Előre, 1957. december (11. évfolyam, 3143-3169. szám)
1957-12-15 / 3155. szám
1957. december 15., vasárnap. Az akaraterő győzelme MANAPSÁG gyakran szólnak az ifjúságról: jót, rosszat egyaránt. Magam is szem- és füllanja voltam néhány viharos eszmecserének. Az ellentmondó bírálatokból nem okoskodhattam ki, de valami tanulságot mégis leszűrtem: — ismerd meg amiről szólni akarsz. Többet akartam tudni az ifjúságról s ezért a legilletékesebbekhez, az ifjakhoz fordultam. így került sor arra, hogy új ismerősömmel, az alig 23 éves Lungu Ovidiu mérnökkel megvitassuk a ,,tegnapot" s a ,,mát", az élet apró is nagy kérdéseit. Találkozásunk első percétől felkeltette érdeklődésemet s szokottnál alaposabb megfigyelés alá vettem. Kezdetben tartózkodva, majd egyre közvetlenebbül lapozgatunk bele egymás életkönyvébe. Ismerkedtünk. Magas, rokonszenves, ahogy mondani szokás — számára ügyes fiatalember benyomását keltette. Hozzá illőnek tartottam hátrafésült hollófekete haját, élénk kerek szemét, egyszerű tiszta öltözetét szerénységét. Volt valami megnyerő, kisfiús a mosolyában, de itt megbomlik a látszólagos harmónia. Sehogyan sem illik ajka köré a két keserű vonás s még valami: új ismerősömnek, Lungu Ovidiu mérnöknek mindkét karja hiányzik könyökből. Szinte önkéntelenül peregtek a kérdések. Többet akartam megtudni ,életútjáról, belelátni lelki- és gondolatvilágába. S a rövid élettörténet nagy akaraterővel ismertetett meg... KOLOZSVÁRT született. Mint a legtöbb gyermek szerette a gépet, az autót, a mozdonyt s gépész, sofőr, mozdonyvezető szeretett volna lenni. A második elemit járta, amikor kibontakozó gyermek életére rátört a háború. Tordán élt szüleivel. A pince menedéket adott, de kívül hulltak a rendek, országot, világot járt a „nagy kaszás". Még ropogtak a fegyverek, de a sokat szenvedett polgári lakosság feljött a pincékből. Békét, kenyeret akartak. A fénytől, friss levegőtől, futkározástól kipirulnak a sápadt gyermekarcok is. Hetek, hónapok után ismét felhangzik csengő kacagásuk. Az itt mellett, félig az árokba dűlve, kilőtt harckocsi, a gyermeknép ott sürög, forog körülötte. Egyikük — a kis Ovidiu — valamit vizsgál, a többiek is körülállják. Fémesen csillog, olyan mint a cukorsüveg, tompa végét fehér csik övezi. írva is van rája: — német márka. — Vajon mi van benne ? — furdalja a kíváncsiság. Két kézzel próbálja felemelni... Hatalmas robbanás reszketheti meg a levegőt. A gyermeksereg riadtan fut, menekül. Első ijedtségből néhány méterrel odébb tér magához. Hátán fekszik, szemébe süt a nap. Ösztönös mozdulattal nyúl maga alá, földet keres, hogy feltámaszkodjon, de hasztalan. Rémülten döbben rá a nyers valóságra. Kétségbeesett sikoltással ugrik fel s rohan a szülői házba, s két karjának véres cafatait mintegy vádolóan emeli a magasba. Néhány pillanatig még érzi anyja ölelését, csókját s könnyeik egybefolyó meleg árját. A katonakórházban tér magához, addigra amputálták könyökből mindkét karját. LUNGU OVIDIU élete kizökkent medréből, a lelkén ütött sebek nehezen gyógyultak. Az iskolából kimaradt, embereket sem akart látni. Hangja tompává, szaggatottá válik, ahogy lelki élete apró, de mégis oly döntő megrázkódtatásairól mesél. Egy nap úgy adódott, hogy viseltes, katonazubbonyba öltözött koldus kopogtatott be hozzájuk alamizsnáért. Felkarjában kalapot tartott, a másikat közös sírba hántolták a hősi halottakkal. Ekkor gondolt először önmagára, jövőjére, — mi lesz ? — ha majd eljön az idő, mikor szülők nélkül kell megállnia az emberek között. Beszéde táskán nyugodttá dűlik, csak szeme szögletében jelzi valami kis fényes áruló, hogy teljes idegszálával újra átéli a múlt fájdalmas emlékeit. Cigarettára gyújtok, de füstje nem keserűbb, mint az amit torkomban érzek, őt is kínálom, de nem dohányozik, sportol. Egy füst alatt megturtom: télen korcsolyázás, nyáron úszás, a labdarúgás kedvenc szórakozása. Az emberi akaraterő teljes nagyszerűségében bontakozik ki előttem, amelynek életet adó forrása az utolsó tiz esztendő. Kürtösnél