Előre, 1961. október (15. évfolyam, 4330-4355. szám)

1961-10-08 / 4336. szám

Most vessük meg a bő termés alapját — Határjárás Szatmár vidékén — Régóta nem esett. Por lepte be az országút menti cukorrépa vetést, a barnára fonnyadt napraforgó levelét hetekkel ezelőtt érhette víz. Zörög a koró, zizeg a sárguló kukoricaszár mintha verem után, tető után sim­a minden levele. Ott is volna már a té­­lirevaló eleség helye, nemcsak azért, mert a szabad ég alatt kár érheti. Az új búza követeli, hogy mielőbb elfog­lalja a sok kései kapás után vetett magágyat. Szatmár rajonban ugyanis az őszi gabonák nagyobbik része min­den évben nyomukban jár. —­ Az idén a tengeri, a forgó, a cu­korrépa földek tarlójának hatvan száza­lékába vetünk kenyérnekvalót — ma­gyarázza Mózer István főmérnök — bizony körmünkre égett a gyertya... A termés nagy része még kint van a földeken, nem halad kielégítően a szántás s a többi munka sem, pedig október 20-ig végezni akarunk min­den tennivalóval... Dehát ez nemcsak tőlünk függ... NEM CSAK TŐLÜNK FÜGG... Homok, Szénfalu, Alsóhomorod, Szo­­kond... Több mint ötszáz hektár terü­leten kellene búzát vetni e falvak ha­tárában. Október elején azonban még egyetlen barázdát sem húzott az eke a leendő gabonatáblákon. Persze a pató­­pálos mozgolódás igencsak lehúzza a rajoni átlagos teljesítményt. S, ha csak a statisztikáról lenne szó... dehát , máris vetni kellene, ám... nincsen hová. Fürgén gördül a traktor a batizi kollektív gazdaság határában. Aligha­nem semmi sem terheli „45 lovának“ erejét. Ám a látszat csal, mert mégis ott kúszik a hármas eke a kerekek nyomában. Valami itt nincs rendjén. Ilyen sebességgel szántani 25 centinél mélyebb barázdát? Nosza mérjük le. „Collstokk“ sem kell hozz­á, félarasz tanúskodik amellett, hogy a szántott réteg alig haladja meg a tíz centit. — Munka ez traktoros elvtárs ?.„ Bosszankodik a kollektíva brigádosa... Hát ezt bizony újra kell csinálni... A traktor fordul. A laposvas most már szabályosan hasítja a földet. Időveszteség... Üzemanyag pocséko­­lás... Egyszóval károsodás. A kakszent­­mártoni gépállomásnak az ügyet ille­tően bizonyára lenne egy-két szava de főleg tennivalója. Persze a mezőgazda­­sági osztály szakemberei sem hunyhat­nak szemet a dolgok fölött azzal, hogy hát... ez nemcsak tőlünk függ. Hogy lehet jobban is azt, erősebben bizony­gatni talán felesleges. Mikola, Egri, Béltek s a többi kollektívák határában szinte kifogástalanul dolgoznak a trak­torosok. A batizi, az udvari, a vetési gépkezelők sem képzetlenebb szakem­berek... Csak, kicsit több szív kell a szakértelem mellé. Egyik-másik helyen nincsen hova vetni a magot s bármilyen furcsán is hangzik, akad arra is példa, hogy nincs „mit vetni“. .... A szatmári magvizsgáló laborató­­riumban amolyan hóvégi hajrás han­gulat uralkodik. Javában ellenőrzik a vetnivaló minőségét. S örül neki az igazgató, a vizsgálómérnök, hogy az idén nincs sok baj a vetőmagvak csi­­rázóképességével, tisztaságával. Sajnos azért most is akad konkoly a búza kö­zött, már olyan értelemben, hogy né­mely gazdaság nem küldte el vetőmag­ját újravizsgálás végett a laboratórium­ba, noha erre igencsak szükség lett volna. — Honnan várják a magmintákat ? — Vetésről, Pálfalváról, Udvariból, Berendről, Óváriból, Szárazberekről, Kispeleskéről sorolja a kísérleti ál­lomás főnöke. S ha már itt tartunk, akkor szóljunk arról is, hogy a rajon társulásai közül­­ ezek elég nagy számban lelhetők fel, csupán kettő hozta be vizsgálatra a vetőmagot, így aztán lassan halad a magcsere. Pedig volna miből cserélni. Rajonunk, hála