevelésének feladatával, azzal a feladattal, hogy — Maxim Gorkijnak, a szovjet irodalom megalapítójának szavaival élve — megvilágítsa a szocialista jövő magasztos célkitűzéseit. Ezen az eredményes uton halad ma már a Román Népköztársaság Íróinak javarésze, hadat üzenve a marxi-leniai esztétikával szembehelyezkedő ellenséges áramlatnak. A szocialista realizmus megköveteli, hogy a nagy eszméket és témákat a nekik valóban megfelelő művészi formába öntsék; rendkívüli igényeket támaszt elsősorban a költői forma tekintetében és megkívánja, hogy az alkotó állandóan fejlessze művészi készségét. A burzsoá esztéták rendkívül elnézőek a versformával szemben ha az híján van a tartalomnak s ha mégis gyakran támadják a formát, ez az uj tartalom ellen irányul. Költőinknek erre olyan művek alkotásával kell megadniok a választ, amelyek egyesítik a tartalom eszmei gazdagságát a forma művészi tökélyével. A szocialista realizmus, átveszi klasszikus íróink legértékesebb realista hagyományait. Egy határozatvázlatban, amely a prolletárkulturáról szól, Lenin ezt írja: „Nem azz új proletárkultúra kiagyalása, hanem a meglévő kultúra legjobb példaképeinek, hagyományainak, eredményeinek továbbfejlesztése a marxizmus világszemléletének szempontjából, a proletárdiktatúra időszakában a proletariátus élet és harci körülményeinek szempontjából.“ A népi demokratikus rendszer által véghezvitt kulturforradalom, az Írástudatlanság gyorsütemű felszámolása, az iskolák, könyvtárak, kulturotthonok hálózatának kibővítése sokmillió olvasónak tette hozzáférhetővé a román klasszikusok műveit Az Eminescu, Creanga és Caragiale-évfordulók az egész nép ünnepévé váltak. A román klaszszikusok műveit megtisztították a kizsátmányoló osztályok irodalmi lakásainakban Meg nem jelent levelek nyomán Bariba Irén levelezőnk azzal a panasszal fordult lapunk szerkesztőségéhez, hogy a bodolai mezőgazdasági társulás vezetősége a terményelosztás alkalmával egyeseknek szép gabonát másoknak pedig gyengébb minőségűt osztott. Ezért többen panaszkodtak a vezetőségnek, de nem hallgatta meg őket senki. Bartha elvtársnő bíráló megjegyzéseit a sztálinrajoni pártbizottság ellenőrizte. Valóban úgy volt minden, ahogy levelezőnk írta és mindjárt megtették a szükséges intézkedéseket is, hogy máskor ne forduljon elő hasonló eset összehívták a társult dolgozó parasztok közgyűlését és itt megbeszélték a felvetett panaszokat. Kiderült, hogy Seri Orbán, a társulás titkára követte el a hibát. A közgyűlés határozata értelmében Seri Orbánt eltávolították a vezetőségből. • A szamosújvári színjátszó- és tánccsoportok gyenge tevékenységéről Rác Viktor levelező adott hírt lapunknak. Levelében bírálta Enyedi Bálint kulturfelelős munkáját, aki lebecsüli a szamosújvári dolgozók kulturigényeit. Olyan színdarabokat taníttatott be, amelyek nem feleltek meg a dolgozók kulturigényeinek. Azt tartotta, hogy „Szamosújvárnak ez is jó“. Enyedi Bálint nem foglalkozott a színjátszó- és tánccsoportok tagjaival. A tartományi és a rajoni néptanács elemezte a színjátszó- és tánccsoportok munkáját. Megállapította, hogy a levelező bírálata helytálló s ugyanakkor intézkedtek is a kulturmunka megjavítása érdekében. Enyedi Bálintot leváltották és mást bíztak meg a kulturtevékenység vezetésével. A jó felvilágosító munka eredménye Szép eredményekkel zárta az 1953-as évet a SÓVARADI (Erdőszentgyörgy rajon) értékesítő és fogyasztási szövetkezet. Jóval nagyobb és bővebb választékban juttatott ipari árut a község dolgozó parasztja imák, mint az előző években. György Béla boltkezelő becsű, tétes«) eleget tesz mindenkor feladatának. Ha valami hiányzik a szövetkezetből mindjárt beszerzi. Nem szeret ,,nincsen“-nel válaszolni a vevőknek. Mindig szívesen fogadja a község dolgozóit és gyorsan kiszolgálja őket. A terményfelvásárlás terén is kitűnő eredmények vannak. A szövetkezet 100 százalékban teljesítette eddigi tervét A szövetkezet vezetősége, a pártalapszervezet vezetőségével karöltve, széleskörű felvásárlási akciókat szervezett. Az agitátorok és a szövetkezeti alkalmazottak felvilágosító munkájukkal nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a dolgozó parasztok a termény fölöslegüket a szövetkezet útján értékesítették. Bíró Béláné, Abadi András, Kovács József és a többi agitátor munkája nyomán az utóbbi napokban 363 kiló búza, 555 kiló kukorica, 104 kiló árpa, 1.395 kiló napraforgó, 292 kiló heremag, 75 kiló bab, több mint 26 liter olaj, 111 kiló szárnyas, 1.294 darab tojás és csaknem 26 kiló gyapjú gyűlt össze a szövetkezetben. Kirila Simon szövetkezeti elnök is fáradhatatlanul dolgozik a felvásárlási terv teljesítéséért. Szabadidejében házról házra jár, hogy megmagyarázza a dolgozó parasztoknak mennyivel előnyösebb, haa szövetkezetben értékesítik terményfeleslegüket. SIPEKI KAROLIN levelező Időjárás A Meteorológiai Intézet közli: Általában szép, derült idő várható, főleg az ország délkeleti részén. Reggel és este helyenként köd. A hőmérséklet emelkedik, nappal plusz 5 és mínusz 5 fok, éjjel mínusz 10 és 20 fok között. Gyenge déli légáramlat. A következő két napra további felmelegedés várható. Az ország nyugati részén helyenként kisebb havas esők. A proletársors Gyermekek nőnek fel körülöttünk, akik már alig-alig, vagy egyáltalában nem emlékeznek kapitalizmusra, háborúra. Gyermekek, akiknek legszebb éveik már az ország legszebb éveihez, a felszabadult dolgozó nép szépségekkel és reménységekkel teli életéhez fűződnek. A mi legsötétebb, legszörnyűbb emlékeink ezeknek a gyermekeknek a tudatában csak úgy élhetnek, mint a mi nemzedékünk tudatában a búr háború például. Hallottunk róla, tudjuk hogy volt, de öntudatunk kialakulásakor az események már rég krónikává vénültek és komoly méltósággal költöztek be a történelemkönyv megmerevítő lapjai közé. S el lehet-e képzelni szebbet, magasztosabbat, mint azt a tényállást, hogy velünk egy városban, egy utcában, egyazon szobában gyakran, felnő egy nemzedék, amely az elmúlt évtizedek fekete borzalmait csak krónikából ismeri? Íme, tizenegy esztendővel ezelőtt, 1943.február 25-én halt meg Salamon Ernő, a csodálatos lelkű, biztató szavú munkástöstő. Meghalt anélkül, hogy ezt az új, nevetőszemű és szabadröptű nemzedéket megismerte volna. Meghalt anélkül, hogy egyetlen pionírnak szemébe nézhetett volna Meghalt anélkül, hogy megismerhette volna a legszebb sorsot, gyermekeink szakaid és boldogsággal teli életét. De vájjon tényleg nem ismerte? Ismerte és vallotta megrendíthetetlen következetességgel. Akkor ismerte meg, amikor a legsötétebb illegalitásba visszavonuló párttal, a kommunisták, a szebb jövendő pártjával találkozott. És vallotta barakklakásban, vallotta a fűrészüzemek rabszolgáinak, vallotta éhségben és nyomorban, vallatta rendületlen hittel a legiszonyúbb fasiszta terror esztendeiben. Ha újra és újra átolvassuk végrendeletét, amelyben meghagyta, hogy Gyönyörű sors legyen majd verseskötetének címe, és költeményeit, amelyekbe az, erdélyi proletariátus sanyarú életét és legszebb reményeit sűrítette, megértjük kissé szégyenkezve, hogy gyakran jobban „ismerte“ ezt a sorsot, mint mi, akik benne élünk. A múltba visszatekintő ember sokkal élesebben látja az események körvonalait, a dolgok lényegét. Salamon Ernő azért volt nagy költő, mert a jövőt látta ilyen élesen, ilyen határozottan. Tizenegy esztendővel ezelőtt két olasz fasiszta némította el örökre ezt a nagy és igaz költőt. Örökre lehunyta szemét, örökre búcsút mondott a szebb világ küszöbén álló proletároknak, akiket mindennél jobban szeretett. De ránk hagytaforrón lüktető osztályharcos költészetét, ránk hagyta a Gyönyörű sorsot. Ritka szépségű és gazdagságú vers ez. Az egész költeményen végigvonul az elnyomás, a kis éramizés sötét átka. A költő szemernyit se szépít az életen: a maga förtelmességében mutatja be is a vers, túl a kifosztottság megrázó képein, túl a nyomorúság megrázóan realista ábrázolásán, mégis mélységesen optimista. A magas művészi tökélyt épp ez az ellentmondás juttatja érvényre. S ez az ellentmondás nem formai elemekre épül, hanem a vers eszmeiségére, amely híven fejezi ki a költő határtalan hitét a jobb jövendőben. Az élet iszonyú — mondja a költő és minden rendelkezésére álló eszközzel