a bukott király különvonata mögött, lezáruló sorompó Milliók életkérdésének megoldását tette lehetővé s a mélyreható átalakulás uj ismerősöm házatáját sem kerülhette el. ESTEROL ESTERE tanítónő látogatta meg a családot s Lungu Ovidiu ellenállása fokozatosan felengedett. Egy késő őszi reggelen új tanulóval gyarapodik a harmadik osztály. Kishuga írja házifeladatait, anyja szerető gonddal öltözteti. Félszegen, igyekszik félrevonulni, de a környezete fordulóponthoz viszi. Mozielőadásra készülnek a pionírok. A legszívesebben távol maradna, de nem térhet ki. Társai magukkal viszik, hogy tanúja legyen „egy igaz ember történeté"-nek. Alekszej Mereszjev, a szovjet hős élettörténete beszívódik lelkébe, beitatódik agyába. Elbeszélése nyomán szinte filmszerűen pereg le előttem a következő napok, hónapok, évek története. Este a szokott időben fekszik le, de nem jön álom a szemére. Hánykolódik, sorstársa biztatása lüktet vérben. Elviselhetetlenül melegnek érzi takaróját. Kikel ágyából, az asztalhoz ül. Szájával két karja csonkjai közé szorítja a ceruzát, írni próbál. Nehezen megy de pattanásig feszült akarata alatt egyre olvashatóbbá gömbölyödnek a betűk. Az akarat próbáját naponta kiállja. Utolsó éveit párosával teszi s mivel akarta, az érettségit régi osztálytársaival együtt ünnepelhette. A műszaki egyetemire felvételizett. Tudása előtt tanárai, akarata előtt az orvosi szakbizottság hajt fejet, — ír, rajzol, öltözik, fésülködik — s kérvényére ráírják az eredményt: felső műszaki tudományok folytatására alkalmas, öt év példás előmenetelét tükrözi mérnöki diplomája. MA A KOLOZSVÁRI Unirea üzemek öntödéjében dolgozik, az olvasztókemence munkáját irányítja. Szakmai képzettségét, hozzáértését a folytvas minősége, a selejt csökkenése dicséri. Tervei felől érdeklődöm. Ajka körül újra megjelenik a kisfiús mosoly, válasza szerény és egyszerű: tanulni, még többet akarok tanulni. CSIPKÉS ATTILA (A levelezői pályázatunkra érkezett) 7 millió lej terven felüli nyereség Sztálin tartomány ertőigazgatósága eredményesen zárja az évet Sztálin tartomány erdőigazgatósága az utóbbi években igen szép eredményeket ért el s ez az év újabb fejlődést jelez. A keretébe tartozó vállalatok és erdőjárások ez év első kilenc hónapjában tervfeladataikat lényegesen felülmúlták : az erdőművelési tervet 122 százalékra teljesítették, az erdőkitermelésben pedig 130,5 százalékos árutermelést értek el. A munka termelékenysége 17 százalékkal volt nagyobb az előirányzatnál, az árutermelés önköltsége 3,4 százalékkal csökkent. Hónapról hónapra mindinkább gépesítik a kitermelést. Gépfűrésszel döntenek, traktorokkal, vagy drótkötélpályán közelítik a szálfákat, rönköket a rakodóig, innen gépkocsival szállítják tovább. Az erdőn a szállítás 78 százalékban gépesítve van; az erdőültetésnél és gondozásnál is mindinkább gépeket használnak. Az erdőtüzek kikémlelésére és a kártékony rovarok leküzdésére repülőgépet is igénybe vesznek. Terjednek az új munkamódszerek is, ezek révén gazdaságosabb a faanyag felhasználása és meggyorsul a gyártási folyamat. Csökkennek a költségek, fokozódik a rentabilitás, közel 7 millió lej volt a terv feletti nyereségük 9 hónap alatt. A legfontosabb új kitermelési módszer, hogy a bükköt szálfában szállítják a rakodókig, itt szakértelemmel, gépekkel értékesítik. Vegyes brigádokat szerveztek, amelyek elvégzik az egész munkafolyamatot az erdőtől a rakodóig. E brigádok tagjainak keresete jelentősen emelkedett. A szakszerű osztályozás következtében újabban 47 százalék szerfát nyernek, míg 1953-ban a kitermelt bükkfának csak 30 százalékát hasznosították ipari célokra. A tartomány élenjáró kitermelése, a sztálinvárosi IFET nagymértékben áttért a gépesített szállításra. Beruházási alapjait gépkocsiutak építésére fordította. Gépkocsik helyettesítik a rönköknek állatokkal való költséges vontatását. A gépkocsivezetők szervezetten versengenek a gépkocsik ésszerű kihasználásáért és az üzemanyag-fogyasztás csökkentéséért; versenypontjaik