az állam támogatásának, bőséges meny­­nyiségű nagyhozamú, kiváló minőségű búzamagot kapott. Most csak az szük­séges, hogy az erdődi, az amaci, a Ba­ba Novac-i, a homoki s a többi, csere dolgában hátramaradt kollektív gazda­ság sürgősen beszerezze a vetnivaló ga­bonát. Szatmár rajon terményátvevő köz­pontjainak raktárai úgymond roskadá­­sig tele vannak értékes fajvetőmag­­vakkal. Tervek szerint Máramaros tar­tománynak ezen a vidékén kellene venni belőlük a legtöbbet. Vajon csak a gazdaságtól függ a csere gyors le­­bonyolítása ? Valamicskét talán a me­zőgazdasági osztály is tehetne a folya­mat siettetése érdekében. 5000 KILÓ KUKORICÁT HEKTÁRONKÉNT Az országos méreteket felölelő moz­galom visszhangra talált Szatmár ra­jonban is. A tennivalókkal kapcsolat­ban a vidék szakembereit gyűlésre is összehívták. Ám a gyakorlatban eddig vajmi keveset tettek, hogy a szép cél­kitűzés ténylegesen meg is valósuljon. Nagyon is a mezőgazdasági osztály szakembereitől függ az, hogy az utasí­tásoknak megfelelően minden szocia­lista gazdaságban végre kijelöljék a mintaparcellának szánt területeket s hogy minden kollektívában megtegyék a bőséges termést hozó intézkedéseket. Kétség nem fér hozzá, hogy Szatmár vidéken korszerű művelési eljárások révén elérhető az 50 mázsás hektáron­kénti terméshozam, öntözéses viszo­nyok között pedig ennél jóval több ku­koricát lehet betakarítani. ...A pettyéni Agronómusok Háza bir­tokának jókora területén úgyszólva még zöldell a kukoricaszár. A hosszas aszály nem hervasztotta sárgára idő­­nap előtt a dús levélzetet hajtó tenge­rit. Kitűnő siló lesz belőle akkor is, ha letörik róla a csöveket. S milyen fejlett ezeken minden szem. — Hogy csinálták ? — kérdezzük Luciu Tiberiu mérnöktől. — Igaz, a szárazság nem foghatott ki rajtunk, — magyarázza — három­szor is öntöztünk. De jó termést ér­tünk el ott is, ahova nem jutott el a Szamos vize. Mert — amint mesélte tovább — az aszály ellen harcolni lehet és kell más eszközökkel is. A mélyszántás sohase maradjon el, jó erőben legyen mindig a talaj, istállótrágyázzunk bőségesen, tavasszal, e­lőírás szerint, annyiszor tár­csázzunk, kultivátorozzunk ahányszor kell, vessünk hibridmagot a termelés­technikai szabályoknak megfelelően, ne sajnáljuk a kapát a földtől s ha mindez a szántóföldi dolgozók lelkiis­meretességével párosul — a pettyéni, példa hamarosan nem lesz egyedülálló. FÜLÖP ERNŐ (Folytatás a 2. oldalon) Szombaton már a kora reggeli órákban feltűnt a Bukarestet is­merőknek: a nyolc óra körüli csúcsforgalom után is mintha zsúfoltabbak lettek volna a 31-es, 82-és, 3-as autóbuszok, trolik, vil­lamoskocsik. És valóban, a Scin­­teia Háza szomszédságában lévő kiállítási pavilon ismét a főváros egyik sok embert — ezreket, tíz­ezreket — vonzó pontjává lépett elő. Megnyílt a harmadik áru­mintakiállítás, szocialista kön­nyűiparunk immár hagyományos őszi bemutatkozása, úgy is mond­hatnák : előzetes jelentéstétele a dolgozó nép előtt. „Ezt terveztük, mondjátok meg mi tetszik és mi nem, mondjátok meg mit szeret­nétek enni, viselni, használni mindabból, amit gyártunk’'. Nem a kereskedelmet kielégítő ipar szól csupán e hagyományos kiállításokon a vevőhöz, hanem a munkás, a könnyűipar dolgozója dolgozótársához, akinek igényeit kielégíteni minálunk cél. Ez is magyarázza azt, hogy mindjárt a megnyitás utáni első órákban már olyan nagyarányú volt az érdeklődés. Mert valóban nagyarányú volt. És az is marad minden bizony­nyal. A különféle gyárak standjai előtt nem tízek, hanem százak szoronganak, a kérdőívek nem tí­zével, de