Előre, 1966. január (20. évfolyam, 5651-5675. szám)
1966-01-22 / 5668. szám
2 MEDDIG TERJED A TRAKTOROS HATÁRA ? Bár kedvezőtlen volt a nyár, szép eredménnyel zárták az évet az érmihályfalvi GTA körzetében lévő termelőszövetkezetek. Búzából például 363 kilóval túlhaladták az egy hektárra előirányzott hozamot. Egyik-másik egységben, mint Érkeserü, Gálospetri és Ottomány 2250—2500 kg átlaggal fizetett a kenyérgabona. Szorgalmukért, hozzáértésükért — csupán a búzánál elért többlettermésért — 125 000 lej pénzjutalmat osztottak szét a traktorosok között. Volt, aki egymaga 3000 lejt kapott. Mint az MTSZ-ek most folyó közgyűlései is hangsúlyozták az elmúlt évben tovább erősödött a kapcsolat a traktorosok és a termelőszövetkezetek között. A gépkezelőt a szántásvetésen túl is mind jobban érdekli az MTSZ, egyre cselekvőbben vesz részt a tervezésben, a mindennapos munkaüléseken és bárhol, ahol az agrotechnika szóba jön. Más szóval: egyre jobban bővül a traktoros határa, nemcsak a mezőre szorítkozik. Nincs rá írott, sem íratlan szabály, meddig terjedhet a gépkezelők s a termelőszövetkezet közötti viszony. De annál több a példa annak igazolására, hogy ott érnek el igazán szép hozamokat, ahol a traktoros nemcsak munkahelynek, hanem otthonának is tekinti a termelőszövetkezetet. Póka Gézáról azt mondják a GTA vezetői, hogy a jók közt is a legjobb traktoros brigádosok közé tartozik. Gálospetriben dolgozik, ahol az idén nem kevesebb, mint 700 kilóval túlhaladták a búza tervezett hektárhozamát. Póka Géza úgy ismeri a gálospetri határt, mint saját tenyerét, minden munkaülésen, megbeszélésen jelen van. Mindenütt, ahol a termelésről szó esik. Nemcsak a tervek megvitatásánál, a vetésforgó meghatározásánál, hanem a talajerőmérleg megállapításánál is. Javaslatokat tesz, véleményt nyilvánít arról, hogy mennyi nitrogént, szuperfoszfátot és más tápanyagot igényel szerinte ez vagy az a tábla. Egyik ilyen meghallgatott javaslata alapján az idén is két mázsával több búza termett hektáronként. Azt mondják: Póka Géza nem határolja el magát a problémákban, hogy ennyi az ő munkaköre, a többivel törődjön a mezei brigádos vagy más. Éppen ezért megtanult olyan dolgokat is, ami „hivatalból“ nem rá tartozik. Például: ha a mérnök vagy a mezei brigádos nincs jelen, maga is meg tudja határozni a talaj hőmérsékletét, nem állíttatja le a gépeket. Béres Sándor érsemlyéni traktoros brigádosra is jellemzőek ezek a tulajdonságok. Jóformán nem múlik el nap, hogy ne akadna megbeszélni valója a helyi MTSZ vezetőivel. Mikor a határban nem lehet dolgozni nem unatkozzék végig a napot a traktorosok. A brigádos jelentkezik a székháznál, megkérdi, nem kell-e megjavítani valamilyen gépet a termelőszövetkezet üzemközpontjában, szívesen segítenek, vagy akár más munkát is végeznek. Természetesen, ilyen gépkezelőkkel szemben a termelőszövetkezet sem marad adós. Hogy a javításokat jó körülmények között és idejében el tudják végezni, tágas javítóműhelyt, anyagraktárt építettek a brigádnak, meleg szálláshelyet biztosítottak a fiúknak. Mindezeknél többet mond az a tény, hogy Béres Sándort beválasztották az MTSZ vezetőtanácsába is. Mile Gyulától az érmihályfalvi MTSZ-ben működő traktoros brigád gépkezelőjétől megkérdeztük, milyen szakkönyvet olvas társaival jelenleg. Válasz: „A mezei kultúrnövények legújabb agrotechnikáját“. Szóval nemcsak a gépek kezelése és karbantartása, hanem az is érdekli Mile Gyuláékat, ami lényegében a mezei brigádok tudománya. „Hogyne érdekelne — válaszolták —, hisz a termelőszövetkezet jutalmat ad, ha a tervezettnél nagyobb hozamot érünk el. Márpedig egyre szebb terméseredményeket csak úgy érhetünk el, ha napirenden vagyunk a legújabb agrotechnikával. Ha nemcsak azt ismerjük, hogy vetésnél milyen mélyre eresszük a csoroszlyát, hanem azt is, hogy a legújabb kísérletek szerint mennyi kell legyen például a növénysűrűség“. Íme, az érmihályfalvi MTSZ-nél eltűnt a „mezsgye“ a traktoros és a mezei brigádok között. Vegyünk egy másik brigádot, az érselindit. Fülöp József a brigád egyik tagja mesélte, milyen jól kijönnek a termelőszövetkezet vezetőivel, mennyire figyelmesek irántuk a vezetők. Egy alkalommal például nulla fok alatti hidegben szántottak, fáztak a fiúk. Egyszer csak a barázda végén forró teával kínálják őket. Amint Fülöp József mondta, nem annyira a tea, inkább az a tudat melegítette fel a fiúkat, hogy a szövetkezet léptennyomon tanújelét adja megbecsülésüknek. Kevés hasonló dolgot tudunk elmondani a reszegei MTSZ és az itt tevékenykedő traktoros brigád kapcsolatát illetően. A brigádost sok esetben nem hívják meg a munkaülésekre, olykor pedig ő nem jelenik meg. Az MTSZ vezetői és a traktoros brigádos között elég gyakoriak a nézeteltérések. Nem csoda tehát, hogy Reszege a múlt évben megkésett a fontosabb kampánymunkákkal. Ottjártunkkor a gazdaság mérnöke úgy próbálta a dolgot beállítani, hogy mindenért a traktoros brigádos a felelős, aki „gyakran a pohár fenekére néz, a szomszéd faluban lakik és reggel el-elnézi az órát“. Mások is szóvátették, hogy Szirmai László brigádos „jobb szeret a székházból irányítani“, ám tény, hogy a vezetőség is mostohagyerek módjára kezeli a brigádot, mintha a traktorosok csak „vendégek“ volnának a faluban. A javítóműhelynek való helyiséget például csak a rajon közbejárására tudták „kiverekedni“ a gépkezelők. Nemrég harmadjára költöztették a brigádközpontot. Jellemző eset : az őszön szóltak a traktoristák az MTSZ vezetőinek, csépeljék el a lóherét, míg tart a szép idő. A vezetőség mind halogatta a herecséplést, nem adott kisegítő személyzetet a traktorosok mellé. Mindezek után az történt, hogy a drága maglóhere december közepén is csépeletten hevert, kitéve az időjárás szeszélyeinek. Az érmihályfalvi GTA által kiszolgált termelőszövetkezetekben alig találkoztunk olyan traktoros brigáddal, ahol ne dolgoznának szép számmal vendégtraktorosok. Feltűnt ez a jelenség, mert ezen a vidéken általában minden MTSZ sok fiatalt küldött eddig traktoros iskolába. Különösen sokan járnak ki Érmihályfalváról az érmelléki falvakba és bizony egyik-másik traktorista 15—25 kilométerre vonatozik, motorozik, hogy kiérjen munkahelyére. Megértjük azt a sajátos helyzetet, hogy Érmihályfalva kétszer, háromszor annyi gépkezelőt adott, mint amennyit helyben foglalkoztatni tudnának, és hogy többségükben kiváló traktorosok, akiket vétek volna más beosztásban dolgoztatni. (Maguk is szívesebben vállalják az utazást, minthogy más munkát kapjanak). De mi akadálya van annak, hogy az Érmihályfalváról járó traktoristákat úgy osszák el, hogy lehetőleg más