közé tartozik továbbá a gépkocsik grafikon szerinti karbantartása a vállalat műhelyében. Hasznos munkát végez az nyító brigád, élén Comarniciji főmérnökkel. Ez idén 11 újítást alkalmazott s 9 hónap alatt több mint 400.000 lej megtakarítást tett lehetővé. Jobban, könnyebben élnek manapság az erdei munkások. Hőszigetelt, kényelmes fabarakkokban laknak, védőöltözetben dolgoznak, az erdő mélyén kantinok és élelmiszerboltok állnak rendelkezésükre. A lakóbarakkok felszereléséhez az erdőigazgatóság az idén újabb 576 ággyal és 200 szekrénnyel járult hozzá; 2 új fürdőt építtetett, egészségügyi pontot állított fel és 7 új kantint szervezett 400 munkás számára. Az erdőigazgatóság mozikaravánja közel 200 filmelőadást tartott ez idén a terepen. A kitermelési központoknak 20 patefont, 12 rádiókészüléket, 17 diafilmkészüléket és mozgókönyvtárakat adtak át. Az idei szakmai tanfolyamokon 35 traktoristát, 75 kitermelési mestert, 97 erdészt és 40 osztályozót képeztek ki. MENCZEL ZOLTÁN Aláírták a román-lengyel kulturális egyezmény munkatervét Szombaton aláírták a Külföldi Kulturkapcsolatok Intézetében a Román Népköztársaság és a Lengyel Népköztársaság közötti kulturális egyezmény 1958. évi munkatervét. A tervet román részről Octav Livezeanu, a Külföldi Kulturkapcsolatok Intézetének alelnöke, lengyel részről pedig Henryk Gdanski, a Lengyel Népköztársaság felsőoktatási miniszterének helyettese írta alá. A terv a többi között előirányozza a tudományos és kulturális együttműködés további kibővítését, a művészszövetségek közvetlen együttműködésének kiszélesítését, művész- és művészegyüttes cserét, a versenyeken és művészi fesztiválokon való kölcsönös részvételt. A Craiova-1 „Electroputere“ december 10-től már 1958-ra termel. Udvarán hosszú sorban villamoskocsik — a gyár készítményei — a főváros számára. A NATO ülésszak előestéjén Látszategység — reális ellentétek A sok vihart látott Chaillot-palotában hosszas előkészületek után összeül a NATO minisztertanácsa, mégpedig „legmagasabb síkon*". Minden tagállamot maga a kormányfő fog képviselni, miután utolsó pillanatban Eisenhowernek is megengedték orvosai, hogy Párizsba utazzék. S mintha csak csoda történt volna: Adenauer egészségi állapota is ugyanakkor jobbra fordult, s így a nyugatnémet kancellár is személyesen vesz majd részt a tanácskozásokon. Nyolc és fél éves fennállása óta még sohasem előztek meg olyan lázas előkészületek NATO-értekezletet, még sohasem ült össze a NATO vezetőszerve olyan baljós előjelek között, mint most. Ennek magyarázata az utóbbi hónapokban kialakult nemzetközi helyzetben a az ezzel kapcsolatosan megoldásra váró kérdésekben rejlik. És méginkább abban, ahogyan a NATO vezető hatalmai a felmerült kérdéseket meg akarják oldani. Lényegében arról van szó, hogy az egész eddigi NATO stratégia alól kicsúszott a talaj. Ezt még maga a NATO- sajtó is szinte egyöntetűen elismeri. A szovjet tudomány és technika fejlődéséről legújabban nyilvánosságra jutott tények tudatára ébresztették a NATO- országok közvéleményét — s nem kevésbé kormányköreit is —, hogy a nemzetközi erőviszonyokban további lényeges eltolódás állott be a Szovjetunió, a szocialista országok javára. Ilyen körülmények között a józan ész még inkább azt diktálta volna, hogy a Nyugat vezetőkörei vegyék fontolóra a megegyezés lehetőségeit, a fegyverkezési hajsza megszüntetésének, a nemzetközi feszültség enyhítésének, a leszerelési egyezmény kezdeti lépéseinek a lehetőségeit. A Szovjetunió ismételt javaslatai s legújabban Bulganyin elvtárs levelei tág teret nyitottak ezeknek a lehetőségeknek. A NATO-értekezlet előkészítésével kapcsolatos összes hivatalos megnyilatkozások azonban arra mutatnak, hogy a nyugati nagyhatalmak, s elsősorban az ezek között döntő szerepet játszó USA vezetőkörei nem ezt az utat választották. Bu'aanyin elvtárs Eisenhower elnökhöz intézett levelében, tömören és világosan megfogalmazza, hogy tulajdonképpen mi a célja ennek a NATO-értekezletnek: „.. .jelentékeny mértékben fokozni az Északatlanti Szövetség tagállamainak katonai előkészületeit. .. az Északatlanti Szövetségben részvevő államok minden erőforrását a fegyvergyártás és általában a háborús előkészületek céljaira mozgósítani.