Előre, 1962. november (16. évfolyam, 4667-4692. szám)

1962-11-16 / 4680. szám

4 TÉRT HÓDÍT AZ ELEKTRONIKA Mondhatni, alig van olyan területe a szovjet gazdasági életnek, ahol ne alkalmaznák egyre nagyobb mértékben az elektronikát. Moszkvában, jelenleg az el­ső automata mozdonyvezető berendezést kísérletezik ki. A berendezés, amely elfér egy kis ládában, az első vagonban áll. A legtapasztaltabb moz­donyvezetőnek teljesítménye sem ér fel a pontosság szem­pontjából az elektronikus mozdonyvezető teljesítmé­nyével. A berendezés figye­lembe veszi az állomások kö­zötti távolságot, a vasútvonal profilját, a levegő ellenállását az alagutakban, a vagonok sú­lyát, a villamos mozdony ka­pacitását. Természetesen, egy ember nem tudja egyszerre fi­gyelembe venni mindezeket a változó tényezőket és ezeknek szem előtt tartásával úgy mó­dosítani menet közben a vonat sebességét, hogy ez időben ér­­jen el a következő állomásra. A gép pillanatok alatt kiszá­mítja ezeknek a tényezőknek a változásait. Az eredményt — utasítás alakjában — villamos impulzusok útján juttatja el a mozdony motorjaihoz, így nemcsak a menetrendet le­het betartani, hanem a fölös energia felhasználásét is fel le­het számolni. Nemsokára üzembe is helyezik az elektro­nikus mozdonyvezetőt. A szovjet gépszerkesztők egyik legújabb teljesítménye programvezérlésű két befogó tüskével ellátott marógép. A mintát amely tulajdonképpen nem más, mint egy teljesen elkészített alkatrész, egy kü­lönleges, elektronikus másoló berendezéssel ellátott asztalra helyezik. A berendezés nyo­­monköveti a minta körvona­lait és ennek megfelelően irá­nyítja a marófejet A gép­pel egyidőben egyszerre két alkatrészt lehet megmun­kálni. A kidolgozás pontossá­ga a milliméter ezredrészével mérhető. A szovjet orvostudomány az utóbbi időben több mint 700 elektronikus kutató- és gyó­­gyító berendezéssel gazdago­dott. Közülük ki kell emel­nünk a 16 áramkörrel működő elektroencefalográfot, amely lehetővé teszi, hogy jobban behatoljunk az agy titkai­ba. Segítségével felfedezhet­jük az agy bioelektrikus mű­ködésében beállott zavarokat, az agyvérzések, a különböző sérülések és daganatok pontos helyét. Az óraalkatrész-gyárakban igen fárasztó és nehéz munka a nagy tömegben gyártott pa­rányi alkatrészek megszámlá­lása. A munka megkönnyítésé­­re és a nagyobb pontosság céljából, a tudósok egy elek­tronikus berendezést készítet­tek, amely automatikusan számolja meg a 0,25—5 milliméter nagyságú al­katrészeket. A gép univerzális jellegű, mert a parányi csava­rokat, köveket, tengelyeket, tehát a legkülönbözőbb form­á­­jú óraalkatrészeket, egyaránt megszámolja. De nem csak számolni tud, hanem csoma­golni is. FILATÉLIA Fajállatok—bélyegen luvmii­i:«­ A posta rövidesen új bá­­lyegsorozatot ad ki, ezúttal egészen újszerűt. A bélyegek ugyanis állatfejeket — a ha­zánkban tenyésztett egyes faj­állatok egy-egy példányát — ábrázolják. A sorozat hét címletből áll, összesen 6,80 . lej értékben és a következő darabokból : ci­­gája fajjuh — 20 banis ér­tékben, merinó farkos — 40 banis értékben, román tarka fajtehén — 55 banis érték­ben, borzderes — 1 lejes ér­tékben, vörös fajtehén — 1,35 lej értékben, nagy fehér faj­tájú sertés — 1,55 lej érték­ben és Landras faj sertés — 1,75 lej értékben. A bélyegek alakja is új­szerű : 26/42 milliméteres, off­set nyomású, krétázott papí­ron, három színnyomásban, Ion Untch grafikus rajzai alapján. A sorozatot