falvakból ne járkáljanak máshová a gépkezelők ? Íme, mily fonák helyzet alakult ki Miskolton. A 18 traktoros közül legtöbb vendég a faluban. Mihályfalviak és érkörtvélyesiek. Ugyanakkor nem egy piskolti traktoros a reszegei MTSZ-ben kénytelen dolgozni, jóllehet a mihályfalvi és körtvélyesi traktorosok számára a közlekedés szempontjából előnyösebb volna Reszege. Hasonló a helyzet Érkörtvélyesen. Ide Mihályfalváról jönnek ki a gépkezelők, hogy a helybeliek Varsadra és más falvakba járjanak. Nem kellene vajon e fonák helyzeten változtatni ? Kellene és lehetne. Nem elfogadható ugyanis az az érv, hogy az érmihályfalviak mind tapasztaltabb gépkezelők és azért kellett ennyire szétszórni őket. Még ha teljes mértékben is ez volna a valóság, akkor sem egyenlítené ki az ebből származó előny azt a hátrányt, amit szinte mindegyik MTSZ-ben a környéken a vendégtraktorosok elszállásolása okoz, akik a nagyobb kampányok idején ritkábban utaznak haza. Még olyan helyeken is, mint Értarcsa előfordul, hogy a traktorosok egyszerűen a szalmakazalban kénytelenek aludni. Varsádon még kevésbé törődnek azzal, hogy tiszta alvóhelyet, meleg ételt kapjanak a gépkezelők. S vajon elvárhatják-e az ilyen traktorosoktól, hogy jobban dolgozzanak? Felróhatják-e nekik, miért nem érdekli őket a gazdaság azután is, miután leszállnak a traktorról ? Íme, a példák bizonyítják: szinte határtalan lehet a traktoros határa, mint Póka Géza és Béres Sándor esetében, de a traktorra való fel és leszállás közt is véget érhet. SIKE LAJOS • Traktoros az MTSZ vezetőtanácsában • Mile Gyula és társai növénytermesztést tanulnak magánszorgalomból • Forró tea a barázda végén • Szalmába „ szállásolt “ vendégtraktorosok A mrosvásárhelyi színház bukaresti vendégjátéka Évekkel ezelőtt találkozott utoljára a főváros nagyközönsége a marosvásárhelyi színház magyar tagozatának együttesével. S annyi nagysikerű vendégjáték után most minden joga megvan arra, hogy várakozással tekintsen a három színházi este elé, márcsak azért is, mert a műsor oly színvonalas, hogy több évad három legjobb előadásával mintegy kvinteszszeniáját nyújtja az együttes művészetének. Egy világirodalmi remekmű, Csehov Ványa bácsija, az amerikai Tennessee Williams, Európa-szerte is nagy sikert aratott drámája. A vágy villamosa s végül egy nagy érdeklődésre számot tartó, mert a mi mai életünket tükröző darab, Szabó Lajos Családi fészek című színműve szerepel a marosvásárhelyi társulat bukaresti vendégjátékának műsorán, két-két előadásban. És mindhárom darabban kiváló művészek lépnek színpadra : a Ványa bácsiban (rendező Tompa Miklós, a művészet érdemes mestere) Kovács György, a nép művésze, Kőszegi Margit érdemes művésznő, Lohinszky Loránd érdemes művész, Mende Gaby, Erdős Irma: A vágy villamosa (rendező Tompa Miklós és Farkas István) főszerepeiben Tanai Bella, Erdős Irma, Csorba András; a Családi fészekben (rendezte Tompa Miklós és Gergely Géza) Sinka Károly, Szamossy Kornélia, Mende Gaby, Bács Ferenc, Tarr László és a fiatal Tőszó Ilona. A három előadás hírét a sajtó annak idején elhozta Bukarestbe. Hétfőtől a Nemzeti, a Bulandra és a Comedia színház termeiben végre tapsolhatunk is a vásárhelyi művészeknek. Mende Gaby (Jelena Andrejevna) és Lohinszky Loránd érdemes művész (Vojnyickij) a Ványa bácsiban. (Marx