Előre, 1965. április (19. évfolyam, 5417-5442. szám)

1965-04-27 / 5439. szám

2 CSEHI GYULA Recenzió Röviden, szubjektív hangon megemlíteni egy hatalmas kötet, valódi fóliáns, több mint ezer oldalas könyv megjelenését, nem is jelenti-e ez a tudós kutató fáradtságának alábecsülését ? És érdekelheti-e egy napilap százezres olvasóközönségét egy ilyen könyv ? A nagy nyilvánosság elé tartozik-e a szaktudományosságnak ez a terméke ? A könyv monografikus tanulmány egyetlen költeményről, aa román népköltészet remekéről, a táltos bárányral és a fiatalonpusztuló pásztorballadájáról, a Mioritáról. Adrian Fochi, a tudós és végtelenül szorgalmas népköltészetkutató bejárta hazánknak minden olyan vidékét, ahol ez a csodálatos költői remekmű elterjedt és az Alecsandri lejegyezte formában vagy más, távolibb változatokban ismeretes. Bejárta — ez esetben az íróasztalnál, könyvtárak kincsei között a kérdés hatalmas irodalmának minden táját. És így született meg a könyv, melynek tudományos értékét az is jellemzi, hogy a Román Népköztársaság Akadémiájának kiadásában látott napvilágot. Az eredmény ? Meglepő és megörvendeztető. Fochia Mioritának nem kevesebb mint 800 változatát gyűjtötte össze, és közli könyvében ! És ezt a hatalmas anyagot értelmezi, elemzi, értékeli. A balladának tárgyi alapja a tavasszal nyájukat a havasi legelőkre hajtó és ősszel a völgyekbe síkságokra terelő pásztorok életének egy konkrét eseménye : egy fiatal bács kirablása és meggyilkolása. Ezt a történetet ötvözte az ismeretlen népi költő a fiatal halál ősi jelképével, a tragikus menyegző szimbólumával. És az így kialakult költeményt tökéletesítette, cizellálta, tömörítette a nép és adta szájról szájra kiszámíthatatlan nemzedékeken át mígnem az 1848-as forradalmak idején a néphez forduló fiatal költő felfedezte, lejegyezte, népköltési gyűjteményében kinyomatta. Így indult el újabb, most már írásban, könyvbe örökített formájában ez az ősi ballada, hogy végül is a világirodalom remekei között foglalja el az őt méltó helyet. Fochi rendkívül alapos és szakszerű tanulmányából megtudjuk azt, hogy az Alecsandri által lejegyzett és a kor szokásai és módszerei által megengedett változtatásokkal közzétett formával szemben a folklór-tudomány szempontjából „tisztább“ és autentikusabb könyvekkel is rendelkezünk. Ez a kérdés szaktudományos képe. Alecsandri változata azonban a ballada példátlan népszerűségét biztosította. Miután megismerkedtem a mű tudományos értelmezésével, továbbra is ott cseng a fülemben a Miorita, úgy ahogy ezelőtt negyven és néhány évvel az iskolában könyv nélkül megtanultam — és zenéjét, képeit előbb értve, mint különkülön a kifejezéseket úgy bevéstem emlékezetembe, hogy ha csak valahol a címét látom, azonnal megcsendül zenéje némán és mégis hallhatóan. Pe un picior de piai intr-o gura de rai, Iata vin in cale cobor in vale Trei turme de miei... És milyen öröm, hogy ennek a tökéletes költeménynek, annyi sikertelen és csak részben sikerült fordítás után teljes értékű magyar tolmácsolását teremtette meg Kiss Jenő, amely együtt zeng az eredetivel : ... Am de, drága jerke Azt ne emlegesd te, Hogy a lagzin villant S lehullott egy csillag, S akik ott daloltak Erdő fái voltak, Pópák — sziklabércek, Madarak — zenészek, Csattiogó madárkák, S csillagok a fáklyák !... Ez a néhány sor nem könyvismertetés és még csak nem is jelzése egy nagy