Előre, 1965. december (19. évfolyam, 5624-5650. szám)
1965-12-12 / 5634. szám
1965. december 12., vasárnap MEGNYÍLT A BALKÁNI ÉS ADRIA-ÖVEZETI ORSZÁGOK ÚJSÁGÍRÓINAK TALÁLKOZÓJA (Folytatás az 1. oldalról) kesztője, Veliszlav Hadzsiatanaszov publicista, Tvento Zveatkov, a Dunavszka Pravda című lap főszerkesztője , Ciprus — Viasz Markidesz, a Rádiótársaság vezérigazgatója, Huszev Suleyman, a Halkin Sesi című lap részéről, Aratan Ekrem Ural, a Bozkurt című lap részéről, Gavriel Angelosz, az Agon című lap részéről, Andreasz Kannaurosz, az Újságíró Egyesület alelnöke , Görögország — Grigorisz Gerasszimosz, az Athéni Sajtószerkesztők Szövetsége vezetőtanácsának tagja, Konsztantin Kalligasz, a To Vima című lap politikai szerkesztője, Phedon Valszamakisz, az Anendotosz című lap politikai szerkesztője, Iraklisz Catkasz, az Avgi című lap részéről, Alexander Fillippopulosz, a Messzimorimi című lap főszerkesztője, Ekaterini Szkordialosz, a Pantheon című folyóirat munkatársa, Marc Marceau Polanz, az Europe Sud- Est című folyóirat kiadója, Olaszország — Vincenzo Bettiza, a Corriere della Sera című lap képviseletében. Tadeo Conca, az Unita című lap vezetőségének képviseletében Renzo Farinelli, az Avanti című lap vezetőségének képviseletében, Paolo Pardo, a Paese Sera című lap vezetőségének részéről, Jugoszlávia — Bozsidar Novak, az Újságíró Szövetség elnöke, a Vjesnik című lap igazgatója, Jasa Almuli, a Tanjug hírügynökség főszerkesztője, Miodrag Avramovics, az Újságíró Szövetség főtitkára, Branislav Dadics, a szerbiai Újságíró Szövetség elnöke, a belgrádi rádió főszerkesztője, Aleksandar Javornik, a Delo című lap részéről, Joszif Jankulovski, a skopjei rádió főszerkesztője, Slobodan Glumac, a Vecsernje Novoszti című lap főszerkesztője, Vozsislav Dukics, a Politika című laptól, Dézsán Lukics, az Oslobodjenje című laptól, Törökország — Ilhami Soysal, az ankarai Újságíró Egyesület alelnöke, Cavit Yamaci, az Adalet című lap főszerkesztője, Dervisoglu Ruhi, az Anatolia hírügynökség aligazgatója, Muammer Yasar Bostanci, az ankarai rádió munkatársa, Cenap Cetinel Yalcin, az Ulus című laptól, Abali Ali, a Cumhuriyet című laptól, Mete Akyol és Kohen Sami, a Milliet című laptól , Románia — Nestor Ignat, az Újságíró Szövetség elnöke, George Ivancu, az Újságíró Szövetség alelnöke, Andrei Vela, az Agerpres Román Sajtóügynökség vezérigazgatója, George Ionescu, a Rádiótelevízió alelnöke, Nicolae Corbu, a Scinteia helyettes főszerkesztője, Mircea Radulescu, a Románia Libera főszerkesztője, Szilágyi Dezső, az Előre főszerkesztője, Gheorghe Dolgu, a Viața Economics folyóirat helyettes főszerkesztője, Ernest Breitenstein, a Neuer Weg helyettes főszerkesztője, Aurelian Nestor, az Újságíró Szövetség főtitkára. Jelen van Georges Fradier, az UNESCO sajtóosztályának vezetője, az UNESCO vezérigazgatójának képviselője és Sepp Fischer, a Nemzetközi Újságíró Szövetség főtitkára. A találkozó megnyitó ülésén részt vettek : Pompiliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke, Eduard Mezincescu és Gheorghe Pele külügyminiszter helyettesek, Mihai Ghelmegeanu, a balkáni népek kölcsönös együttműködésén és megértésén munkálkodó román bizottság elnöke, Octav Livezeanu, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román Intézetének alelnöke, központi lapok és helyi lapok főszerkesztői, román publicisták, külföldi sajtótudósítók. Nestor Ignat, Románia Szocialista Köztársaság Újságíró Szövetségének elnöke üdvözölte a vendégeket, s megnyitotta a találkozó munkálatait. A román küldöttség nevében George Ivancu