három, „Első nap“ feliratú, különleges bé­lyegzővel ellátott boríték egé­szíti ki. Sétánk utolsó szakasza a Calea Grivitei sarkától az ut­­ca végéig , a Pia­ța Victoriei­­ig terjed, amelyet valamikor, nem is olyan nagyon régen Capul Podului-nak neveztek. A Calea Grivitei sarkán ál­ló ház egyik legelső gazdája Constantin Facca pincemes­ter volt. Lehet, hogy éppen ezekben a szobákban töltötte gyermekkorát fia Costache C. Facca, akinek egyéniségére nagy hatással volt a régi szo­kásokkal szembehelyezkedő családi hagyomány Facca, a Filharmóniai Társaság tagja, kisméretű, de merész és jelen­tőségteljes drámaírói tevé­kenységet fejtett ki. 1827-ben írt legsikerültebb művében, amelynek „A kor komédiája" címet adta, kigúnyolja az uralkodó osztály kozmopolita erkölcseit és a felfelé törtető burzsoázia meggazdagodott ré­tegeinek felfuvalkodottságát. Munkásságával Facca előmoz­dította a román nyelv és kul­túra, valamint a hazai színját­szás fejlődését. Álljunk meg egy percre a mai „Mihail Sadoveanu" írók Há­zánál, az egykori Monteoru palotánál. Ion Mincu, a nagy­nevű román építész egyik ki­emelkedő alkotása ez a román stílű ház Az út másik olda­lán, a 168 szám alatt, a szá­zadforduló táján épült régi emeletes ház áll. Itt volt, 1928 és 1929 között a Munkás-Pa­raszt Tömb Központi Bizottsá­gának székhelye, valamint az „Inainte" és „Munca zilnica“ című lapok szerkesztősége. A Román Kommunista Párt ál­tal létesített és vezetett Mun­­kás-Paraszt Tömb legális tö­megszervezet volt, amely a vá­­rosi és falusi dolgozók érdeke­it védelmezte és megteremtet­te a munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetségét a burzsoá földesúri rendszer el­leni küzdelemben. Az írók Háza melletti zöld területen ma kis nyári szín­ház működik. Valamikor ezen a helyen a Moruzi ház állott, amelyet „láncos háznak“ is neveztek. A XIX. század ele­jén itt találkoztak a város ha­ladó szellemű ifjai, akik Ion Cimpineanuval élükön, hévvel vitatkoztak a kor nagy problé­máiról — a törvény előtti jog­egyenlőségről, a cigányrab­­szolgák felszabadításáról, a nyomtatott szó­szabadságá­ról,­ az idegen egyházi fennha­­tóság alatt álló kolostorok emancipációjáról A házat megrongálta az 1940-es föld­rengés és 1942-ben lebontot­ták. Néhány lépéssel tovább az RNK Akadémiájának kertje és épületei elé érünk. A So­­cietatea Academica Romina néven 1866-ban létesített in­tézmény feladatai akkoriban a román helyesírás és nyelv­tan kidolgozására és egy ro­mán szótár megszerkesztésére korlátozódtak. 1891-ben, ami­kor az egyetem épületéből ide, a Calea Victorieira költö­zött át, az „egyesület“ már 18 éve nemzeti jelleget nyert és a Francia Akadémiához hason­ló szervezeti szabályzat alap­ján dolgozott. A régi Akadé­mia tiszteletreméltó tudomá­nyos tevékenységét némileg beárnyékolja az a körülmény, hogy ez a kulturális intéz­mény jelentős mértékben a kizsákmányoló osztályok koz­mopolita és népellenes érdeke­­it szolgálta és ezek az érdekek vezérelték a különböző díjak és jutalmak kiosztásában, sőt az akadémiai tagok megvá­lasztásában is Elég megemlí­tenünk, hogy ugyanakkor amikor egész sor kiskaliberű író elnyerte az akadémiai tag­ságot, olyan kiemelkedő sze­mélyiségek, mint Eminescu, Creanga vagy Caragiale nem kerülhettek be a Calea Victo­­riei-en székelő ,,halhatatlanok“ soraiba. 