József felvétele) Perspektíva és sürgősség a lakásépítkezésben (Folytatás az 1. oldalról) elégséges az alapozások terveinek előkészítése, hanem elsőrendű szükségszerűség az egész lakónegyed tervezésének komplex megoldása, amely, miután egyszer elkészült, jól beolajozott, gépezetként segíti a munkálatok ütemes kibontakozását. A következő években rájuk háruló feladatokat, szem előtt tartva, a tartományi néptanácsok nagy többsége intézkedett, hogy az olyan lakónegyedekhez, ahol 2-3 évig is tart majd a munka, elkészüljenek az összes műszaki dokumentációk. Ezzel megteremtették az alapot az építők folyamatos munkájához és egyben építészetileg is jól átgondolt egységeket hoztak létre. Ezek között említhetjük a kolozsvári Györgyfalvi úti negyed 1-es és 2-es mikrorajonjait, a nagyváradi Nyugati városrészt, a Steagul Rosu negyedet és az állomás környékét Brassóban, a szebeni lóversenytér körüli lakónegyedet, a dévai Gojdu, a konstancai Tomis, a besztercei Cornisa negyedet. Jelenleg olyan műszaki dokumentációk vannak munkában, amelyek Déván, Temesváron, Marosvásárhelyen, Vajdahunyadon, Craiován, Nagybányán ugyancsak összefüggő, nagy egységekben épülő lakónegyedekhez fogják megteremteni a folyamatos, zökkenőmentes építkezés feltételeit. E Ennek alapján állíthatjuk, hogy a múlt évben megkezdett és 1966-ban átadásra kerülő nagyszámú lakást — amely az idei tervnek nagy, mintegy 13 százalékát teszi ki — ütemesen tudják majd átadni az építők. A terv többi részének sikeres teljesítése nagy mértékben függ azonban attól, hogy időben felszabadítsák azokat a területeket, amelyeken új építkezéseket kezdenek és amelyek a lakónegyedek közművesítési hálózatának lefektetéséhez szükségesek. Erre éppen elég idő van, hiszen már az első városrendezési tanulmányok elvégzése után, azaikor már pontosan meghatározzák, melyek a legelőnyösebb területek az építkezésre — mind a a város központjához, mind a meglévő közművesítési hálózathoz viszonyítva, s nem utolsó sorban, hogy a felesleges bontásokat is elkerülhessék. Elmondhatjuk itt, hogy a tartományi néptanácsok általában jól orientálódtak az elkövetkező évek építkezésének elhelyezésében, épületlebontásokra csak különleges és jól indokolt esetekben kerül sor. A lakásépítkezésben, — ahogy azt már fentebb vázoltuk — nagyon nagy feladatok várnak a néptanácsokra s hogy ezeket perspektívájukban jól megoldhassák, feltétlenül szükséges, hogy 1967-ig legkésőbb véglegesítsék és szerezzék meg a jóváhagyást a városok perspektivikus városrendezési terveire. Ebben az akcióban, úgy véljük, az Építkezési és Városrendezési Állami Bizottság — a CSCAS — is meg kell adja a szükséges irányítást és műszaki segítséget a munkakollektíváknak, hogy ezeknek a rendezési vázlatoknak a nyomán hazánk városai összhangban, harmonikusan fejlődjenek tovább. ELŐRE AZ EGYESÜLÉS ÉS A KULTÚRA (Folytatás az 1. oldalról) Irescu, Bolintineanu, Bolliac és Rosetti, valamint más kiemelkedő személyiségek mellett jelentkezik a fiatal írók egész gárdája. A haza szolgálatának óhajától fűtve C. D. Aricescu, Dim. Dascalescu, N. T. Orasanu, Gh. Tautu és mások az első sorokban küzdenek nemcsak kulturális téren, hanem gyakorlatilag is az egyesülés megvalósításáért. Románia újkori történetének e szakaszában az egyesülés az irodalom egyik