emelkedett szólásra és többek között a következőket mondotta : A romániai Újságíró Szövetség azért rendezte ezt a szakmai jellegű találkozót, hogy konstruktív szellemben és a kölcsönös tisztelet kollegiális légkörében szakmai jellegű vélemény- és tapasztalatcserét folytassunk az országaink újságírói, szerkesztőségei, sajtóügynökségei és sajtószövetségei közötti együttműködés fejlesztésével kapcsolatos kérdésekről. A jelenlegi összejövetel kezdeményezésénél a romániai újságírókat az az óhaj hatotta át, hogy új lehetőségeket kutassanak fel hivatásuk gyakorlása érdekében, alaposabban megismerjük a világ e részén élő népeket, előbbre vigyék a megértés, a béke és barátság szellemét. Országunk újságíróinak tevékenységében fontos helyet foglal el az az eszme, hogy az együtt-A bolgár kormány és nép nevében szívből köszöntöm a balkáni és Adria-övezeti országok újságírói első találkozójának részvevőit. Az önök találkozója kifejezi, hogy övezetünk sajtójának és rádió-televíziójának képviselői fejleszteni kívánják és akarják kapcsolataikat és együttműködésüket szakmai vonalon, óhajtják és akarják egymás megismerését, pozitív tapasztalatcsere folytatását. A találkozó azért vált lehetővé, mert a magának egyre szélesebb utat törő jóakarat és kölcsönös megértés szellemének köszönhetően kitisztult a légkör a világnak ezen a részén. Az írók, a filmesek, a folkloristák, a műépítészek és mások alkotó szövetségeinek és szervezeteinek számos balkáni kezdeményezése után az önök találkozója azt bizonyítja, hogy népeink, különböző értelmiségi alakulataik gyümölcsöző együttműködése fejlődik és mélyül a barátság a béke és a haladás érdekében. A sajtó és a rádió-televízió eszközei, a becsületes és valósághű tájékoztatás országaink megismerésének és közeledésének, gazdasági és kulturális sikereik népszerűsítésének erőteljes tényezői, működés és a jószomszédság szelleme honosuljon meg ebben a földrajzi övezetben. A román újságírók meggyőződése szerint hivatásuk legnemesebb célja szolgálni a népek szabadságának és barátságának ügyét, minden népnek azt a jogát, hogy szuverén módon rendelkezhessék sorsával, küzdeni mindazon erők összefogásáért, amelyek képesek megmenteni a békét, amire az egész emberiség törekszik és amelynek megvalósítását mindenki elősegítheti. E szellemtől áthatva a romániai közvélemény megelégedéssel vette tudomásul az utóbbi években történt pozitív kezdeményezéseket, amelyek során biztató lehetőségek alakultak ki az újságaink, sajtóügynökségeink és intézményeink közötti együttműködésre is. A felszólaló ezután néhány elképzelését és javaslatát ismertette arra vonatkozólag, hogyan lehetne kiszélesíteni a balkáni és Adria-övezeti országok újságírói között a kapcsolatokat. Ezután felolvasták Ion Gheorghe Maurernek, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének a találkozó részvevőihez intézett üzenetét. A nagy érdeklődéssel fogadott üzenetet tapssal köszöntötték. Az ülés második felében Georgi Bokov, a bulgáriai Újságíró Szövetség elnöke felolvasta az üzenetet, amelyet Todor Zsivkov, Bulgária NK Minisztertanácsának elnöke intézett a találkozó részvevőihez. Az üzenetet érdeklődéssel fogadták és élénken megtapsolták. Ezután Ilhami Soysal, az ankarai Újságíró Egyesület alelnöke szólalt fel. A szónok üdvözölte a romániai újságírók kezdeményezését, hogy kerekasztalnál találkozzanak e földrajzi térség újságíróinak képviselőivel. E térség népeiről szólva, a szónok a következőket mondotta: Meg kell ismernünk, meg kell értenünk egymást. De mi még nem ismerjük olyan jól egymást. A