1948-ban, a fasiszta iga alóli felszabadulásunk után kibontakozott kultúrfor­­radalom keretében újjá­szer­vezték a régi intézményt, amely, mint az RNK Akadé­miája, hazánk kultúrájának legmagasabb fóruma lett. Az Akadémia számos tudományos, művészeti és irodalmi intéz­ménye ma tevékenyen közre­működik a szocializmus és az új kultúra építésében. A kultúra egy másik szék­háza emelkedik valamivel to­vább , a Calea Victoriei és a St. Lemnea utca keresztező­dése után. Az impozáns épü­letben, amely valamikor Gri­­gore Cantacuzino tulajdona volt (akinek fiát, Gheorghe G. Cantacuzinot mesébe illő vagyonáért „a nábob“ néven ismerték), most a Zeneszerző Szövetség és a George Enes­eu­ emlékmúzeum kapott el­helyezést. Az út jobboldalán, a St. Lemnea utca másik sar­kán levő épülethez is régi em­lékek fűződnek: amikor még Trubetzkoi hercegnő tulajdona volt. 1846 december 11-én a Bukaresten átutazó Liszt Fe­renc nagysikerű hangversenyt adott ebben a házban. A Calea Victoriei végére ér­ve, a Soseaua Kiseleff hatal­mas gesztenyefái, vagy a So­seaua Aviatorilor hársfasorai alatt folytathatjuk útunkat a város szegélyén elterülő , ta­vak és élvezetes pihenésre csá­bító varkok felé. RADU ALBALA Bukaresti séták Calea Victoriei x.­­ Az Enescu-múzeum 3000 éves föld alatti tűz Közép-Ázsiában, a nyugati Tian-San hegységben 3000 éve ég a föld alatt a szén. Ezt a tényt a kokszolható szén­medencék után kutató szovjet mérnökök fedezték fel. A hatalmas földalatti tűz a szén öngyulladása útján kelet­kezett. Századunk elején az „égő hegyek­“ tévedésbe ejtet­ték a neves német tudóst, Alexander Humboldot is, aki úgy vélte, hogy Közép-Ázsia e részén vulkán működik. Ezt a nézetet később megcáfolták az ezen a vidéken járó orosz kutatók. A látvány szépsége lenyű­gözi a látogatót. Körös-körül vörösben izzó sziklák, a föl­dön egyetlen szál fű sem nő, a sziklahasadékokból forró gátak törnek fel. Éjjel messze fénylik a kitörések lángoló füstje. A szovjet geológusok látták, hogy hideg teleken gyakran járnak ide melegedni a vadkecskék. A kutatások nyomán megállapították, hogy egyes helyeken több mint 40 szénréteg ég. Egyes rétegek vastagsága meghaladja a 10 métert is. A lelőhelyeken megkövesedett fatörzseket ta­láltak, sőt földalatti erdőket is. Úgyszintén az elmúlt ko­rokban élő óriásgyíkok láb­nyomaira is bukkantak. x A11V í) I íí PI n az em*)cr növekedésével /lUAULUulfl js fejlődésével foglalkozó új tudomány Két anya beszélget. Mind­kettő aggódik: — Nem tudom mi tévő le­gyek, a fiam egyáltalán nem nő. Már tizenkét éves, de olyan mintha hét lenne — mondja az egyik. — Az enyémnél meg túlzott növekedést figyelek meg — erre a másik — Vajon nem kellene orvoshoz vigyük őket? Feltétlenül! — válaszoljuk a két aggódó anyának, s ugyanakkor mindazoknak, akik növekedési és fejlődési zavarokat, tapasztalnak gyer­mekeiknél. Mert a korszerű orvostudománynak ma már gazdag, sokoldalú tapasztala­tai vannak az ember növeke­désének tanulmányozásában. A modern gyermekgyógyá­szat napjainkban mélyreha­tóan átalakul. Tudományos körökben egyre gyakrabban szóba kerül az orvostudomány történetének és gyakorlatá­nak egyik új fejezete — az auxológia, az ember növeke­désével és fejlődésével fog­lalkozó tudomány. Nemrégiben Iasiban neves A növekedési zavaroknak, a növekedési kórtan klinikai formáinak számos tudomá­nyos kutatási vonatkozása van. Manapság sokat vitatják a hipofízises és az általános növekedési zavarok megelő­zésének és kezelésének kér­déseit. A szakemberek bebi­zonyították, hogy a normális fejlődés és növekedés szoro­san