Előre, 1956. június (10. évfolyam, 2679-2704. szám)

1956-06-24 / 2699. szám

1956. június 24., vasárnap AZ RNK ÍRÓINAK ELSŐ KONGRESSZUSA Az RNK nemzeti kisebbségeinek irodalma Nagy István elvtárs társjelentése (Folytatás lapunk tegnapi számából) A német nemzeti kisebbség irodalmi élete A hazai német irodalom is pozitív eredményekkel jelentkezik a kon­gresszuson. A német irodalom, a Ro­mán Népköztársaság irodalmának szerves részeként, a dolgozók törek­véseit és vágyait testesíti meg — nemzetiségre való tekintet nélkül — és a munkásosztály ideológiájától ve­zérelve az új, szocialista világ felépí­tésének ügyét szolgálja. Az országunkban élő német lakos­ság vagyonos osztályai századokon át igyekeztek megakadályozni a ha­ladó irodalom kibontakozását s igye­keztek véka alá rejteni olyan írók életét és műveit, mint Josef Martin, Friedrich Krasser és Nikolaus Schmidt, akiknek alkotásai a széles néptöme­gek vágyait és törekvései" tükrözik. Csak most, a népi hatalom éveiben ,foglalhatta el méltó helyét ez az érté­kes örökség s válhatott a dolgozó tömegek közkincsévé. A német iroda­lom haladó hagyományainak a mar­xista-leninista világfelfogással való egybeötvözése igen sok német irat hozzá­segített ahhoz, hogy elsajátítsa a szocialista-realista alkotási mód­szert az életigazság teljes tükrözésé­nek egyetlen lehetséges módszerét. Ezt bizonyítják egyes érett költők, mint például Alfred Margus Sperber és Franz Liebhard meggyőző és le­nyűgöző versei. Sperber a munkás­­osztály álláspontjának talaján állva a dolgozók mindennapi életének prob­lémáit énekli meg. Sperber mai eszmei tájékozódásának gyökerei ifjúkorába nyúlnak vissza ; irodalmi tevékenységét már akkor is haladó eszmék hatották át. Franz Liebhard a háború utáni első műveiben — nagy komba­­tív erejű és művészi ötvözetű írásaiban — vá­z­at emelt a sváb burzsoázia és a fasizmus ellen. Utalok itt olyan har­cos, művészi értékű verseire, mint A német egység, Heten Zsombolyáról Narva és a többi. Ezeket a témákat dolgozza fel Valentin Heinrich Az élet árán című regénye is Valentin Heinrichet az a hét zsombolyai német antifasiszta ihlette regényírásra, aki­ket a visszavonuló fasiszta hordák agyonlőttek. A szerző felhasználja az antifasiszta harc e tragikus momen­­tumát arra, hogy mélyrehatóan ele­mezze a bánsági dolgozó német la­kosság életét. Nem hallgathatjuk el a regény fogyatékosságait sem, de mindenekelőtt ki kell emelnünk az író érdekes és fontos­ tárgyválasz­tásit. A Román Népköztársaság német irodalmának egyik kedvelt témája annak a harcnak a művészi erejű, hi­teles ábrázolása, amelyet a német dolgozók a román nép és a többi nemzeti kisebbség oldalán a szocia­lizmus felépítéséért vívnak. Ezt a kérdést veti fel miindenekelőtt a ha­zai német költészet, amely egyébként a romániai német irodalom legfejlet­tebb szektora. Ez a téma hatja át az említett írók művein kívül a ha­zai német költők eddig megjelent három antológiáját : Építés és béke, A Román Népköztársaság német köl­tői és Szabadság, valamint Fr. Jo­hannes Bulhardt: Der Auftrag (Tár­sadalmi rendelés), Lotte Berg: In seiner Vielfalt singt das Leben (Da­lol az ezerarcú élet) és Hans Kehrer: Und es wird Friede sein (És béke lesz) c. kötetei. Sikereket ért el a hazai német pró­zairodalom is: említsük meg például A Román Népköztársaság német pó­zairól c. antológiát. Általában azon­­ban meg kell mondanunk, hogy a né­met epika elmaradt az élet való­­sága mögött. A német prózai művek egy részét még mindig az élet héza­­gos ismerete és nem eléggé hiteles tükrözése jellemzi. Az üzemekben és gyárakban lelke­sedéssel dolgozó német munkások ezrei, a kollektív gazdálkodás útjára lépett parasztcsaládok ezrei, a szocia­lizmus építésében egész erejükkel résztvevő értelmiségiek valamennyien rá akarnak ismerni, a német írók műveiben is problémáikra és vívódá­saikra. A német dolgozóknak olyan irodalmi művekre van szükségük, a­­m­elyeket áthat a román néppel és a több­ nemzeti kisebbséggel való ba­rátság és testvériség eszméje, az in­ternacionalizmus és a hazafiasság eszméje. Örvendetesek azok a kezdeti sike­rek, amelyeket az ifjúsági és a gyer­mekirodalomban ért el a hazai né­met írás. Említésre méltó például Paul Schuster műve, Az ördög és a zárdanövendék, amelyben a szerző bátran veti fel a német ifjúság neve­lésének legfőbb kérdéseit, vagy Hédi Hauser Erdei barátság-vidámság cí­mű műve . Különösképpen hangsúlyoznunk kell a régi írónemzedék egyes mesterei­nek új alkotásait, amelyeket az