rádió, a televízió, újságjaink nem tehettek meg mindent népeink kölcsönös megismerése tekintetében. De meg kell tenniük, kötelességünk megtenni azt. A romániai Újságíró Szövetség révén valamennyien találkozhattunk itt, hogy megoldjunk számos problémát, hogy felkutassuk az utakat, amelyeken haladva ezentúl méginkább összefoghatunk. Van egy török közmondás: az emberek megértik egymást, ha jobban ismerik egymást. A szónok kifejezte azt a meggyőződését, hogy egyes különbözőségek ellenére a munkálatok folyamán megtalálhatók azok a közös utak, amelyek hozzájárulnak az újságírók közötti közeledésre alkalmas légkör létrehozásához. Együttesen fogjuk keresni és megtalálni azokat a közös utakat, amelyek a bennünket elválasztó különbségek megoldásához vezetnek. A továbbiakban utalt a tájékoztatás-, riport-, fénykép- stb. csere problémáira. Ezután Konsztantin Kaligasz, a To Vima című görög lap szerkesz-Önök, újságírók, nemes hivatásuk természeténél fogva rendkívül közel állnak népeikhez, a történelem igazi alkotóihoz, önök fáradhatatlan krónikásokként tükrözik az újságokban és a folyóiratokban, a rádió- és televízióadásokban eseménydús mindennapjainkat, az emberek érzelmeit és gondolatait, problémáit és óhajait, önök nagy szerepet játszanak a közvélemény alakításában. Innen fakad nagy felelősségük is népeik, azok jelene és jövője, a jövő nemzedékek iránt. A bulgáriai közvélemény reméli, hogy a balkáni és az Adriaövezeti országok újságíróinak első találkozója hozzá fog járulni országaink sajtója, rádió-televíziója dolgozóinak eredményes együttműködéséhez, az őszinteség, a bizalom és a jószomszédság légkörének fejlesztéséhez. Még egyszer eredményes munkát és azt kívánom a találkozó részvevőinek, hogy váltsák valóra kitűzött nemes céljaikat és feladataikat. Erősödjenek és fejlődjenek a balkáni és az Adria-övezeti országok népeinek baráti kapcsolatai. Erősödjék a béke és a barátság ügye 1ője emelkedett szólásra, s a következőket mondotta : Személyesen és görög kartársaim nevében is köszönetet mondok a romániai Újságíró Szövetségnek a szerencsés kezdeményezésért, e találkozó összehívásáért. A találkozó módot nyújt arra, hogy tapasztalat- és véleménycserét folytassunk a találkozón képviselt országok újságírói közötti együttműködés legmegfelelőbb formáiról, földrajzi övezetünk népeinek békés egymás mellett élése, a népek önrendelkezési joga szolgálatában. Az alapvető probléma, amely valamennyiünk előtt felmerült, amely magatartásunkat és elképzeléseinket meghatározza, az újságíró szerepe abban, amit korunkban sajtónak, tömegérintkezési eszköznek nevezünk. Van a sajtóban egy döntő tényező : az a szándék, hogy tájékoztassuk az emberi közösséget, amelyhez tartozunk. Ez a mi létjogosultságunk. Ha azt a nagy ügyet akarjuk szolgálni, hogy a népek önmagukkal rendelkezhessenek, sorsuk urává, legyenek, azt hiszem, hogy a mi technokratikus, specializált korunkban erre egyetlen eszköz van : az, hogy a legtágabb értelemben tájékoztathassuk egy emberi közösség tagjait az adott történelmi pillanat dinamikáját alkotó tényekről. Georges Fradher, az UNESCO sajtóosztályának vezetője átadta a találkozó részvevőinek Rene Maheu, az UNESCO vezérigazgatója üzenetét. Az üzenet rámutat, hogy az UNESCO legfőbb célja, értelme meghonosítani az emberek szellemében a békét. Az üzenet hangsúlyozza a sajtó, a rádió és a televízió tevékenységének jelentőségét az UNESCO szempontjából, majd rámutat, hogy a nagy tájékoztatási eszközök ma igazi eszközei a minden társadalmi réteghez tartozó emberek nevelésének, munkaidejük