jelentőségű tudományos mű születésének. Az öröm és az üdvözlő értékelés spontán érzését kívánom csupán itt kifejezni. . Itt ül velem szemben a kicsapott diák, kezében reszket a cigaretta, s tekintete ott tétovázik a cigaretta parazsa s a szoba felső sarka között. Jóvágású, fekete fiú, arcán a gyerekkor puhaságába hirtelen bevésődött férfias vonásokkal , s egészében is, van valami hirtelenség ebbenaz arcban : jó grafikusok rajzolnak ilyen portrékat szénnel, s másodpercek alatt; éles, friss vonások, tömör fekete haj, heves tekintetű szempár. S ehhez a hirtelen megférfiasodott archoz egyáltalán nem illik a mostani, komoly ijedelem, őszintés,kicsit naiv kétségbeesés. Mert hiszen" az ember mindig arra a legbüszkébb, amit frissen szerzett, a kamaszkor után , aférfiasságára... S nem is tudja eza fiú, milyen rokonszenvessé teszi ez a megrebbent ijedelem. Mert hiszen mindaz, ami vele történt, végső soron az elmélyült gondolkodásra késztető megrendítését célozta. Kicsapták az egyetemről. Az indoklás, papíron : „igazolatlan óráinak magas száma és a választott szak iránti közömbösség". De ahogy elnézem zavarát, s hallgatom a határozottnak szánt torokiiangot - elkezdek hitetlenkedni. A vágányok, tekergők és cinikusok nem így viselkednek. Ha valahol belül szorongást is érez a vagány , hányavetiséggel leplezi s úgy tesz, mintha mit sem törődne a szigorú „fricskával“. Nyomozni kezdek. A „választott szak iránti közömbösség“. Már csak azért sem hiszem, mert a szakjához legközelebb álló művészetben nemzedéke legtehetségesebbjei közé tartozik. S nem kell sokáig nyomoznom : kiderül, hogy fő tantárgyából tavalyi évi osztályzata éppenséggel tizes volt * —. Valami tehát már eleve nem „stimmel“. Ha valaki, teszem azt, filozófia szakos, ésfilozófiatörténetből tízese van - bármivel vádolható, csak azzal nem, hogy nem érdekli a filozófia. Rosszul áll más tantárgyakból ? Felső matematikából, biológiából, nyelveknél, történelemből ? Meg kell neki magyarázni, hogy mit sem ér a kiváló eredmény és felkészültség a filozófia történetéből - ha természettudományos és történelmi műveltsége laza, hiányos. Meg kell neki magyarázni, ha már maga nem jött rá, s ha a magyarázat nem elegendő — rá kell döbbenteni mindenféle módszerrel. Fegyelmi eljárással is, ha kell. » „A választott szak iránti közömbösség“ — pontatlanul megfogalmazott vádpont tehát az igazolatlan órák kérdése ? Ne vitassuk most, hogy mi a fontosabb : a tudás vagy az óralátogatás. Kiderül azonban, hogy a fiatalembert másfél hónappal a kicsapás előtt a fakultás prodékánja figyelmeztetésben részesítette - s azóta egyetlen igazolatlan hiányzása nem volt. De : "beteg volt közben, a diákpóliklinika orvosa kezelte, három napot hiányzott, s az orvosi bizonyítványt kellő időben benyújtotta. S ekkor jön a meglepetés Az orvosi bizonyítványt a kicsapás napján megtalálják az osztálynaplóban. Vagyis : az illetékes elfelejtette továbbítani az igazolást, s így a három napi hiányzás, azaz a 18 óra hiányzást igazolatlannak minősíthette (tévedésből , joggal) a felsőbb fórum Papírforma szerint tehát a fiú semmibe vette a prodekáns figyelmeztetést, s alig néhány napra rá ismét „lógott“... . Ezt, s az egyes tantárgyaknál fölmutatott rossz előmenetelt egybevetve, az illetékesek úgy láthatták , „nincs mit tenni vele, figyelmeztettük, de hiába... Ki kell csapni “ ★ Mi a közvetlen, szőkébb