fő témája volt. Az Egyesülés mint téma először Alecsandri 1855 elején megjelenő Románia literara című folyóiratában jelentkezik. A folyóirat, noha rövid életű volt — nem is egészen egy évig jelent meg — különleges szerepet töltött be az egyesülésért vívott harcban, hiszen Alecsandri óhajának megfelelően „az összes román irodalmárok testvéri találkozójának“ színhelye volt. A Iasi-i lapban többek között megjelenik Grigore Alexandrescu, az akkor még száműzetésben élő Bolintineanu, Alexandru Odobescu és Gh. Creteanu költő neve, sőt Balcescu posztumusz aláírása is. 1856-ban az egyesülésért vívott harc szervezési időszakának teljében Alecsandri megírja a mélységesen mozgósító jellegű Hora Unirii-t (az Egyesülés Horáját), amelyet Flechtenmacher zenésít meg. Az Egyesülés horáját az Egyesülés himnuszaként az egész nép szereti és énekli. Alecsandri unionista versei, „politikai dialógusai“, „komikus dalai“ — amelyek szintén ezekben az esztendőkben születnek — főképpen pedig a közkedvelt Pacalási Tindalá és a Cinéi-Cinéi széles körű visszhangot keltenek és hozzájárulnak az egyesülési mozgalom fellendítéséhez. Egyébként azokban az időkben igen sok drámai és más irodalmi alkotás tükrözi a román nemzeti állam megteremtésének nagy fontosságú eszméjét. A korabeli irodalmárok, akárcsak a művészek, igyekeznek hozzájárulni az egyesülés eszméjének diadalához, későbbi műveikben is sokszor feldolgozták az egyesülés történelmi aktusát. A kiemelkedő esemény méltán keltett erős visszhangot, hiszen — amellett, hogy általános következményként lehetővé tette a kapitalizmus intenzív kifejlődését a gazdaságban, s egyidejűleg a függetlenség és az egységes román nemzeti állam kialakulása kezdetét jelezte — közvetlenül előmozdította a román kultúra és tudomány fellendülését. A román sajtó 1859 után lendületes fejlődésnek indult, tematikailag változatosabbá, sokrétűbbé vált. Hasonlóképpen fejlődött az irodalom és a művészet : múzeumok, képzőművészeti kiállítások, képtárak létesültek. Fellendült az oktatás, 1860-ban megalakult a iasi-i, 1864-ben a bukaresti egyetem, növekedett a középiskolák és igen lényegesen a városi és falusi elemi iskolák száma. Új távlatok nyíltak meg az egész kultúra fejlődése előtt, az egyesülést követő időszakban a kulturális és művészeti személyiségek értékes új generációja látott munkához. Eminescu és Creanga, Caragiale és N. Grigorescu jelentkezése, az Akadémiai Társaság (később Román Akadémia) megalakítása, a XIX. század második felének egész tudományos fejlődése mind az Egyesülés történelmi aktusából, —a kortársak szavaival élve — az évszázad legnagyobb nemzeti eseményéből fakad. 1859. január 24 tehát történelmi távlatban nem csupán Románia politikai-társadalmi történetének egyik legkiemelkedőbb eseménye, hanem a kulturális, irodalmi élet lendületes fejlődési korszakának előjátéka. Az egyesülés, mint különleges fontosságú történelmi aktus tehát egyben újabb fejezetet nyitott Románia kulturális életének történetében is. Vizsgáznak a temesvári egyetemisták Diáknak és tanárnak egyaránt fáradságos, komoly és felelősségteljes munkaidőszakát jelenti a téli vizsgaszesszió a temesvári egyetemen is. Constantin Popa előadótanárt az egyetem prorektorát kérjük meg, mondjon néhány szót az idei egyetemi év első vizsgaszessziójának