alatt, munkaidejükön kívül és mindennapi életükben. Mindaz, amit kortársaink különféle nemzetekről, kultúrákról, szellemi mozgalmakról és történelmi mozgalmakról ismernek, az újságok, a folyóiratok, vagy a rádióhullámok útján jut el hozzájuk. Bukarestben, egy olyan térségnek a keresztútján találkozva, amely kétségtelenül a civilizáció keresztét js — hangzik az üzenet — az újságírók nem mulaszthatják el feltenni a kérdést, melyek azok az egyre nagyobb szolgálatok, amelyeket országuknak, az egész világnak tehetnek. A nemzetközi megértés jövője nagy mértékben az ő kezükben van. Az UNESCO vezérigazgatója üzenetének befejező része így hangzik : kifejezve teljes hálámat Románia Szocialista Köztársaság Újságíró Szövetsége iránt kezdeményezéséért és vendégszeretetéért, kivételes örömömre szolgál, hogy az UNESCO és a magam nevében melegen üdvözölhetem és legjobb kívánságaimat tolmácsolhatom az önök találkozójának. A találkozó folytatja munkáját. (Agerpres) Todor Zsivkovnak, Bulgária Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének üzenete ELŐRE A Nagy Nemzetgyűlés gazdasági-pénzügyi bizottságának munkálatai December 11-én a Nagy Nemzetgyűlés Palotájában megkezdte munkáját a gazdasági-pénzügyi bizottság. A bizottság megvizsgálja az 1966. évi nemzetgazdaság-fejlesztési tervjavaslatot, amelyet megvitatás végett a Nagy Nemzetgyűlés rövidesen összeülő ülésszaka elé terjesztenek. Az ülést Manea Manescu elvtárs, a gazdasági-pénzügyi bizottság elnöke hívta össze. Roman Moldovan elvtárs, az Állami Tervbizottság elnöke előadást tartott a bizottságban az 1966. évi nemzetgazdaság-fejlesztési tervjavaslat fő előirányzatairól és válaszolt a bizottság tagjai által felvetett kérdésekre. A bizottság munkájában részt vettek a Nagy Nemzetgyűlés más állandó bizottságainak elnökei is. Liviu Rebreanuünnepség Románia Szocialista Köztársaság Akadémiája, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság és Románia Szocialista Köztársaság írószövetsége szombaton a Palota kistermében ünnepséget rendezett Liviu Rebreanu író születésének 30. évfordulója alkalmából. Jelen voltak a következő elvtársak: Manea Manescu, az RKP KB titkára, Pompiliu Macovena Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke, Stettin Balán oktatásügyi miniszter, Alexandru Philippide akadémikus, az Akadémia irodalmi és művészeti osztályának elnöke, írók, tudományos, művészeti és kulturális dolgozók, általános iskolai és főiskolai tanerők, diákok. Az ünnepséget Iorgu Iordan akadémikus, az Akadémia alelnöke nyitotta meg. Liviu Rebreanu,a nagy író egyéniségét Zsilaria Stancu akadémikus, az írószövetség alelnöke. Alexandru Piru docens doktor és Vladimir Streinu irodalomkritikus méltatta. A szónokok rámutattak, hogy Rebreanu — a modern román regényirodalom megalapítója — kimagasló egyénisége volt a román irodalom fejlődésének. Rebreanu alkotása a korabeli társadalmi valóság mélyreható ismeretén alapul, s ezt a valóságot művészi erővel ábrázolta. Rebreanu életműve, folytatva és továbbfejlesztve irodalmunk legszebb hagyományait, — az író nagy hazaszeretetének megnyilvánulásaként, — Eminescu, Creanga, Caragiale, Cosbuc és mások alkotásai mellett a román kultúra legjelentősebb értékei közé tartozik. Reprezentatív munkáit több mint 20 nyelvre fordították le, növelve irodalmunk hozzájárulását az egyetemes műveltség tárházának gazdagításához. HÍREK KOKTÉL A Berlini Vígopera együttesének bukaresti vendégjátéka alkalmából Pompiliu Macovei, a Művelődés- és Művészetügyi Állami Bizottság elnöke szombat délben koktélt adott az Athenée