olva­sók nagy érdeklődése kísér Az olva­sótábor örömmel és szeretettel fo­gadta Erwin Wittstock: A kocsis fia című elbeszélését és Az ágotai fa­zekasok című színdarabját. A német olvasók érdeklődéssel és türelmetle­nül várják Wittstock most készülő antifasiszta regényét. Oskar Walter Cisek legújabb esszéi és készülő, hosszú lélegzetű regénye, amelyben — mint a már megjelent fejezetekből láthattuk — a Horia-ve­­zette parasztharcoknak állít emléket s amelyet áthat a román nép iránti test­véri szeretet eszméje, azt bizonyítják, hogy az írónak sikerült egybehangol­­nia művészi tudását a mély ideológiai tartalommal. A népi demokratikus rendszer ál­tal megteremtett feltételek lehetővé tették, hogy az idősebb irónemzedék: Erwin Wi­tstock, Oskar Walter Ci­sek, A M. Sperber, Franz Liebhard, Georg Scherg mellett új irónemzedék nevelkedjék fel, mint Paul Schuster, Hédi Hauser és mások, akik a leg­szebb reményekre jogosítanak fel. A Neuer Weg irodalmi versenye, amely­­re mintegy kétszáz irodalmi mű érke­­zett be, fényesen bizonyítja ezt. A hazai német irodalom eredményei­ről és hiányosságairól szólva meg kell említenünk azt is, hogy az író­szövetség egyáltalán nem kielégítő módon irányította és támogatta a német irodalmi tevékenységet. Ha­sonló hibákat követett el az írószö­vetség a Neue Literatur című folyó­irat irányításában is. A német irodalommal kapcso­latban mulasztás terheli a Művelő­désügyi Minisztériumot is, mert nem fordított elég gondot a szerkesztő­ségbe beérkezett munkák kiválogatá­sára és kinyomtatására és elvtelen magatartást tanúsított a példány­szám megállapításánál. A hazai német irodalom fejlődése megköveteli a Művelődésügyi Minisz­tériumtól, hogy nagyobb gondot for­­dítson a Német Demokratikus Köz­társaságban megjelenő irodalmi és szakkönyvek behozatalára. A Román Népköztársaság német íróinak szép sikerei feljogosítanak ar­ra a reményre, hogy a hazai német irodalom­ nagy fejlődési távlatok előtt áll, olyan eszmegazdag és ma­gas művészi színvonalú irodalommá válik, amely még nagyobb mértékben hozzájárul majd a testvériség megerő­sítéséhez, annak a közös harcnak a sikeréhez, amelyet egész dolgozó né­pünk a békéért és a szocializmusért vívó­san hatott ki a szerb nyelvű prózára és költészetre egyaránt. Az utóbbi idő­ben megjelent kritikai írások és min­denekelőtt Nevojsa Popovics írásai értékes segítséget nyújtottak a szerb íróknak. Örvendetes, hogy az utóbbi időben az ismert írók mellett megjelentek olyan fiatal tehetségek, mint Tomics Mile, Krsztuka Boleszlav, Matejase­­vics Krszta, Milenkovics Branko, Krisztics Tvetko és mások. A szerb irodalmi tevékenység to­vábbfejlesztése érdekében az Lószö­vetségnek behatóbban és közvetleneb­bül kellene foglalkoznia a szerb író­A felszabadulás óta eltelt tizenké esztendő alatt komoly sikereket ért el a hazai jiddis irodalom is. Zsidó iró­dtvtársaink a haladó irodalmi hagyo­mányokra támaszkodva és továbbfej­lesztve őket, olyan műveket alkotnak, amelyeknek tematikája valóságunkat tükrözi s amelyekben kife­jzésre jut­tatják őszinte csatlakozásukat do­gozó népünk ügyéhez, a munkásosztály és a párt ügyéhez, kitartó harcot folytat­va egyben a burzsoá ideológia befo­lyása ellen. Népköztársaságunk megszületésének napjaiban Jakob Kroper, a régi nem­zedékhez tartozó jiddis költő mély há­zasságtól áthatott, nagyszerű költe­ményt írt, amely Balinesti című poé­májával együtt valóságos himnusza szabad hazánk dicsőségének. Augusztus 23. után je­lnt meg­­. Wainfeld poémája : Az ország alapja, amely történelmi freskóként hatva, kí­méletlenül leleplezi a Hohenzollern­­dinasztiát. Samson Ferst megérdemelt népszerűséget szerzett szatirikus fa­buláival, amelyekben a kispolgári men­talitás maradványait gúnyo­ja. Béri Schnabel, tehetséges költő Az erkölcsök utcája című kötetéből ki kell emelni a Haia Lifschitz emlékének szentes poémát, dalom színvonalának emelésével és felka­o­ásával. Javasoljuk, hogy az írószövetség tanulmányozza ezt a kér­dést és ta­rtjon módot egy olyan iro­dalmi folyóirat kiadására, amely szerb írók műveit közölje, a kiadóvállalatok pedig fordítsanak nagyobb gondot a szerb írók műveinek kinyomtatására. Meggyőződésünk, hogy a Román Népköztársaság többi Lójával együtt a szerb írók is újabb sikereket fognak elérni új műveket alkotnak majd ame­lyek tükrözik új életünket, a román nép és az együttélő nemzetiségek test­véri munkáját a szocia­izmus építésé­ben A népi hatalom éveiben a jiddis iro­dalomban is feltűntek új, fiatal