százával telnek meg a vélemények sokaságával. És hány vélemény marad le­­íratlan ? ! A kiállítás egyik nagy érdeme, hogy az emberek szinte nem ér­zik szükségét a látottak részlete­zésének. A kiállításé? Szocialista könnyűiparunké, melynek első­­rendű jelszavává vált a sokolda­lúságra, kiváló minőségre való törekvés. Úgy ahogyan azt a párt a dolgozók milliói nevében kérte. Hallgassunk meg néhány ilyen le nem írt véleményt. — Az Electronica soha így ki nem rukkolt... A rendkívül tetszetős kivitele­zésű és jó minőségű világvevők gyártóinak szól a dicséret. Va­lóban, minden eddiginél többet mondanak fiatal rádióiparunk fejlődéséről az idén kiállított új termékek: táskarádiók, nagy és kis vevők. Szemmel látható a világszínvonalra való törekvés. És nemcsak a törekvés, hanem az eredmény. De csak a rádióiparban ? — Tessék megnézni ezeket a gyönyörű aragáztűzhelyeket, mo­sógépeket ... Hát ne örüljön az ember? Fiatal asszonyka agitál a sor­ban. És senki még csak meg se mosolyogja. Mert valóban sokkal szebbek, minőségileg láthatóan is magasabbrendűek a tűzhelyek, porszívók, hűtőszekrények, kü­lönféle konyhafelszerelések — az asszonyok, a „második műszako­sok­’ örömei. A jóleső megelégedés talán a legszembeötlőbb kép, ami az em­bert fogadja ezen a kiállításon. Tetszik az, hogy magasabb ízlés — sokszor művészi ízlés — nevé­ben készültek a különféle szervi­zek, színezés, megmunkálás, hasz­nosság tekintetében egyaránt. Tetszik az, hogy sokoldalúbb a figyelem: sok új háztartási cikk könnyíti meg asszonyaink mun­káját. A bevásárló tolókosártól a könnyű paradicsom vágóig szá­mos olyan termék látható itt, ami bizony eleddig nem egyszer hi­ányzott. Remekelt eddig is, de ez idén sokkal inkább a cipőipar. Mind női, mind férfi cipőkben százá­val számolhatók a legújabb di­vat igényeit és a kényelmességi szempontokat is figyelembe vevő modellek. Szebb itt is a kivite­lezés, változatosabbak a színár­nyalatok. Látni rajtuk a törek­vést: segíteni az embereket ab­ban, hogy szebben, ízlésesebben öltözködjenek. Persze, megtörténhet, hogy a sok modell közül jónéhány ki­hullik majd a rostán, mert akad nem egy olyan is, amely talán túl bő fantázia szüleménye. De az összkép megkapó, nagyarányú fejlődés bizonysága. Sok tekintetben merőben újat hoz a textilipar. Minőségben, színezésben egyaránt. Több, sok­kal több az élénk szín. Árnyala­tok egész skálája jellemzi az alapszíneket, könnyű textilnemű­­ekben pedig valóságos szín-ka­­valkád. Valaki megjegyzi: — Egyre szebbek lesznek asz­­szonyaink... Nevetés rá a válasz, de az ar­cok megelégedéssel nyugtázzák a kétségtelen tényt: mérföldes lé­pést tett előre textiliparunk a legváltozatosabb ízlések kielégí­tése terén. S ezzel igyekszik lépést tartani a konfekcióipar is. Amit itt ki­állít — különösen női holmiban — valóban sokkal inkább idomul a divat, kényelem, szépség, hasz­nosság igényeihez, mint eddig bármikor. Rendkívül ízléses ka­bátok, kardigánok, kötött ru­hák, gyermekholmik fogadják a nézőt... Sok színben, változatos minőségben, gazdagabb válasz­tékkal.