“ Ezen az értekezleten elsősorban olyan katonai stratégiai terveket vizsgálnak meg, amelyek előirányozzák az atom- és hidrogénfegyverek széleskörű alkalmazását A párizsi értekezlet azonban igen súlyos körülmények között ül össze, mert a tagállamok között fennálló törvényszerű ellentétek az utóbbi hónapokban páratlanul kiéleződtek s ugyanakkor — éppen az értekezlet legfőbb kérdéseiben — rendkívül éles új ellentétek merültek fel. TV.Milyen célkitűzésekkel, milyen elgondolásokkal megy Eisenhower nagyszámú vezérkarával Párizsba ? Elsősorban szeretné megszilárdítani Amerika vezető pozícióját, s a fegyverkezési hajszával kapcsolatban az eddiginél sokkal nagyobb áldozatokra bírni a többi tagállamot. Lényegében arról van szó, hogy kinek a költségére, kinek a kockázatára folytassák a fegyverkezési hajszát, a szakadék szélén járó háborús politikát. De ugyanakkor arról is, hogy adott esetben ki „nyomja meg a gombot“, kinek álljon jogában határozni a borzalmas hadigépezet mozgásbahozása tekintetében. Közbevetőleg meg kell jegyezni, hogy a szovjet fölény kidomborodásának hatása alatt Amerika kénytelen volt Angliának bizonyos engedményeket tenni, valamelyes mértékben megosztani a hidrogénbombával rendelkező egyetlen másik tagállammal a vezetőszerepet. Angolszász „direktóriumról“ beszélnek, amely a NATO élén állana, másodrendű szerepre kárhoztatva az összes többi tagállamot. A szovjet interkontinentális rakéta akuttá tette az USA számára azt, hogy a többi tagállamban fenntartott katonai bázisait közepes hatósugarú távirányítótt lövedékekkel láthassa el, másrészt, hogy atomfegyverekkel és bizonyos rakétalövedékkel szerelje fel a tagállamok hadseregét is. Ugyanakkor azonban ezeket a hadseregeket még szorosabban a NATO vezérkar parancsnoksága — másszóval: amerikai parancsnokság — alá helyeznék. Lényegében ez az amerikai vezetés alatt álló parancsnokság szabadkezet kapna nukleáris háború kirobbantására anélkül, hogy az érdekelt államokat erről előzetesen megkérdezné. Legalábbis — ez az amerikai terv. Kitalálták a kölcsönös egymásrautaltság elvét, lényegében azonban a szuverenitás feladásáról volna szó — Amerika, vagy legjobb esetben az angolszász „direktórium“ javára. S nem kis kockázatról az illető országok népeire nézve, melyek adott esetben arra ébredhetnének, hogy amerikai elhatározás alapján olyan háborúba sodródnak, amelyben a legborzalmasabb retorzióknak vannak kitéve, miután országuk területéről indult a támadás a Szovjetunió ellen. Mert az ma már mindenki előtt világos, hogy megtámadása esetén a Szovjetunió visszavág, megsemmisítő erővel vissza tud vágni. Még a többé-kevésbé egyenlő partnerként kezelt Angliában is súlyos aggodalommal tekintenek az esetleges további fejlemények elé. A londoni Sunday Express például a következőket írja: ,Az angol—amerikai nukleáris közeledés kilátásai nem éppen veszélytelenek. Az angol kormány hajlandó beleegyezni abba, hogy területén rakétalövedék felállítására alkalmas bázisokat létesítsenek. A felhasználásukra vonatkozó elhatározás azonban kizárólag Amerikára tartozna ? Borzalmas lenne. Ha MacMillan nem tudja elérni azt, hogy az angol kormánytelőzetesen megkérdezzék e tekintetben, fennáll az a veszély, hogy Anglia stratégiai célponttá válik egy olyan háborúban, melyet az ország ellenez.