Szabad Szó, 1952. január-március (9. évfolyam, 1-76. szám)

1952-02-14 / 37. szám

A népek békéjéért és barátságáért !*)A szocialista versenyek kiszélesítésével harcoljunk új pénzünk megerősítéséért ! Újabb munkavállalások a Tehnometal-gyárban A Tehnometal-fémárugyár szakszer­vezeti csoportjai az elmúlt napokban értekezletet tartottak. Ezeken a cso­­portgyűléseken kiértékelték eddigi, azaz januári munkájukat és ugyan­akkor feldolgozták az ötéves terv má­sodik évének második hónapjában rájuk háruló tervfeladatokat. Ugyancsak eze­ken a szakszervezeti csoportgyűléseken a csoportfelelősök ismertették a munká­sokkal március 6. nagy jelentőségét. Miután a dolgozók megismerték terv­feladataikat, március 6. méltó meg­ünneplésére újabb fogadalmakat tet­tek, amelyeket a munkahely jobb meg­szervezésével, a munkafegyelem meg­erősítésével, fokozottabb munkalen­dülettel fognak teljesíteni. A hordó­ osztályon Varga Károly he­gesztő versenyre hívta a gyár összes hegesztőit és megtagadta, hogy ezen­túl csak 100 százalékos minőségű mun­kát végez. A­ gyár „December 21“­­brigádja szocialista munkaversenyre hívta az „Augusztus 23“-brigád tag­jait. Vállalták, hogy a napi 480 per­cet 100 százalékosan kihasználják, 100 százalékos minőséget készítenek, az osztályokban levő összes régi, de hasz­nálható anyagokat feldolgozzák. Vál­lalták, hogy a brigádban minden gé­pet Nina Nazarova szovjet sztahano­vista szocialista gépgondozási mód­szere szerint gondoznak. Továbbá vál­lalták, hogy alkalmazzák a szerszá­mok élettartamának meghosszabbítá­sáért a szovjet Kuznyecov-módszert. Ugyanígy az üzemfenntartó­ osztály minőségi brigádjának tagjai is vál­lalták, hogy egyetlen gép sem marad, amelyet ne gondoznának Nina Naza­rova módszere szerint. Schüller Eca­­terina a szövöde egyik szakszervezeti csoportjának felelőse csoportja nevé­ben versenyre hívta a fonoda szak­­szervezeti csoportját és vállalta, hogy 1500 kiló dróthulladékot használnak fel újra, a holtidőt pedig teljesen kikü­szöbölik. Ugyanakkor megfogadta, hogy naponta 100 lej értékű fűtő­anyagot takarítanak meg. A fonoda 18. számú szakszervezeti csoportja nevében Wéber Mátyás csoportfelelős megfogadta, hogy a munka termelé­kenységét a januárban elért eredmény­nyel szemben 2 százalékkal növelik. Ugyanakkor versenyre hívta Hajas Jó­zsef szakszervezeti csoportját a ter­mékek minőségének 100 százalékra való javításáért. A fonodában Cosar Vichente versenyre hívta Kerekes Ist­vánt és megfogadta, hogy az eddigi hulladékot 99 százalékkal csökkenti. A lakatosműhelyben Nagy Ferenc, Szűcs Jánost hívta versenyre az ösz­­szes szerszámok kijavítására és élet­tartamuk meghosszabbítására a Kuz­­nyecov-módszer alkalmazásával. Szűcs János ugyanakkor Sebelken Mártont is versenyre szólította és kötelezte magát, hogy a Kuznyecov-módszer al­kalmazásával e hónapban 5 százalék­kal több szerszámnak és alkatrésznek hosszabbítja meg élettartamát. A Tehnometal-gyár dolgozói ezekkel az újabb fogadalmakkal bebizonyítot­ták, hogy nem elégednek meg az ed­dig elért eredményekkel, hanem na­gyobb munkakedvvel, újult erővel in­dulnak harcba az újabb fogadalmak túlteljesítéséért, a februári elői­rány­­zat határidő előtti befejezéséért. Az emberiség története soha nem ismert ahhoz fogható szer­vezett tömegmozgalmat, mint amilyen a béke híveinek, oly nagyszerű cél érdekében egybefor­rott, világot átfogó mozgalma. E mozgalom ereje és lendülete oly nagy, hogy az új háború megaka­dályozása ma már teljesen reális lehetőségnek tekinthető. Ezt a reális lehetőséget azonban csak valamennyi