tehet­ségek, mint Alexander Spiegelblatt és Hermann Stolper. Itt kell megemlíte­nünk Silvia Schneider és Belly­­Blatt költői tevékenységét is. A jiddis prózairag jelentős műveket alkotott, mint amilyen David Rubin : Egy fűrészgyár mellett című társadal­mi regénye és M. Wilner elvtárs tör­ténelmi regénye. Meg kell mondanunk azt is, hogy a jiddis költők és prózaírók — vitatha­tatlan sikereik mellett, amelyekre mél­tán lehe­nek büszkék — alkotó munká­jukban hiányosságokkal is küzdenek. Ezek egyes gyengén sikerült, művészi színvonal nélküli munkák közléséhez vezettek, így például Spiegelblatt Moldva című és Stolper Szülőváros c. poémáját csak sikertelen kísérleteknek tekinthetjük. Ugyanakkor S. Schneider költészetében még találkoz­hatunk mes­terkélt képekkel és szimbólumokkal, amelyeknek az értelmét nehéz kihá­mozni. L. Bruckstein, fiatal és tehetséges drámaíró az utóbbi években két értékes darabot írt : Éjszakai műszak és Grün­­wald-család ; mindkettőt sikerrel játsz­­sza a bukaresti és a iasi jiddis szín­ház. A jiddis irodalmi élet A szerb nemzetiség irodalmi élete Szép eredményeket mutathat fel a hazai szerb irodalom is. Tehetséges írók jelentkeztek, mint például Rajkov Szvetomir munkás, Latics Szlavoljub, Kerpenisán Bozsidár, Ilics Lázár dolgozó paraszt, Belejac Jova, Cso­­kov Vladimír tanító, Deszpotovics Branko és más, népünkhöz ,hű írók, akik műveikben új életünk valóságát tükrözik. V. Csokov: Biztos kézzel vezet a párt című versében a párt harcának dicsőségét énekli meg. Annak a harc­nak a nevében, amelyet népünk — a párttal az élen — az ellenség szét­zúzásáért vív, Csokov meglátja ha­zánk ragyogó jövőjét. Illés Lázár A Román Népköztársasághoz című versében meleg érzéseit fejezi ki ha­zánk Iránt. Belejac Jova Az ötéves terv című versében munkásaink al­kotó lendületét magasztalja. Bozsi­dár Kerpenisán Erik a kukorica címü versében munkára szólítja a kollek­tivistákat a kukorica betakarításáért és versenyre buzdítja őket. Ugyan­csak Kerpenisán írta A ch­suro­­hóra című poémát, amelyben azt énekli meg, hogyan forrasztja egységbe a szocialista munka lendüleete az ottani különböző nemzetiségű dolgozókat. Hasonló témát dolgoz fel Ilics Lázár A hazához című versében. Egyébként a szerb írók műveinek többségében kidomborodik a román nép és a nem­zeti kisebbségek testvérisége az új élet felépítéséért vívott harcban. A temesvári Pravda és a Narodna Kultúra című folyóirat rendszeresen közli a házas szerb írók verseit, prózáját és irodalombírálatait. Ezen­kívül önálló kötetek is megjelentek a szerb irodalom termékeiből, mégpe­dig a Pocsecsi (Kezdet) című prózai gyűjtemény, a Za zsivot, za mir (Az életért, a békéért) versgyűjtemény, Vladimír Csokov verskötetei, Szlavol­­jub Latics és Ilics Lázár versei, Szve­­tomír Rajkov novellái stb. Ezek a művek nagy olvasottságnak örven­denek, röviddel megjelenésük után mind elkeltek. A szerb nemzetiségű dolgozók ál­landóan növekvő kulturális igényei­nek kielégítése érdekében a kiadók a hazai szerb írók művei mellett meg­jelentették a jugoszláv irodalom klasz­­szikusainak műveit is és igen sok fordítást a világirodalom alkotásaiból, orosz, szovjet, román, magyar, német és más írók­ műveiből. Ezen a téren kiemelkedő helyet foglalnak el a klasszikus és a mai román irodalom­ból fordított alkotások. A szerb olva­sónak most először van alkalma ar­ra, hogy megizlelje Eminescu, Crean­­ga, Caragiale, Cosbuc, Sadoveanu, Petru Dumitriu, Galan, Francisc Mun­­teanu és más írók műveinek szépsé­gét. Hiányosságként meg kell emlí­tenünk, hogy igen keveset fordítottak szerbre a magyar és a német iroda­lomból. A szerb írók közül kiemelkedik Vla­dimir Csokov költő, akiről elmond­hatjuk, hogy kialakult, sajátos költői arcéle van. Csokov lírai verseiben hangulatainak széles skálája szólal meg, tematikája gazdag, változatos. Csokor elvtársnak azonban igénye­sebbnek kell lennie saját írásaival szemben ; nem szabad megengednie egyes halvány, kifejezéstelen, tartal­matlan verseinek megjelenését. Pozitív tényként kell megemlíte­nünk Ilics Lázár életteli, optimista hangú gyermekverseit, amelyek arról tanúskodnak, hogy a költő közel tud férkőzni a gyermekek lelkéhez. Noha a hazai szerb irodalom ért el sikereket a prózaírás terén, nem elé­gedhetünk meg ezekkel az eredmé­nyekkel. Jelentősebb művet csak Szve­­tomir Rajkov alkotott. Legutóbbi no­vellája, a Zlatno mare (Arany tenger) olyan fontos kérdéseket visz be a ha­zai szerb nemzeti kisebbség irodalmá­ba, mint a mezőgazdaságban