előkészítéséről. — Mint eddig, az idei első félévi szesszióra is igyekeztünk a lehető legjobb feltételeket megteremteni diákságunknak. Már december elején öszszeállítottuk a vizsgaprogramot, megkétszereztük az olvasó- és tanulótermek számát, állandó szolgálatot és konzultációt biztosítottunk minden karon. A lektorok és aszszisztensek megkülönböztetett figyelemmel foglalkoztak ebben az időszakban az elsőévesekkel. Még a vizsgák gyakorlati lefolyásáról is gyakran elbeszélgettek velük, nehogy életük első egyetemi vizsgáját befolyásolja a lámpaláz. Egyetemünk vezetősége még december elején úgy döntött, hogy a diákság érdekében megszigorítja a vizsgák elhalasztását. — Milyen a hallgatók felkészültségének színvonala ? — Az első vizsgák eredménye alapján jó. A jelentkezés, természetesen az indokolt eseteket leszámítva, eddig száz százalékos, az érdemjegyek átlaga is felfelé ível a múlt évihez viszonyítva. A diákság hangulata, egy kis óhatatlan vizsgalázon túl, kitűnő és minden feltétel megvan arra, hogy a vizsgaszesszió eredményei is kitűnőek legyenek. Köszönetet mondunk Constantin Popa prorektor elvtársnak a tájékoztatásért és csendben, óvatosan nyitunk be a matematika kar egyik vizsgáztató termébe. A vizsgázók harmadévesek, a 166-os csoport tagjai. A falnyi tábla előtt a csoportfelelős Fock Anna áll. Elméleti mechanikából felel, a hatalmas táblát beborító számok és képletek világos, logikus összefüggéseit magyarázza bátran és nyugodtan. A vizsgáztató, Drecin Gheorghe lektor, örömmel hallgatja a szép feleletet és a diáklány indexébe a tavalyi és tavalyelőtti jó és kitűnő osztályzatok mellé újabb kitűnő érdemjegy kerül. Míg a következő vizsgázó, Ghlea Ioan biztos kézzel vezeti le tételét a másik táblánál, megkérdezzük Drecin Gheorghe elvtársat, megvan-e elégedve a diákok felkészültségével? — Feltétlenül. Legalábbis az eddig vizsgázott három harmadéves matematikus csoport nagyon szép eredménnyel szerepelt az első idei vizsgán. Számítottunk rá, tudtuk, hogy az első félév komoly tanulással, becsületes munkával telt el. Mégis értek kellemes meglepetések. Neghina Ioan és Trandafir Alexandru a 167-es csoportból, Lupitu Petru a 168- as csoportból és még néhányan, akiket eddig is szorgalmas, jó diákoknak ismertem, ez alkalommal különösen szépen fejtették ki tételüket. Örömmel írtam be mindegyikőjüknek a 10-es érdemjegyet. A szomszédos teremben elsőévesek készítik írásbelijüket. A 174-es csoport 24 tagja rója papírra elmerülten a számelmélet elemeinek titkait. — Elmúlt a vizsgaláz mint felém mosolyogva Boros Emil lektor. — Mihelyt hozzáláttak a tétel kidolgozásához, megfeledkeztek a lámpalázról. Ez a diákcsoport most vizsgázik először, de a konzultációk alapján biztosan állíthatom, hogy nem roszszul. A fizika-szakosok, mint minden évben, az idén is az egyetem legjobbjai. Jól összeforrott, szorgalmas és rendkívül lelkiismeretes tanulócsoportjaik tagjai ennek a szessziónak első vizsgáin is egyformán dicséretes eredményt értek el: a 401-es negyedéves csoport például egyetlen nyolcassal, különben csupa kilencessel és tízessel zárta első vizsgáját, a fizikatanítás módszertanát. A több mint két hetes téli vizsgaszesszió első napjaiban egyet kívánhatunk a temesvári egyetem hallgatóinak : ne csappanjon a kedv, a lendület