ország néptömegeinek aktív, szívós, önfeláldozó harcával lehet megvalósítani, valóra válta­­ni. A békét nem elég­­várni, a békét ki kell harcolni! A Szovjetunió, mint szocialista nagyhatalom, minden erejét és óriási tekintélyét a béke megőrzé­se és megszilárdítása, a háború megakadályozása és az agresszo­­rok megfékezése érdekében veti latba. A Szovjetunió a háborús gyújtogatók embergyűlölő ideoló­giájával, a népek közötti ellensé­geskedés szításával a proletárin­­ternacionalizmus eszmevilágát, a népek egyenjogúságának és barát­ságának eszméjét állítja szemr­e. Az imperialisták a rablást, a ha­lált és a pusztulást hirdetik, eszeveszett fegyverkezési versenyt folytatnak, esztelenül tékozolják a termelőerőket. A Szovjetunió a békés építő munka pátoszát, a kommunista társadalom építőinek alkotó lelkesedését szegezi ezzel szembe. Az amerikai agresszorok nemzetközi viszonylatban utónál­­lók módjára az „erőfölény“ poli­tikáját próbálják érvényre jut­tatni. De szemközt találják magu­kat a Szovjetunió külpolitikájával, amelynek veleje a hatékony béke­harc, a háborús provokátorok le­leplezése. A Szovjetunió külpoli­tikáját nem ,,az erőfölény",, nem a nyers diktátum, hanem a nagy és kis népek szuverenitásának és nemzeti függetlenségének tiszte­­letbentartása jellemzi. Az új háború amerikai-angol hirdetői dühvel és félelemmel lát­ják az egyszerű emberek rokon­­szenvének növekedését a szovjet nép, a Szovjetunió békepolitikája iránt. Ez a rokonszenv érthető és törvényszerű, hiszen a szovjet emberek, a szovjet kormány, a Szovjetunió Kommunista Pártja szabadságot és boldogságot kíván minden ország munkásainak, pa­rasztjainak és értelmiségének, si­­kereket kíván nekik abban a harc­ban, amelyet függetlenségükért, a béke megőrzéséért folytatnak. A Szovjetunió következetes bé­kepolitikája ismét fényesen meg­nyilatkozott azokban a javaslatok­ban, amelyeket a szovjet küldött. Bég az Egyesült Nemzetek Szerve­zete közgyűlésének a napokban vé­getért hatodik ülésszakán terjesz­tett elő az új háború veszélye ellen, a béke és a népek barátsá­gának megszilárdítása érdekében. A Szovjetunió küldöttsége java­solta: mondják ki, hogy az agresz­­szív Atlanti-tömbben való részvé­tel, katonai támaszpontok létesí­tése idegen területeken, össze­egyeztethetetlen az ENSZ tagsága,­val, haladéktalanul szüntessék meg a háborút Koreában és vonja­nak ki onnan minden külföldi csa­patot és külföldi önkéntes alakula­tot; tiltsák el az atomfegyvert, léptessenek életbe szigorú nemzet­közi ellenőrzést e tilalom megva­lósítása fölött; egy év leforgása alatt egyharmadával csökkents­e az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kína és a Szovjet­unió fegyverzetét és fegyveres erőit; valamennyi állam terjesz­­szen elő részletes adatokat fegy­verzetéről és fegyveres erőinek létszámáról, s alakítsanak e célra nemzetközi ellenőrző szervet; hív­­janak egybe világkonferenciát a fegyverzet csökkentésével és az atomfegyver eltiltásával kapcso­latban, az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, Kína és a Szovjetunió kössön egymással bé­keegyezményt. *) A „Tartós békéért, népi demokrá­ciáért!