Palace étteremben. A koktélon részt vett Eduard Mezincescu külügyminiszter-helyettes, a fővárosi néptanács képviselői, művészeti és kulturális dolgozók. Ott volt Kurt Bork, a Német DK művelődésügyi miniszterhelyettese, Ewald Moldt,a Német DK bukaresti nagykövete, a nagykövetség több tagja. MEGNYÍLT BUKAREST VÁROS FESTÉSZETI ÉS SZOBRÁSZATI KIÁLLÍTÁSA A fővárosban szombat délben nagyszámú művészeti és kulturális dolgozó jelenlétében megnyílt Bukarest város fesztészeti és szobrászati kiállítása. „Ez a kiállítás egészében — jelentette ki Ion Jalea akadémikus, a Képzőművészeti Szövetség elnöke — különféle művészeti stílusokat és egyéniségeket képvisel, amelyeket az a törekvés jellemez, hogy a művészi formanyelvet értékes művészi tartalommal telítsék“. A kiállítás, amelyen bukaresti képzőművészek csaknem 300 festménye és szoborműve látható, 1966 januárjáig lesz nyitva. SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT • SPORT JÉGKORONG : Tegnap este került sor a fővárosi 23 August műjégpályán az Olaszország—Franciaország jégkorong mérkőzésre a világbajnoki selejtezők B-csoportja keretében. A mérkőzést a jobban korcsolyázó és technikásabb olasz csapat nyerte 10—2 (4—0, 4—0, 2—2) arányban. Ma 19 órai kezdettel kerül sor a döntő jelentőségű román-olasz találkozóra. Az előmérkőzés során a francia csapat utánpótlás válogatottunkkal játszik. SAKK: A FÉRFI EGYÉNI BAJNOKSÁG EREDMÉNYEI, XVI. FORDULÓ : Gheorghiu- Pavlov 1:0, Szabó-Georgescu 0:1, Mititelu-Drozd 1:0 ; döntetlen : Suta-Nacu, Partos-Ghitescu, Neamtu-Moisini, Reicher- Nacht, Botez-Voiculescu, Ungureanu-Vaisman ; függő : Ciociltea-Rádulescu, Bondoc-Soós. XVII. FORDULÓ : Nacu-Bondoc 0:1, Rádulescu-Suta 1:0, Voiculescu-Szabó 1:0 ; döntetlen : Ghitescu-Gheorghiu, Moisini- Mititelu, Pavlov-Neamtu, Nacht- Botez, Georgescu-Magureanu ; függő: Vaisman-Ciociltea, Drozd- Reicher, Soós-Partos. • A fővárosi Dinamo sportteremben tegnap került sor Magyarország és Románia utánpótlás kosárlabda csapatainak kettős mérkőzésére. Mindkét mérkőzésen csapatunk győzött: a nőknél 53—32 (21—23), a férfiaknál pedig 86—68 (30—38) arányban. • A bukaresti 2. számú sportközépiskola fiú kosárlabda-csapata Csehszlovákiában vendégszerepel, s a Prágában lejátszott első mérkőzésen 52—45 (18—20) arányban győzött a Bohemians klub ifjúsági együttese ellen. 3 Míg a jurtában voltam, a versenyre fölkészült lovasok, — az a bizonyos fehér mongol ruhás gyermekcsoport, akik ideérkezésünkkor lovaikon feszítettek, — elfoglalták kiindulási helyüket. A jurtáktól tíz kilométernyi távolságban álltak föl. Megkezdődött a verseny. Húszan voltak, nyereg nélkül, gyorslábú, szinte röpülve száguldó apró mongol lovaikon. Mintegy 2—3 kilométert elébük siettünk gépkocsikon. Messzire, valahol a látóhatár legszélén, a föld alig domborodó hajlatán túl, egyszercsak föltűnt az első pontocska. Aztán kettő, öt. Gyors iramukkal a szélvihar sem vehette volna föl a versenyt. Bár messzire voltak még tőlünk s körvonalaik alig rajzolódtak ki a kék éggel összemosódó barna mezőn, mégis hallani véltem a kemény talajú mongol pusztán villámgyorsan tovairamló, lobogó sörényű lovak patáinak sűrű, ütemes dobbanását. Lélegzetállító látvány• A felbukkant fehér kép, alatta a vörös színű, megfeszült testű lóval, egyre közeledik. Már oda is érkezett hozzánk, ahol a gépkocsik állnak várakozva, utasaik pedig ernyőt formálnak tenyerükből a szemük elé s úgy nézik a szinte levegőben úszó lovasokat, akik testüket előre hajtják, mintegy a ló nyakára borulva. A kipirult arcú lovas lassított. Nyilván azt