folyó szocialista verseny felkarolása, a bü­rokratizmus elleni harc stb. De Raj­kov is beleesett a másoknál is tapasz­talható sematizmus hibájába. Egyes fő­szereplői elmosódott, egyéniség nél­küli, ködös, elnagyolt jellemű figu­rák. Szerb író elvtársainknak általában küzdeniük kell tematikájuk gazdago­dásáért, főként pedig a magasabb művészi színvonalért, a gazdagabb és változatosabb szókincsért. E tekintet­ben döntő szerep hárulna az iroda­­lombírálatra, amelynek hiánya kára­Azok a jelentős eredmények, melye­ket a hazánkban élő nemzetiségek iro­dalmának áttekintésében megmutat­tunk, amint ezt már a bevezetőben is hangsúlyoztuk, elválaszthatatlanok at­tól a nagy anyagi és erkölcsi segít­ségtől, melyet irodalmunk pártunktól és kormányunktól kapott. A hazai ma­gyar, német, szerb és más nemzetisé­gi irodalom további gazdagodása ér­dekében fokozottabb mértékben ki kell elégítenünk azokat az igényeket, ame­lyeket a megnövekedett irodalmi tevé­kenység s nem utolsó sorban az ol­vasó tömegek szüntelenül növekvő tá­bora támaszt. A fenti szempontból ki­indulva igen fontosnak tartjuk, hogy a Román Népköztársaság­­Akadémiá­ja által tervbe vett magyar nyelvé­szeti és irodalomtörténeti folyóirat mi­előbb megjelenjék. Ugyancsak szük­ség mutatkozik gyermekirodalmunk to­vábbfejlődése érdekében egy magyar képes gyermekújság létesítésére, vala­mint új színházkultúránk és művészeti életünk problémáit átfogó színházi és művészeti folyóiratra. Javasoljuk a nemzetiségi könyvkiadás átszervezését olyan értelemben, hogy az a szükség­leteket minden tekintetben ismerő, egy egységes kiadói szervezetben működő kiadói tanács igazgatása alá rendelőd­jék. Tanulva a román írók példájából, a nemzetiségi íróknak a jövőben sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk hala­dó klasszikus irodalmuk ápolására és az egyes évfordulókat fel kell hasz­nálniuk arra,­­hogy irodalmuk nagy alakjait dolgozó tömegeinkkel fokozot­tabban megszerettessék és kultúrforra­­dalmunkat ezáltal is előmozdítsák. A hazai magyar drámairodalom to­vábbi gazdagodása érdekében szükség lenne újraszervezni azt az országos magyar drámai bizottságot, amely mostanáig a Művelődésügyi Miniszté­rium hibájából csak papíron létezett. A magyar írók előtt többek közt az a feladat áll, hogy több mint ezer kul­túrotthon számára élvonalas és válto­zatos tematikájú egyfelvonásos szín­darabokat írjanak. A hazai német irodalomban megnö­vekedett termés szükségessé teszi egy­­havonként megjelenő irodalmi folyóirat létesítését. A tapasztalat bebizonyította azt, hogy helyes lenne, ha az írószövetség titkárságán belül megteremtenék a nemzetiségi osztályt, melynek sajátos feladata lenne rendszeres szervező és koordonáló munkát kifejteni a nemze­tiségi irodalmak terén. Feltétlenül fon­tos, hogy az írószövetség bizonyos idő­közökben összehívja a különböző nem­zetiségek íróit sajátos kérdéseik meg­vitatására, mert e tekintetben az író­szövetség komoly mulasztást köve­tett el. Mint a fentiekben már kifejtettem, a Központi Vezetőségnek a II. pártkong­resszuson előterjesztett jelentése, a nemzeti kisebbségek szocialista kultú­rájával kapcsolatban megállapította, hogy a nemzeti kisebbségek szocialista irodalma és művészete a román nép szocialista kultúrájával megbonthatat­lan kapcsolatban fejlődik ugyanazok­nak az általános gazdasági és politikai tényezőknek az alapján, amelyek a je­lenlegi szakaszban hatnak országunk­ban. Ebből természetszerűen követke­zik, hogy a romániai új, szocialista magyar irodalom, éppenúgy, mint a román irodalom, közös hazánk, a Ro­mán Népköztársaság felvirágoztatását és a szocializmus mielőbbi felépítését szolgálja. Ennek az iroda­lmnak az a hivatása, hogy az olvasókat a párt eszméinek szellemében, a szocialista hazafiasság szellemében, a népköztár­saságunk iránti még erősebb szeretet szellemében nevelje és még teljesebb mértékben kielégítse dolgozó tömege­ink szüntelenül növekvő kulturális szükségleteit. A közös célért, a szo­cializmus építéséért küzdő romániai magyar irodalomnak vannak sajátos nemzeti vonásai is, amelyek az irodal­mi nyelv kérdéseiben, a klasszikus ha­gyományok és a folklór-irodalom hala­dó kulturális örökségében megnyilvá­nuló nemzeti formákban, stílusban, sa­játos szerkesztési eljárásokban, a nem­zeti lelkűlét sajátos vonásainak ábrá­zolásában öltenek testet.A nemzeti for­ma és a nemzeti jelleg kérdéseiben a romániai magyar irodalom jellemvoná­sai megegyeznek a Magyar Népköz­­társaság szocialista irodalmának jel­lemvonásaival.