“ című lap 6. ( 170.) számából. A nagy Lenin annak idején ki­fejtette, hogy valóban megvédeni a békét annyit jelent, mint ,,a le­hető legkevesebb általános kijelen­tést, ünnepélyes ígéretet, puffogó frázist használni és lehetőleg mi­­nél több egyszerű, világos határo­zatot és intézkedést hozni, ame­lyek valóban békére vezetnek . . Ilyen egyszerűek és világosak, ha­tározottak és következetesek a szovjet javaslatok. Hatalmas moz­­gósító és szervező erejük valóban határtalan. Bennük mint valami gyújtópontban egyesülnek és tük­­röződnek a földkerekség vala­mennyi népének leghőbb vágyai és törekvései, utat mutatnak, konkrét programmot jelölnek ki a béke ér­dekében teendő lépésekre. E haté­kony békeprogramm elfogadása és­ következetes megvalósítása hala­déktalanul a nemzetközi feszültség enyhülését eredményezné. Az ENSZ-ben helyet foglaló amerikai agresszorok csoportja, a­­mely célul tűzte maga elé, hogy meghiúsítja a Szovjetunió béke­­javaslatainak elfogadását, a béké­ről hangoztatott puffogó és kép­mutató frázisokkal akarta álcázni,­ és tisztára mosni az USA agresz­­szív politikáját. A szovjet küldött-.­ség és a népi demokratikus orszá­gok küldöttei letépték a „békean- ■ gyal“ álarcát az amerikai hábo­rús gyújtogatókról és arra kén­y­­szerítették őket, hogy világosan és egyértelműen fejtsék ki álláspont­jukat a szovjet javaslatokkal kap­csolatban, s nyíltan, minden ker­telés nélkül jelentsék­­, hogy eszük ágában sincs lemondani az új háború kirobbantására irányu­ló politikájukról. És amikor ku­darcba fulladtak ügyrendi mester­kedéseik, szertefoszlott a Szovjet­unió békepolitikájára szórt rágal­mak ködfüggönye, akkor az ENSZ amerikai-angol tömbje szavazógé­pét hozta működésbe és így gán­csolta el a szovjet javaslatokat, olyan határozatok egész sorát kényszerítette a közgyűlésre, a­­melyek nem az amerikai agresszió megszüntetését, hanem előmozdí­tását és kiszélesítését célozzák. A közgyűlés erőtlennek bizonyult arra, hogy akár egyetlenegy hatá­rozatot is hozzon a nemzetközi béke és biztonság tényleges meg­szilárdítására, a fegyverkezési verseny megszüntetésére, a nem­zetközi feszültség enyhítésére. Habár a Szovjetunió küldöttsé­gének konkrét és világos javasla­tait az USA csatlósainak gépies többsége elutasította, a Szovjet­unió az ENSZ közgyűlésének ha­todik ülésszakán mégis nagy erköl­csi és politikai győzelmet aratott. A Szovjetunió javaslataival kap­csolatos szavazás megmutatta, hogy az amerikai agresszorok egyre nehezebben tudják rákény­szeríteni embergyűlölő terveiket a többi országra. A küldöttségek je­lentős része sok esetben kitért az elől, hogy támogassa az Egyesült Államok küldöttségét, nem volt hajlandó vállalni a felelősséget a szovjet küldöttség békejavaslatai­nak elvetéséért, így, amikor arról a javaslatról szavaztak, hogy az öt nagyhatalom kössön egymással békeegyezményt, a hatvan kül­döttség közül huszonkilenc — főleg a közel- és középkeleti, ázsiai és latinamerikai országok küldöttsé­gei — nem támogatták az amerikai küldöttség agresszív álláspontját, amely nyíltan és egyenesen a bé­­keegyezmény megkötése ellen fog­lalt állást. A küldöttségek túlnyo­mó többsége — az USA küldöttsé­gének minden erőfeszítése ellenére — amellett szavazott, hogy ve­gyék be az emberi jogokról szóló egyezménybe a szovjet küldöttség által melegen támogatott fen­nkölt és nemes elvet: „Minden nénit megillet az önrendelkezés joga...“ Mindez azt mutatja, hogy a béke híveinek növekvő, százmilliókat soraiba tömörítő szervezeti front­ja, valamint a gyarmati és függő országok népeinek fokozódó nem­­zeti felszabadító mozgalma hatal­­(Folytatás a 4-ik oldalon). A „Príma Banat“-gyár dolgozói túlteljesítették a januári tervet A Prima Banat-cipőgyár dolgozói teljesítették a Pártnak tett fogadalmu­kat. A „cinkoló“-, talpaló-, tisztító-, „fi­­niszázs“-osztály és a bakancsszabá­szat munkásai januári tervelőirányza­tukat nemcsak teljesítették, hanem túl is szárnyalták. A talpaló-osztály a ter­vet