közösség véleménye ? A csoport IMSZ-tagjai szerint a szankció igazságtalanul, aránytalanul súlyos. Sajnálják, hogy az IMSZ-ki- riportba zottság, amely felsőbb szinten hozzájárulását adta a kizáráshoz, nem kérdezte ki a véleményüket Álláspontjukat egyébként írásban is benyújtották a dékáni hivatalhoz. Mi a főszak katedrájának a véleménye a fiúról ? Professzor és előadótanár egyaránt aktív, jól felkészült diáknak tartja a fiút, kizárása meglepetés volt a számukra Természetesen : nem volt meglepetés a kizárás azok számára, akiknél rossz diákként viselkedett. De még itt is , aránytalanul „erősnek“ érzik a fegyelmi határozatot és végül : mi a diák véleménye ? Az az igazság, hogy megérdemeltem ezt a főbekólintást. Ha későn feküdtem le, reggel elkéstem az első óráról. Máskor meg az utolsó órát nem voltam képes végigülni. S azt mondtam magamban : semmint hogy ott üljek idegesen, figyelmetlenül, inkább ellógok. Formális dolog lett volna ottmaradni, ha tudom, hogy úgysem tudok figyelni. Persze az embernek nem csak azt kell megtennie, ami kellemes. És ha mindenki elmegy az óráról, amikor nincs kedve hozzá, hát akkor, igaz, nagy öszszevisszaság lenne... De én erre már akkor ráébredtem, amikor a prodékán figyelmeztetett Sőt. Az az igazság, hogy már előbb is volt lelkiismeretfurdalásom, de úgy gondoltam, nem olyan súlyos dolog.. Hiszen egészen addig még csak nem is szóltak rám... Amikor a középiskolából az egyetemre kerültem, úgy éreztem, hogy itt mégiscsak más a helyzet. Nem az óralátogatás a döntő. Aztán meg.. Nem akarok formális önbírálatot gyakorolni, de persze hülyeség volt, hogy csak azt tanultam, ami tetszett nekem. Kérdezze meg azonban a fiúkat : a prodékáni figyelmeztetés után itt is revideáltam az álláspontomat. Mindenki megmondhatja... Az egészben két dolog fáj nekem. Az egyik hogy az embert figyelmeztetik, mire az ember összeszorítja a fogát, szégyelli is magát, neki fog komolyan dolgozni - s erre másfél hónappal később, derült égből mennykecsapás, kicsapják. A másik , hogy messze nem én voltam a legrosszabb vagy a legfegyelmezetlenebb diák. Eszembe se jutott volna, hogy kicsaphatnak...“ ★ A prodékáni figyelmeztetés tehát megtette a hatását, az utána következő szankció már felesleges ráduplázás volt. Nem szabad sohasem elfelejteni, hogy a szankció csak eszköz Nem a megbűnhődtetés, hanem a javítás eszköze. Sorsdöntő súlyú szankciót pedig csak nagyon meggondoltan szabad alkalmazni. Ez a kizárás például egy fiatalember életéből elrabol egy évet - de nem csak az ő életéből Munkaórákban, pénzben kiszámítható, hogy egy év megismétlése mibe kerül az államnak, mibe kerül a tanári karnak. ★ — és mit mond a dékán ? Sehol semmi erőltetett merevség, hiú tekintélyféltés Igen : egy pillanatig sem fél attól, hogy a döntést felül kell vizsgálni és szükség esetén megváltoztatni. A szankció nem presztizskérdés, hanem a nevelés eszköze Ha igaz, hogy tizennyolc óra tévesen minősült igazolatlannak, ha igaz, hogy a prodékáni figyelmeztetés után megváltoztatta a magatartását, ha igaz, hogy a sok szempontból éppen legfontosabb tantárgyából volt jó jegye - felül kell vizsgálni a döntést. Jó érzés végighallgatni ezt a komoly, alapos, becsületes embert Igaza van : a téves döntés felülvizsgálása és megváltoztatása nem csorbítja, hanem növeli a presztízst. Egy dolog bizonyos : ebben az esetben az igazság tekintélye