hitte, hogy a futtatás végső vonaláig jutott. Bíztató kiáltások harsantak föl : — Iau ! Jau! — Siess tovább ! Szaladj ! A mozgalmas, szép látványt nyújtó verseny a jurtacsoportnál fejeződött be, ahol nagy tömeg leste izgatottan az első beérkezőt s ahová mi is visszatértünk időközben. Kitörő, lelkes kiáltások üdvözölték a győztest és a nép eláradt a reszketőinuló körül, a győztes kezét szorongatva. De már hárman, öten, hatan is beszaladtak. Hangosan kiabáltak : — Huuu ! Huuu ! — Örömkiáltásoktól zengett az álmos őszi csendjéből fölriasztott mező. A győztes egy Sigir nevű tíz éves fiúcska volt. Másodiknak a tizenhárom esztendős Demberel, míg harmadiknak az ugyancsak tizenhárom éves Bor futott be. Ajándékokat osztottak a győzteseknek. De kaptak azok is, akik később érkeztek a végső vonalhoz. Meg is érdemelték, hiszen derekasan kivették részüket a páratlanul szép mutatványból. A lóverseny az ősrégi mongol népszokások közé tartozik. Nemzeti ünnepek alkalmával, legalább ötszáz lovas vesz részt a helyi versenyeken. Mondják, hogy a fővárosban, Ulan-Batorban viszont ezrek és ezrek mérik össze ügyességüket. A lovasok nem felnőtt férfiak, hanem 6—14 éves gyermekek. A Delzsereh-i lótenyésztő telepen, kinn a tágas pusztán, azt is végignéztük, hogyan fogják be a félig vad lovakat az urgi-val. Hosszú, négyméteres vékonyka rúd, végén egy hurokkal. Ezt akasztják a kiszemelt ló nyakába. Persze néha hosszas, fárasztó küzdelem után. Háromnégy mongol előbb a kiszemelt lovat ügyesen elkülöníti a ménestől. Aztán, mikor az állat külön van, körbefogják gyorsjáratú paripáikon és keríteni kezdik. A ló cselez, száguldoz, menekül, kiutat keres, ugyancsak lobog a sörénye. De végülis valaki a nyakába akasztja a hurkot. Nagy testi ügyességet, fürgeséget és férfias bátorságot kíván a lófogás. Láttuk azt is, hogy a betanítatlan, szinte félvad paripát hogyan törik be lovaglásra. Előbb elfogják az urgával. Aztán megragadja a mongol a sörényénél fogva és villámgyorsan a hátára veti magát. Igenárr, de az állat teljes erejével tiltakozik. Ugrál, szökik, veti a farát, kirúg a lábával, mindenféle cselhez folyamodik, jobbra- balra próbálja levetni hátáról a terhét. A kétségbeesett ellenkezés csak vagy ötven-száz lépésnyi távolságig tart. A mongol ügyesebb és erősebb a cselező lónál, mely hamarosan szép, kiegyensúlyozott ügetésben röpíti terhét a pusztán. De szemtanúi voltunk annak is, hogy a rugkapáló állatnak, valamilyen csellel, sikerült ledobnia hátáról a lovasát. Egy szempillantás alatt játszódott le a jelenet. A férfi máris Újból a ló hátán termett és keményen belekapaszkodott a sörényébe, száguldott tova... Fürge, acélos férfiak a mongolok. Tyű, hogy tudnak azok lovagolni! * Miután a lótenyésztő szövetkezet jurtái előtt magunk is kedvet kaptunk a játékhoz s lóra meg tevére ültünk és le is fényképeztettük magunkat (nehogy ámításnak képzelje valaki !) — folytattuk utunkat Árbaj-Here, az ajmák székhelye felé. Kora délután érkeztünk meg ebbe a mintegy hétezer lakosú kis városba, amelynek fehér falai szinte szikráztak a napsütésben. Néhány emeletes épület is emelkedik ki a kopáran szétfolyó környezetből. Úgy néztem a térképen, hogy Mongólia kellős közepébe érkeztünk utazásunk során. Az ajmak vezetőivel folytatott eszmecserén sok vonatkozásban megismerkedtünk az ajmák lakosságának életével, az állami szervek közigazgatási problémáival s — nem utolsó sorban — a gyorsütemű fejlődéssel, mely innen a központból mérhető föl leginkább. Az almák területe mintegy 65 ezer négyzetkilométer. Lakosainak száma hatvanezer. A