mennyiségileg 102, a minőséget 88,25 százalékban teljesítette. A­„cinkoló“-osztály a tervet meny­­nyiségileg 102, a minőséget 87 száza­lékban teljesítette. A talpaló-osztály dolgozói szocialista versenyben állnak a „cinköló“-osztály dolgozóival. A ver­senyt januárban a talpaló-osztály nyerte meg A tisztító-osztály a sarok­osztállyal versenyzett, a tisztító-osztály dolgozói kerültek ki győztesen. A bakancs-szabászat dolgozói is jó munkát végeztek. A tervet mennyiség­ben 101, minőségben 90 százalékban teljesítették. A bakancs-szabászat él­munkása Zabora Pál ifjúmunkás, aki tervét mennyiségileg 14 százalékkal haladta túl, minőségben pedig 93 szá­zalékot ért el. Lakatos elvtárs, az osztály mestere, sokat foglalkozik a bőrszakiskola ta­nulóival, az osztály képesítetlen mun­kásaival. Jó munkáját bizonyítja, hogy Adler Teréz és Tóth Jozefina munkás­­nők négy hónapi tanulás után tervüket túlteljesítették és jó minőségű árut termelnek. Vannak azonban még gyenge munkások: Híró István, Escher Pál. Kövessék ők is a többiek példáját, küzdjék fel magukat az élenjárók közé. A Príma Banat-gyár dolgozói ja­nuárban eredményesen harcoltak a békéért és új pénzünk vásárlóerejének megvédéséért. Fogadják, hogy a február havi tervet még szebb ered­ménnyel fejezik be. Ny­iés Mária és Kelemen Dénes, levelezők A bukaresti Nemzeti Színházat „Ion Luca Caragiale Színháznak“ nevezték el Ion Luca Caragiale, a nagy román író születése centenáriuma alkalmá­ból, a Nagy Nemzetgyűlés Elnöki Ta­nácsa rendelettörvényt bocsátott ki, amely szerint a Bukaresti Nemzeti Színházat ezután „Ion Luca Cara­giale Színházinak nevezik. • Caragiale szülőfaluja a nagy í­ó nevát viseli I. L. Caragiale születése centená­riuma alkalmából a Nagy Nemzetgyű­lés Elnöki Tanácsa két rendelettör­vényt bocsátott ki, amelyek szerint a Prahova­ tartományt Câmpina-rajoni Vornicu Marginea községet „Caragia­­le“­községnek, a bukaresti 7. számú líceumot és a ploeşti fiu-liceumot „Ion Luca Caragiale Liceum“-nak ne­vezik­­. (Agerpres.) Mai számunk tartalmából: Az 1952 január 28-tól érvényes árak jegyzéke (2. oldal). Lendületesebb ve­rsennyel a tervért az Arta Textil­gyár­ban (3. oldal). Tiltakozó gyűlés Párizsban Nyug­at-Németo­rszág militari­­zálása ellen (4. oldal). Az 1. számú húskvóta-elismervényt kapta a rajonban Ságon január 29-én kezdték meg a húskvóta beadását A dolgozó föld­művesek igyekeznek a húskvóta első negyedévre eső részét idejében be­adni. Igyekezetüket az 50 százalékos átlagos eredmény bizonyítja. A hús­­kvótát legelsőnek Vuici Nicolae dol­gozó földműves adta be, ki túl is ha­ladta beadási tervét: 91 kiló disznó­­hús helyett egy 160 kilós sertést adott át a húskvótát felvevő köz­pontban. Rajoni viszonylatban az 1. számú elismervényt nyerte el. Popescu Simion, a helyi néptaná­r alelnöke is az elsők között adta be húskvótáját, hogy ezzel példát mu­tasson a többi dolgozó földművesek­nek. Antal Sándor, Ignea Vasile és Cioca Ioan néptanácsi képviselők is az első napokban jelentkeztek a hús­­kvótával. Ság község dolgozó földművesei­nek példáját kövessék a többi köz­ségekben is. Mit vásárolhatunk 100 lejért Pártunk és kormányunk pénzreformra és árleszállításra vonatkozó ha­tározata új, nagy vásárlóerejű pénzt adott dolgozóink kezébe s jelen­tős mértékben emelte reálbérüket. Száz lej új pénzünkben már nagyon komoly érték, amivel igen tekintélyes mennyiségű árut, közszükségleti cikket lehet vásárolni.­­ Fenti képünk azt szemlélteti, mennyi elsőrendű közszükségleti cikket lehet egyetlen százlejes bankjeggyel megvásárolni.

Next