marad csorbítatlan - s nem csak egy diák magatartása változik meg, de sokkal szélesebb közösségre is kihat a döntés, a lehető legpozitívabb értelemben igazságosztóknak még soha nem volt olyan felelőssége mint a szocializmusban. BODOR PÁL ELOPE Látkép a fővárosi Állami Cirkusz parkjából A HONIPOLLÁR IDEJE ! Vajdahunyadon, e forgalmas munkásvárosban naponta több száz ember fordul meg a CEC kirendeltségein. Letétbe helyezik megtakarított pénzüket, kötvényeket vásárolnak, illetményeket fizetnek be, vagy a már megtakarított pénzből bizonyos összegeket vesznek fel. A nagy és sokoldalú forgalom ellenére — a város és környékének 92 000 lakosa közül több mint 44 000 a CEC letéteményese — itt is az az igény, hogy az ügyfeleket gyorsan és pontosan szolgálják ki, elkerülve a felesleges időveszteséget, bosszúságot. Ilyen szempontból néztük meg a vajdahunyadi CEC kirendeltségek munkáját. Öt perc egy ügyféllel Ez a hivatalosan megszabott, időnorma, amit egy-egy letétivagy visszafizetési művelettel eltölthetünk — mondja Simeria Alves, a vajdahunyadi Letét- és Takarékpénztár igazgatója. — Sikerül betartani ? — Általában sikerül, sőt az esetek nagy többségében csökkentjük is ezt az időt. Amit főképpen azzal értünk el, hogy a jelentősebb munkahelyek közelében kirendeltségeket létesítettünk, a nyitvatartás órarendjét a szükségletek szerint állapítottuk meg és sikerült megkedveltetnünk a havonta meghatározott összegre szóló takarékoskodást. Rövid terepszemle igazolja ezt a véleményt. A kohászati kombinát 10-es kapujának épületében működő kirendeltségben a munkaidő reggel héttől délután fél négyig tart. Csúcsforgalom idején, reggel nyolc óra körül látogattunk ide. Egymás után jönnek az ügyfelek, de senki sem várakozik. Popa Veronica és Manescu Eugenia, a kirendeltség két alkalmazottja udvariasak, tennivalóikat gyorsan, jól összehangolva végzik. Az óra egyszer sem mutat többet 4 percnél, pedig az eljárások, összegek esetről esetre különböznek : Gusetoiu Raveca pénzt vesz ki, Moldovan Maria autóra gyűjt, nagyobb összeget helyez letétbe, Linkenstein Elena hivatalos illetményt fizet be. A kirendeltség azonban nemcsak a személyesen jelentkező ügyfelek gyors kiszolgálásával járul hozzá a dolgozók idejének „megtakarításához“, hanem az üzemrészlegeken dolgozó önkéntes megbízottak jó munkájával is. Tizenhét megbízott dolgozik az üzemben, ezek közül tizenhatnak arra is lehetősége van, hogy a bevételtől függően 500 lejig menő összegeket helyben kifizessen. Tehát még a kirendeltséghez sem kell mindig elmenni. Számos dolgozó meghatározott összegeket helyez rendszeresen letétbe. A hőerőmű dolgozói havi 5000 lejt, míg a Siemens-Martin kemencék előkészítő részlegének dolgozói havi 16 000 lejt takarítanak így meg. Februárban például a letétbe helyezett összeg 67 000, illetve 50 000 lejre emelkedett, s mindez anélkül, hogy az illető osztályok dolgozóinak el kellett volna menniük a kirendeltséghez. Elmondhatjuk hát, hogy az üzemrészek mellett működő kirendeltségek nemcsak pénzmegtakarításhoz, de idejük megtakarításához is hozzásegítik az embereket. De olykor 15 is... Knuff Mihály építőmunkás varrógépet készül vásárolni és nagyobb összegre van szüksége. Megkérdezzük, miért nem a központi kirendeltségnél veszi ki, hiszen úgyis bemegy vásárolni ? A következőket válaszolja : „Nem szeretek odamenni, mert jóval több időbe kerül, amíg