“ S tegyük hozzá: egy olyan háborúban, amelyről az ország alkotmányos fórumait meg sem kérdezték__ A NATO belső ellentétek teljes és bonyolult szövevényét még csak meg sem kísérelhetjük egyetlen újságcikk keretében elemezni, csupán vázlatosan érinthetjük a fontosabbakat. Az említett angolszász direktóriummal szemben például Amerikának legmegbízhatóbbnak vélt szövetségese, Nyugat-Németország is berzenkedik. Nyilván nem szívesen törődik bele abba, hogy az 1. számú szövetséges helyét — melyet magának vindikál — Anglia foglalja el Amerika oldalán. Brentano legutóbbi washingtoni tárgyalásai alkalmával azt kérte, az USA vállaljon kötelezettséget, hogy minden döntő elhatározás kérdésében előzetes tanácskozást folytat az összes tagállamokkal. Washington ezt mereven visszautasította. Bonn most azon fáradozik, hogy legalább a többi tagállam vállaljon egymás közt ilyen kötelezettséget. Az előzetes megtanácskozás kérdése általában alapvető ellentét forrása az összes tagállamok és Amerika között. Ugyanakkor Anglia és Nyugat-Németország között súlyos ellentétek merültek fel a megszállási költségek kérdésében. Nem kis összegről, évi 600 millió márkáról van szó, amit Nyugat-Németország nem hajlandó vállalni, Anglia viszont ragaszkodik hozzá. S nemcsak a 600 millióért önmagáért, hanem azért is, hogy ezt a tőkét elvonva a német gazdaságtól, csökkentse a nyugatnémet verseny nyomását a világpiacon. Franciaország is tele van panasszal, sérelemmel. Tudjuk, hogy nemrég faképnél hagyott a tuniszi angol—amerikai fegyverszállítások miatt egy NATO megbeszélést. Az incidenst még távolról sem számolták fel, a francia kormánynak azonban újabb oka van a neheztelésre. Mac Elroy, az USA honvédelmi minisztere megegyezett Londonban az Angliában létesítendő rakétatámaszpontok kérdésében, anélkül, hogy erről elő-(Folytatás az 1. oldalról) Ezzel egyidejűleg lankadatlan szorgalommal folyik a munka az ország számos újabb hő- és vizierőművének munkatelepein. Elsősorban a békási „V. I. Lenin“ vizierőmű építőtelepét kell megemlítenünk, ahol az ország legnagyobb vizierőműve épül. Szorgos munka folyik a Vaskapu vidékén is, ahol szakembereink, a jugoszláv szakemberekkel karöltve, átfogó tanulmányokat és előkészítő munkákat végeznek a Jugoszláviával közösen építendő nagy dunai vízierőmű építésével kapcsolatban. De az elektromos energia termelésének fokozása egymagában még nem elegendő az ország villamosításának megvalósítására. Gondoskodni kell arról is, hogy a termelt villamosenergia eljusson a fogyasztóhoz. Ennek érdekében kiterjedt elosztóhálózat épült az ország minden részén, amely felveszi az összes villamos erőművek teljesítőképességének több mint 70 százalékát és a fogyasztók túlnyomó részét ellátja a szükséges villanyárammal. Még 1950-ben, az egész országban csupán egyetlen 120 kilométer hosszú, 110 kilovoltos magasfeszültségű vezeték volt. Ma több mint 2000 kilométerre terjed ki a magasfeszültségű vezetékeknek az egész országot átfogó hálózata. Az utóbbi 7 év alatt épített transzformátor-állomásaink teljesítőképessége több mint 500 MVA. Az utóbbi években épített magasfeszültségű távvezetékeknek igen fontos a szerepük energiagazdálkodásunk fejlesztése szempontjából, minthogy az egyes erőművek összekapcsolása által lehetővé teszik gazdaságos áramszolgáltató hálózatok létesítését. Ezek a hálózatok nagymértékben elősegítik az ország új iparvidékeinek fejlődését. Az energiatermelés fokozása és az áramelosztás ésszerűsítése biztosítja szocialista iparvállalataink energiaellátását, a lakosság "áramszükségletének fokozott mértékű fedezését. Az egy főre eső áramfogyasztás ennek megfelelően ma három és félszer akkora, mint 1948-ban volt. Ugyancsak a villamosítási terv küzetesen tájékoztatták volna Franciaországot. Párizs —a készülő angolszász direktóriumban további háttérbe szorítását látja. Megerősítését annak az irányzatnak, amely teljesen másodrendű szerepre kárhoztatja a NATO-n belül, mindeddig csak a — hogy úgy mondjuk — hivatalos ellentétekről beszéltünk. Az egyes országok kormányköreinek, monopoltőkés köreinek az ellentéteiről szóltunk. S az olyan csekélységekről, mint például az angol— görög—török viszály Ciprus miatt, nem is beszéltünk, vagy Hollandia nehezteléséről, amiatt, hogy az USA tartózkodott a szavazástól Nyugat-Irián ENSZ vitájában Vagy arról, hogy Dánia és Norvégia kormánya már eleve bejelentette, hogy nem hajlandó rakéta-támaszpontokat engedélyezni országa területén. A párizsi értekezletnek azonban