­­A két szocializmust építő testvéror­szág — a Román Népköztársaság és a Magyar Népköztársaság — között szoros kapcsolatok állnak fenn minden téren, így a kulturális munka terén is. Fényesen bizonyítják ezt a magyar klasszikus és kortárs írók románra for­­dított műveinek nagy száma és az, hogy Magyarországon lefordították és kiadták számos klasszikus és mai ro­mán író műveit. Az írószövetségnek erőfeszítéseket kell tennie, hogy még jobban elmélyítse ezeket a kapcsolato­kat a Magyar Népköztársaság teljes fellendülésben lévő szocialista irodal­mával, hogy a két nép­ kulturális sike­rei még inkább a két ország dolgozói­­nak közkincsévé válhassanak. A két Írószövetség közti kapcsolatok fokoza­tos fejlesztése annál is inkább szük­ségszerű, mivel — mint fennebb már említettem — a romániai magyar iro­dalomnak és a Magyar Népköztársa­ság szocialista irodalmának közös nemzeti jellemvonásaik vannak, írószövetségünk feladata, hogy ha­tékonyabban foglalkozzék a nemzeti­ségi irodalmak folyóirataival és szer­vezettebben ellenőrizze és irányítsa azokat. Folyóirataink pedig építsenek ki­­olyan tapasztalatcseréket, melyek erősíthetik a pártos kritikai és önkri­tikai szellemet a szerkesztői munká­ban és kölcsönösen ismertessék egy­más munkáját, hogy ezáltal a román és a különböző nemzetiségű írók és költők, valamint az Irodalmi lapok és folyóiratok­­ együttműködése elmélyül­jön. * Azok a nagyjelentőségű feladatok, melyeket a szocializmus építése iro­dalmunk elé állít, serkentőleg hatnak népköztársaságunk minden egyes író­jára, így a nemzetiségek íróira is. A nemzetiségek írói a román író elvtársakkal együtt büszkén vállalják azokat a nemes feladatokat, melyeket Jugoszláviában mostanában mind nagyobb gondot fordítanak a mező­­gazdaság fejlesztésére. Bár ezzel ez­előtt is foglalkoztak, de minthogy az ipar fejlődése messze felülmúlta a me­zőgazdaságot, komoly problémává vált a mezőgazdasági termelés növelése. Nemcsak a lakosság élelmezése szem­pontjából fontos ez, hanem az ipar nyersanyagellátása miatt is. A felszabadító háború befejezése után államosították az összes banko­kat, bányákat, szállítási és ipari válla­latokat. Ugyanakkor végrehajtották a földreformot is, amellyel a földet a­­zoknak a kezébe adták, akik megmű­velik. Ebben az időszakban tértek rá a legfontosabb feladat megvalósításá­ra, az ország iparosítására és villamo­sítására. Hatalmas eredményeket ér­tünk el eddig. O­riásgyárak százait, ezernyi kisebb üzemet és műhelyt é­­pítettünk. Az új víz- és hőerőművek tucatjai látják el a jugoszláv ipart energiával. Ilyen fejlődés mellett Ju­goszlávia már távolról sem tekinthető elmaradott országnak. Ám a mezőgazdaság nem fejlődött ugyanolyan ütemben mint az ipar és emiatt nem képes kielégíteni az or­szág alapvető szükségleteit. De miu­tán fennáll az erős mezőgazdasági gép- és szerszámipar, valamint a mű­­trágyaipar és miután megteremtettük immár a nélkülözhetetlen szakmai ká­dereket, megvan minden feltétel ah­hoz, hogy a mezőgazdaságot sokkal magasabb színvonalra emeljük, úgy, hogy megfelelhessen Jugoszlávia gaz­dasági követelményeinek. Novi­ Szadon például a legkülönbö­zőbb fajtájú mezőgazdasági gépeket gyártó nagy ipari kombinátot emel­tek. Hasonló üzemek épültek többek között Oszijekban és Zemunban is. Traktorok és különféle mezőgazdasági gépek és szerszámok készülnek a ra­­kovicai traktorgyárban s az ország Következtetések ELŐRE a második ötéves terv nagyszerű cél­kitűzései eléjük állítanak. A feladatok egységes vállalását átfűzi az a szi­lárd meggyőződés és tudat, hogy a szocializmus építésében ránk háruló nagy feladatokat csak a munkásosz­tály élcsapatának, a Román Munkás­pártnak a vezetésével és irányításával tudjuk megvalósítani. Éppen ezért kongresszusunkon mi, nemzetiségi írók is, még egységesebben sorakozunk fel pártunk zászlaja alá és a nagy szovjet irodalom példáját követve, a testvéri román irodalom tapasztalatait felhasználva, még odaadóbban igyek­szünk tehetségünket és tudásunkat a dolgozó nép szolgálatába állítani. Vállaljuk, hogy a pártunk Központi Vezetőségének kongresszusunkhoz in­tézett üdvözletében megjelölt magasz­tos írói feladatokat népünkhöz és a szocializmus nagy ügyéhez méltó hű­séggel, tudásunk és tehetségünk min­den erejével valóra váltjuk. A június 22-i ülések A délelőtti ülésen Al. Balaci az iro­dalmi fordításokról, Marcel B­eslasu pedig az ifjúsági és gyermekirodalom kérdéseiről tartott társjelentést. A vitát Ion Marin