megkaphatom a pénzt“. Valóban, a központi kirendeltségnél az egy ügyfélre eső idő meghaladja a megengedett normát. Pedig az órarend jó — reggel 7-től este 21- ig dolgoznak — sőt december 15 óta, a nagy forgalom miatt, minden váltásban két csoport, tehát két pénztár dolgozik. Az alkalmazottaik magatartására sem lehet panasz. Csupán az egység központi jellege, a nagyobb forgalom igazolja-e vajon a vontatottabb kiszolgálást? A délelőtt folyamán itt töltött idő meggyőz: nemcsak erről van szó. Igaz ugyan, hogy a központban minden letéteményesnek külön személyi lapja van, amelyre az üzemi kirendeltségek és az önkéntes megbízottak által végrehajtott műveleteket is pontosan rávezetik és ezt ellenőrzés céljából minden esetben összehasonlítják a jelentkező könyvével, mégsem ez az egyetlen ok, amely késedelmeskedést, időveszteséget okoz. Hol akkor a hiba? Paunescu Ioan pénzt vesz ki, és az ellenőrzéssel együtt 8 percet tölt el itt. Mások viszont, mint például Tudor Ion, akinek egész megtakarított pénzére szüksége van és likvidálja a könyvet, több mint 15 percet tölt el. Kiállítja a megfelelő űrlapot és megy a kasszához. Ám viszsza kell térnie, mert ilyen esetben a kamatot is kifizetik, s akkor már más lesz az összeg. Erre pedig újabb űrlap kell. Leica Maria 1050 lejre állítja ki a lapot, de, mert a betétkönyvét Besztercén adták ki, nem vehet fel 1000 lejnél többet egyszerre. A megoldás ez esetben vagy várakozás egy hosszas telefonhívásra — s ennek kifizetése —, vagy a megszabott összegre újabb űrlap kitöltése. Persze az utóbbit választja. Rövid idő alatt hat hasonló helyzet adódott. Ez pedig már figyelmet érdemel. Igaz, néhány általános utasításról, az űrlapok helyes kitöltéséről függesztettek ki útmutatókat a CEC központi egységében, a jelenlegi ügymenet azonban azt mutatja, hogy mégsem elég jó az ügyfelek tájékoztatása. Vajdahunyadon, ahol elég nagy a tranzitforgalom (más vidékről munkások, építők hozzátartozói jönnek ide, nagy a gyakorlati munkát végző, vagy munkába álló fiatalok száma stb.), érdemes lenne a CEC- nél ennek a kérdésnek nagyobb figyelmet szentelni. A honpolgár idejének megtakarítása érdekében. INOVAN hajnal ÜGYINTÉZÉS A CEC-NÉL VÁROSRENDEZÉS (Munkatársunktól). Máramaros tartomány városainak rendezésére, továbbfejlesztésére az idén 100 millió lej értékű beruházást irányoztak elő. A legnagyobb szabású munkák közé tartozik a tartományi központ, Szatmár és Máramarossziget csatornázása, a lakás-, út- és hídépítések, a zöldövezetek kiterjesztése, a parkok korszerűsítése. A csatornahálózat bővítése érdekében eddig elvégzett munka értéke tartományi viszonylatban meghaladja a 3 millió lejt, 125 000 négyzetméternyi aszfaltozott és kövezett út építését máris befejezték. Szatmár lakosai nagy számban vesznek részt a város parkjának korszerűsítésében. A mesterséges tó partjára csónakházat és nyári vendéglőt is építenek. Képünkön: a szatmári „Tricotex" fiataljai a szamosparti strandot rendezik. (Szabó Ferenc felvétele) 1965. április 27. kedd A fővárosba érkezett a Német DK új nagykövete Hétfő este a fővárosba érkezett Ewald Moldt, a Német DK új bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. A Baneasa repülőtéren Dionisie Ionescu nagykövet, a Külügyminisztérium Protokollhivatalának igazgatója fogadta az érkező nagykövetet. Jelen voltak a Német DK bukaresti nagykövetségének tagjai