mindezeken felül — akarva nem akarva — számolnia kell az egyes országok közvéleményével is. A hazafias közvéleménnyel, amely tiltakozik a szuverenitás feladása ellen, s a békeszerető közvéleménnyel, amely minden izében tiltakozik az atomháború veszélyének felidézése ellen. Vannak jelek, amelyek arra mutatnak, hogy halvány próbálkozások történnek a közvélemény megnyugtatására, jobban mondva félrevezetésére. A nyugati katonai körök — állapítja meg Bulganyin elvtárs fent említett levelében — ,azt igyekeznek bizonygatni, hogy az úgynevezett taktikai atomfegyver használata nem járna olyan borzalmas következményekkel, mint az atom- és hidrogénbombák használata. Lehetetlen nem észrevenni, hogy az effajta érvelések, amelyekkel félre akarják vezetni a közvéleményt, veszélyes próbálkozások egy atomháború kirobbantására irányuló előkészületek igazolására“. Ugyanezt szolgálja a „helyi háborúk“ lehetőségének elmélete. S nem kétséges, hogy ilyen célokat követ a bonni kormány hivatalos szóvivőjének legutóbbi nyilatkozata, mely szerint a párizsi értekezlet „nem fog semmilyen katonai vonatkozású határozatot hozni“. A szóvivő szerint Párizsban természetesen „beszélni fognak" közepes hatósugarú rakétabázisok létesítéséről, de semmilyen határozatot nem fognak hozni ebben a vonatkozásban. nyozza elő elektrotechnikai iparunk nagyarányú fejlesztését is. Az elektromos energiatermelés növelésével párhuzamosan fejlődött országunknak ez a fontos iparága. Elektrotechnikai üzemeink gyártmánylistája ma közel 900 különböző terméket foglal magában, a villamos bányaipari, fémipari berendezésektől, nagyerejű villanymotoroktól, 15.000 KVA-es transzformátoroktól, villamos bányamozdonyoktól, közúti villamosoktól egészen a mindennapi használatra szolgáló villamos háztartási cikkekig. Mindezek a tények azt mutatják, hogy sikeresen teljesítjük azokat a nagy feladatokat, amelyeket az ország villamosításának nagy tervével a párt tűzött elénk. - Milyen eredményeket értünk el a falvak villamosítása terén ? — Az ország villamosítása során a falvak villamosítása gazdasági és társadalmi tekintetben egyaránt rendkívül fontos. Falvainkon ma több mint 12 millió ember lakik. Ez a hatalmas embertömeg, országunk népességének túlnyomó többsége, alig egy évtizeddel ezelőtt még a tyúkokkal feküdt és a tyúkokkal kelt. Olajmécsessel, faggyúgyertyával, vagy a tehetősebb házakban petróleumlámpával világítottak. 1945-ben egész Románia területén mindössze 443 faluban volt villanyvilágítás, vagyis az összes falvak 3,5 százalékában. S ezekben a falvakban is csak a jómódú gazdák engedhették meg maguknak, hogy villannyal világítsanak. Falvaink 96,5 százalékában besötétedéskor megszűnt az élet. Tízéves villamosítási tervünk hatalmas lendületet kölcsönzött a falvak villamosításának is. Már 1946 és 1951 között érezhetően fokozódott a villamosítás üteme (évente átlagosan 40- 60 falut villamosítottunk) majd az első ötéves terv éveiben ez az ütem évi 150—200-ra emelkedett. 1957-ben több mint négyszer annyi faluban égett a villanyfény, mint 1946-ban s a villa-Dulles külügyminiszter már óvatosabb. Sajtónyilatkozatában ő nem állítja azt, hogy Párizsban nem hoznak ilyen értelmű határozatot, csupán fogadkozik, hogy Amerikának nincs szándékában nyomást gyakorolni az európai országokra e tekintetben. A NATO parancsnokság katonai szakértői — mondja Dulles— meg fogják állapítani, hol van szükség ilyen bázisokra, természetesen „Európa védelme érdekében“. Ennek alapján kidolgozzák a megfelelő terveket és konzultálni fogják az illető országok kormányait. Negatív válasz esetén — hangsúlyozza nagy ártatlanul Dulles — a kérdést „felül fogják vizsgálni“. Kissé homályos megfogalmazás. S a gyakorlatban nyilván azt jelenti, hogy addig mind vizsgálják felül, amíg a szóbanforgó ország kormányát — persze „minden nyomás nélkül“ — ráveszik a javaslat elfogadására. Ez a homályos megfogalmazás és magyarázkodás azonban mutatja azt is, hogy Washingtonnak nem lesz könnyű dolga javaslatainak