­. Időzzünk el kissé az élelmiszer­­ipar termékeinél is. Igazán meg­érdemlik. A minőség skálája itt a konzervek, előrecsomagolt áruk valóságos erdejében szinte végte­lennek tűnik. S a csomagolás ? Az ízlésesség megannyi példája. ■ Szinte kínálja a doboz, az új for­májú üveg, a szép csomagolás a sok-sok finomságot. Itt is világo­san szembeötlő a kétirányú fő tö­rekvés: jobbat adni, változato­sabbá tenni a dolgozó étrendjét és ugyanakkor könnyebbé a ház­tartást, a házi étkezést... Nem tudni hány tízezer véle­ményt összesít majd a Könnyű­ipari Minisztérium, hogy üzemei jövőbeni munkájának törvényévé emelje. Egyet azonban bizton mondhat a kiállításon egyelőre átfutó ri­porter: a dolgozók őszinte öröm­mel köszöntik könnyűipari mun­kásainak sikereit. És mélységes megelégedéssel látják, hogy a párt szava, a minőségi termelés élharcosának minden intelme mind több sikerrel válik való­sággá. GYERGYÓI ANDRÁS MINŐSÉGE , SOKOLDALÚSÁG A színek és minták valóságos kavalkádja... Virág proletárjai egyesüljetek ! A­ ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG NÉPTANÁCSAINAK LAPJA I XV évfolyam, 4336. szám 4 oldal ára 20 bámi 1961 október 8., vasárnap Javában vetik az őszibúzát a radnóti (Ludas rajon, Maros- Magyar Autonóm tartomány) kollektív gazdaságban. (Agerpres felvétel) Rendezvények a fővárosban, vendégeink látogatásai A Román-Szovjet Barátság Hó­napja alkalmából szombaton számos gyűlést tartottak a vállalatokban, intézményekben, nyilvános termek­ben. A fővárosiban az eseményt méltató gyűlésekre került sor a Fém- és Bányaipari Kutatóintézetben, az I­­L. Caragiale Színházi és Filmművé­szeti Intézetben, a Kőolaj-, Gáz­ipari- és Geológiai Intézetben­­stb. A gyűlések gazdag művészi műsorral zárultak. A Román-Szovjet Barátság Háza szombaton este meg­rendezte a ro­mán-szovjet barátság ünnepségét. A Donca Simo textilgyárban román­­szovjet baráti estet rendeztek, amelynek műsorát a leningrádi Rabolcsij textilvállalat dolgozói­nak ajánlották fel. Az ünnepi gyű­lések részvevői kinyilvánították me­leg szeretetüket a kommunizmust építő szovjet nép iránt, hosszasan éltették a román-szovjet barátságot. Bukarest tartományban hasonló gyűlésekre került sor az oltenitai hajójavító-m­űhely klubjában. Giur­­giusban, Alexandriában, Turinu-Ma­­gurele-n és más városokban, ahol az ARLUS Főtanács tagjai, kulturá­lis dolgozók, tömegszervezeti akti­visták stb. méltatták az esemény jelentőségét. A gyűlések végén a román-szovjet barátság jegyében összeállított művészi műsorokat ren­deztek. A­ Szovjet-Román Baráti Egye­sület küldöttsége, amely részt vesz a Román-Szovjet Barátság Hó­napjának rendezvényein: Natalja Filipovna Piszarenko, a Moldvai SZSZK-beli Külföldi Baráti és Kul­­turális Kapcsolatokat ápoló Egye­sület Elnökségének elnöke, a kül­döttség vezetője, Afanaszij Szemjo­­novics Trosin, a Szovjetunió Tudo­mányos Akadémiájának levelező tagja, a Leningrádi Sejttani Intézet igazgatója, a Szovjet-Román Ba­ráti Egyesület Leningrad városi tagoza­tának elnöke, Vahtang Beridze, a Szovjet-Román Baráti Egyesület Grúz SZSZK-beli fiókjának elnöke, a művészeti tudományok doktora, a tbiliszi Művészeti Intézet helyettes igazgatója, Szófia Vlagyimirovna Berszenyeva Gjacintova, a Szovjet­unió népének művésze, a Lininszkij- Komszomol színház tagja, a Szov­jet-Román Baráti Egyesület vezető­ségi tagja, Joachim Negruta, a Mold­vai SZSZK-beli Dzerzsinszkij kolhoz elnöke és Borisz Szergejev esztergá­lyos, a moszkvai 1-es számú golyós­­csapágy-gyár egyik kommunista bri­gádjának vezetője szombaton a fő­városban megtekintettek több mú­zeumot és művészeti kiállítást, ellá­togattak a bufteai filmközpontba és több­­román dokumentumfilmet néz­tek meg. N. F. Piszarenko, a küldöttség ve­zetője este beszédet mondott a bu­karesti televízióban. Ezután a küldöttség egyes tagjai megnézték az „Emberek akik hall­gatnak“ című színmű előadását, má­sok­­pedig a Liszisztrata című ope­rettet. A Szovjet-Román Baráti Egyesü­let küldöttsége ma délelőtt vidékre utazik. (Agerpres) Felkészültek a télre A vajdahunyadi új ipari létesítmé­nyek építő