Sadoveanu felszólalá­sa nyitotta meg, utána Veronica Po­­rumbacu szólalt fel. — Jogos büszkeséggel tekintünk — mondotta Veronica Corumbacu — a magyar és német nyelven megjelent tekintélyes kötetekre, amelyeken ha­zánk legkipróbáltabb magyar és né­met költői dolgoztak. — Elmondotta, hogy Eminescu versei orosz és grúz nyelven is megjelentek, hogy az óceá­non túl Ratal Alberti, Liegeben Ro­bert Vivier, Finnországban Arvo Tur­­tiainen és még Arábiában is több köl­tő Eminescu verseit fordítja. Hajdú Győző Nagy István írói mun­kájáról és regényhőseiről beszélt. A. Jebeleanu az írószövetség veze­tőségét bírálta, amiért az nem ismeri eléggé lasi, Temesvár és az ország más vidékeinek irodalmi életét. Utána Arvo Turtiainen finn író üdvözölte a kongresszust. Optav Pancu­lasi felhívta az élvo­nalbeli kritikusokat hogy foglalkozza­nak a gyermekirodalom kérdéseivel. Hans Scherfig a Feroe-szigetek és Dánia haladó szellemű íróinak üdvözle­tét tolmácsolta. Radu Boureanu elismerte a „Satut fara dragoste” c. művének hibáit. Utána N. Tertulian szólalt fel, aki többek között Paul Georgescunak az irodalmi kritikáról tartott társjelenté­sét vitatta. Mihai Beniuc, az ülés elnöke, egyes felszólalások túl szenvedélyes hangne­mét bírálta. Asztalos István kijelentette, hogy egyetért Nagy István társjelentésével, s hogy ez a jelentés nagy vonalakban tükrözte a hazai magyar irodalom fontos eredményeit Ellenezte Nagy Istvánnak azt a véleményét, miszerint a fiatal írók többsége negativista, vi­szont igazat adott Nagy Istvánnak ab­ban, hogy fiataljaink még nem tudják a valóságnak megfelelően bemutatni a pozitív hősöket. Asztalos ezután Ko­vács György két cikkére tett bíráló megjegyzéseket. Maria Banus a dogmatikus kritikát bírálta felszólalásában. A délutáni ülésen Mihnea Gheorghiu a többi között az írószövetség fordító­­osztályának megerősítését kérte. Francisc Bulhardt a hazai német irodalom termékeiről beszélt. G. Macovescu felhívta az írókat, hogy segítsék értékes forgatókönyvek­kel hazai filmgyártásunkat. Titus Po­­povici a tipikusság dogmatikus értel­mezésének káros következményeiről beszélt. A. E. Baconski bírálta Dan Desliunak a költészetről tartott társje­lentését. Henri Peter Mathis a svéd írók üd­vözletét tolmácsolta. Lucia Sturdza Bulandra népművész a színművészek köszönetét fejezte ki az íróknak akik műveikben az emberi lélek mesteri kincseit tárják eléjük. A francia küldöttség nevében Henri Pichette szólalt fel. Marin Préda Dan Desliu költészeti jelentését bírálta Alfred Margus Sperber elmondotta, hogy hazánkban csupán 1949—1954 között több mint 1000 német könyv jelent meg, amelyek példányszáma fe­lülmúlja a 3 milliót. Ion Witner rámutatott a kongresszus előtt megjelent két pártokmány fon­tosságára. Ezután Vicu Mundra a szinibírálat néhány kérdésével foglalkozott. ÚSZÁS—VÍZILABDA • NÁPOLYBAN naevszabású nem­zetközi vízilabda-torna folyik a Szov­jetunió. Maevar NK. Román NK. Nyu­­gat-Németország és Olaszország csa­patainak részvételével. Eddigi eredmé­nyek: RNK — Olaszország 3—3 (1—1); MNK — Nyugat-Németország 5—2 (2—1) ; Nyugat-Németország — RNK 3—2 (3-1) , MNK - RNK 3—2 (3-1), Szovjetunió —Olaszország 4—3 (3—1). • BRNOBAN pénteken kezdődött meg a Csehszlovák Köztársaság és a Román Népköztársaság nemzetközi úszóversenye. Az első napon a legtöbb számban csehszlovák­­úszók gye­ztek. Hazánk versenyzői közül Alexand­ru Popescu és Maria Both szerepeltek a legjobban. A 200 m-es pillangóúszás­­ban 2 p. 33 másodperces jó idővel, il­letve a 100 m-es női hátúszásban 1 p 17.5 mp-cel az első helyen végeztek. LABDARÚGÁS • A román válogatott ellen készü­lő norvég 11 ma Koppenhágában Dá­nia ellen játszik. • A bukaresti CCA csapata június 29-én a Német Demokratikus Köztár­saságba utazik ,ahol három mérkő­zést játszik. Az elsőre július 1-én ke­rül sor, amikor a CCA ellenfele a berlini Dinamo lesz. • A Rio de Janeiro-i ..Atletico Por­­tugueza-a brazíliai labdarúgó csapat pénteken Tbilisziben a helyi Dinamo csapatával találkozott. A látványos mérkőzés 2:2 arányban döntetlenül vég­ződött. • A jövő héten Ploestiben és Buka­restben kettős román-norvég labda­rúgó találkozó lesz. Szombaton kijelöl­ték az RNK A és B válogatott csapa­tainak keretét. Az A-válogatott kereté­ben vannak : Tom­a. Voinescu. Neacsu. Zavoda II.. Androvics. Karikás. Soare. Bone. Onisie. Calinoiu. Zaharia. Con­stantin. Zavoda I.. Olaru. Alexandres­­cu. Georgescu. David. Tataru. A B-vá­­logatott keret összetétele: Dungu. Ma­rosi. Zbircea. Marinescu. Stancu. Pa­­hontu. Macri. Stirbei. Hidisan. 