összefügg a gyermekek a tudomány tanulmányozza a növekedést és a fejlődést, az átörökléssel és a különbö­ző környezeti vagy a szerve­zet saját tényezőinek hatásá­val összefüggésben. Az auxo­lógia tehát felhasználja szá­mos más tudományág, közöt­tük elsősorban a sejtfizioló­gia, biokémia, endokrinológia, és genetika módszereit és eredményeit. Az auxológia alapvető fon­tosságú tudományág különös­képpen az orvostudomány azon területei számára, amelyek a gyermek normális és pato­logikus fejlődésével foglalkoz­nak. Megállapítást nyert, hogy a gyermekek akkor fejlődnek és növekednek normálisan, ha belső elválasztási mirigyeik és idegrendszerük is normáli­san működik. Mint ismere­tes, a hormonok bizonyos szervekkel együtt az ideg­­rendszer ellenőrzésével mesz­­szemenően kihatnak a szer­vezet fejlődésére. Az ember növekedésében a legfonto­sabb szerepet a hipofízis tölti be, amelynek hormonja ösz­tönzi a szövetek és a szervek növekedését és fejlődését. A hipofízis hormonja természe­tesen más tényezőkkel, más hormonokkal (inzulin, pajzs­­mirigyhormon, stb.) hat a nö­vekedésre. A szakemberek megállapí­tották, hogy az ember a szü­letéstől egészen felnőtt korig bizonyos ütemben növekszik és gyarapodik súlyban. Az át­lagos növekedési és súlygya­rapodási ütemet az alábbi kiegyensúlyozott, proteinek­ben kielégítő táplálásával, valamint a krónikus, a vi­taminhiány okozta és endo­krin megbetegedések leküzdé­sével. Az auxológia — az em­beri növekedés és fejlődés tu­dománya — szervesen hozzá­tartozik mindennapi életünk­höz. NICHITA ALEXANDRU endokrin­ológusok, gyermek­­gyógyászok, fiziológusok, fi­­ziopatológusok, biológusok és vegyészek, valamint más szakemberek eredményes ta­pasztalatcserét folytattak a hipofizises és általános növe­kedési zavarok megelőzéséről és kezeléséről. A szakemberek mélyrehatóan elemezték a kü­lönböző növekedési kóros el­változások klinikai jellegze­tességeit, keletkezésük okát, stb. Többen is javasolták, hogy 15 éves korig minden gyermeknek legyen növeke­dési megfigyelő lapja, továb­bá, hogy az összes gyermek­­klinikákon és rendelőkben endokrinológiai osztályokat létesítsenek. Az auxológia te­hát napról-napra egyre na­gyobb tekintélyre tesz szert, ismertté válik. A növekedési zavarok év­századok óta foglalkoztatják az orvostudósokat — írta nemrégiben Stefan Milcu aka­démikus, a neves endokrino­­lógus. Évekkel ezelőtt a növe­kedés biológiáját és klinikai vizsgálatát hol a biológia vagy az antropológia, hol az orvostudomány követelte ma­gának. A tudomány haladá­sa azonban új elemekkel gazdagította az ember ontoge­nezisét. Az auxológia termé­szetesen nemcsak az ontoge­­nezis szakkérdéseit tanulmá­nyozza, hanem a növekedési és fejlődési folyamat legálta­lánosabb formáit is — hang­súlyozta Stefan Milcu akadé­mikus. Az autológia fel­kutatja, hogy az élő anyag miként asszimilálja a környe­zeti tényezőket. Szintén ez táblázat szemlélteti: Fiúk Lányok Életkor magasság súly magasság­­ súly cm kg cm kg újszülött 50 3,4 49 3,2 1 év 75 10 73 9 2 év 85 12 84 11,5 5 év 107 18,5 106 17,6 10 év 132 29 131 28,4 15 év 160 50 155 48 21 év 169—173 68—75 155—161 50—57 A leckeírás gondjai. ELŐRE Emil Racovita emlékezetére Tizenöt évvel ezelőtt, 1947 november 19-én, sűrű sorokban, hatalmas gyászmenet vonult vé­gig Kolozsvár utcáin. A házson­­gárdi öreg temető százados fái alatt ekkor helyezték örök nyu­galomra a román biológiai tu­dományok mesterét, Emil