aláfesti ezt az iszonyuságot — de mi mégis győzni fogunk! Ez a vers alapvető mon.iani■ a lója. Félárván jártam gyárról gyárra, a talpam s a szivem lyukadt, szomjas ajakkal érintettem a földet és a vályúkat. Az ágy is föld is, mind csak áru, nem jár annak, ki nem fizet, a föld ágyat nem adott nekem, a vályú nem adott vizet, nagy énekese Ilyen szomorú panasz fakad kékült njakán a szomorú költőnek, aki „nem vett, mindig csak adott“. Ilyen keserű megállapításokat tesz, míg a kapitalista ingoványt járja, könnyeket gyűjtve, harcos biztatást osztva. Őt gyötri az éhség, őt marja a szomjúság, őt kínozza a fagy. De fázva, éhesen és szomjasan is, nagy tanulságot von le. Félárván jöttem el idáig, most mások nélkül is tudom, mi az igazság. Hol kell ütnöm s nem ütnöm, milyen kapukon ... A kizsákmányoltság, elnyomottság szülte szenvedések vezetik a költőt az egyetlen igaz, becsületes, az egyetlen járható útra: a kommunista harcosok közé. S hogy ez a harc győzelemmel fog végződni, győzelemmel kell hogy végződjék, azt senki sem hirdeti meggyőzőbben Salamon Ernőnél. Minden faluban megdobálhatsz, — aki szenvedett, mindig él — szomorú szmvűi vékony ajka a gazdag minden pénzinél örökké élőbb. Vár sorára — pálcává kopott le a bot — a Kifosztott él s tesz oly időért, milyenről nem is álmodott. Ez a Kifosztott, nagy kezdőbetűvel, a proletariátus, az „idő“ pedig a mi új, szabad életünk- A cenzúra kényszerítette Salamon Ernőt, hogy ilyen homályosan fejezze ki magát De ezen a látszólagos homályon tüzesen ragyog keresztül a költő állhatatos hite, tündöklő reménysége. A dolgozók felszabadulásában hinni a legsötétebb időkben is, harcolni a felszabadulásért, még akkor is ha te magiad megnem éred a várva várt jövendőt — van-e ennél szebb, nagyszerűbb, hivatás. — Salamon Ernő szavaival élve: gyönyörűbb sors ? A szovjet hősök nagy győzelmei, a pártvezette munkások áldozatokkal telített harcai árán eljuthattunk addig a világig, amelyet a költő megálmodott. A kis kerek gyereknép bő szereidben serdül, mi sem akasztja röptét, táncol, dúdolva perdül. Égig szárnyalhat ének, mert nincsenek szegények. Eljuthattunk abba a hazába, amelyet Salamon Ernő énekelt meg feledhetetlen Békeversében: Kinek kell uj föld? Minek feldúlt határok? Itt meglesznek jól magyarok s románok. Tudunk mi szót, népeink java-szépe együtt élt-halt sok évszázad ölébe. Hát béke, béke, az kell nekünk, béke! Nemsokára tiz éve süt reánk a szabadság áldott napja. És fáj nekünk, hogy Salamon Ernő nem küzdhet itt velünk e napsütésben. Nagyon fájdalmas halált osztott a fasiszták golyója Mihajlovkin Sztariban 11 évvel ezelőtt. De ha a szenvedő embert meg is ölték, a diadalmas költő itt él velünk a szabad hazában. És nagyon szeretnék sűrűbben olvasni, több írását megismerni, mint a hat esztendő-vel ezelőtti gyűjteményes kiadást. Jóval átfogóbb, Összegyűjtött Műveinek kiadására van immár szükség, hogy megadjuk a neki járó teljes tiszteletet s hogy mi is megkaphassuk tőle egy évtized távolából is harcos üzenetét, lelkes buzdítását a szebb, emberibb, életre és cselekedetekre. MAJTÉNYI ERIK 1954. február 26., péntek . Élénk kulturmunka Nagycsanádon NAGYCSANÁD község (Nagyszentmiklós rajon) ifjai, nemzetiségre való tekintet nélkül, lelkesen bekapcsolódtak a kulturmunkába. A hosszú téli estéken színdarabokat, népdalokat és különböző népi táncokat tanulnak. A tél kezdetétől ezideig négy magyar színdarabot tanultak meg és adtak elő Nagycsanádon vagy a környező községekben. Előadtak még hatnémet és szerb nyelvű színdarabot is. A különböző nemzetiségű ifjak összesen 12 román, magyar, szerb, orosz és cigánytámot tanultak meg. A táncba huszonkét cigányifjútis bevontak, akik eleinte idegenkedve, de most már nagyszeretettel járnak a kulturotthonba. A kulturcsoport tagjai szinte minden vasárnap fellépnek gazdag műsorukkal. Gyakran ellátogatnak a környékbeli falvakba is, ahol nagy szeretettel fogadják őket. A legutóbb például Temespéteri szerb községben voltak. A kultúrotthon terve szerint nemsokára ellátogatnak Lippára, Pusztaikeresztura, Keglevicsházára és Nagyőszre is. JÁMBOR JÓZSEF levelező