szocialista mezőgazdasági termelést egy állami gazdaság és tizennyolc mezőgazdasági termelőszövetkezet keretében szervezték meg. Az egységek, az elmúlt esztendők során, megszilárdultak, jövedelmük , évről-évre gyarapszik. Jelenleg két gépállomás működik az almák területén. Fő gazdálkodási ág az állattenyésztés. A szövetkezetek mellett két olyan mellékgazdaság létesült, mely az állatok szelektálásával, nemesítésével foglalkozik. Ipari termeléssel is hozzájárul az ajmak a mongol szocialista nemzetgazdaság további felvirágoztatásához. Malmokon kívül szénbányászat, ruhaféléket készítő kisipari termelőszövetkezet, fafeldolgozó üzem s egyéb létesítmények jelzik az egyre bővülő szocialista ipar térhódítását. A népi hatalom legfőbb törekvései közé tartozik, a dolgozók életszínvonalának szüntelen emelése mellett, a kulturális tevékenység szélesítése. Az ajmak városában és községeiben ma már harminc elemi és középiskola fogadja be a tanköteles mongol gyermekeket , az elemi iskola elvégzése kötelező. Az iskolákban körülbelül tízezer gyermek és ifjú tanul. Mi is meglátogattuk az emeletes épületben elhelyezett Arbaj- Here-i középiskolát s találkoztunk az intézet fegyelmezett, szorgalmas pionírjaival. Az iskola kényelmes, egészséges épülete nem sokkal a szocialista forradalom után, 1926-ban épült. Elbeszélgettünk a tantestület lelkes tagjaival, akik odaadó munkával nevelik a mongol nép jövő nemzedékét. Alkalmunk volt belülről is megszemlélni a kultúrházat, sőt, ott tartottuk délutáni népgyűlésünket, amelynek szónoka Vasile Mateescu, Bukarest tartomány néptanácsa végrehajtó bizottságának elnöke volt. Ott gyönyörködtük végig a Románia Szocialista Köztársaság parlamenti küldöttségének tiszteletére bemutatott változatos műsorú díszelőadást. A házak és jurták lakói rendszeresen járatnak újságokat, folyóiratokat, de az ajmák területén lévő 1300 rádió biztosítja az állandó kapcsolatot a főváros kulturális, társadalmi és politikai életével. Elképzelhető, hogy ilyen nagy kiterjedésű és gyéren lakott területen nem könnyű megszervezni a zavartalan áruellátást, biztosítani a kereskedelmi hálózat jó működését, a nagy távolságban lakók ellátását idejében, különböző szükségleti cikkekkel. Bent, az ajmák székhelyén, 250 lakosra jut egy kereskedelmi egység. Vidéken, községekben az ellátó központok és egységek egész tömegét kellett megszervezni. Ott ötven lakosra jut egy kereskedelmi egység. A legtávolabbi egység a várostól mintegy 250 kilométer távolságra létesült és azok igényeit igyekszik kielégíteni, akik legmesszebb élnek Arbaj-Here-től. Harminchat kereskedelmi egység és száznál több elárusító pont működik az almakban. A vásárló közönség általában fokozódó érdeklődést mutat az ipari cikkek iránt, a vásárlási kedv hónapról-hónapra növekszik. Nem csupán ruhának való anyagot, selymet, szövetet, különböző szőtteseket és lábbeliket vásárolnak, hanem, mint már említettem, rádiót, motorbiciklit, varrógépet is. Már ötszázra emelkedett az idén eladott varrógépek száma. A kulturális rendezvények iránti érdeklődés pontosan lemérhető volt a mi parlamenti küldöttségünk látogatása alkalmával rendezett díszelőadáson. Zsúfolt ház, feszült érdeklődésű közönség. Gazdag, sokféle színben pompázó népi öltözetekben gyönyörködtünk itt is, akár Ulan-Batorban. Órákig elnéztem volna azt a táncot, mely a mozgás és ritmus sajátos és bonyolult nyelvén mesélte el nekünk annak a lovait őrző mongol legénynek a történetét, aki szemet vetett a nyáját legeltető szépséges hajadonra. Az önfeledt szerelem édes pillanatait azonban ravaszul