egységes elfogadtatásában. Ezzel maga Dolles is már eleve tisztában van. Mindehhez tegyük hozzá: a NATO- országok közvéleménye ma már sokkal tisztábban lát és sokkal erősebben hajlik a békés kibontakozás felé, semhogy ilyen kijelentésekkel egykönnyen félre lehetne vezetni vagy meg lehetne nyugtatni... Ilyen körülmények között vajon sikerül-e Washingtonnak, és az ez idő szerint hozzá legközelebb álló Londonnak kedve szerint való határozatot kierőszakolnia a párizsi értekezleten? S még ennél is inkább felmerül a kérdés: sikerül-e betömni azokat a réseket, amelyek az utóbbi időben az egész NATO- építményt összeomlással fenyegetik ? Kockázatos dolog volna jóslásokba bocsátkozni. Egyáltalán nincs kizárva, hogy a súlyos és mélyreható ellentétek ellenére az épület homlokzatát egységesre, mázolják, hogy a külső képe jó benyomást keltsen. Ez azonban távolról sem fog szilárdságot kölcsönözni magának az épületnek. Azokat a réseket, amelyek a tartóoszlopokat belülről meglazították, aligha sikerül tartósan betömni. • BODOR TAMÁS zosított falvak száma meghaladja az összes települések 11 százalékát. S minthogy elsősorban a népesebb falvakat villamosítottuk, ma falvaink lakosságának csaknem egynegyede részesül a villamosítás előnyeiben. Ma az ország lakosságának körülbelül 48 százaléka villamosított helységekben lakik. Ezek az eredmények, amelyeket a népi hatalom tíz évében elértünk, messze túlhaladják mindazt, amit a burzsoá földesúri rendszer a falvak villamosítása terén 60 év alatt megvalósított. — Milyen módon járult hozzá a többi szocialista ország villamosenergia-iparunk fejlesztéséhez ? — Mondanom sem kell, hogy energiatermelő és elektrotechnikai iparunk nagy sikerei nem valósulhattak volna meg a szocialista országok, főleg pedig a Szovjetunió sokoldalú segítsége és a kölcsönös együttműködés nélkül. Az Ovidiu II, az erdőszentgyörgyi, comanesti, borzesti, parosényi hőerőművek s a moroseni, Cód V. vízierőművek terveit például szovjet tervezőintézetek készítették el. Szovjet szakemberek jöttek országunkba, akik a helyszínen állapították meg a tervezéshez szükséges adatokat. A Szovjetuniótól kaptuk az új erőműveknek csaknem teljes elektromechanikai felszerelését: a szükséges nagyteljesítményű gőzkazánokat, gőzturbinákat, transzformátorokat, önműködő szabályozó berendezéseket. Értékes segítséget kaptunk a Csehszlovák Köztársaságtól is a „Gh. Gheorghiu-Dej“ hőerőmű és a békási „V. I. Lenin“ vízierőmű tervezése és felszerelése tekintetében. Az utóbbi években nagyszámú román mérnök, ■ technikus és munkás nyert szakmai kiképzést a Szovjetunió, a Csehszlovák Köztársaság és más szocialista országok elektrotechnikai üzemeiben, villamos központjaiban és építőtelepein. A Szovjetunióval és a többi szocialista országgal folyó szoros gazdasági együttműködésünk fontos tényezője további előrehaladásunknak a villamosítás útján. — Milyen eredményeket ért el elektrotechnikai iparunk a közszükségleti villamos cikkek gyártása terén és milyen új cikkek gyártását kezdi meg a közeljövőben ? — Az utóbbi években elektrotechnikai iparunk mind mennyiség, mind választék tekintetében állandóan fejlesztette a közszükségleti villamossági cikkek gyártását. 1957-ben szocialista kereskedelmünk kb. 66 százalékkal több ilyen terméket hozott forgalomba, mint 1954-ben s 1958-ra további emelkedésre számíthatunk. Előirányzataink szerint a jövő évi villamossági áruforgalom 83 százalékkal lesz nagyobb, mint volt 1954-ben. A választék tekintetében már ott tartunk, hogy hazai termelésünk csaknem teljes egészében kielégíti a fogyasztók igényeit. Elektrotechnikai üzemeink sorozatosan gyártanak mindenféle szerelési ■anyagot, villanyégőket és különböző típusú lámpákat, zseblámpákat és zseblámpa-elemeket, különböző típusú rádiókészülékeket, rádiósító berendezéseket, legkülönbözőbb háztartási cikkeket a villanyvasalótól, villamos főzőlaptól és vízmelegítőtől a villamos ventillátorig, porszívóig és hűtősőszekrényig.. Állandó igyekezetünk, hogy mind újabb