Ra­­co­vitát. A másfél évtized, ami azóta eltelt, nem nagy idő, mégis ele­gendő ahhoz, hogy értékmérő­ként válogassunk kincs és selejt, igazi ragyogás és talmi csillogás között. A gyorsfutású évek dön­tése ma már világos előttünk. Emil Racovita nemes alakját az esztendők sorai még tündök­­lőbbé, még sokatmondóbbá tet­ték mind a mestert, mind élet­művét. Mert a két fogalom elválaszt­hatatlan egymástól s ezért a há­lás tanítvány amikor ezekkel a sorokkal akar tanítómesterének szerény emléket állítani, bölcső­től koporsóig kívánja elkísérni őt az olvasókkal együtt. NAGY MESTEREK TANÍTVÁNYA 1868 november 15-ét írták, amikor Emil Racovita megszüle­tett. A korai gyermekévekről ke­­­veset tudunk. Az elemi iskola padjaiban azonban Ion Creanga a halhatatlan humulesti mese­mondó vezeti be őt az írás és ol­vasás rejtelmeibe. Tőle örököl­te színes mesélőkedvét közép­iskolai tanárjától a geológus Co­­balcescutól pedig a természettu­dományok iránti rajongást. A 19 éves Emil Racovita Pá­rizsba megy, s ott — szülei kí­vánságára — jogot tanul de nem nagy kedvvel. Annál szívesebben látogatja a nagyhírű természet­­tudósok kurzusait, különöskép­pen Lacaze Duthier és Yves Del­age előadásait. Ekkor a ten­gerek élete érdekli s az ocea­nográfiai­ laboratóriumok csönd­jében köt életre szóló ismeret­séget és barátságot Alexander Onufrievics Kovalevszkijjel és Hja Mecsnyikoffal. A tanulás és kutatás mellett azonban időt ta­lál arra is, hogy szerepet vállal­jon a­­Párizsban tanuló román diákok szocialista körében. Ép­pen­ az ő lakásán gyűltek ösz­­sze azok a fiatalok, akik csillo­gó szemekkel hallgatták Marx­­nak és Engelsnek tanításait , akik Racovitát tartották legmél­tóbbnak arra, hogy képviselje őket nem egy nemzetközi diák­­kongresszuson. Első önálló munkái még a geo­lógia körében mozognak. Ben­nük a hazai kutatások nagy eredményeit ismerteti meg a nemzetközi tudománnyal. Ő írja le az ős­ormányos Dinotherium gigantissimust, mely Minzat mellől került elő s amely ma a bukaresti Grigore Antipa mú­zeum egyik büszkesége. Közli a hazai föld ásványkincseinek fel­tárását olyan kultúrpropagandát végezve ezzel, mely egyszerre ismertté tette szülőföldjét a nemzetközi fórumok előtt is. Életének azonban az adott dön­tő fordulatot, amikor a fiatal természettudóst, mestereinek ajánlására meghívták a „Belgi­­ea’* hajó fedélzetére hogy bio­lógusként vegyen részt a Ger­­lache hadnagy által vezetett dél­sarki expedícióban. A SARKKUTATÁSOK EGYIK Ú ÚTTÖRŐJE Önkéntelenül is párhuzamot kell vonnunk Emil Racovita és Darwin Károly között, aki né­hány évtizeddel azelőtt a „Beag­le“ fedélzetén indult arra a földkörüli útra, mely tehetségé­nek kibontakozását lehetővé tet­te. Nos, a délsarki út tette Ra­­covitát igazán kutatóvá, vérbe­li explorátorrá. A Belgica 1897 augusztusában indul útnak. Átvág az Atlanti óceánon és Rio de Janeiroban köt ki. Fűtőanyagot és felszere­lési tárgyakat vesz fel. Amíg pedig a rakodás meglehetősen lassú munkája folyik a kutatá­­si vágytól égő Racovita gyorsha­jóra ül és előre siet, hogy Pata­gonia földjén kutathasson. Lóhá­ton hatol be a „Tűzföld előszo­bájába“, megfigyel, gyűjt, tér­képez. Aztán ismét a Belgica fedélzetére száll, s a kis expe­díció megkezdi dél felé tartó útját a Magellan szoros útvesztő szigetvilágában. Hajójukat zá­tonyra dobja egy rettentő vihar s csak két napig tartó, már már reménytelen küzdelem után tudnak megszabadulni veszé­lyes