kihasználta a leány apja s elhajtotta a pásztor nélkül legelésző lovakat. Végül aztán, a szerelmes legény, mintegy szimbólumaként a cselvetésen és ravaszságon diadalmaskodó szerelemnek, visszaszerzi paripáit. A ló ! A ló, amit a mongolok losz-nak neveznek ... összeforrt a mongolok életével, nehéz volna leírni a szerepet, amit a mongol életében betölt. Életüket el sem tudják képzelni ló nélkül. Hadd próbáljam érzékeltetni mégis az ember és ló viszonyát. Este, vacsoránál, ahol szintén szépen csengő mongol dalokkal szórakoztatták tehetséges, kellemes hangú helyi műkedvelők a nagy asztaltársaságot, közelebbről is megnézegettem és megismertem két ősi hangszert, olyanokat, amelyeket már Ulan- Bator-ban is hallottam s már akkor fölkeltették kíváncsiságomat. Egyik ilyen hangszere pengetős. Hosszú-hosszú nyaka van neki és három húr feszül rajta. Ezt a zeneszerszámot sudraga-nak hívják. A másik különlegesség viszont vonós hangszer, ugyancsak szokatlanul hosszú nyakkal és csupán két húrral. Feltűnt rajta a szépen faragott lófej, a hosszú nyak végződése. Forgattam kezemben a zeneszerszámot, sokáig nézegettem s magam is kipróbáltam. De miután elmesélték a legendáját, még jobban fölkeltette érdeklődésemet. Élt egyszer a végtelen mezőkön egy mongol férfi, akinek volt egy okos, szép paripája s ő igenigen szerette a lovát. Egyszer azonban a paripa — elköltözött ebből a világból, kimúlt. A mongol nem bírt beletörődni a veszteségbe, mind csak bánkódott és sóhajtozott, majd, szívének sajgó fájdalmát enyhítendő , fából kifaragta paripája kecses szép fejét, a hosszú sörénnyel. Aztán összeszerkesztette ezt a hangszert, s a paripa kifaragott fejét a hosszú nyak végére illesztette. Két tincset kitépett a ló farkából s abból sodorta a húrokat, így őrizte meg a lovát égő szeretettel szerető mongol férfi kedves paripája emlékét... Úgy is nevezik ezt a különös, furcsa hangszert, hogy : morin húr. A morin paripát, a húr szó pedig zenét jelent. Sok szívet megejtő legenda, bűbájos mese terem a végtelen kiterjedésű mongol földön. Sok szívet behálózó dal fakad a mongol nép ajkán. Mindez soha el nem felejthető élményt jelentett számomra, olyan gazdag emlékeket, hogy azokat élete végéig drága kincsként őrzi meg a magamfajta ember. Ám legerősebb és legbensőségesebb élményem mégis egy meleg szívű, vendégszerető nép közvetlen megismerése volt. Ez a nép testvéri érzelmeket táplál hazánk iránt. Ennek a testvériségnek, a Románia Szocialista Köztársaság és a Román Kommunista Párt iránt érzett őszinte barátságnak tanújele volt az is, hogy parlamenti küldöttségünket, egyik délelőtt, kihallgatáson fogadta a Mongol Forradalmi Néppárt Központi Bizottságának első titkára, Jumzsagij Cedenbal elvtárs és hosszasan elbeszélgetett velünk építkezési, mezőgazdasági és egyéb kérdésekről. Ugyanezt jelképezte Mongólia államelnökének, Zsamszarangin Szambu-nak, a Nagy Népi Hurál prezidiuma elnökének fogadása, mely alkalommal az idéni terméseredményekről, mezőgazdasági kérdésekről váltottunk szót, igen szívélyes légkörben. Utolsó este, a Nagy Népi Hurál elnöke, Altangerel elvtárs adott vacsorát, búcsúzóul. Mikor utoljára ráztam kezet mongol vendéglátóinkkal, tiszta szívből, őszintén kívántam nekik minél több sikert és gyors előrehaladást a szocializmus építésében. Jólétet és boldogságot, tartós békét és alkotó nyugalmat a mongol népnek, — mindnyájunknak ! Ulan-Bator, 1965. október 13—21. KOVÁCS GYÖRGY: MONGÓLIA KELLŐS KÖZEPÉBEN A MONGOL FAFARAGÁS REMEKE A sokféle színben pompázó, művészien kivitelezett Erdeneshu műemlék-épület