termékek gyártásának bevezetésével, a f elárult, vagy túlhaladott termékek kiküszöbölésével és a vásárló közönség igényeinek figyelembevételével mindjobban megjavítsuk termékeink választékát. Ennek megfelelően egész sor új cikk gyártását kezdjük meg az 1958-as évben, így például tervbe vettük kisebb típusú porszívók, kis asztali ventillátorok, épületekbe való kapcsolótáblák, szabályozóval ellátott villanyvasalók, fénycsöves világításhoz alkalmas lámpák, feszültségszabályzók és más cikkek sorozatgyártását. Villamosenergia-termelő és elektrotechnikai iparunk dolgozói lelkes munkájukkal viszik előbbre a szocialista iparosítá, ügyét Most amikor a Román Népköztársaság fennállásának második évtizedébe lépünk, újabb hatalmas lendülettel igyekeznek majd egyre szebb sikereket kivívni az ország teljes villamosításának útján. A népköztársaság tíz évében többet tettünk az ország villamosításáért, mint a tőkések hatvan esztendő alatt ELŐRE Szovjet vendégeink látogatása A szovjet szakszervezeti mozgalom harcosainak és a munka veteránjainak küldöttsége M. M. Vaszilijev mérnök vezetésével pénteken és szombaton folytatta látogatásait Kolozsváron. A küldöttségtagjai pénteken reggel megtekintettektöbb ipari üzemet s a Herbák János művek sportkomplexumát és bölcsődéjét. Délután a szovjet vendégek az Egyetemiek Házában a kolozsvári szakszervezeti aktívával találkoztak. Ebből az alkalomból N. N. Perov Terentyev a Kujbisev tartományi szakszervezeti tanács elnöke a Szovjetunió tartományi szaktanácsainak tevékenységét ismertette, A. V. Mironova a moszkvai Izmailovszkaja fonoda üzemi bizottsá-ának elnökepedig az üzemi bizott- s ság munkájáról beszélt. A szovjet vendégek szombaton meglátogatták a Carbochim gyárat, a Victor Babes és Bolyai egyetemet, valamint a kolozsvári műemlékeket és új társadalmi-kulturális létesítményeket. SPORTHÍREK • Ma kezdődik meg az egész országban az ifjúság Téli Szpartakiádja. Ezen az immár hagyományossá vált nagy versenyen városaink és falvaink ifjainak ezrei vesznek részt. Az idei Téli Szpartakiád keretében hét sportágban rendeznek versenyeket. Ezek: sízés, sakk, asztalitenisz, birkózás, korcsolyázás, első fokú MVK, torna és szánkózás. • Mint minden évben, az United Press amerikai hírügynökség körkérdést intézett az európai újságírókhoz, hogy szavazás útján megállapítsa az 1957-es év legkiválóbb sportolóit. A legtöbb szavazatot Vlagyimir Kuc kapta, aki 5000 és 10.000 méteren új világcsúcsot állított fel. Az United Press ankétja szerint az 1957-es év legjobb sportolói: 1. Vlagyimir Kuc atléta (Szovjetunió) — 551 pont; 2. Bob Gutowski atléta (USA) — 298 pont; 3. Fangio (argentin gépkocsiversenyző) — 174 pont; 4. Ibbotson (angol atléta) — 143 pont; 5. Di Stefano (spanyol labdarúgó) — 123 pont; 6. Junigwierth (csehszlovák atléta) — 122 pont. • A varsói Gwardia labdarúgócsapat, a lengyel bajnokság második helyezettje január elején portyára indul Egyiptomba és Szudánba. 8 Kereskedelmi és fizetési egyezményt írtak alá a Román Népköztársaság és az Albán Népköztársaság között A barátság és a kölcsönös egyetértés szellemében folytatott tárgyalások eredményeként december 13-án Bukarestben aláírták a Román NK és az Albán NK közötti 1958. évi kereskedelmi és fizetési egyezményt. Egyidejűleg hitelmegállapodást is aláírtak, amelynek értékfelében a román kormány 1960-ig felhasználandó 30 millió rubeles hitelt nyújt az Albán Népköztársaságnak. Az aláírt okmányok alapján a Román Népköztársaság kőolajipari felszerelést, különböző ipari termékeket, kőolajtermékeket, építőanyagokat, rotációs papírt, vegyipari és gyógyszerészeti cikkeket stb. szállít az Albán Népköztársaságba, míg Albánia krómércet, rezet, bitument, bőröket és más árucikkeket küld a Román NK- nak. A Román Népköztársaság részéről Nicolae Anghel, a Kereskedelmi Minisztérium főtitkára, az Albán NK részéről Vaszil Kati, helyettes kereskedelemügyi miniszter írták alá az okmányokat. Az Akadémia iasi fiókja mellett működő vegyészeti kutatóintézet új épülete