13odó, Hasota. Copil. D. M­unteanu, A. Mun­­teanu. Szeredai. G­osescu, Boros. ATLÉTIKA • A Bolgár NK második nemzetközi atlétikai bajnokságán részt vesznek a Csehszlovák Köztársaság, a Jugoszláv SZNK, Svédország Törökország és más országok atlétái. Szombaton, a bajnokság első nap­­ján a rossz idő és kedvezőtlen pálya­­viszonyok ellenére, a román atléták ki­tűnő eredményeket értek el . Két ver­­senyszámban megszerezték az elsőséget és egyben két országos román csú­csot értek el. A 400 méteres gátfutás­ban Illé Saves 52 mp-cel győzött. A 3000 méteres akadályversenyben pedig Strzelbinsky lett az első 9 p. 10.4 mp idővel. • Jack Davis amerikai atléta a 110 m-es gátfutásban 13.4 mp idővel új vi­­lágcsúcsot állított fel. Bob Morrow, ugyancsak amerikai atléta a 100 m-es síkfutásban 10.2 mp idő­vel beállította a világcsúcsot. sakk • Június 22-én lejátszották a Jugo­szlávia — Szovjetunió nemzetközi sakk­találkozó első fordulóinak függőjátsz­­máit. A 4. forduló után a­ szovjet csa­pat 18 és fél ponttal vezet a jugoszláv csapat 13 és fél pontjával szemben. Sporthírek A terméshozam növelésének egyes kérdései a jugoszláv mezőgazdaságban Az „Előre" számára írta: TUBICS MILOJKO, a noviszadi rádióprogramigazgatója más vállalataiban. Ezek előállításában részt vesznek az ipari termelőszövet­kezetek is. "Ami a műtrágyát illeti, oly nagyok a szükségletek, hogy a meglévő kapa­citások nem tudják még kielégíteni. Nemcsak az állami gazdaságok, a fa­lusi munkaszövetkezetek és földműve­­lőszövetkezetek, hanem az egyénileg dolgozó parasztok is mindinkább igénylik a műtrágyát, mert a gyakor­latban meggyőződtek a hasznosságá­ról. Ezért is készítik elő egy nagy új vegyigyár megépítését Pancsevon, a­­mely aztán az ország egész mezőgaz­daságát ellátja majd műtrágyával. Ha mindezek mellett figyelembe vesszük a szérumgyártóipar és az ál­lategészségügyi műszerek gyártásának fejlődését és a rendelkezésünkre álló középfokú és legmagasabb fokú képe­sítéssel bíró állatorvosi kart, (bár ezek számát tovább is növelni kell) láthat­juk: megvan minden előfeltétele an­nak, hogy a jugoszláv mezőgazdasági termelés magas színvonalra emelked­jék. A jugoszláv állam a legelőnyösebb feltételek mellett nyújt hitelt a gazda­ságoknak, szövetkezeteknek és egyéni­leg dolgozó parasztoknak, különféle építkezésekre, mezőgazdasági gépek és szerszámok, műtrágya, állategész­ségügyi felszerelések és főleg tenyész­állatok vásárlására. A Jugoszláv Szövetségi Népköztár­saság 1956 évi társadalmi tervében a legnagyobb figyelmet a mezőgazdasá­gi termelés megerősítésére fordítják, nemcsak újabb termőterületek meghó­­dítása, hanem a meglevő területek ho­zamának növelése útján is. Az intéz­kedések egész sorával ösztönzik a ter­melőket a termelés fokozására. A me­zőgazdasági termésfeleslegek felvásár­lásának időszaka régen mögöttünk van és rátérünk a szabad piaci eladás elvére. Másrészt olyan eszközöket al­kalmazunk, amelyek megakadályozzák, hogy a pénz elfolyjon a faluból anél­kül, hogy azért a megfelelő mennyisé­gű ipari cikkeket kapjon a falu, így biztosítjuk a falu számára azt a lehe­tőséget, hogy feleslegeit szükséglete szerint beruházza. Érdekes és fontos az a határozat, amely ebben az érte­lemben csak a földművelő szövetkeze­teknek adja meg a jogot, hogy a me­zőgazdasági termékeket felvásárolja és forgalomba hozza. Ez az intézke­dés biztosítja, hogy a termékek ela­dása útján létrejött anyagi eszközök a falu, a mezőgazdaság fejlődését szolgálják. A mezőgazdasági szövet­kezetek ily módon kibővítik a falusi gépállományt, biztosítják a legkorsze­rűbb agrotechnika alkalmazásához szükséges eszközöket, beszerzik a legjobb fajtájú tenyészállatokat, vető­magot, stb. A földművelő szövetkeze­teknek egyformán égetően sürgős a termelés növelése és a gazdálkodás haladó módszereinek további bevezeté­se a mezőgazdaságban. Különálló probléma a földek öntözé­se és csatornázása. Egyes esztendők aránylag csekély hozama vagy a nagy szárazság vagy a földeket elárasztó vizek következménye volt. Elég régi problémák ezek, de a nehézipar meg­teremtése felemésztette a rendelkezés­re álló eszközöket. Most ez a helyzet jelentősen megváltozott.