telepein nagy lendülettel folyik a munka. Számos objektum be­fejezéshez közeledik. A dróthúzó rész­leg építőtelepén elkészült a tetőszer­­kezetnek több mint a fele és megkezd­­ték a propulziós kemence építését. Az új 1000 köbméteres nagyolvasztóknál már a tűzálló falazást végzik. A­z építőtelepek dolgozói idejében felkészültek a zavartalan téli munka biztosítására. Így például a Sztrigy folyó közelében kavicsz­úzó és válo­gató berendezést építettek és helyez­tek üzembe. A berendezés kapacitása 230 tonna váltásonként. Nagy figyel­met fordítanak ,a gyártási csarnokok tetőzetének befejezésére, hogy a tél folyamán is zavartalanul szerelhessék a berendezéseket. Az építőtelepen kőberendezéssel ellátott beton­ és habarcskeverő állomásokat­ is létesí­tenek. „Mindent az emberért, az ember boldogságáért“ Szombaton a fővárosban megnyílt a „Mindent az emberért, az ember bol­dogságáért“ című előadássorozat,­­amelyet a TKTT és az ARLUS rende­zett a V. I. Lenin—I. V. Sztálin Mú­zeummal karöltve, az SZKP Prog­ramtervezetének népszerűsítésére. A sorozat első előadását a V. I. Lenin— I. V. Sztálin Múzeum termében I. Rachmuth professzor, az Akadémia levelező tagja tartotta ,­A Szovjetunió húsz év múlva“ címmel. Koszorúzási ünnepségek a Német DK évfordulója alkalmából A Német Demokratikus Köztársaság kikiáltásának XII. évfordulója alkal­­mából Wilhelm Rick, a Német DK bu­karesti nagykövete és a nagykövetség tagjai szombaton délelőtt virágkoszo­rút helyeztek el a H­aza Hőseinek Em­lékművénél. Az ünnepségen részt vettek a Kül­ügyminisztérium képviselői, valamit Fegyveres Erőink törzstisztjeinek kül­döttsége. ★ Ugyanaznap délelőtt Wilhelm Rick, a Német DK bukaresti nagykövete és a nagykövetség tagjai megkoszorúzták a Szovjet Hősök Emlékművét. Az ünnepségen részt vettek a Kül­­­ügyminisztérium képviselői és törzs­tisztek. Jelen voltak I. K. Zsegalin, a Szov­­­jetunió bukaresti nagykövete és a nagykövetség tagjai. Az ünnepségek részvevői egy perc­nyi­ csenddel adóztak a fasisztaellenes háborúban elesett hősök emlékének. A két emlékműnél virágkoszorúkat helyeztek el a hazánkban tanuló Né­met DK-beli fiatalok is. (Agerpres) Képviselők a választók között (Tudósítónktól). A Ludas rajon falvaiban az elmúlt napokban közel 1000 néptanácsi képviselő találkozott választóival. A rajoni néptanács szervezési osztályának adatai szerint a félévi beszámoló gyűléseken ez­­ideig mintegy 28.000 választópolgár vett részt. A megbeszéléseken a községi és rajoni képviselők számot adtak munkájukról és beszámoltak róla, miként oldották meg válasz­tóik javasla­tait. Amint kitűnt, a leg­több helységben a képviselők ered­ményesen mozgósították a lakossá­got a közérdekű feladatok elvégzésé­re. Vidrádszegen és a rajon, nyolc más községében új iskolát építettek, illetve korszerűsítettek. Jelentősen kibővült az elmúlt hat hónap folya­mán az orvosi rendelők, kultúrottho­­nok száma. Külön említést érdemel az a nagyarányú munka, amit a la­kosság a képviselők irányításával az utak korszerűsítése terén fejtett ki. A képviselői beszámolók során a választók a bírálat és önbírálat szel­lemében mondtak véleményt képvi­selőjük munkájáról és számos ja­vaslatot tettek a helyi érdekű ön­kéntes hozzájárulásból megkezdett építkezések befejezésére. A megbe­szélések iránti érdeklődésre jellem­ző, hogy az eddigi találkozók során mintegy 5000 választó szólalt fel. Köszöntjük a kőolajipari dolgozókat X h­agyományos ünnepnapnak szá­ ,­mit immár az október hatodikát követő első vasárnap, a Kőolajipari Munkások Napja. A kőolajipari dolgo­zók