s az első félévi komoly munkát igazoló tudás a második, harmadik, negyedik vizsgánál sem! És továbbra is sok sikert ! M. M. A tábla előtt Alexandru Bicov, a temesvári Politechnikai Intézet építészeti fakultása hidrotechnikai szakának III. éves hallgatója. Újabb vasútállomások az automatatelefon-hálózatban Pénteken Rosiori de Vede és Adjud vasútállomást is bekapcsolták a vasúti interurbán automatatelefon-hálózatba. Az automata hálózatba kapcsolt állomások között egyszerű tárcsázással önműködően lehet telefonösszeköttetést létesíteni. Az új vasúti távközlési hálózatban nemcsak az operativitás nagyobb, de a hallási viszonyok is jobbak. ORVOSI VÁLASZOK 1. A kecske, a ruca és a nylontasak Mit keres egy kalap alatt ez a három dolog, megtudjuk K. P. F. Hunyad rajoni olvasónktól, aki azt kérdi, igaz-e, hogy a kecsketej, a rucahús és a nylontasakba csomagolt élelmiszer szerepet játszik a rák terjesztésében. A tudósok a rákkeltő anyagok felkutatása során rengeteg anyagot vizsgáltak át — állatkísérletekben —, de a rendelkezésünkre álló orvosi irodalomban a fentiek nem szerepelnek mint rákkeltésre gyanúsak. A kecsketejnek és a rucatojásnak (nem rucahúsnak) valóban vannak orvosi vonatkozásai, s valószínűleg ezek tévesztették meg olvasónkat. A kecsketej orvosi körökben arról nevezetes, hogy vastartalma nagyon szegény, s ezért a kecsketejjel táplált csecsemők vagy gyermekek a vérszegénységnek egy különleges formájában betegednek meg (úgynevezett kecsketej anémia). A rucatojás meg arról nevezetes, hogy a héja könnyen átereszti a súlyos bélhurutokat, hastífusz-féléket és hasonló bélfertőzéseket előidéző baktériumokat, amelyek rövid ideig a főzésnek is ellenállnak és az ilyen tojás fogyasztóját súlyosan megbetegíthetik. Még veszélyesebb a nyersen felhasznált, ruca tojást tartalmazó ételek (majonézek, krémek stb.) fogyasztása. A rucahúsról viszont — azonkívül, hogy a zsírosabb és sötétebb húsfajták közé tartozik — az orvosok nincsenek rossz véleménnyel. A nyivatasakról pedig mindezideig semmilyen terhelő adat sem derült ki. 2. „A gyomromból valami kifut, elárasztja a karomat, lábamat ..“ — panaszolja egy másik olvasónk, ezenkívül éjjel felriad, a gyomra „megremeg“, fáradtan kel reggel stb. A panaszoknak ilyen metaforákban gazdag leírása az orvosban a panaszok ideges eredetének gyanúját keltik. Jól tudja azt maga a levélíró is, mert arra kér, hogy az ideges betegségekről írjunk. Mielőtt azonban ezt tennék, szükséges felhívni a figyelmet: annak megállapításában, hogy az ideges tünet mögött nem rejtőzik-e mégis valamilyen szervi megbetegedés — az orvosé az utolsó szó — s ezt nem mondja ki alapos vizsgálat nélkül. Ha ez megtörtént, és kétségen kívül megállapították az ideges eredetet, akkor első és legfontosabb teendője, hogy ne tulajdonítson jelentőséget e tüneteknek. Ez természetesen csak akkor sikerül, ha mély meggyőződésévé vált az orvos megállapítása arról, hogy betegségének nincs szervi alapja. A tünetek kitartó megvetése azok visszahúzódására majd eltűnésére vezethet. Természetesen sok függ az idegességet kiváltó okoktól is. Ezek gyakran a beteg életkörülményeiben, a hajszolt életmód okozta testilelki kimerültségben keresendők és akkor két útja van a gyógyulásnak : vagy a körülmények megváltoztatása, vagy a hozzájuk való helyesebb alkalmazkodás. A harmadik út a kettő kombinációjából adódhat. Mindegyik úton haszonnal járhat a modern idegcsillapítók („trankvillizánsok") mérsékelt fogyasztása. 