­­A JSZNK mezőgazdasági kamarája az egész or­szágra kiterjedő csatornázási tervet dolgozott ki. E terv szerint 2.703.000 hektár területen vízszabályozási be­rendezéseket építenek. Egyedül a Vaj­daságban, amely Jugoszlávia leggaz­dagabb búzatermő területe, 2.000.000 hektáron végzünk vízszabályozást. Ezek az építkezések 10 évig tartanak és évente 12.000.000.000 dinárt költünk rájuk. A legnagyobb ilyen építkezés a Vaj­daságban lesz: ez a Duna—Tisza csatorna. Itt már megkezdődött a mun­ka és ebben az évben vesz teljes len­dületet, minthogy egészében gépesít­ve van. 720 exkavátor és más nagy gép áll már az építkezés rendelkezé­sére. Ez a csatorna, sok párhuzamos kisebb csatornájával, 1.500.000 hek­tárnyi földet fog öntözni és vezeti le róla a vadvizeket. Szlovéniában, a Murává és Pelágonia völgyében is fo­lyik már a földek csatornázása. Ezek­kel a munkákkal párhuzamosan újjá­építünk egyes védőgátakat és töltése­ket, mert már elég kárt okoztak silány vízrevezetési rendszerükkel. Szakértők számításai szerint a fo­lyamatban lévő és tervezett munkák óriási mértékbe­n növelik majd a me­zőgazdasági termelést. Befejezésükkel Jugoszlávia termőterülete 20—25 szá­zalékkal növekszik és nemzeti jöve­delme újabb évi 60.000.000.000 dinárral lesz nagyobb. Különösen jelentős e­­zenkívül, hogy ez után mentesül a ju­goszláv gazdaság az óriási károktól, amiket az áradások, szárazság, vad­vizek, stb. okoztak. Ezek a károk évente 69.000.000.000 dinárt tettek ki. Felesleges hangsúlyozni, hogy mit je­lent majd ez az összeg a­ jugoszláv népgazdaság számára. 3 Június 24: A szovjet repülők napja A végtelen levegőég meghódítóit és urait ün­nepli ma a szovjet fővá­ros népe a tusinói repülő­téren, a szovjet sólymok hagyományos ünnepi pa­rádéján. A legkorszerűbb repülőgépek, a legbát­rabb pilóták bizonyítják be újra a szovjet repülő­­gépgyártás fejlettségét, a szovjet repülők merészsé­gét, rátermettségét és felkészültségét. Évek óta minden nyá­ron a moszkvaiak száz­ezreivel telik meg a tusi­­nói repülőtér zöld pá­zsitja.­­A légiparádé nem­csak egyszerű szórako­zást jelent, hanem sereg­szemléje is egyben a ro­hamosan fejlődő szovjet repülés eredményeinek. Ez a seregszemle minden esztendőben egyre bizta­­tóbb és lelkesítőbb. A szovjet repülés világszerte dicsőséget és megbecsülést szerzett a kommu­nizmus építőinek. A szovjet repülés legfőbb jellemvo­nása, hogy maradéktalanul a nép szolgálatában áll. A kommunista párt és a szovjet kormány mindenkor nagy figyelmet fordított a repülés fejlesz­tésére. A polgárháború idején a Le­nin útmutatásai szerint létrehozott vö­rös légiflotta tevékenyen segítette a Vörös Hadsereget a szovjethatalom külső és belső ellenségeivel vivett harcban. Aranybetűkkel írták be nevü­ket a szovjet sólymok a Nagy Honvé­dő Háború történetébe: számtalan bátor haditettet, merész vállalkozást hajtottak végre. Egyeseket, mint pél­dául az emberi akaraterő végtelensé­gét megtestesítő Mereszjevet az egész világon ismerik. A háború után a szovjet repülés még nagyobb ütemű fejlődésbe len­dült. A legkiválóbb szovjet repülőgép­­tervezők munkálkodnak azon, hogy a minél tökéletesebb géptípusokat ál­lítsák elő. A legmodernebb felszerelé­sekkel ellátott szovjet lökhajtásos gé­pek ma már világszerte nagy becsben állnak. Legutóbb, a szovjet államfér­fiak angliai látogatása során az egész nyugati világ megcsodálta a szovjet repülőgyártás új vívmányát, Tupolev akadémikus alkotását, a TU 104-et, amely 800 kilométeres óránkénti se­bességgel repül s a Moszkva — Lon­don közötti távolságot — leszállás nélkül — három és fél óra alatt tette meg. Ez az „új szovjet csoda” — a­­hogy a londoni lapok nevezték — óri­­ási jelentőségű a Szovjetunió népgaz­dasága számára. Gondoljuk csak el, hogy a leggyorsabb vonattal is hete­kig tartó Moszkva-Habarovszk utat a TU-104 mintegy tíz óra alatt teszi meg! A szocializmus országában a repü­lőgép nagy szerepet játszik a gazda­sági életben: nemcsak utasokat és árut szállít, de segít a mezőgazdasági kártevők leküzdésében is, gyors orvosi beavatkozásra szoruló betegeket szál­­lít kórházakba, megkönnyíti a tudo­mányos kutatók munkáját. Az idei repülőnapot a nemzetközi feszültség légkörének enyhülése je­gyében ünneplik meg a szovjet embe­rek. A szovjet kormány következetes békepolitikájának eredményeként tisz­tul a nemzetközi politika légköre, oszladoznak a bizalmatlanság felhői. Jellemző tényként említhetjük meg, hogy az idei tusinói légiparádén részt vesz — első ízben — az ameri­kai légierők küldöttsége is, a vezérka­ri főnök vezetésével. A mai napon a szocialista országok dolgozói szeretettel gondolnak a bátor szovjet repülőkre, akik kivették részü­ket országaik felszabadításából és nagy segítséget nyújtottak saját re­pülésük kifejlesztéséhez.

Next