forradalmi múltjára emlékezünk ezen a napon, számba vesszük ered­ményeiket, hozzájárulásukat pártunk III. kongresszusa célkitűzéseinek sike­res valóraváltásához. A kőolajipar lendületes fejlődése szocialista rer­uszerünk m­agyeziia i­­­mányai közé tartozik. Új telepek fel­tárásával, a kőolajmedencék ésszerű kiaknázásával és a kitermelt kőolaj magasabbrendű értékesítésével évről évre folyamatosan növeltük a terme­lést. Míg 1948-ban mintegy 4 millió tonna kőolajat termeltünk, tavaly az évi termelés mennyisége elérte a 11,5 millió tonnát. Ezalatt az idő alatt megháromszorozódott a szondafúrás mennyisége is. A finomítók újjáépíté­se, korszerűsítése, a fejlett technikai színvonalon álló új berendezések üzembehelyezése, lehetővé tette, hogy a kőolajfeldolgozó vállalatok már a tavaly 86,5 százalékkal több benzint, 225 százalékkal több nyersolajat és kétszer annyi kenőolajat szállítsanak, mint 1950-ben. A Szovjetunió felbecsülhetetlen ér­tékű segítséget nyújt a kőolajipar gazdaságos, a korszerű technikára ala­pozott fejlesztésében Szovjet doku­mentációk, munkamódszerek alapján tértek rá a kőolajipari dolgozók a leg­újabb kútfúrási, kitermelési és fino­­mítási eljárások alkalmazására. Szov­jet üzemek szállítottak sok kiváló fel­szerelést az újjáépített és a most épü­lő nagy finomítóknak. Ez a szocialista együttműködés könnyítette meg azt, hogy a fémipari üzemek tovább töké­letesítsék a nagytermelékenységű kő­olajipari felszerelések gyártását. A kőolajipar fejlődését nagymérték­ben elősegítette, hogy a párt gondos­kodása folytán a felszabadulás óta el­telt években kiválóan képzett szak­munkások, technikusok és mérnökök kerültek ki a különböző szakiskolák­­ról és főiskolákról. A korszerű felsze­relésnek, a jó szakmunkásoknak kö­szönhető, hogy évről évre mindinkább elterjednek a legújabb kitermelési el­járások, feltárulnak az olajban gazdag újabb rétegek. Bákó, Bukarest, Pitesti és Craiova tartomány olajmezőin meg­szokott munkamódszerré vált a víz és gáz beszivattyúzása az olajrétegekbe, a hidraulikus rétegrepesztés megannyi más bevált eljárás. Kiváló műszerek, radioaktív izotópok segítségével kutat­ják fel a geológusok az új telepeket. Körültekintő, műszaki-gazdasági ta­nulmányok alapján épült fel a teren­­jeni finomító felsőrend­­ minőségű ke­nőolajakat gyártó részlege, a brazi finomító, az onesti katalitikus krakkoló berendezés. Népi demokratikus rendszerünk nagy gondot fordít a kőolajmunkások élet- és munkakörülményeinek megjavításá­ra. Az elmúlt tíz esztendő alatt 120 százalékkal emelkedett a petróleum­ipari dolgozók átlagkeresete. Ploiestin, Onestin és az iparág más központ­jaiban, valamint az egyes kitermelé­seknél több mint 7000 kényelmes, kor­szerű lakás épült A kőolajvidékeken mindenütt megtalálhatók a jól felsze­relt kórházak, poliklinikák, napközi otthonok, munkásétkezdék. Klubok, színházak, filmszínházak teszik lehe­tővé, hogy munka után kellemesen és hasznosan töltsék idejüket az olajme­zők szorgalmas dolgozói. Ma is, akárcsak minden esztendő­ben, termelési tervük sikeres teljesí­tésével ünnepük a Kőolajipari Munká­sok Napját a prahovavölgyi, moldvai és olténiai olajmezők dolgozói. A Ro­mániai Kommunista Párt megalakulá­sának 40. évfordulója köszöntésére egyemberként kapcsolódtak be a kiváló minőségi termékekért folyó versenybe. Pártunk Központi Bizottsága Irányel­veinek megfelelően hónapról hónapra javították a kőolajipari termékek mi­nőségét. A minőség megjavítása mei­ (Folytatás a 4. oldalon) Új fúrótornyot helyeznek működésbe a Ploesti tartományi Berca-részlegen

Next