Siegfried Bock ideiglenes ügyvivővel az élen, valamint Bukarestben akkreditált diplomáciai képviseletek vezetői és a diplomáciai testület más tagjai. (Agerpres) FOGADÁS A KÜLÜGYMINISZTÉRIUMNÁL George Macovescu helyettes külügyminiszter április 26-án kihallgatáson fogadta Sambas Atmadinata vezérőrnagyot azzal kapcsolatban, hogy rövidesen bemutatja megbízólevelét mint Indonézia bukaresti rendkívüli és meghatalmazott nagykövete. (Agerpres*) A Geológiai Intézet tudományos ülésszaka Hétfőn megkezdődött a fővárosban a Geofizikai Intézet tudományos ülésszaka. Az ülésszakon részt vesznek akadémikusok, professzorok, kutatók, valamint hasonló profilú más intézetek szakemberei. Az ülésszakot Al. Codarcea professzor, akadémikus, a Geológiai Bizottság elnöke nyitotta meg. Miután méltatta a hazai geológiai tudomány több mint száz éves hagyományát, kidomborította a geológiai kutatások széles körű fejlődését a népi hatalom éveiben. Ezután Gr. Raileanu professzor, az intézet igazgatója beszámolóban ismertette a Geológiai Intézet tevékenységét, megalakításától napjainkig, majd tudományos közléseket terjesztettek elő. Az ülésszak folytatja munkáját. (Agerpres) Dante emlékkiállítás Kolozsváron A kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár egyik termében a napokban megnyílt a Dante Alighieri kiállítás amelyet a Babes-Bólyai Egyetem és az egyetemi könyvtár rendezett az olasz költő születésének 700. évfordulója alkalmából. A kiállításon láthatók Dante legértékesebb műveinek egyes eredeti példányai. Nagy helyet foglalnak el Dante műveinek román, magyar, német és orosz fordításai. Több üvegszekrényben sorakoznak a költő születésének 600. évfordulója alkalmából megjelent könyvek, a Dante műveivel foglalkozó kommentárok, valamint az életéről és munkásságáról szóló irodalmi és zenei alkotások. A kiállításon bemutatják azt a húsz metszetet, amelyet Gy. Szabó Béla, a művészet érdemes mestere Dante trilógiája alapján készített. A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusának távirata az Államtanács elnökéhez A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusa táviratot intézett Chivu Stoicához, a Román NK Államtanácsának elnökéhez. A távirat hangoztatja : A Román Ortodox Egyház Szent Szinódusának 1965. évi rendes ülésszaka kinyilvánítja a Román Népköztársaság Államtanácsa és az ön iránti teljes hűségét és nagyrabecsülését, biztosítva Önt, hogy a Román Ortodox Egyház vezetői, papsága és hívei a jövőben is minden munkaerejükkel és fokozott igyekezetükkel támogatni fogják dolgozó népünk nemes törekvéseit az új, boldog élet felépítésére és a világbéke győzelmének biztosítására. A táviratot Justinian, a Román Ortodox Egyház pátriárkája írta alá. „Ibolyántúli" környezet Temesvár kellős közepén, szinte egymás tőszomszédságában, három-négy kellemes légkörű cukrászda és kávécsárda igyekszik kielégíteni a fogyasztók igényeit. Ezek közül az egyik legforgalmasabb a tavaly korszerűsítve újramegnyílt Violeta cukrászda. Itt minden szép, jó és rendes. Befogadóképessége mellett talán ezért hívják „nagy- Violetának" a temesváriak. Mert pár lépéssel odébb működik egy „kis-Violeta is, ugyanannak a vállalatnak az egysége. Szóval a két „ibolya“ testvér volna. Tavaly, amíg a nagyobbik Violetát szépítették, frissítették, korszerűsítették, addig a kisebb testvér igyekezett pótolni a nagyobb hiányát. A temesváriak