3. Reumás lázon átesett gyermeke szívéért aggódik Sz. S. sepsiszentgyörgyi olvasónk . Ha valóban igaz, hogy 1961- ben lezajlott betegsége óta mind a mai napig sem hallszik semmilyen zörej a szív felett, és azóta egyszer sem esett vissza betegségébe, akkor kizártnak tartható, hogy valamilyen szervi szívbaj maradt volna vissza. Szívbillentyű-hiba kialakulása akkor sem kötelező, ha a reumás láz szívbelhártyagyulladással társult, mert ez is maradéktalanul meggyógyulhat. A védő-megelőző antibiotikumos kezelést a betegség lezajlásától számított pár éven át szokás folytatni. A legóvatosabb szerzők öt évet ajánlanak, mások megelégszenek 2—3 esztendővel, de azután is minden fertőzésre gyanús állapotban pár hétig újra kezelnek. Ha nincs szívbaj jelen, bármilyen, korának és képességeinek megfelelő sportot űzhet — a meghűlés veszélyének lehető kerülésével. A „feledékenységnek“ semmi köze sincs a kiállott betegséghez, még akkor sem volna, ha szívbaj maradt volna vissza. Naponta háromszor 2-2 drazsé glutarom a szokásos gyógyszere, amit 2-3 hónapig szedhet. 4. Van-e gyógyszere a kártyaszenvedélynek? Ezt természetesen egy családját elhanyagoló férj miatt aggódó feleség és anya kérdi. A szó gyógyszeripari értelmében — nincs. De ha meg akarunk küzdeni vele, a siker reményében, akkor mindenekelőtt ismernünk kell azt a lelki folyamatot, amely a „beteget“ ebbe a szenvedélybe taszította vagy csábította — akárcsak az alkohol szenvedélyes hódolójánál. Csábító vagy taszító körülmények a családi vagy munkahelyi viszonyokban néha felfedezhetők, ezek a folyamat elindítói, később már akkor is nehéz abbahagyni, ha ezek az elindító okok már megszűntek. Mégis, az esetleg még fennálló indító okok felderítése és lehető megszüntetése az előfeltétele a szenvedély elleni sikert ígérő küzdelemnek. És itt alapos önvizsgálat ajánlatos az elhanyagolt feleség részéről is. Mint ahogy nem nevezhető alkoholistának az, aki — akár minden vasárnap — egykét deci bort megiszik az ebédhez, azt a férjet sem lehet kártyásnak nevezni, aki egyszer egy héten egy szolid kártyapartiban keresi a szórakozást. Az új idők szótárában polgárjogot kezd nyerni a „hobby“ kifejezés. Mindenkinek lehet egy hobby-ja, kedvenc foglalatossága, aminek szabadidejét, vagy annak egy részét szenteli. Az egyik gyűjt valamit, a másik fényképez, magnetofonozik, festeget vagy barkácsol, sportol vagy verseket farag, stb. stb. Ismertem egy „vad“ kártyást, akit a televíziókészülék „szelidített" meg. A férfiak nemigen szoktak egyedül (szólóban) kártyázni. A passziánsz inkább női szórakozás. Nem lehetne-e a kártyapartnerek között olyan szövetségesre találni, aki segítene önnek abban, hogy férje részére egy egészségesebb hobbyt szervezzenek be? Valamit adni kell cserében az elvett szórakozásért. Ha ez sikerül, akkor a játszmát ön nyerte meg. Végül, ha ez nem sikerül, néha a kártyás magától is beleun. Vagy a társaságába vagy a kártyába. Ennek kivárásához szükséges türelmet azonban csak akkor várhatjuk el öntől, ha valamilyen kilátás van arra, hogy ez be is következzék. Dr KAHANA ERNŐ érdemes orvos 1966. január 22., szombat