helyzetükből. Köd, dü­höngő orkánok és ismeretlen sziklalabirintusok állják útjukat. Közben pedig Racovita csónaká­ba szállva sorra kutatja fel a jórészt ismeretlen szigetek élő­világát. Különösen a tengerek óriás emlősei a bálnák és a rendkívül gazdag madárvilág érdekli őt. Leírja természetüket, előfordulásukat fajaiknak cso­dálatos gazdagságát? ’ Megfigye­lései ma is a legjobb forrásmun­kák ezen a téren. Csakhamar feltűnnek az első jéghegyek is — az Antarktisz „nagykövetei“. Racovita költői hangú napló­­részletekben írja le tündöklő, bizarr szépségüket. Aztán fel­tűnik a láthatáron a Bellings­hausen expedíciója által felfede­zett Első Sándor cár földje is. Ekkor már a 70 szélességi fokon tör előre a Belgica. Lassan be­­köszönt a rettentő délsarki tél is és a hajó a jégbörtön foglya lesz. A fűtött kabinokban azon­ban tovább folyik a tudomá­nyos munka, a megfigyelések óránkénti, szakadatlan láncola­ta. Az elismerésekben sincs hi­ány. Diplomák és érdemrendek fejezik ki a különböző tudomá­nyos testületek és intézmények háláját a gyűjtött hatalmas tu­dományos anyagért. Racovita azonban egy percig sem pihen. Ismét hajóra száll és a Földkö­zi tengeren végez oceanográfiai kutatásokat. A Baleárokon meg­látogatja a híres Sárkánybarlan­got s ekkor egy új világ a „Csönd országa“ tárul szemei elé... FÖLDALATTI ÖSVÉNYEKEN Racovita itt válik sarkkutatóból egy új tudományágnak, a bar­­langkutatásnak megalapítójává. A földalatti ösvényeket járja ezentúl, s a barlangok élővilágát kutatja fel. Lefekteti alapját a speleológiának és segédtudomá­­nyának a barlangi élőlényekkel foglalkozó biospeleológiának is. Amikor szülőföldjére hazatér­ve Kolozsvárra kerül, itt alapít­ja meg a világ első barlangku­tató intézetét mely ma is áll és működik, eleven emlékként hódolva a nagy tudós úttörő munkásságának. Munkatársai­val együtt megindítja a Biospeo­­logica című közleménysorozatot mely a világhírű Zoológiai Ar­chívumok folyóiratnak lesz szer­ves része. Mint a kolozsvári egyetem professzora, később pe­dig rektora is, járja be a hazai, főképpen pedig a biharhegy­­ségbeli barlangokat s a kutatá­sok eredményeképpen már 1924- ben 1400 bel és külföldi bar­lang leírását közli s 150 000 példányban gyűjti össze a bar­langlakó szervezetek sokaságát. Kedvenc témáját, az aszkarákok kutatását nem hanyagolja el. Megírja világhírű monográfiáju­kat. A tudományos munka mel­lett nagy pedagógusi tevékeny­séget is kifejt. Biológiai előadásai százakat vonzottak mindig a hajdani Pasteur intézet hatalmas amfi­­teátrumába. E sorok írójának is élénken emlékezetében élnek e kurzusok. A körbefutó pad­sorokban egymás mellett szo­rongtak az intézmények és üze­mek dolgozói, középiskolás diá­kok és őszhajú nyugdíjasok egy­aránt. Legvonzóbbak azok a vetítettképes előadásai voltak, melyeket a hallgatóság felkéré­sére szinte rögtönözve tartott szellemes csevegések formájá­ban a délsarki expedíció érde­kes és kalandos eseményeiről. Előadásai során új, haladó szel­lemű megvilágításba helyezte a biológiai kutatások alapját ké­pező faj fogalmát is. Emellett számos találmányával, újításával is segítségére sietett azoknak, akik a biológiai kuta­tást tűzték ki életük céljául. A kolozsvári Barlangkutató Intézet egy kis szobájában áll ma az az emlékmúzeum, amely­nek kiállított tárgyai hűségesen tükrözik Racovita fáradhatatlan munkásságát és tevékenységé­nek sokoldalúságát is. Most pedig, amikor másfél év­tized