azt hitték, hogy a két cukrászda édestestvére tévedtek. Most derült ki, hogy a „kis Violeta“ a cukrászipari vállalat mostohagyermeke. Mert a kávé minőségét leszámítva, itt minden siralmasan néz ki. A hátsó falnál dróttal összekötözött vaskályha éktelenkedik, a magas mennyezet felé kúszó csöve körül fekete a fal, amely, főként a székek magasságában, vedlik, mint egy elhagyatott pusztai csárdában. Rossznyelvek szerint a helyi cukrászipari vállalat szakemberei a következő transzparenst akarják a „kis-Violeta“ homlokzatára tenni : Jó kávé „ ibolyántúli környezetben“. Soha igazmondóbb cégér ! MAG MÁRIA Udvariasságból elégtelen A szatmári Eliberális úti autóbuszmegállónál tanúja voltam egy kedves jelenetnek. Pöttömnyi iskolás fiúcska — kabátján a 3-as számú általános iskola karszámát viselte — elkérte a csomagot egy öregembertől és segített neki a felszállásnál. Nincs ebben semmi különös, gyakran találkozunk a figyelmesség ilyenszerű megnyilvánulásával. Éppen ezért igen kirívónak találtam azt a jelenetet, melynek pár órával később voltam szem- és fültanúja, ugyancsak Szatmáron, a 9-es autóbuszvonalon. Lévén a déli váltás ideje, a busz zsúfolásig megtelt utasokkal. Több koros asszony és férfi nem jutott ülőhelyhez. Ugyanakkor a baloldali sorban, mindjárt az ajtóval szemben, két fiatalember ült, úgy 19—20 évesek lehettek, és közömbösen elnézték, amint egy 70 év körüli asszony, kezében teli szatyorral, fáradtan nekidőlt a széktámlájuknak. Sőt mi több, mikor az utasok figyelmeztették őket, szemtelenül visszavágtak, hogy nekik sincsbükkfából" a lábuk, meg aztán ők dolgoznak, a néni meg egész nap csak „sétifikál“. A szóbanforgó fiatalemberek az Unió üzem után szálltak le s a fűrészgyár bejárata felé tartottak. Nem tudom, a munkapad mellett hogyan állják meg a helyüket, de az bizonyos, hogy előzékenységből, udvariasságból elégtelent érdemelnek. SIKE LAJOS RÁDIÓ BUKAREST I. MŰSORÁBÓL CSÜTÖRTÖK, április 29 5,00 Hírek, időjárás — 5,06 Reggeli hangverseny — 5,30 Reggeli torna. — 6,10 Hazafias dalok és indulók. — 6,20 Faluhíradó az Öntözővíz ésszerű használatáról. — 6,30 Műsorismertetés. — 6,35 Esztrádzene — 7,00 Hírek. — 7,15 Szórakoztató zene. — 7,30 Orvosi tanácsadó a gyomorbetegek ásványvízkúrájáról — 7,35 Reklám — muzsika - 8,00 Sajtószemle — 8,30 Mezőgazdasági adás a növényápolásról. — 8,55 Részletek Arthur Sullivan operettjeiből — 10,00 Hírek. — 10,03 Könnyűzene. — 10,15 Irodalmi felolvasás a hallgatók kívánságára — 10,30 Folklórelőadás — 11,00 Glinka szerzeményeiből. — 11,45 Maria Lazar és Liana Pasquali hárfázik. — 12,00 Hírek - 12,03 Falusi kórusok hangversenye — 12,15 Könnyűzene. — 13,10 A népek zenéjéből. — 13,40 Operaáriák és kettősök. — 14,00 Hírek — 14,05 Műsorismertetés — 14,10 Könnyűzene. — 15,30 Vlad Dionisie, Mia Barbu és Damian Luca népdalokat énekel — 16,00 Hírek, időjárás. — 16,30 Könyvbarátoknak — 17,00 Vera Rudeanu operaáriákat énekel — 17,15 Mikrofonnal Brassó tartományban. — 19,00 Tánczene. — 20,00 Esti rádiókrónika. — 20,30 Zenei egyveleg — 21,15 Szülők és gyermekek. — 21,30 Tánczene. — 22,00 Hírek, időjárás, sport. — 22,51 Chopin műveinek neves előadói. - 23,52—23,55 Hírek. TELEVÍZIÓ CSÜTÖRTÖK, április 2. 19,00 A televízió híradója. — 19,20 Gyermekműsor. — 19,45 Ifjúsági klub (film) — 21,00 A Figyelem, Hold! című tudományos film — 21,20 Filmújdonságok. —. Befejezésül hírek.