múltával ott jártunk az emlékmúzeum falai között, tu­catnyi kitüntetés és diploma tá­rult elénk falakat elborító vitri­neket megtöltő sokaságban. Ra­covita halála után kerültek elő igen jellemző módon, egy labo­ratóriumi szekrény legalsó pol­cának rejtekéből. Újságpapírba csomagolva pihentek ott évtize­deken át. Címzettjük sohasem kérkedett velük — inkább eltit­kolta őket, az igazi nagyság jel­lemző szerénységével. „Az én érdemrendjeimet tanít­ványaira sokasága képezi" — mondotta egyszer e sorok író­jának. S valóban ők azok az eleven érdemrendek akik ércnél maradandóbban őrzik és ápolják a nagy tudós és felfedező em­lékét, tudományos hagyatékát is ... Ifj. Dr. XANTUS JÁNOS DIVAT KÉT RÉSZBŐL... Az idei őszön és télen is di­vatos viselet a kétrészes szö­vetruha. Tervezésénél szaba­don érvényesül a képzelőerő, rendkívül változatos model­lek hordhatók úgy, hogy min­denki alakjához, termetéhez, korához mérten választhatja ki a számára legelőnyösebbet közülük.­­ Képeink a kétrészes szövet­ruhák, legkülönbözőbb válto­zatait mutatják be : 1. rajz Újvonalú, kockás kétrészes szövet­ruha. A fel­sőrész érdekessége a ferdén szabott rész, két nagy gomb­bal. Az enyhén harangos szoknya szintén rézsútos sza­bású. 2. rajz. Eredeti szabású mo­­dell, elálló gallérja a kabátré­szen áthaladó kettős tűzésből indul. Gomb helyett a ruha anyagából készült három mosni fogja össze a kabátot. Egyenes szoknyával viselik. 3. rajz: Egyenes felsőrészű ruha, a kabátka egyszínű anyagból készített alsó sze­gélye ugyanabból az anyag­ból készült csokorban végző­dik. A szoknya elől három berakással. 4. rajz.­­ Alkalmi kétrészes ruha elálló, hosszú sárgallér­ral, testhez simuló derekán két nagy gombbal. A szok­nya egyenes, elől derékvonal­tól induló két ránccal. 5. rajz. Fiatal lányokat jól öltöztető, divatos ruha, egyet­len dísze a vállnál elhelyezett művirág vagy kerámia bross. (Az Előre számára tervezte Melania Popescu) 1962. november 16., péntek tudja-e, hogy... ? ... a Cernavoda-i híd — felavatásakor — a világtech­nika egyik legkimagaslóbb teljesítményének számított ? Építésénél 17 000 tonna vasat és 110 000 köbméter építőkövet használtak fel. Al. Saligny mérnök ezzel a híddal tette nevét világszerte ismertté. ... napelemekkel működő rádiót szerkesztettek a Szov­jetunióban ? A rádiókészülék nappal ezekkel az elemekkel, éjjel pedig a nappal feltöl­tött akkumulátorokkal műkö­dik. ... amikor a Szaharában a Sirocco fúj, a homokszemek egymáshoz dörzsölődése foly­tán villamos áram keletkezik? Villamos árammal telik meg az emberek ruhája, a sátrak vászna, sőt a tevék szőre is és a legcsekélyebb érintésre szikrázik. ... az afrikai vipera — tu­dományos nevén Bitis — na­­gyobb tojásokat rak mint a tyúk ? ...hazánk védett területei­­nek a száma meghaladja a­ szá­zat? Ezeken a védett területe­ken ritka, tudományos, gazda­sági és történelmi szempontból fontos természeti kincseinket óvjuk. Legutóbb a Duna-del­­tában létesítettünk két nagy kiterjedésű védett területet. ... fővárosunk több utcája az 1877-i függetlenségi háború után nyerte mai nevét ? Ak­kor lett Calea Victoriei a Po­­dul Mogosoaie-ból, Calea Rahovei a Podul Calicilor­­ból, Calea Plevnei a Podul de Pamint­ból és Calea Grivi­­tei a Drumul Tirgoviste­ból. ... a világ első fémből ké­szült hídjai Kína hegyvidé­kein épültek? A Tatu nevű folyó mély szakadékban lévő medre feletti vashíd 1706-ban épült és ma is használatban van.

Next